2019.08.12 - 2019.08.14.
Barangolások Anglesey szigetén
2. nap
Túrák a szigeten
Az éjszaka kicsit hideg volt, de a thermós hálózsákban nem volt vészes, mondjuk én azért még egy plédet is magamra terítettem. Reggel 9 körül keltünk, megreggeliztünk. Eldöntöttük, hogy 10-ig várunk, hátha jön valaki a pénzért, aztán elindulunk. Mivel senkit nem láttunk, így 10 körül el is indultunk. Először a bakancslistás Parys Mountaint néztük meg egy kellemes túra keretében.
Parys Mountain
/Parys hegy/
Az Amlwch város közelében található Parys mountain volt a legnagyobb rézbánya a világon a 18. században. A helyi ügyész, Thomas Williams a "Rézkirály" néven volt ismert. Thomas Williams eladta a rezet az Angol Haditengerészetnek, amiből további feldolgozás során rézlemezeket készítettek, hopgy megvédjék a flotta hajóit a hajóférgektől és az oldalára tapadt tengeri csigáktól, kagylóktól és hínároktól. Ez növelte a hajók sebességét és manőverezhetőségét, és lehetővé tette számukra, hogy hosszabb ideig maradjanak a tengeren, mivel kevésbé volt szükség a kikötőbe való visszatérésre karbantartás céljából. Ennek az időszaknak a jól ismert karakterei Nelson és a HMS Victory nevű hajó.
A bányát mára bezárták, de a kialakított túraösvények mentén szabadon látogatható, melynek során egy egyedülálló, színes holdbéli tájat láthatunk és lenyűgöző ipari romokat. Az út a mély ásatások mentén vezet, ahonnan a rezet kibányászták annak idején. Ha alaposan megnézzük, egy vulkán maradványait is láthatjuk a hely szívében. A vulkán által kiköpött ásványt bányászták ki sok-sok évvel később.
 |
| A parkoló |
A túraútvonal kezdeténél van egy ingyenes parkoló, itt leparkoltuk az autót, majd megláttunk egy árust kissé arrébb és megkérdeztük van-e fagyija. Sajnos nem volt, így nem kértünk semmit, de pár perc múlva visszamentünk, hogy üdítőt azért mégis jó lenne venni, bár volt nálunk valamennyi. Ezután elindultunk túrázni.
 |
| A parkoló |
Az ösvény könnyen járható, de a túrabakancs ajánlott, mert egyes részeken kissé vizes, néhol pedig eléggé köves. Van egy rövidebb és egy hosszabb útvonal, mi a hosszabbat választottuk. Az út végig nyilakkal van jelölve, helyenként számokkal, ahol nagyobb látnivalók vannak. Állítólag létezik hozzá egy app is, amin a számokkal jelölt helyeken bescannelhetjük a QR kódokat, de egyszerűen nem találtam meg hozzá az app-ot, hiába kerestem.
A táj végig tele volt nyíló lila virágokkal, ami néha kissé egy levendulamezőre emlékeztetett. Nagyon jól mutatott.
 |
| Lila virágok |
Már több, mint 4000 évvel ezelőtt is folytattak itt bányászati tevékenységet a bronzkorban, de a legnagyobb kitermelés 1768-tól kezdődött, a "Nagy felfedezés" után. Roland Pugh egy helyi bányász megbotlott egy nagy mennyiségű rézércben, innen indul a történet.
A hegyen nemcsak férfiak dolgoztak. A felszínre került ércben gazdag sziklákat a nők és a gyerekek dolgozták fel, ők a “Copper Ladis”, azaz "Réz Hölgyek" néven váltak ismertté. Ők távolították el az ércet körülvevő hulladékot a kőzetekről.
A föld alatt számos alagutat hoztak létre, ami rendkívül veszélyes volt, mert bármikor beomolhatott. Ma az alagutak nagy része le van zárva, a kijelölt gyalogutakon biztonságosan végigmehetünk a bánya területén.
 |
| A régi szélmalom épülete messziről |
Megérkeztünk egy kilátóhoz, ahonnét elég jól belátni az egész bányaterületet. Itt található egy térkép is, mely azt mutatja, hogyan nézett ki hajdanán és milyen építmények álltak itt.
 |
| Kilátó |
 |
| Térkép |
A talaj magas szintű szennyezettsége miatt kevés élet maradt fenn a hegyen és közelében, de számos példát találunk ritka növényekre és baktériumokra. A furcsa megjelenésű tájat tudományos fantasztikus filmek és televíziós műsorok forgatásánál is felhasználtak, például a Mortal Kombat 2. részének jeleneteiben.
A túraútvonalról nem ajánlatos letérni, azonban a mi kíváncsiságunk nem hagyott nyugodni és az egyik részen lementünk, hogy megnézzük közelebbről is az alagutak bejáratát. Itt testközelből is megszemlélhettük a színes kőhalmokat és nagy élmény volt ezek közt járni. A táj gyönyörű, de ugyanakkor kicsit ijesztő is, amikor a messzeségben nem látszottak a fűvel benőtt zöld dombok és a házak, valóban olyan érzés volt, mintha egy másik bolygón lennénk. Hihetetlen, hogy a Föld mi mindent rejt magában és bár sokkal érdekesebb lenne, ha ez a hegy természetes úton jött volna létre, de így, a természet és az emberi munkák hatásának egyvelege sem rossz kombináció.
 |
| Az egyik lezárt alagút bejárata |
 |
| Csodálatos színkavalkád |
 |
| Egy kis barlang |
 |
| Közelebbről... |
Ezután a kis kitérő után visszatértünk a gyalogútra és tovább folytattuk sétánkat.
 |
| Egy épület maradványai |
Elérkeztünk arra a pontra, ahol a rövidebb túra útvonala leágazik, de mi továbbmentünk a hosszabb úton, mert látni akartuk, mit rejt még a táj. Nagyon jól tettük, érdemes a teljes kört végigjárni, mert a bánya másik része is nagyon szép. A legtöbben csak a rövidebb túrát csinálják, mi ezt annyira nem bántuk, mert az út második felében alig találkoztunk emberekkel. Így méginkább olyan érzésünk volt, mintha egy másik bolygón lennénk, amerre a madár se jár.
 |
| Újabb épületmaradványok |
Helyenként láttunk olyan alagutakat, aminek a bejárata nem volt lezárva, legalábbis messziről úgy tűnt, nem mentünk közelebb hozzájuk, mert ezekbe bemenni tényleg nagyon veszélyes.
 |
| Egy alagút bejárata |
 |
| Csapadéktavak |
Ahol az út elkanyarodik balra én egy kicsit jobbra is elsétáltam, mert messziről megláttam a furcsa fekete kőzeteket, ami fogalmam sincs mi lehetett, de nagyon úgy tűnt, hogy mesterségesen lett létrehoza. Olyan volt, mintha összeállt szurokdarabok lennének. Csak egy kis területen voltak és sehol máshol nem láttunk ilyeneket az út során.
 |
| Összeállt szurokdarabok? |
Itt egy kicsit elidőztem, mert rengeteg pillangó volt errefelé. Az egész út során sokszor láttuk őket, de általában nem akartak leszállni vagy csak nagyon rövid időre, itt viszont vígan pózoltak a virágokon és jól lehetett fotózni őket.
A pillangók után visszatértem az ösvényre, párom ott megvárt, ő nem jött pillangózni. A rengeteg lila virággal körülvett gyalogúton járva ismét egy levendulamezőn éreztem magam.
A távolban előbukkant a régi gépház épülete, szintén lila virágokkal körülvéve.
 |
| A régi gépház |
A gépházba nem lehetett bemenni, ki is volt írva, mert az épület már nem stabil és könnyen leomolhat. Kintről azért bekukucskáltunk, de nem volt benne semmi érdekes.
 |
| A gépház |
Ismét megálltunk lepkéket fotózni. Nagyon érdekes, hogy ezek a pillangók szinte teljesen beleolvadnak a környezetükbe. Olyan a színük, mint a tájnak, ahol élnek. Elgondolkoztam rajta, hogy ez vajon csak a véletlen műve vagy ennyire alkalmazkodtak az élőhelyükhöz?
 |
| Szinte teljesen beleolvad a kőbe |
Ahogy továbbmentünk, láttunk egy hatalmas madarat kiröppenni a sziklák közül, de amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt, épp csak hogy felemeltem a gépemet, hogy lefotózzam. Elkattintani már nem volt időm...
A dombok mögül előbukkant a régi szélmalom teteje, ami mintha az egész táj koronája lenne.
 |
| A szélmalom |
A szélmalom egész jó állapotban fennmaradt. Ebbe be is lehet menni, de nincs túl sok érdekes dolog benne, csak egy kis tájékoztató az épületről és az egész területről.
Innét már nem volt sok hátra, kb. 10 perces gyaloglás után visszaérkeztünk a parkolóba.
A táj nagyrészt emberi tevékenységek eredménye, mégis engem első perctől kezdve magával ragadott. Olyan hely ez, ahova szívesen visszatérnék mégegyszer.
A parkolóban ismét meglátogattuk az árust és megkóstoltuk a hot dogját, ami nagyon finom volt. A fickó barátságos volt velünk, kérdezgetett, hogy honnan jöttünk és elmondta, hogy ő londoni, de nem bánta meg, hogy eljött onnét, mert Wales egyszerűen csodálatos. És milyen igaza van...
/Point Lynas Lighthouse/
Következő uticélunk a Llaneilian település közelében lévő Point Lynas világítótorony volt. Autóval nem lehet felmenni egészen a toronyig, de van egy parkoló kicsit lejjebb a parttól, ott leparkoltunk. Onnét kb. 15 perces séta gyalog a világítótorony. Egy kis öböl mellett haladtunk el, amely strandolásra is alkalmas. Innét kezdődik az út a világítótorony felé, ahova ugyan kényelmesen fel lehetne menni autóval is, de a tiltó tábla miatt nem lehetséges.
 |
| Az öböl |
 |
| A világítótorony az öbölből nézve |
Az út felfelé kissé meredek volt, de nem annyira vészes. A világítótorony szinte végig látszik messziről, a kinyúló szikla tetején.
 |
| Közeledünk... |
A ragadozó madaraknak épp ebédidő volt, sokszor láttunk vadászó példányokat a levegőben, amik szinte egyhelyben lebegtek. Nagyon messze voltak, de a képekből is ki lehet venni, hogy épp vadásznak, mert folyamatosan lefelé néznek, kémlelve a prédát. Talán sas lehetett vagy sólyom.
A sirályok kissé közelebb jöttek, azokat könnyebb volt lefotózni:
A Point Lynas világítótorony Anglesey északkeleti sarkán található. 1766-ban létrehoztak itt egy pilótaállomást, hogy irányítsa a Liverpool felé haladó és onnan jövő hajókat. A világítótornyot 13 évvel később építették hozzá. A jelenlegi épület egy dombtetőre épült 1835-ben, ezért nincs szükség külön toronyra. 2001-től teljesen automatizálták a működését, ami a személyzet szükségtelenségét vonta magával. Jelenleg magánházként és üdülőként működik.
 |
| A világítótorony bejárata |
Nem tudtuk, hogy be szabad-e menni, de mi bementünk, azonban rögtön kijött a tulaj, hogy ez magánterület és hogy a bejárat után balra kell fordulni és ott kimenni a kapun, úgy tudjuk körbejárni a helyet.
 |
| Az egyik épület a világítótoronynál |
Elnézést kértünk és arra mentünk, amerre mondta. Így valóban szépen körbe lehetett menni, ezek szerint maga a világítótorony nem látogatható. Annyira nem bántuk, úgysem akartunk bemenni, csak egy kicsit kívülről szétnézni.
 |
| A világítótorony |
Ez az épület különbözik a legtöbb világítótoronytól, mivel nem egy torony, hanem csak egy lapos épület, ez az alábbi képen is jól látszik:
 |
| Kilátó a tengerre |
 |
| Egy jetski húzott el előttünk |
 |
| Apró szigetek a tengeren |
Miután körbejártuk a világítótornyot elindultunk visszafelé a parkolóba.
Következő megállónk a Din Lligwy romjainál volt. Leparkoltunk a romokhoz vezető gyalogút előtt, ahol van egy kis leállósáv, de csak kevés autó fér el rajta egyszerre. Nekünk szerencsénk volt, ez nem annyira felkapott hely, hogy sokan felkeressék, így csak egyedül voltunk.
A Din Lligwy egy ősi falu maradványai Moelfre település közelében. A területet alkotó fehér mészkő megalitok hatalmas tömbjei rendkívül szembetűnőek, még a hétköznapi emberek számára is. A hely ősi atmoszférával rendelkezik és önkéntelenül is belegondol az ember, hogy vajon hogy élhettek ebben a faluban régen.
Az ősi faluhoz egy gyalogút vezet és rögtön az elején egy romos középkori templomot figyelhettünk meg. Megnéztük közelebbről is, innét egészen a Traeth Lligwy beach-ig el lehetett látni, mely egyszerű homokos tengerpart.
 |
| A romos templom |
A templom romjai a 12. századból származnak, de a falak felső részét valószínűleg a 14. században újjáépítették, valamint a 16. században egy sírkamrát is építettek alá. Kívül egy kereszt állt, melynek alapját jelenleg a templom belsejében láthatjuk.
 |
| A sírkamra |
 |
| A kereszt alapja |
 |
| A templom bejárata belülről |
 |
| A Traeth Lligwy beach |
Tovább sétáltunk az ősi falu maradványai felé, melyet az útmutató nyilak segítségével könnyű megtalálni.
Az 1905–1907 közötti feltárások során számos 3. és 4. századi római serpenyő került elő, melyből sokat vasbilincsekkel javítottak meg. Állati csontokat is találtak, melyekből szerszámokat és hangszereket készítettek az itt élők. A legfontosabb gazdasági tevékenység a vasmegmunkálás volt, a kovácsolás és esetleg az olvasztás.
 |
| Így nézett ki régen |
A főleg római leletek ellenére a település eredete a vaskorba vezethető vissza, és valószínűleg egy kis gazdálkodási közösség volt. Az ásatásból úgy tűnik, hogy a kerek szerkezetek valószínűleg házak voltak, a téglalap alakúak pedig pajták vagy műhelyek.
A pre-római helyből sokminden fennmaradt, ideértve a körülvevő falakat és számos épület alapját, amelyek közül sok jól elkészített alapokkal rendelkezik, melyhez a helyi mészkövet használták fel. A külső védőfalak szinte épek, bár eredetileg sokkal magasabbak voltak.
 |
| A legjobb állapotban fennmarat körház alapjai |
Ha valaki szeretné megnézni milyenek lehettek ezek a házak teljes valójukban, az megteheti a Llynnon Mill élettörténeti múzeumban. Mi idő hiányában ezt kihagytuk, de majd legközelebb...
Visszasétáltunk az autóhoz, de a gyalogút előtt kihelyezett térkép még mutat egy harmadik látnivalót is itt a közelben, amit balra elindulva az aszfaltos úton, kb. 5 perces sétával érhetünk el. Ott egy 5 ezer éves sírkamra maradványait láthatjuk.
 |
| Egy hernyó araszolgatott az úton |
 |
| A sírkamra |
A sírkamrát a neolitikus kor végén építették és legalább 30 emberi csontvázat találtak benne a feltárás során. A kamra eredetileg földdel és gyeppel volt fedve.
 |
| A bejárata |
 |
| Madarak a villanyoszlopon |
Visszamentünk a kempinge. Megnéztük, hátha hagyott a tulaj valami üzenetet a sátrunkon, de nem találtunk semmit. Még nagyon fiatal volt az idő, ezért ahogy terveztük elsétáltunk a Porth Wen Brickworks-hoz, amit már reggel meg akartunk nézni, csak nem tudtunk hol parkolni, ezért úgy döntöttünk, hogy majd délután gyalog.
/Porth Wen Brickworks/
A kempingtől jobbra indultunk el, végig az aszfaltos úton, egészen addig a pontig, ahova reggel a postcode vitt minket, csak nem tudtunk leparkolni. Nem volt rövid az út odáig, kb. fél óra alatt értünk oda, de nem siettünk és közben sokszor megálltunk fotózni, főleg a vadnyulakat, ami rengeteg volt errefelé.
 |
| Kijárat a kempingből |
 |
| Margaréták az út mellett |
A nyuszik nagyon aranyosak voltak, de sajnos annyira féltek az emberektől, hogy amint megláttak minket rögtön elszaladtak. Néhol, ahol sűrűbb volt a bozót az út mellett, be tudtunk nézni úgy a mezőre, hogy nem nagyon vettek észre minket és ekkor tudtunk csinálni 1-2 jó képet. A legtöbb nyuszi sajnos túl távol volt még így is.
 |
| Egy régi hát az út mellett |
 |
| Romos épületek |
Megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol balra fordulva egy gyalogút levezet a parthoz. Itt most két autó is állt, úgy látszik őket nem zavarta, hogy nincs rendes parkolóhely.
Nem túl könnyű megközelíteni a partszakaszt amelyen a téglagyár maradványai találhatók, a gyalogút elég keskeny és két oldalt magasan benőtték a növények, de mindenképp megéri lemenni, mert felülről nem túl sok látszik belőle.
 |
| A téglagyár maradványai felülnézetből |
 |
| Egy halászhajó a közelben |
 |
| A gyalogút lefelé |
Anglesey ipari életében a téglagyártás nem volt túl elterjedt, mára pedig már teljesen eltűnt, mivel nincs rá igazán kereslet, a helyét átvették az olcsóbb gyártók. Magas vízállás esetén a hely nemcsak téglagyárként működött, hanem kikötőként is, ahonnét a téglákat a világba szállították.
 |
| A 3 égetőkemence |
Régen a birodalom vagyonának nagy része acélgyártásból származott, akár a világ többi részére eladandó anyagként vagy áruként, akár szállítási eszközként: vasutak, vonatok és hajók formájában. Az acél létfontosságú volt. Az acélipar hőn alapszik, előállításához a fémkemencék hihetetlenül magas hőmérsékletének fenntartására volt szükség. Ehhez speciális tégla kellett. Itt jött be a képbe a Porth Wen, a szilícium-dioxid téglák gyártásával, melyet kvarcitból állítottak elő, vagyis olyan kőzetekből, amik szilikátban gazdagok.
Egy kis vasút szállította az ércet a téglaüzem felett, ahol a sziklákat szétzúzták majd olyan méreterkre vágták, amiket később tovább lehetett feldolgozni. Ha az égetés során minden jól ment az elkészült tégla sárga színű volt. Ezen a területen 3 égetőkemencét láthatunk.
 |
| Az égetőkemence belseje |
 |
| A kémény |
A parton volt egy látványos szikla, ami kicsit hasonlított a Durdle Door-hoz. Rajtunk kívül csak néhány kajakos volt ott, akik épp sátraztak, néha útban is voltak, de próbáltam mindig úgy fotózni, hogy ne legyenek benne a képben.
Nekem nagyon tetszett a hely, mindig is szerettem felfedezni mit rejtenek a romos épületek. Megiszogattuk a magunkkal vitt flakon boroskólát, majd elindultunk visszafelé, de nem amerről jöttünk, hanem végig a part mentén, mely az Anglesey Coastal Path /Anglesey tengerparti gyalogösvény/ része.
 |
| Kissé távolabb újabb épületmaradványok |
Az ötlet jónak tűnt, az ösvény gyönyörű területeken vezet keresztül. A part végig sziklás és nagyon látványos.
A hátulütője az volt, hogy sokkal többet kellett lefelé és felfelé másznunk, mint odafelé, amikor az aszfaltos úton mentünk és így sokkal tovább is tartott.
Már legalább 1 órája elhagytuk a téglagyári romokat és párom már mérges volt, hogy sok az emelkedő. Ekkor megpróbáltam megnézni google térképen hol járunk, de valamiért nem talált GPS jelet, pedig volt térerő és net is. Beléptem a ViewRanger programba is, de ott ugyanaz volt probléma. Ettől teljesen bepánikoltam, kezdett sötétedni, az eső is rákezdte és nem tudtuk hol vagyunk, mennyit kell még mennünk a kempingig. Sokszor azt hittük, hogy már ott vagyunk a közelben, mert néhány szikla ismerősnek tűnt, de aztán rájöttünk, hogy mégse. Lenézve itt újabb romokat pillantottunk meg.
Én már elképzeltem, hogy ott kell töltenünk az éjszakát a dombtetőn, innivaló és ennivaló nélkül, mellettünk egyik oldalt a tenger, másik oldalt a dombok. Viszont, ha jobbra a tenger volt, akkor tudtuk, hogy balra kell lennie az aszfaltos útnak. Találtunk egy gyalogutat, ami úgy tűnt, hogy arrafelé vezet, elindultunk rajta, de nagyon keskeny volt és majdnem nyakig értek az ösvény két oldalán a növények, ráadásul elég meredek is volt helyenként. Sikeresen átverekedtük rajta magunkat, utána tisztább ösvény következett. Eszembe jutott, hogy elkérem párom telefonját, hátha neki megtalálja a GPS jelet. Így is történt, ekkor kicsit megnyugodtam, mert láttam, hogy egyértelműen az aszfaltos út felé haladunk és onnét már nincs messze a kemping. Hamarosan ki is értünk az útra, még 15 percet mutatott a GPS a kempingig. Mostmár teljesen megnyugodtam és visszagondolva az előző ijedtségre csak annyit mondtam, hogy "mekkora kaland volt". :-)
A kempingben ismét sütögettünk. Ezúttal a délután Tescoban vásárolt virslit sütöttük meg. Az angol Tescoban elég rossz minőségű virslit árulnak, de reménykedtünk benne, hogy sütve ehető lesz. Mindenesetre sokkal jobb íze volt így, mint főzve. Vacsora után eloltottuk a tüzet és elmentünk aludni. Előtte még írtam egy e-mailt a tulajnak, hogy megérkeztük, felhúztuk a sátrat, de azóta sem találkoztunk vele és hogy jöjjön a pénzért, mert holnap reggel 10 körül elindulunk hazafelé vagy küldje el a számlaszámát és átutalom.
A kempingben ismét sütögettünk. Ezúttal a délután Tescoban vásárolt virslit sütöttük meg. Az angol Tescoban elég rossz minőségű virslit árulnak, de reménykedtünk benne, hogy sütve ehető lesz. Mindenesetre sokkal jobb íze volt így, mint főzve. Vacsora után eloltottuk a tüzet és elmentünk aludni. Előtte még írtam egy e-mailt a tulajnak, hogy megérkeztük, felhúztuk a sátrat, de azóta sem találkoztunk vele és hogy jöjjön a pénzért, mert holnap reggel 10 körül elindulunk hazafelé vagy küldje el a számlaszámát és átutalom.
Kapcsolódó bejegyzések:
Wales - Anglesey sziget - 1. nap - Porth Padrig
Wales - Anglesey sziget - 2. nap - Parys Mountain, Point Lynas Világítórorony, Din Lligwy, Porth Wen Brickworks
Wales - Anglesey sziget - 3. nap - Penmon Point, Talacre Beach, TSS Duke of Lancaster hajó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése