2018/08/20-2018/08/22.
Ismét Skócia
Nem egészen így terveztük ezt a kirándulást, eredetileg az Arran szigetekre akartunk átmenni, viszont ahhoz az is kellett volna, hogy fél napra elengedjenek minket a munkahelyünkről, mert hiába voltunk délelőttösek, mire 3 órára hazaérünk, már nem értük volna el az utolsó kompot sem. De sajnos nem engedtek el minket, így villámgyorsan át kellett szerveznem mindent. A jó hír, hogy a kompjegyeket nem buktuk el, csak át kellett tetetnem másik időpontra. Volt egy B terv is, hogy másnap reggelre rakatom át a jegyeket, de ahogy néztem a weboldalukon, leghamarább a 3 óra utáni kompra lett volna jegy, hamarább max. akkor, ha valaki nem megy el, így inkább elhalasztottuk az Arran-i kiránydulást.
1. nap
Miután hazajöttünk munkából első dologom volt sátorhelyet foglalni a C terv szerint, a skóciai Ayshire megye területén. Ez volt az egyetlen sátorhely, amit még le tudtam foglalni aznap estére, mert mindenképp 2 éjszakát szerettünk volna sátorban tölteni. Nem utolsó sorban azért, mert ez volt az új sátrunk avatója, meg aztán kényelmesebb volt így délután felutazni, mint másnap reggel hajnalban kelni.
Catrine House
Írtam egy e-mailt indulás előtt a kempingnek, hogy este 8-9 körül fogunk megérkezni. Hamarosan jött is a válasz, hogy semmi gond. Ha út közben nem lett volna lezárva az út és nem kellett volna fél órát kerülnünk, már 8 előtt ott lettünk volna, így majdnem fél 9-re értünk oda, mivel Leedstől jó 4 órás volt az út. Kezdetben nagyon nem tetszett a kemping, kezdve azzal, hogy mivel egy farmon volt, magánkézben, a recepció is privát lakásban volt. Ezzel még nem is volt gond, a fickó nagyon hamar kinyitotta az ajtót, de aztán közölte, hogy ő most nem tudja megmutatni hová húzhatjuk fel a sátrat, mert neki a kisgyerekre kell vigyázni. De majd küldi az anyját, addig menjünk nézzünk szét. Jött is egy idősebb hölgy, aki nem elég, hogy halkan beszélt, de még sejpített is a tájszólás mellé. Nagy nehezen szót értettünk vele, de amikor megkérdezte, hova akarjuk felállítani a sátrat, tanácstalanul néztünk egymásra, hát honnan tudjuk mi, hogy hova lehet. Ezután megmutogatta az alternatívákat, na, utána már tudtunk választani. A hölgy aztán magunkra is hagyott, mi pedig elkezdtük felhúzni az új Berghaus, pumpás sátrunkat. Nem kell többé rudakkal szenvednünk, csak néhány fújás és már áll is. Így elsőre is alig volt több 10 percnél, de mivel előtte sosem csináltuk, előbb rá kellett jönnünk hogy működik. Nagyon praktikus megoldás ez, miután mind az 5 pillért felfújtuk, a sátor már állt, nem kellett még külön felállítgatni, mint a hagyományos módszernél. Onnantól már csak a cölöpöket kellett leverni és kész is.
 |
| A sátrunk |
A sátorhelyünk mellett volt egy épület, amiben volt WC és zuhanyzó, de elég leromlott állapotban volt, ezt is negatívumként könyveltük el. Aztán mikor körbenéztünk a kempingben, megtaláltuk a másik WC és zuhanyzó helyiséget, ami már nagyon kulturált volt, onnantól oda jártunk. Készítettem néhány fotót a kemping területéről, igaz utolsó nap, de itt teszem közzé:
 |
| Tűzrakóhely |
 |
| Asztal és székek a tűzrakó helynél |
 |
| WC és zuhanyzó helyiség |
Végül megbarátkoztunk a kempinggel, mert végülis a kezdeti negatívumokat sok pozitív dolog ellensúlyozta, úgyhogy kellemes 2 éjszakát töltöttünk el ott.
2. nap
Reggel próbáltunk korán felkelni, hát annyira nem sikerült. Végül 10 óra magaslatában azért sikerült elindulnunk a Finnich Glen felé, ami a sátorhelytől kb. 1 órányira volt. Már voltunk egyszer itt, de akkor rengeteg volt az ember, arra számítottunk, hogy most hétköznap, ráadásul reggel, talán nem lesznek annyian. Mikor megérkeztünk a parkolóba, már állt ott vagy 3 autó. Ezúttal tüzetesebben megnéztük a területet, mint a múltkor.
A Finnich Glen egy gyönyürű rejtett szurdok Glasgow-tól nem messze. Már írtam róla a múltkori kirándulás során /lásd itt/, ezúttal inkább csak az új fotókat szeretném közzé tenni, mert most sokkal jobb képek készültek. A nap sem tűzött, ezáltal könnyebb volt fotózni, viszont rosszabbak voltak a fényviszonyok.
 |
| Cipőkiállítás a parkolóban |
Már rutinosan mentünk, tudtuk, hogy hol kell lemenni, nem kóvájogtunk ott perceket, mint a múltkor. Először föntről kukkantottunk be és meglepődve konstatáltuk, hogy lent még senki sincs.
 |
| A Devil's pulpit felülről |
 |
| A vízesés felülről |
A lejutás is könnyebb volt így másodszorra, még akkor is, ha a munkevédelmi kesztyűket itthon hagytuk. Most vizesebb volt a lépcső, mint a múltkor, de szerencsére nem csúszott jobban. Ezúttal nagyon gyorsan lent voltunk, nem sokat szenvedtünk vele. Még ekkor sem volt ott egy lélek sem. Örültünk is neki.
Ezúttal készültünk: vittünk úszócipőt, hogy könnyebben fel tudjuk térképezni a szurdok területét. A rövidnadrágot már az autóban átvettem, legnagyobb meglepetésemre nem fáztam benne, pedig nem volt túl meleg kint. A víz viszont iszonyat hideg volt, minnél tovább voltam benne, annál elviselhetetlenebb, úgyhogy igyekeztem minél hamarább száraz talajra jutni.
Megérkeztünk a Devil's Pulpit nevű kőhöz. Most sem volt több víz a folyóban, mint a múltkor. Bő víz esetén a Devil's Pulpit állítólag teljesen víz alá kerül. Így is voltak olyan részek, ahol már majdnem térdig ért a víz, pedig nem is tűnt olyan mélynek.
Kősébb érkezett 2 ember, de szerencsére nem zavartak túl sok vizet, nem voltak benne állandóan a képben, amit fotózni akartunk.
 |
| Devil's Pulpit |
Felmásztunk az első vízesés tetjére, alatta elég mély a víz, térd fölött ér, de volt kitéve egy nagy faág, amin át lehetett sétálni, csak kicsit billegett.
Innét nagyon szépen rá lehetett látni a vízesésre, gyönyörű volt, ahogy a homokkőtől narancssárgára színezett vízsugarak hömpölyögtek lefelé.
 |
| A vízesés legfelső lépcsője |
A párom és én innét már nem mentünk tovább, viszont Árpád barátunk egy vízeséssel feljebb ment, de ott már elég mély volt a víz, megkísérelt onnét is tovább menni, viszont, amikor már majdnem nyakig belemerült és még nem érezte a talajt, úgy döntött, inkább nem megy tovább.
Mikor elindultunk a kijárat felé a vízeséstől, akkor kezdtek már hömpölyögni lefelé az emberek, épp mondtuk is, hogy a legjobbkor jöttünk, sikerült a tömeget elkerülnünk.
Miuán visszamásztunk a lépcsőn, tovább mentünk a gyalogúton, hogy megnézzük a folyónak azt a részét, ahol kezdődik a szurdok. Ez egy kis kitérővel könnyen elérhető, egyszerűen csak tovább kell menni a gyalogúton. Ott nem kell lépcsőkön lemászni, hanem simán besétálhatunk, persze megfelelő cipőben. Viszont ha arról szeretnénk a vízesést megközelíteni, készüljünk fel rá, hogy vannak olyan részek is, ahol térd fölött ér a víz. Mi nem próbáltuk, csak láttuk akik arra mentek.
 |
| Finnich Glen felülről |
 |
| A folyó eleje |
 |
| Itt kezdődik a szurdok |
Egyszerűen lenyűgöző látvány a folyó vörös vize, mintha valami disznóvágás lett volna és a vér színezte volna vörösre.
Ez a rész sem volt kevésbé látványosabb, mint a szurdok belseje, de sajnos a képek nem adják vissza azt a látványt. Lehet róla ezer képet csinálni, akkor sem fogják visszaadni azt, amit ott a helyszínen látunk. Mondtam is a többieknek, hogy remélem ezek után nem a Finnich Glen lesz a mérce a kirándulások során, mert akkor jobb, ha ki sem mozdulunk otthonról, ugyanis ezt a látványt nehéz túrszárnyalni. Sok szép helyet láttam már életemben, de ez egyszerűen lenyűgöző!
Ahogy lógtak lefelé a növények a sziklákról, olyan, volt, mintha valami mesebeli dzsungelben lennénk.
Általában nem szoktunk visszamenni olyan helyekre, ahol már egyszer jártunk, mert sokezer látnivaló van még, amit nem láttunk és inkább azokat nézzük meg, minthogy valamit kétszer. Viszont a Finnich Glen az a hely, ahova legszívesebben minden nap kimennék, ha kicsivel közelebb laknánk hozzá. Egyszerűen nem lehet vele betelni.
A Finnich Gelnről és hogy milyen legendák fűzódnek hozzá, bővebben a korábbi leírásban olvashatsz.
A Whangie egy bizarr szikla-jellegzetesség a Kilpatrick-hegységben, mely gyönyörű kilátást nyújt a Loch Lomond, a Highlands és a Campsies felé. Ha a Finnich Glen mellett elindulunk lefelé az úton, kb. 5 perces autóútra található. A Kilpatrick hegyei vulkáni eredetűek.
A sziklához jól kiépített ösvény vezet, csak túra keretében lehetséges a meglátogatása. Ehhez tökéletes a walkinghighlands oldalán lévő leírás, mely útvonal nincs túlbonyolítva, egyszerűen csak megkerüli a Whangie-t, majd ugyanazon az útvonalon tér vissza a parkolóba.
Túra táv: 4,5 km /2,75 mérföld/
Minimum szükséges idő: 1.5 - 2 óra
Legmagasabb pont: 180 méter
Nehézségi fok: Közepesen könnyű
Parkoló: Queens View car park az A809-es úton. Koordináták: 55.9975, -4.389
A térkép és a túra eredeti leírása itt érhető el.
 |
| A parkoló |
1. szakasz
A parkolóból egyetlen gyalogút vezet a hegyek felé, mely könnyen megtalálható. Nemsokára találni fogunk egy kőből épített lépcsős átjárót, ezen menjünk át. Ezután kövessük a kiépített gyalogutat, felfelé az emelkedőn. Jó kilátás nyílik innét a Campsie Fells-re.
 |
| Kő átjáró |
 |
| Kiépített gyalogút |
 |
| Campsie Fells |
Ha Skóciában járunk, már megszoktuk, hogy eső nélkül nem ússzuk meg, így volt ez ma is, szépen lassan kezdett beborulni, majd annak rendje-módja szerint esni is kezdett. Szerencsére nem tartott sokáig.
2. szakasz
Az ösvény meredeken emelkedik a fölfelé, mely időnként sáros lehet. Végül elérünk egy kereszteződéshez, ne kövessük a bal oldali utat, hanem haladjunk egyenesen előre. Ez az út az Auchineden Hill oldalán húzódik. /Mi a bal oldali úton mentünk, ez a kilátóhoz vezet/.
 |
| A kilátó |
3. szakasz
Az ösvény néhol nagyon mocsaras, de nagyszerű kilátás nyílik a vidék és a Loch Lomond felé. Ahol az ösvények elágaznak, válasszuk a felső utat, amely hamarosan felkapaszkodik egy rövid, sziklafalú szakaszra. Innen kiváló kilátás nyílik a Loch Lomond hegyeire, a Highlands hegyére, miközben láthatjuk egyenesen a Burncrooks víztározót is a Kilpartricks szívében. /Az előbb a bal oldali ösvényt választva sajnos ezekből nem sokat láttunk. A kilátó után találnunk kellett egy ösvényt jobbra, mert a Whangie arra található. Hamarosan meg is találtuk, így már irányban voltunk a Whangie felé./
A Whangie különösen érdekes a geológusok számára. A domboldal egyik szeletéből áll, amely elkülönült a fő hegyoldaltól. Ez egy keskeny, 10 méter magas és 100 méter hosszú szakadékot hozott létre, amelyen keresztül a látogatók átsétálhatnak. Egyesek a jégkori olvadás következményeinek tudják be, de újabb kutatások azt mutatják, hogy a földcsuszamlás volt az oka. A jégkorszak alatt a gleccser lassan betemette a sziklát, ez repedéseket hozott létre benne, és ez okozhatta ezt a különös képződményt. A helyi folklór szerint az ördög hozta létre, amint a farkát hozzápöckölte miközben elrepült felette.
Rövidesen az ösvény lefelé halad, majd jobbra, a domb vége felé és hamarosan eléri a Whangie bejáratát. Másszunk fel egy kopott, sziklás lejtőn, hogy bejussunk a 2 szikla között lévő keskeny hasadékba. De választhatjuk a sziklákat balról megkerülő gyalogutat is, de talán az kevésbé látványos és érdekes, mint a hasadékban végigmenni, viszont az megmutatja a keskeny külső fal teljes magasságát. A Whangie falát edzőtérként használják a sziklamászók. A falak több mint 50 láb magasak és sokféle hegymászási fokozatot kínálnak.
Mi a hasadék között mentünk át, de először kicsit féltünk, ugyanis láttunk a keskeny átjárón kődarabokat, amik a sziklaomlás jelei. Attl féltünk, nehogy pont akkor kezdjen leomlani, mikor mi átmegyünk, de szerencsére nem történt semmi, viszont kissé félelmetes volt.
5. szakasz
A Whangie-ből kiérve maradjunk az ösvényen, amely lefelé tart. Végül az út visszatér arra a gyalogútra, amelyiken felfelé is mentünk. Innét már csak követni kell az ösvényt lefelé és visszaérkezünk a parkolóba.
 |
| A parkoló |
 |
| Eső után... |
A Loch Doon gát alatt a Doon folyó egy gyönyörű erdei szurdokon keresztül vágott magának egy utat. A Ness Glen valaha híres show-hely volt, és még mindig látványos ösvénye van, amely a folyó mentén halad el. A szurdok aljától a visszafelé vezető út az erdőn keresztül halad végig, magasabb fekvésben.
Túra táv: 3,2 km /2 mérföld/
Minimum szükséges idő: 1 - 1,5 óra
Legmagasabb pont: 81 méter
Nehézségi fok: Könnyű
Parkoló: A Loch Doon tó mellett, az Osprey Roundhouse kávézó után az út szélén. Koordináták: 55.2815,-4.4005
A térkép és a túra eredeti leírása itt érhető el.
 |
| Loch Doon |
 |
| Loch Doon |
1. szakasz
Az Osprey Roundhouse kávézónak is van egy parkolója, de azt csak a vendégek használhatják, viszont ha kicsit tovább megyünk, az út szélén több parkolóhelyet is találunk. Kezdjük a sétát elhaladva a kávézó mellett, mely jobb kézre lesz, majd térjünk rá az út mellett a bal oldali ösvényre, itt hamarosan látni fogjuk a Ness Glen feliratú útjelző táblát. Az út egy kapun keresztül vezet tovább, ezután belépünk Doon folyó gátjának területére. A kereszteződésnél menjünk jobbra és kövessük a folyó melletti ösvényt. Amikor az út egy gyaloghíd mellett halad el, ne menjünk át rajta, hanem folytassuk tovább egyenesen az ösvényen.
 |
| A balra vezető út |
 |
| A Doon folyó gátja |
 |
| Kapu a gátnál |
 |
| A gát |
 |
| A Doon gát |
 |
| Visszafelé majd ezen a hídon jövünk át |
A folyón itt-ott kisebb vízesések találhatók, melyek morajlása szinte az egész erdőben hallható.
 |
| Ezen a hídon ne menjünk át |
2. szakasz
A folyó - és az ösvény - lassan leereszkedik a Ness Glen-szorosra, amely viktoriánus időkben elismert mutatványos hely volt.
A táj egyre szebb lett, egy kicsit engem a Finnich Glen-re emlékeztetett, persze az azért szebb, de a Ness Glen sem szégyenkezhet.
3. szakasz
A gyalogutat szépen kiépítették, hogy útvonalat biztosítsanak a helyenként a 30 méteres magasságot is elérő sziklákkal körülvett szurdok alján keresztül. Legyünk óvatosak, mert az ösvény néhol köves és csúszós lehet, valamint helyenként nagyon közel halad el a folyóparthoz. Egyes szakaszokon viszont fából épített gyalogút található.
 |
| Kiépített gyalogút |
Elérkezünk a szurdok legszebb részéhez, melynél teljesen olyan érzése van az embernek, mintha egy mesebeli helyen járna és szinte azt várja, hogy mikor ugrik ki a fák mögül egy kobold vagy egy tündér. Csodálatos látvány, ha léteznének tündérek, biztosan ilyen helyen laknának.
 |
| A szurdok legszebb része |
4. szakasz
Végül a Doon folyó vize egyre csendesedik, majd a sziklás részek is eltűnnek és kiérünk a mesebeli birodalomból. Elmegyünk egy gyaloghíd alatt (amely jelenleg zárva van); ezután figyeljünk, mert lesz egy gyalogút, mely élesen balra kanyarodik, kissé nehéz észrevenni. Itt fordul vissza az ösvény, mely elhalad a gyaloghíd mellett, mely alatt az előbb átmentünk. Az út most dombos erdei tájon halad át és kissé emelkedős szakaszokkal találkozunk.
 |
| A gyaloghíd |
Elsőre nem láttuk a visszafordító ösvényt, így kissé továbbmentünk, de hamar rájöttünk, hogy nem jó úton haladunk és visszafordultunk.
 |
| Ezen a kapun nem kell átmenni |
 |
| Gyaloghíd a kapun túl |
 |
| A híd amely alatt odafele átmentünk |
5. szakasz
Most a szurdok felett vagyunk, de sajnos a fáktól szinte egyáltalán nem lehet látni. Amikor elérkezünk egy kereszteződéshez, tartsunk balra és kövessük a főútvonalat, mely a végénél keresztez pár hidat, mielőtt újra csatlakozik a gát alatt lévő külső útra. Innen csak egy rövid séta vissza a parkolóhoz.
Az erdőben sokfajta gombát találtunk, sajnos én nem ismerem őket, nem tudom ehetőek voltak-e, inkább nem piszkáltuk. Igyekeztem mindegyiket megörökíteni.
 |
| Visszatérés a Loch Doon-hoz |
 |
| Az Osprey Roundhouse kávézó |
 |
| A Loch Doon |
Szalonnasütés
A túrázó nap után este 7 körül visszatértünk a kempingbe és olyasmit csináltunk, amit itt Nagy Britanniában még soha: szalonnát sütöttünk. Sajnos az angolok nem ismerik a zsírszalonnát, ezért angol boltokban nem is kapható. Az egyik lengyel boltból szereztük be, de nem olyan volt, mint a magyar. Szinte alig volt zsírja, illetve látszólag volt, de alig csepegett belőle valami, sülni sem nagyon akart, de azért a feeling nagyon jó volt.
A szalonnasütés képekben:
 |
| Ropog a tűz |
 |
| A nyárs |
 |
| Sül a finom szalonna |
 |
| Nem akar csöpögni a zsír... |
Ha nem is volt olyan finom, mint az itthoni, végül azért jó kis vacsink volt belőle.
3. nap
Reggel esőre ébredtünk, de mire oda jutottunk, hogy szétbontsuk a sátrat, szerencsére el is állt. Mai programunk a Culzean Kastély megtekintése volt. Mivel a kastély hatalmas területen fekszik, rengeteg látnivalóval, ezért más már nem is fért bele a napba.
A Culzean-kastély Maybole település közelében, Skócia Ayrshire-i tengerpartján található. Korábban a skót főnemesek, a Kennedy-klánhoz tartozó Ailsa márkijai lakták, jelenlegi tulajdonosa a National Trust for Scotland. A belépő nem olcsó, de mégéri /National Trust tagoknak ingyenes/.
 |
| A parkoló |
Rügtön a park bejáratánál kaptunk egy térképet és röviden elmondták mit merre találunk. A parkolótól nem messze van a látogató központ /mely Home Farm néven fut/, ami szintén nagy területet foglal magában. Itt többek között találhatunk egy ajándékboltot és egy éttermet is.
 |
| Home Farm |
 |
| Az étterem |
A látogató központ boltíves kapuja alatt áthaladva megcsodálhatjuk a tengert, valamint a kastély egy része is látható innét.
 |
| Kilátás a tengerre |
 |
| Kilátás a kastélyra |
 |
| Kastély a fák között |
Elindultuk a kastély felé egy fákkal szegélyezett ösvényen. Elhaladtunk a használt könyveket áruló épület mellett, majd hamarosan megérkeztünk a romos boltívhez, mely mögött a távolban már a várat is megpillanthattuk.
 |
| Könyvesbolt |
 |
| Könyvesbolt |
 |
| A Home Farm |
A sziklatetőre épült kastély a Culzean Castle Country Parkban van, és nyitott a nagyközönség számára. 1987 óta a kastély képe díszíti a Royal Bank of Scotland által kiadott ötfontos bankjegy hátoldalát.
 |
| A romos boltíves kapu |
 |
| A boltíves kapu és mögötte a vár |
 |
| Részlet a boltíves kapu belsejéről |
 |
| Egy kis kamra a boltíves kapuba építve |
Mivel rengetegen voltak, lementünk a vár mellett lévő füves részre, onnét nagyon szép kilátás nyílt a várra és a vár előtt lévő szökőkútra. Ott nem volt senki, így nem lógtak bele a képbe.
 |
| A szökőkút szobra |
 |
| A szökőkút |
 |
| A viadukt |
 |
| Visszanézve a boltíves bejáratra |
A viadukt végére érve ismét egy boltíves kapu alatt haladtunk át, melynek a tetejét egy szobor díszítette.
 |
| A kapu külső oldala |
 |
| A kapu belső oldala |
Az L-alakú Culzean-kastély David Kennedy, Cassilis 10. grófja megrendelésére épült. Ő utasította Robert Adam építészt, hogy építsen át egy meglévő, impozáns épületet egy elegáns kastéllyá. Az építkezés több szakaszban zajlott 1777 és 1792 között. Magában foglalt egy nagy, henger alakú tornyot, benne egy kerek szalonnal (kilátással a tengerre), egy tágas, ovális lépcsőházat és jó néhány szépen berendezett lakosztályt.
Bementünk a kastély épületébe. A hátizsákot nem lehetett bevinni, le kellett adni a bejáratnál, ezért ha nem fontos, ne vigyünk magunkkal a látogatás során, így kevesebb a macera. Rögtön az első teremben szabályos mintákba rendezett fegyverek sokaságát csodálhattuk meg. A csillagot formázó 120 penge csupán apró része a félelmetes gyűjteménynek. Nagyon egyedi volt, ilyet még sehol máshol nem láttam előtte.
 |
| Ötletes kép pisztolyokből és kardokból kirakva |
 |
| Pisztolyok és kardok... |
A nappali következett, mely ízlésesen volt berendezve.
Ezután beléptünk az ebédlő terembe, melynek közepén egy nagy asztal állt, mely meg is volt terítve, némi gyümölccsel az asztal tetején, melyből következtethetünk, hogy valószínűleg így nézhetett ki a mindennapokban.
Egy ovális lépcsőn megyünk fel az emeletre, melyen Ión és korinthoszi oszlopok magasodnak a vörös szőnyeg fölé, felülről megvilágítva.
A szalon a kastély legszebb terme élénk színeivel, tengerre néző ablakaival, és a XVI. Lajos kori az Adam szőnyegekbe süppedő fotelekkel.
 |
| Kilátás az ablakból |
Lord Cassilis szobái a késő 18. századi stílusban berendezett szobák. A csodálatos tapéta kínai, a baldachinos ágy pedig Chippendale.
 |
| Fürdőkád |
1945-ben a Kennedy/Anderson család részben átadta a kastélyt a National Trust for Scotlandnak (megtakarítva az öröklési illetéket). Kikötötték azonban, hogy a legfelső szinten lévő lakosztályt bocsássák Dwight Eisenhower tábornok rendelkezésére, elismerésül a második világháború során a szövetséges erők európai tevékenységében főparancsnokként játszott szerepéért. A tábornok először 1946-ban látogatott a kastélyba, ahol összesen négy alkalommal tartózkodott, ebből egyszer az Amerikai Egyesült Államok elnökeként. Az egyik szobát ma egy Eisenhower életét bemutató kiállítás foglalja el. A kastélyt 2011. áprilisában, egy felújítást követően nyitották újra. A munkálatokat egy amerikai milliomos, William Lindsay finanszírozta, aki egyébként soha nem fordult meg Skóciában.
 |
| Kínai váza |
 |
| A Britannia nevű hajó mása |
 |
| 16 ágyús hajó rekonstrukciója 1745-ből |
Végül visszatértünk a földszintre és megérkeztünk az utolsó helyiségbe, mely a konyha volt.
A kastélyban szállás foglalható, és alkalmas esküvői szertartások lebonyolítására is.
A The Wicker Man című, 1973-ban forgatott filmben a kastély volt Lord Summerisle (Christopher Lee játszotta) ősi otthona.
 |
| Kilátás a tengerre a kastély előtté térről |
 |
| Napóra |
 |
| A napóra teteje |
 |
| A viadukt |
A kastély megtekintése után elindultuk felfedezni a hatalmas park többi részeit. Először a vadasparkot kerestük meg, ahol őzek, lámák, szarvasok és a tipikus skót bikák élnek.
 |
| Láma |
 |
| Szarvas |
 |
| Skót bikák |
Voltak nagyon fiatal skót bikák is, amik úgy néztek ki, mintha valami plüss állatok lennének, ráadásul nagyon szílídek voltak, meg is lehetett őket simogatni.
 |
| Mint egy plüssállat |
 |
| Meg akarta enni a táblát |
A Camellia ház a park egyik legszebb épülete, mely impozáns főúri üvegház, a park 40 építészeti nevezetességének egyike. A gótikus épület ad otthont a kaméliagyűjteménynek.
 |
| Camellia ház |
 |
| A Camellia ház belseje |
 |
| Kaméliák |
 |
| Egy fügefa a parkban |
A Walled Garden, azaz az Elkerített Kert következett. Itt rengeteg növényt láthattunk, többek között pálmafákat, melyek egzotikussá teszik a kertet. Némelyik kép olyan hatást kelt, mintha valamelyik mediterrán osrzágban lennénk. Nekem például a sevillai Alcazar jutott eszembe róla, persze ott azért sokkal több volt a pálmafa.
 |
| Mintha csak Spanyolországban lennénk |
 |
| Hatalmas üvegház |
 |
| Egy fából készült épület |
A térképen láttunk egy Cat Gates, azaz Macskakapuk nevezetű kaput, melyet természetesen meg is kerestünk. Erdei ösvényen jutottunk el hozzá.
A Cat gates régen valószínűleg a birtok bejárata lehetett, nevét a tetején csücsülő macskaszobrokról kapta.
 |
| Macskakapuk |
A Macskakapuktól a Hattyúk tavához /Swan Pond/ igyekezve találtunk egy fából faragott szobrot.
A Hattyúk tava több vizi madár élőhelye. Van itt egy fagyizó is, ahol vettünk egy jó nagy adag fagylaltot. A tölcsér végét pedig megosztottuk a madarakkal, akik szinte összevesztek a kaján.
 |
| Hattyúk tava |
 |
| Fagyizó |
A 19. század elején divatban volat, hogy a kertekbe pagodát építettek. Különböző időkben az alsó emeleten hattyúk, egzotikus madarak éltek, és úgy vélik, volt egy majom is. A felső szobában teázgatott a család.
 |
| Pagoda |
A parkból több helyen is le lehetett menni a tengerpartra, de sajnos a parton nem lehetett végigsétálni a kastélyig, mert a szakasz nagy részét sziklás, köves részek szegélyezték. Ahol le tudtunk menni, ott megnéztük a part egyes szakaszait, ami nagyon látványos volt.
A parton rengeteg halott medúza volt szétszóródva, nem volt túl bizalomgerjesztő látvány.
 |
| Halott medúza |
 |
| Rákolló |
A part következő szakaszára a part melletti erdei ösvényen mentünk át. Mindig a bal oldali ösvényt követtük, így el sem tévedhettünk.
 |
| Kilátás az erdőből |
A várat mindenképp szerettük volna megnézni kívülről is, a sziklák felől, mert láttunk egy festményt a kastélyban, ami arról az oldalról ábrázolta és nagyon jól nézett ki. A kastély mellett lévő partra azon a részen lehetett lemenni, ahol néhány ágyú ki volt helyezve, valamint volt ott egy kis nyári lak is.
 |
| Ágyúk |
 |
| Nyári lak |
Szintén a part ezen részén látható a régi Boat House, azaz Hajóház is, amit a harmadik márki építtetett ide, hogy karban tartsa a kisebb yacht-jait. A mentőcsónakot is itt tárolták, melyet a birtok munkásainak egy csoportja kezelt.
 |
| Hajóház |
 |
| Halott medúzák |
Kicsivel arrébb megpillantottuk a kastélyt is. Sajnos innét alulról sokat takartak belőle a fák, de még így is szép látvány volt.
A kastély alatti sziklarengetegben tengervíz vájta barlangok szövevényes hálója fekszik, melyek jelenleg el vannak zárva a látogatók elöl. Tervezik, hogy ezeket múzeummá alakítják. Nemrégiben egy csapat önkéntes régész tanulmányozta az ún. Istálló-barlang bejáratát, amikor mélyen a kastély alatt egy rég elfeledett, rejtett ajtóra bukkantak. A bejáratot a 18-19. század környékén készíthették abból a célból, hogy bizonyos barlangrészleteket lezárjanak a kíváncsi tekintetek elől. A különleges barlangrendszer a régészeti kutatások szerint ennél még régebb óta áll emberi használatban. A National Trust of Scotland szerint a barlangokból vett szénminták elemzése alapján arra következtethetünk, hogy az ember már a vaskor idején ismerhette a helyszínt, a bizonyítékok azt mutatják, valamikor 135 és 325 között pedig már el is foglalhatta valamilyen célból.
 |
| Barlangok |
Az önkéntes régészcsapat a megtalált rejtett bejáraton belépve a járatokban 18. századi borokra bukkantak. Egyes elméletek szerint elképzelhető, hogy a szökevények vagy csempészek halmozták fel a nedűt, hogy később visszatérjenek érte vagy épphogy a segítségükkel vészeljék át a bujdosás nehéz napjait. Mások szerint valószínűbb, hogy egy jóval hétköznapibb történet lehet mögötte. Mielőtt a kastély jelenlegi formája megépült volna, egy hasonlóan impozáns, ám jóval kisebb kastély állt a hegytetőn. Az Öbölháznak is nevezett épülethez tartozott egy 14. századi kőtorony is. A Smithsonian szerint évszázadokon át pinceként használták a barlangokat, amelyekben ételeket és természetesen borokat is tároltak. Az önkéntes régészcsoport legizgalmasabb felfedezése a rejtett ajtó volt, amelyre a tengerparti földfelszín alatt közel egy méterre bukkantak rá.
A Living TV egyik 2002-es sorozatában a Culzean-kastéllyal kapcsolatos paranormális jelenségekkel, szellemjárásokkal foglalkoztak. A híresztelések szerint legalább hét szellem lakja, köztük egy dudás és egy szolgálólány. A sziklás hegybe természetes úton kialakított barlangokról is hasonló történetek keringenek.
Innét már átmászkáltunk a köveken át és végül a Gáz-háznál kötöttünk ki, ahol vissza tudtunk menni a partról.
A kastély északi oldalán lévő öbölnél áll a Gas House /Gáz Ház/, amely városi gázzal látta el a kastélyt egészen 1940-ig. Az épületcsoport magában foglalja a Gas Manager's house-t (gázmester háza – ma William Murdoch kiállítása látható benne), a Retort House-t, a fennmaradó rész pedig az úgynevezett gasometer (gázmérő).
 |
| Gas House |
 |
| A viadukt |
A Gas House-tól már könnyen megtaláltuk a látogató központot és visszaérkeztünk a parkolóba.
Több órát töltöttünk el a park területén, de még így is kimaradt 1-2 kisebb látnivaló. Mindenesetre nagyon kellemes napot töltöttünk el itt, ahol minden megtalálható egyben: tengerpart, tó, erdő, kastély, park és még sok más, de mindeképp úgy érdemes meglátogatni, ha hagyunk magunknak elég időt a felfedezéséhez.
Cím:
Culzean Castle
Maybole KA19 8LE
Belépő: 16,50 font /2018-ban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése