Nagy Britannia szépségei: Wales - Shell Island és Snowdonia

2019/08/03-2019/08/04.

Visszatérés a Shell Islandra

1. nap

Egy lazulósabb sátorozós hétvégét terveztünk a Shell Islandon /Kagyló szigeten/, ahol már voltunk egyszer, de már akkor is sejtettem, hogy nem utoljára. A régebbi bejegyzésben részletesebben is írtam erről a helyről, most ezzel nem sűrítem ismét a sorokat. Hajnali fél 6 környékén indultunk, egyenesen a sátorhelyre, ahova már reggel 8-kor be lehetett jelentkezni, ami nagyon ritka a kempingeknél. Fél 9 környékén érkeztünk, bejelentkeztünk a recepción és kerestünk egy helyet, tengerre való kilátással, és felhúztuk a sátrat. Végre vihettük a nagyot is, itt nem volt megszabva a mérete. Vetettem egy pillantást a tengerre, eléggé vissza volt húzódva, de már közeledett a dagály. Pár perccel 9 óra után elindultunk a Craflwyn car park felé, ahol egy könnyed túrát tettünk a Snowdon Nemzeti Parkban. Ott volt megeszélve a találkozó 2 barátunkkal, akik szintén jöttek sátorozni, csak ők nem a kempingbe mentek először, hanem egyenesen a túra kezdetéhez.

Dinas Emrys, a legendák földje

/The legendary trail of Dinas Emrys/

Ezen a túrán egy gyönyörű tölgy erdőn keresztül élvezhetjük a természet adta szépségeket, vízesések mellett elhaladva. Az út végét egy csodálatos kilátás koronázza meg. Nem egy körtúráról van szó, tehát ugyanaz az út vezet visszafelé is.

A térkép

Túra táv: 2 mérföld /3,2 km/ - oda-vissza

Minimum szükséges idő: 1,5 - 2 óra

Legmagasabb pont: 104 m

Szintkülönbség: 41 m

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: Craflwyn car park

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

A parkoló bejárata

A parkoló

Egy vörösbegy a parkoló környékén

A túra a National Trust Craflwyn parkolójából indul a Gwynedd hercegi központból /Princess of Gwynedd centre/. A parkolás ingyenes. Azonban mielőtt elindultunk volna, benéztünk a kis házikóba, ahol egy apró kiállítás látható Wales legsikeresebb középkori dinasztiájával kapcsolatosan, a Gwynedd hercegi család történetéről, akik figyelemreméltó harcosok és agyafúrt politikusok voltak, valamint az irodalom és építészet lelkes védői. Több, mint 900 éven keresztül uralkodtak és alakították az országot olyanná, amit ma is ismerünk. A mai modern tájban is megmaradtak nyomaik.

A kis házikó

A ház előtt különböző fafaragások láthatók.

Nem túl sokminden van bent, de a fából faragott, többek között két sárkányt és néhány arcképet ábrázoló szoborcsoport mindenképp megérdemel egy pillantást. A két sárkánynak külön története van, ami szorosan kapcsolódik a hercegi családhoz, amit lejjebb ismertetek majd.

Az egyik sárkány

A másik sárkány

A parkoló végétől indul a túra, az erdőbe vezető ösvényen. Amikor egy kereszteződéshez érünk, menjünk jobbra, amíg el nem érjük a fából faragott sárkánypadot.

A sárkánypad

Egy kis pihenő után továbbmentünk az ösvényen és hamarosan egy apró, de látványos vízesés tárult elénk. A túra két vízesést is érint, ez az első.

Az első vízesés

A vízeséstől folytassuk tovább utunkat az ösvényen, amíg egy hármas kereszteződéshez nem érünk. Ott menjünk egyenesen előre, az erdő felé.

Miután áthaladtunk egy kis fahídon, majd egy kapun, hamarosan egy gyönyörű vízeséshez érkeztünk. Ez a Merlin medence /Merlin’s pool/ és a második és egyben utolsó vízesés a túra során.

Merlin medence

Folytassuk az utat, amíg egy újabb kereszteződéshez nem érünk, itt tartsunk jobbra. Hamarosan jobb kézre egy falba épített lépcsős átjáróhoz érünk, menjünk át rajta és haladjunk az erdő felé.

Egy cikkcakkos ösvényen haladtunk tovább a Dinas Emrys felé. Amint felérünk a dombtetőre, nézzünk balra, alattunk láthatjuk a Llyn Dinas tavat és a Nant Gwynant. Sajnos a dombok és a fák nagyon takarják, de azért valamennyire lehet látni.

A Llyn Dinas tó

És íme lassan megérkezünk a végállomáshoz. A legenda szerint, az 5. században Vortigern király várat akart építeni Dinas Emrys tetejére, de a kastély falai minden éjjel leomlottak és az előző nap otthagyott szerszámok eltűntek. Ekkor varázslók segítségét kérték, akik azt tanácsolták, hogy a földet meg kell permetezni egy emberi anyától származó fiú és egy másik világból származó apa vérével.

Kutatást indítottak a megfelelő gyermek keresésére, amit végül Caer Myrddin-ben /Carmarthen/ találtak meg. Felkészültek az áldozatra. De a Gyermek Myrddin Emrys /Merlin - a varázsló/ nem volt egy egyszerű gyermek. Merlin megygyőzte Vortigernt, hogy két sárkány alszik a hegy belsejében egy tó alatt és ők puztítják el mindig a várának az alapjait. Vortigern és emberei leástak a hegyek közé és megtalálták a föld alatti tavat. Mikor lementek, az ott fekvő vörös és fehér sárkány felébredt és harcolni kezdett egymással.

Végül a fehér sárkány elmenekült, a vörös pedig csendben visszatért a barlangjába. Vortigern felépítette a kastélyát és Dinas Emrysnek nevezte el, Myrddin Emrys /Merlin/ tiszteletére, a vörös sárkányt pedig azóta is ünneplik.

Ha valakit a fenti történet nem győzött meg, megemlíteném azt a tényt, hogy 1945-ben, amikor a régészek feltárták a helyet, megtalálták a tavat és az erőd maradványait, amelyek Vortigern idejéből származtak. A falak mindegyikén látszottak arra utaló jelek, hogy többször is ujjáépítették őket...

A vörös sárkány valószínűleg az Arthur mondakörből ered. Merlin onnét tudta, hogy a hegy alatt sárkányok vannak, hogy álmot látott, melyben egy vörös sárkány harcolt egy fehérrel a Dinas Emrys dombjai alatt. A vörös tűzokádót később a britt népekkel azonosították, míg a fehér az 5. és 6. században a brit szigetekre betörő szász seregeket szimbolizálta. Mások szerint a walesi zászlón látható sárkány valójában a Britannia területén állomásozó római légió lovasságától ered, akik a szarmaták hatására egy sárkányt mintázó zászlórúddal vonultak harcba a szászok ellen.

Arthur apját, Uthert szárnyas sárkánnyal díszített harci lobogója miatt hamarosan országszerte Pendragonnak kezdték nevezni. Valószínűleg azért választotta a sárkányt jelképül, met Merlin a sárkányok küzdelmét figyelve jövendölte meg az ő trónra kerülését. A walesi lobogón ma látható sárkány is valószínűleg Utherre vezethető vissza.

Kicsit megpihentünk a Dinas Emrys tetején, majd elindultunk visszafelé. Út közben egy színes pillangóra bukkantam, egész közelről lehetett fotózni, de sajnos nem lett túl tiszta a kép.

Shell Island

A túra után visszatértünk a kempingbe, immár barátainkkal együtt. Felfújtuk az ágyakat és bevittük a székeket a sátorba, mert arra már reggel nem volt idő. Miután mindennel végeztünk, lementünk a partra. Teljesen vissza volt húzódva a víz, nagyon messze be lehetett sétálni. A dagály rengeteg halott medúzát hagyott maga után, amik szerteszét hevertek a nedves homokon. Kagylók nem igazán voltak most, csak vagy nagyon kicsik vagy töröttek. Ezen nem is lepődtem meg, ugyanis a kagylószezon januártól júniusig tart, ilyenkor már lényegesen kevesebbet hoz ki magával a tenger.

A kisebb mélyedésekben, ahonnét nem húzódott vissza a víz, kis rákocskákat pillantottunk meg, nagyon sokan voltak.

Tengeri csiga is sok volt, valamint rákpáncélok, rákollók és más maradványok.

Rákpáncél

Rákolló

Visszamentünk a sátorba, mert közben megéheztünk. Ettünk, ittunk és sokat beszélgettünk, szinte repült az idő.

A kemping

A sátrak

Estefelé lementünk a kemping boltjába megnézni lehet-e kapni valami finomságot. Elég sokminden volt benne. Benéztünk az ajándékboltba is, valamint egy kemping-kellékes boltba, ahol nagyon hasznos dolgokat árultak, ha valaki épp elfelejtett volna valamit magával hozni otthonról, pl. műanyag tányérok, evőeszközök, edények, stb... Nekem pont jól jött, mert vittük a kis gázos rezsót, edényt is vittem hozzá, hogy majd főzök egy gyors levest, csak épp a tényért felejtettem el, edényből meg utálok enni.

Ezután még elsétáltunk a homokdűnék felé, amiket az első sátorozásunkkor nem is láttunk, azt sem tudtuk, hogy van ott olyan. Most is csak azért tűnt fel, mert ki volt írva, hogy merre található. Ekkor láttuk mekkora hatalmas is ez a kemping és mennyi rengeteg ember van benne. A homokdűnék viszont kissé messze voltak, ezért nem mentünk le egészen addig, de a dombtetőről rá lehetett látni.

A homokdűnék

A kemping központi része

Este nem bírtam felleni túl sokáig, a hajnali kelés kicsit megviselt. Kipróbáltuk az új kingsize matracunkat és kijelenthetem, hogy nagyon jó ötlet volt megvenni. A másik sátorban az utóbbi időben két dupla matracon aludtunk, mert amikor csak egy dupla matrac volt, mindig arra ébredtem, hogy legurultam róla. Az új sátorba viszont nem fér el kettő egymás mellett, mert kicsit keskenyebb, de a kingsize matrac megfelelő megoldásnak bizonyult.

2. nap

Reggel 8 óra körül már felébredtünk, de elég jól aludtam, egyáltalán nem volt hideg éjszaka. Reggel felé már melegem is volt. Az volt a tervünk mára, hogy miután lebontottuk a sátrat elmegyünk Portmeirionba, ahol ugyan már voltunk egyszer, de azon helyek közé tartozik, amit szívesen megnéznék mégegyszer. A terv azonban csak terv szinten maradt, mert rajtunk kívül álló tényezők megakadályoztak ebben. De nem akarom lelőni a lényeget, majd szépen sorjában.

Megreggeliztünk és 10 óra körül elkezdtünk sátrat bontani. Amíg a fiúk összecsomagolták a sátrat, én a lányokkal lementem a partra körülnézni. Most teljesen kint volt a víz. Szinte hihetetlen volt, hogy tegnap méterekig be tudtunk menni, most meg kint volt teljesen a part szélén.

A Harlech kastély

Nem volt túl jó idő, eléggé be volt borulva, nemsokára el is eredt az eső. Nem tartott sokáig és csak csepergett, de a nap nem akart kisütni. Elmentünk megnézni a kikötőt is, ami így dagálykor nagyon jól nézett ki.

Mire visszamentünk a fiúk végeztek is. 11 óra után pár perccel el is indultunk kifelé a kempingből. Amikor odaértünk a kijáratnál a sorompóhoz, le volt zárva és egy "closed", azaz zárva felirat állt előtte. Ekkor eszembe jutott, hogy a kemping weboldalán ott volt, hogy figyeljük a vízállások időpontjait. Én azt hittem ez csak arra vonatkozik, hogy ha valaki pl. dagályt akar látni, akkor mikor láthatja vagy valami hasonló. Majd eszembe jutott az is, hogy mikor tegnap reggel sátorállítás után kimentünk a kempingből, a víz kezdett kijönni az útra. Ekkor megláttam a "tide time", azaz vízzszint időpont táblázatot a sorompó mellett. Micsoda pech, épp ezelőtt kb. 5 perccel zárták le és egészen negyed 2-ig zárva lesz. Az mindenkinél egyértelművé vált, hogy ma már Portmeirionba nem megyünk, mert oda legalább egy fél nap kell, ráadásul fizetős is. Ottragadtunk a "szigeten". Próbáltuk nem tragikusan felfogni a dolgot, csak amikor az ember eltervez valamit, nem esik jól, ha egy rajtunk kívülálló ok miatt meghiúsul. Nem volt mit tenni, meg kellett várnunk amíg visszahúzódik a víz. Hogy hasznosan töltsük ezt az időt, bementünk enni az étterembe, legalább utána azzal már nem lesz gondunk. Sajnos ez sem úgy történt, ahogy terveztük, hogy majd eszünk pizzát, mert azt csak du. 3-tól szolgálnak fel. Akkor kinéztük a sült krumplit vagy a hamburgert, de azt sem lehetett, mert még csak reggeli volt. Elég idegesítő dolog ez, hiszen már majdnem dél volt és nekünk angol reggelit kellett enni, amiért amúgysem vagyok oda. Egyszer-kétszer megeszi az ember, de mióta itt vagyok kint Angliában, reggelire én még semmi mást nem láttam, akárhol is voltunk. Tükörtojás, bacon, pirítós, bab és persze a sausage, mert minden angol azt zabálja. El sem tudom képzelni hogy lehet minden reggel ugyanezt enni. Semmi változatosság.

Ebéd /vagy inkább reggeli/ után még volt legalább egy óránk, ezért elsétáltunk megnézni a homokdűnéket.

Nekem nagyon tetszett, olyan volt, mintha egy homoksivatagban lettünk volna, csak az eső miatt nedves volt a homok, így kissé rontotta a sivatagi hatást, viszont látványban nagyon ott volt.

A kemping a homokdűnék tetejéről

Egy elhagyatott sátor a domboldalon

Elmentünk egészen a tengerig, ezen a részen akár strandolni is lehetett volna, ha jó lett volna az idő.

Pöttyös madarak a fán

Végre kimehettünk a kempingből, de előtte elköszöntünk barátainktól, mert ők onnét egyenesen hazamentek, mi viszont még elmentünk megnézni a Dolbadarn kastélyt, ami onnét kb. 1 órányira található, de egy kisebb kitérővel hazafelé útba esik. Természetesen mindenki egyszerre szeretett volna kijutni a kempingből, ezért a legelső kereszteződésig csak lépésben tudtunk haladni.

Dolbadarn kastély
/Dolbadarn Castle/

Nagyon szép tájakon keresztül jutottunk el a kastélyig, ahova egy kis lehajtón lehetett lejutni. Ott van egy kis parkoló is, de mivel ezt nem tudtuk, inkább megfordultunk és kicsit távolabb kerestünk egy helyet, ahol oldalra le tudtunk állni. Onnét kb. gyalog 15 perc volt a kastélyig, de közben az Electric Mountain mellett haladtunk el, amit amúgyis meg akartam nézni.

Az Electric Mountain a fák mögött

Itt parkoltunk

A Dinorwig Erűmű /Dinorwig Power Station/ Electric Mountain, azaz Elektromos hegy néven vált ismertté. A víz felhasználásával működő rendszer maximális teljesítménye 1.728 megawatt és a tárolási kapacitása körülbelül 9.1 gigawatt óránként. Az erőmű híres turistalátványosság is, az Electric Mountain nevű látogató központból egy kisbuszra szállva juthatunk el és láthatjuk belülről is hogyan működik a rendszer. Mi most csak kívülről néztük meg, de így is nagyon szép látvány.

Electric Mountain

Az erőmű folyója, a Llyn Padarn

Innét már látszik a kastély

Electric Mountain

A Dolbadarn kastély egy erődítmény, amelyet Nagy Llywelyn herceg épített a 13. század elején, a Llanberis-hágó alján. A kastély katonai szempontból fontos volt és Llywelyn hatalmának és tekintélyének jelképe is egyben. A kastélyban egy nagy torony állt, amelyet a walesi kerek tornyok egyik legszebb példányának tartanak. 1284-ben I. Edward bevette Dolbadarnt, aki eltávolított néhány faszerkezetet róla, hogy új kastélyát Caernarfonba építse fel. A kastélyt néhány évig vidéki birtokként használták, mielőtt tönkrement volna. A 18. és 19. században a festőművészek körében népszerű úticél volt a csodás tájak iránt érdeklődő festők számára. Most a Cadw tulajdonában áll, és mint turisztikai attrakciót kezelik.

A várhoz egy rövid erdei ösvényen lehet eljutni. Belépőt nem kell fizetni, szabadon látogatható.

Dolbadarn kastély

A kastély romjai

Kilátás az Electric Mountain-ra

A toronyba egy csigalépcsőn lehetett felmenni egész a tetejéig, ahonnét megcsodálhattuk a kilátást.

A romok fentről nézve

A csigalépcső

Visszasétáltunk az erdei ösvényen az útra, majd vissza a kocsihoz.

Út közben a járdán egy szép lepkét pillantottunk meg. Óvatosan közeledtünk, nehogy elrepüljön, de hamar rájöttünk, hogy valószínűleg beteg lehetett, mert akár hozzá is lehetett nyúlni, akkor sem repült el. A szárnyait sen nagyon akarta kinyitni, de egy kis bot segítségével kinyitottam, hogy le tudjuk fotózni. Hamar visszazárta, úgyhogy gyorsnak kellett lennünk.

Egy alagút a sziklák alatt, amit odafelé nem láttunk

Hazafelé Llanberis-nél még tettünk egy megállót a hatalmas, kőbe állított Excalibur-nál. Ebből is látszik, hogy itt a környéken minden a Merlin történetekről szól.