Lancashire - Saint Anne's on the Sea

2021/07/12.

Séta Saint Anne's on the Sea tengerpartján

Délután, munka után ugrottunk le a Lytham mellett található Saint Anne's on the Sea-be, így nem volt sok időnk, hogy nézelődjünk, kb. 3 órát sikerült eltöltenünk ott. Időben jönnünk kellett hazafelé, mert másnap is dolgoztunk. Láttam előzőleg képeket a város tengerparti sétálóutcájáról, ami már ott nagyon tetszett, de élőben még sokkal szebb volt. Azt hittem gyorsan letudható, de a sétálóutca elég hosszú, na meg közben nézelődni is kell, ezért célszerű legalább egy fél napot részánni.

Egész úton esett az eső, néha annyira, hogy alig lehetett látni az utat. Mire odaértünk, már csak szemerkélt. A Fairhaven Lake mellett parkoltunk le, ahol hosszú sorban útszéli parkoló áll rendelkezésre. Innét sétáltunk el a tengerparton Saint Anne's on the Sea-be, egészen a mólóig és a sétálóutcán mentünk vissza a parkolóba.

Fairhaven Lake

A Fairhaven tónál található mellékhelyiség is, ami ha jól emlékszem 20 p-vel működik. Sajnos nem ingyenes, de ha többen vagyunk, elég csak egyszer bedobni. A tó így esős időben nem volt annyira látványos, amikor süt a nap valószínűleg jobban néz ki, de szépen ki van építve, látogatói központtal és gyalogutakkal körbe a tó körül. A vízben hattyúk úszkáltak, voltak kicsik is, azok nagyon cukik voltak.

A WC

A tó másik végében vizimadarak és vadkacsák úszkáltak. Az egyik kacsa épp szárította a tollait az eső után. A tó főbejárata is itt található, valamint a látogató központ.

A főbejárat

Látogató központ

Minigolfpálya a tó mellett

Elhaladtunk a minigolfpálya mellett, majd ismét a tó partján mentünk tovább, egészen a tengerpartig.

A tóparti park legérdekesebb látnivalója a Spitfire emlékmű, mely egy háborús vadászrepülőgépnek állít emléket. 1941-ben Lytham és St Annes lakosai 6500 fontot gyűjtöttek össze, hogy a repülőgépet megvásárolják. Az emlékművet szintén adományokból finanszírozták, hogy ezzel tisztelegjenek a háború során meghalt pilótáknak. A kilenc méter hosszú, teljes méretű Spitfire replika repülés közben látható, egy lábazatra szerelt oszloptartóra függesztve. Az eredeti vadászrepülőt a devoni partoknál lelőtték hazatérésük során, miután bombázókat kísértek Franciaország felett.

A tengerpart itt nem volt túl látványos, a víz vissza volt húzódva és csak a mocsaras árterületet láttuk, a víz valahol egészen bent volt. Egy jól járható ösvény vezet végig a part mentén egészen a központig. Az éppen nyíló színes virágok viszont elég széppé varázsolták a tájat. Tele volt sárga virággokkal, amiket más partokon eddig nem igazán láttam, de lehet hogy csak nem figyeltem.

A központba érkezve megint egyre jobban esni kezdett, a fényképezőgépem lencséjét állandóan törölgetnem kellett, sajnos némelyik képen látszanak elmosódott halvány foltok, az esőcseppek miatt. A parton itt végig strandkunyhók /Beach Huts/ álltak. Némelyikben épp voltak és a nyitott ajtón be lehetett nézni. Én mindig azt hittem, hogy ezekben van ágy is, de nincs, nagyon kicsi a hely belül, a legtöbben csak ülőalkalmatosság van. Nem éjszakázáshoz találták ki őket, csak strandoláshoz.

A mentőcsónak állomás egy tó partján áll és maga az épület hajó formájúra van építve.

Érdemes lett volna kisétálni a mólóra /St Anne's Pier/ is, de mindenre sajnos nem jutott idő, így csak messziről szemléltük meg.

Itt visszafordultunk, de most nem a parton, hanem a sétányon /Promenade/ mentünk visszafelé. Ez tényleg olyan látnivaló, amit nem szabad kihagyni, ha valaki erre jár. Én itt Angliában még ilyen szépen kiépített promenádét nem láttam. A sétányon végig kerteket telepítettek, rengeteg virággal, szökőkutakkal, kanyargó tavacskával, grottóval, vízeséssel és pavilonokkal.

Szent Anna tengerparti sétányát válaszul a szomszédos Lytham és Blackpool növekvő üdülőkereskedelmére hozták létre. Hatalmas sikerrel, ugyanis ezt tartják az ország legszebb promenádéjának.

A tenger felé néző szobor egy magas lábazaton elhelyezett mentőcsónakos férfit ábrázol, mely Szent Anna mentőcsónakos legénységének állít emléket, akik 1886-ban vesztették életüket, amikor megpróbálták megmenteni a Mexikó nevű német hajót. Ez volt az egyik első díszítő elem a sétányon.

Mozdony formájú kávézó

A kert leglátványosabb eleme kétségkívül a sziklakert a zöld vizű tóval, melynek még így borult időben is hihetetlenül zöld színe volt, mintha jópár liter festéket beleöntöttek volna. A tóban több kis sziget is található, közepét pedig egy kis mészkőhíd keresztezi. A hídon kavicsos ösvény fut, mely összeköti a tó két oldalát, burkolata különböző tengeri motívumokat ábrázol, pl. világítótornyot, horgonyt. Már ezek önmagukban szemetgyönyörködtető látványt nyújtottak, de amint továbbmentünk egy barlangot pillantottunk meg, aminek a tetejéről egy vízesés hullik bele a tóba.

Végül egy kőből épült, tenger felé néző menedékház zárta le a csodálatos kerteket. Ezután már nem igazán voltak említésre méltó látnivalók, néhány képet azért még elkattintottam.

Még nagyon sok időt el tudtunk volna itt tölteni, de sajnos indulnunk kellett hazafelé, de megbeszéltük, hogy valamikor még visszajövünk ide.