2019/02/26.
Valley of Desolation túra
és a Bolton Abbey
A túra a Riverside Car Park-ból indul, mely sajnos nem ingyenes, 10 fontért lehet egy egész napos jegyet venni, de figyelni kell a nyitási és zárási időre /az utóbbi télen délután 6 óra/, de máshol nem igazán lehet parkolni a közelben, úgyhogy célszerű rászánni ezt az összeget. Útban a parkoló felé egy szűk fal alatt mentünk át, ami nagyon jól nézett ki, utána meg is álltunk az út szélén lefotózni.
Ahol megálltunk, szemben a Bolton Hall tetszetős palotája emlekedett az ég felé:
Túra táv: 9,63 mérföld /15,5 km/
Minimum szükséges idő: 6-7 óra
Legmagasabb pont: 436 méter
Szintkülönbség: 319 méter
Nehézségi fok: Közepes
Parkoló: Riverside Car Park /Bolton Abbey faluban/ - 10 font/nap
 |
| A térkép |
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.
Fontos információ, hogy a területet bizonyos napokon lezárják augusztus és december között, erről a Bolton Abbey weboldalán tájékozódhatsz, valamint a parkoló nyitvatartási idejéről is.
Reggel 9 körül érkeztünk a parkolóba, gondolkoztunk rajta, hogy kifizessük-e a 10 fontot vagy inkább keressünk valami mellékutcát, de ahogy elnéztük a közelben nem túl sok olyan van, ezért úgy döntöttünk, hogy kifizetjük. Végülis így a legkényelmesebb, ugyanis a túra közvetlenül a parkolóból indul. A Riverside Car Park egyébként nagyon szépen ki van építve, van itt étterem, kávézó és még egy kis ajándékbolt is, de ezek szinte mind csak 10-től nyitnak. Ilyenkor télen viszont 6-kor zárják a parkolót, úgyhogy addigra el kellett hagyni a területet. Ha jól tudom még két másik parkoló is van a közelben, de mindkettő ehhez tartozik, tehát azoknál is ugyanúgy 10 font egy napi jegy.
 |
| A parkoló |
 |
| Cavendish Pavilion |
A túra a Cavendish Pavilionnal szemben található fahídnál kezdődik, amint azon átmentünk, egyből balra fordultunk és követtük a gyalogutat. A Cavendish Pavilion egyébként egy étterem és kávézó, ahol szendvicset, pizzát vagy süteményt ehetünk.
 |
| A fahíd a pavilonnal szemben |
 |
| A Wharfe folyó |
 |
| Visszanézve a hídra és a pavilonra |
A gyalogút könnyen követhető, a legtöbb kereszteződésnél táblák jelzik a helyes irányt.
Amikor kiértük az aszfaltos útra, balra fordultunk, majd az úton haladtunk addig, amíg jobbra meg nem jelent egy útjelző tábla Simon's Seat felirattal, itt átmentünk a kapun. Ekkor egy zöld mezőn találtuk magunkat és hirtelen nem láttuk a gyalogutat, de aztán kissé messzebb, balra megpillantottuk, ugyanis ahol mi átmentünk a kapun, kicsivel lejjebb van egy másik kapu is és a gyalogút ahhoz csatlakozik.
Föntről hallottuk a vízesés hangját, de nagyon takarták a fák, úgyhogy nem sokat láttunk belőle. A GPX útvonal szerint a folyó másik oldalán kellett volna haladni, de mi nem láttunk sehol hidat, ahol át tudtunk volna menni, úgyhogy elmentünk a fahídig és onnét balra fordulva visszasétáltunk a vízeséshez a folyó másik oldalán.
 |
| A fahíd |
A Posforth Gill vízesés a Sheepshaw Beck-en található, ami tulajdonképpen csak egy patak, de elég magasról hull alá a víz és nagyon szép látványt nyújt. Először megnéztük felülről, majd lemásztunk az aljára is. A vízesés két lépcsőben érkezik lefelé, a felső része egy kisebb és kevésbé látványos vízesés, míg az alsó egy nagyobb és látványosabb.
 |
| A Posforth Gill alsó vízesése |
 |
| A Posforth Gill felső vízesése |
 |
| A Posforth Gill felső vízesése |
Ezután visszamentünk a hídhoz, de ezúttal nem mentünk át rajta, hanem balra fordultunk és tovább folytattuk az utat, fokozatos emelkedőkön, át a Valley of Desolation-on, melynek jelentése: Pusztulás völgye. Mindenesetre frappáns nevet kapott.
 |
| Egy fának a termése |
Elérkeztünk egy kőfalhoz, itt átmentünk a kapun és jobbra fordultunk. Egy tűlevelű erdőn mentünk keresztül.
 |
| A kapu a falak között |
 |
| Tűlevelű erdő |
Nemsokára egy újabb kapuhoz érkeztünk, miután átmentünk rajta egyenesen folytattuk tovább, még mindig felfelé.
 |
| Egy újabb kapu |
Egy fura kör alakú téglából épült valamihez érkeztünk, nem tudom ez mi célt szolgált, de jól nézett ki.
Folytattuk tovább az utat a Simon's Seat felé. Nagyon szép időnk volt egész nap, 20 fok is lehetett napon, nem is számítottunk rá így február végén, de nagyon örültünk neki, bár reggel még 4 fokról indult, akkor még nem tudtuk elképzelni hogy lesz ebből 15-20 fok, ami az előrejelzés szerint várható volt. De csak megérkezett.
Valahol valamit nagyon begyújtottak, messze a távolban a sziklák mögött láttuk felszállni a füstjét, amit később kicsit éreztünk is. Egy helikopter is elsuhant a fejünk fölött.
Mi nem mentünk fel egészen a Simon's Seat-hoz, amihez egy út vezet felfelé, és már messziről látszódnak a hatalmas sziklák. Ilyen sziklás részt már láttunk sokat, na meg még az Abbey-t is meg akartuk ma nézni, másrészt a GPX útvonal is így volt megrajzolva, úgyhogy mi ezt kihagytuk, de állítólag nagyon szép onnét a kilátás és ez a terület legmagasabb pontja.
 |
| Simon's Seat |
Út közben láttunk nyírfajdokat, de nehéz volt őket lefotózni, mert nem nagyon akartak előbújni a növőnyek közül.
Innen már lefelé mentünk, kicsit fel is lélegeztünk a hosszas felfelé bandukolás után.
Hamarosan elérkeztünk egy falhoz, itt balra fordultunk. Ha felmentünk volna a Simon's Seat-ig, akkor itt lyukadtunk volna ki lefelé jövet.
 |
| Itt balra fordultunk |
 |
| Juhgyapjú |
Később elhaladunk egy házikó mellett, majd tovább folytatva az utat tanyák álltak mindkét oldalon. Nemsokára kiértünk az aszfaltozott útra, itt átmentünk az úton és csatlakoztunk az ösvényhez először egy patak, majd a Wharfe folyó mellett.
 |
| Faragott bagoly egy ház kapuján |
 |
| Az aszfaltozott út |
Ahogy a Wharfe folyóhoz értünk, egy irányjelző tábla mutatott a Stepping Stones felé, melyet szorosan a folyó melletti ösvényen érhetünk el, pár méterre a táblától. Ezek nagyon elterjedtek itt Angliában, jelentése kb. Lépegető kövek, sekély vizű folyószakaszokon szokták alkalmazni, amin átlépegethetünk a másik oldalra. De mi csak megnéztük, a mi utunk a folyó melletti ösvényen vezetett tovább, a Barden Bridge /Barden híd/ felé.
 |
| Stepping Stones |
A folyóban kacsák úszkáltak, épp délutáni mosdást tartottak, szinte mindegyik, mintha csak parancsba lett volna kiadva nekik.
Kicsit messzebb, felettünk a füves legelőn fácánok sétálgattak. Sajnos túl messze voltak, így csak távoli képet sikerült csinálnom az egyikről.
 |
| Fácán |
A folyó túloldalán érdekes lyukakat fedeztünk fel a part függőleges peremén. Talán madarak fészkeltek benne.
A Barden Bridge 1659-ben épült faragott kőből. A folyással szembeni oldalán nagy háromszög alakú víztörők vannak, hogy minimalizálja az hömpölygő víz erejét. A víztörők a híd tetején kis kiálló részeket tartalmaznak, így viszonylag biztonságos gyalogosként áthaladni rajta. A hídon autók is közlekednek, de mivel nagyon szűk, így egyszerre csak egy autó tud áthaladni rajta.
Az eredeti hidat 1673-ban egy árvíz elsodorta, ezért újra kellett építeni. Az elkövetkezendő évszázadok során még kétszer kellett renoválni, szintén árvízkárosodás miatt. A mai híd a 17. századból származik, de valószínűleg már előtte is állt itt egy másik, melyet a 14. században építhettek.
 |
| Barden Bridge |
 |
| A Barden Bridge másik oldala /a háromszög alakú víztörőkkel/ |
Itt is van egy hatalmas füves parkoló, de most nem volt nyitva.
 |
| Parkoló |
 |
| Parkoló |
A parkoló feletti kis domboldalon vadnyulak szaladoztak.
Elhaladtunk a Barden Tower /Barden Torony/ mellett, mely jobbra emelkedik a fák mögött. A Barden Tower egyike volt a hat vadászháznak és ez volt Barden vadászterületének adminisztrációs székhelye is. Henry Clifford a 15. században újjáépítette és lakóhelyévé tette. Ma már romos állapotban van.
Nem néztük meg közelebbről, csak amennyit láttunk belőle a fák takarásában, mert át kellett volna menni a tó másik oldalára és ez már nem fért volna bele a mai napba.
 |
| Barden Tower |
Haladtunk tovább a gyalogúton a viadukt felé, mely már a parkoló végéből látható volt.
 |
| A parkoló feletti kis domb |
A viadukt, mely a Strid Wood északi részénél átszeli a Wharfe folyót, egy vízelvezető híd, mely a Barden víztározóból szállítja a vizet West Yorkshire városaiba.
 |
| Viadukt |
A viaduktnál megpihentünk egy kicsit, mert már nagyon elfáradtunk a hosszú sétálásban. Nagyon szép itt a táj és akár piknikezésre is alkalmas. Van itt egy kőből készült lóca a folyó partján, ami nagyon hangulatos.
 |
| A lócán egy hernyó araszolgatott |
 |
| A viadukt a másik oldaláról fotózva |
A Strid Wood /Strid erdő/ bejáratánál egy téglafal állt, itt beléptünk az erdős területre, mely rengeteg tölgyfának ad otthont. Az erdő nagyon szép, békés és csendes, a csendet csak a gyalogúton áthaladó turisták zaja töri meg. Nekem néhol olyan érzésem támadt, hogy ezek a hatalmas fák mindjárt felélednek, mint az Entek a Gyűrák Urában.
 |
| Háttérben a viadukt |
Az árnyékos ösvényeken helyenként egy-egy lócát helyeztek ki, hogy a sétálók megpihenhessenek a természet hangjait hallgatva. Az ösvény elég magasan fut, lenézve megpillanthatjuk felülről is a Wharfe folyót.
Az erdőben április végén és május elején a híres bluebellek /kékcsengők/ varázsolják kékké a gyepszőnyeget, majd ezt követi a vad folkhagyma. A terület sok vadon élő állatnak és madárnak is otthont ad.
A folyó egyik szakaszon beszűkül, ezt a részt nevezik Strid-nek. A víz nyomása itt nagyon nagy, mely a lágyabb sziklákat teljesen megkoptatta és lyukakat vájt bele. Ez a természeti jelenség felülről, a gyalogútról is látható, de ha közelebbről is meg akarjuk szemlélni, akkor a lenti ösvényeken ezt is megtehetjük, viszont csak óvatosan, mert a hatalmas sodrás miatt a folyó ezen szakasza rendkívül veszélyes.
 |
| A Strid |
 |
| A Strid |
 |
| A Strid pár méterrel arrébb |
Az ösvényen elvileg három pénzfa található, mi ebből csak egyet találtunk, ezt is csak véletlenül szúrtuk ki. Az első fa az 1980-as években dőlt ki egy szeles éjszaka után, amit aztán a gyalogút szélére helyeztek, fontos élőhelyet teremtve így a rovarok és a gerinctelen élőlények számára. Ezekbe a fákba később elkezdtek fémpénzeket helyezni a szerencsehozás reményében.
 |
| Pénzfa |
 |
| Egy kis ház, menedéket nyújtva az eső és a nap elől |
Innét már nem volt olyan messze a parkoló. Átmentünk egy kis fahídon, majd nemsokára elérkeztünk arra a pontra, ahol a túra elején jobbra fordultunk. Ezután néhány méteren keresztül ugyanazon az úton haladtunk, amin jöttünk, majd visszaérkeztünk a parkolóba.
 |
| Egy kis fahíd |
 |
| Vissza a parkolóba |
Fél 4 körül értünk vissza, tehát kb. 6 órát vett igénybe a túra eddigi része, de nem siettünk és sok helyen megálltunk. Bementünk szétnézni az ajándékboltba, de csak a szokásos hűtőmágnest vettük, majd a pavilonban felfrissítettük magunkat egy üdítővel, mivel út közben az egész elfogyott, amit magunkkal vittünk, és már nagyon szomjasak voltunk.
Ezzel még nem fejeződött be a napunk, a térképen is látható, hogy van még egy kis ösvény berajzolva lefelé is, végig a folyó két oldala mentén, de ezt mi már nem pont úgy jártuk végig, ahogy meg volt adva, csak a romos apátságig mentünk le és ugyanazon az úton vissza, de így is láttunk minden lényeges dolgot.
Először azt hittük, hogy az apátságba 4-ig lehet csak bemenni, kicsit megzavart, hogy a parkolójegyre az volt írva, hogy az utolsó belépés 4 óra, mi meg loholtunk, hogy még odaérjünk, közben kiderült, hogy az apátságban a kutya sem kéri a jegyet és ekkor leesett, hogy akkor a 4 óra a parkolóba való utolsó belépési időpontot jelzi.
 |
| Útban az apátság felé |
 |
| Az apátság a folyó túloldaláról |
 |
| A Wharfe folyó "S" kanyarulata |
 |
| Bolton Hall |
 |
| Épület az apátság mellett |
 |
| Az apátsághoz vezető út |
/Bolton Apátság/
A Bolton apátság a Bolton Abbey nevű faluban található, mely egy 12. századi augusztiniai kolostor romjai, melyet ma Bolton Priory néven ismernek. A falu a kolostorról kapta a nevét. A kolostort a 16. században zárták be a VIII. Henrik által szervezett kolostorok feloszlatása közben.
Az apátság St. Mary and St. Cuthbert Temploma egy ma is aktív templom és még mindig szolgálja Bolton Abbey faluját. A templom a romos állapotban lévő apátság túlélő része, mely ma is kifogástalan állapotban van. A templomot St Cuthbert-nek és Szűz Máriának szentelték. St Cuthbert-et egy színes ablakrajzon örökítették meg, melyen Lindisfarne püspökeként ábrázolják. Szűz Mária is kapott egy szobrot, a kis Jézussal az ölében.
 |
| A templom bejárata |
 |
| A bejárat feletti ablakok |
 |
| Szűz Mária szobra |
 |
| Oltár |
 |
| Kereszt az oltáron |
 |
| Az egyik színes ablak |
A templom után megnéztük az apátság romos részeit is.
 |
| Közben egy kisgép húzott el felettünk elég alacsonyan |
A romok mellett egy régi temető is volt.
 |
| A temető |
Az apátsággal szemben egy híd található, mellette pedig a Stepping Stones. Ez a Stepping Stones volt az átkelő pont az apátság munkásai számára. A 60 db kövön áthaladni a mai látogatók számára is kihívással teli élményt jelent. Az apátságra is remek kilátás nyílik innét.
A Stepping Stones északi részén egy nagy strandterület található, mely szintén népszerű a látogatók, főleg a családosok körében.
 |
| A híd és a Stepping Stones |
 |
| A híd |
 |
| Rálátás az apátságra a hídról |
 |
| A Stepping Stones és a homokos part |
 |
| A híd |
 |
| Gyalogút a folyó mellett a Stepping Stones-nál |
Mi a hídon jöttünk át a túloldalra, de aztán a köveken mentünk vissza. Nem olyan egyszerű átkelni rajta, mint amilyennek tűnik, én végig féltem, hogy elvesztem az egyensúlyomat és beleesek a vízbe. Persze nem mély, de nem szerettem volna vizesen zárni a napot. Viszont a környezet igazán festői, szebbnél szebb képeket lehetett innét csinálni.
Mint már említettem, mi ugyanazon az úton mentünk vissza a parkolóba, amerről jöttünk, mert az apátság fölött lévő emlékkutat csak kutyafuttában néztük meg odafelé, mert siettünk, hogy 4-re odaérjünk az apátsághoz, de mint kiderült felesleges volt sietni.
Ahogy kiértünk az útra, a felette lévő füves területen bárányok legelésztek, voltak kölyökbárányok is, azok nagyon cukik voltak, csak úgy követték az anyjukat, néha meg játékosan egymásnak estek. Egy darabig néztük őket, majd továbbmentünk.
 |
| A folyóparton egy kacsa üldögélt |
A Cavendish emlékkút 1886-ban épült Lord Frederick Cavendish, angol politikus tiszteletére.
 |
| Cavendish emlékkút |
 |
| Cavendish emlékkút |
 |
| Cavendish emlékkút |
Fél 6 után hagytuk el a parkolót, akkor már szinte senki nem volt ott rajtunk kívül, viszont ismét egy kellemes napot töltöttünk el. Igaz, kicsit rohanósra sikerült, főleg a vége, talán nyáron célszerűbb megejteni ezt a túrát, mert akkor tovább van nyitva a parkoló és több idő van, hogy a túráról visszaérjünk és utána még az apátság környékén is szétnézzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése