2018/06/09 - 2018/06/10.
Kirándulás a Throssachs Nemzeti Park környékén
Ezt a skóciai kirándulást már régóta tervezgettem, de valahogy sosem volt megfelelő alkalom, vagy az időjárás előrejelzés mondott rossz időt vagy másfelé volt dolgunk, vagy épp nyaralni mentünk Portugáliába, szóval mindig volt valami. Most végre minden megfelelő volt, hogy végre megejtsük.
1. nap
Nem terveztem sokmindent erre a hétvégére, mert már többször is bebizonyosodott, hogy a rohanásnak nem sok értelme van. Korán indultunk, hajnali 5 óra környékén és már 10 óra előtt ott voltunk az első helyszínen, ami nem más, mint a Loup of Fintry vízesés.
Loup of Fintry
/Fintry vízesés/
/Fintry vízesés/
Egy weboldalon találtam rá erre a természeti látnivalóra, ahol Skócia legszebb vízeséseit mutatják be. Sajnos a szárazság és a szokatlan meleg Nagy Britanniában, nem tesz jót az ehhez hasonló látnivalóknak, legalábbis turista szemmel, ugyanis a folyók vize eléggé le van apadva. Ez a vízesés is szebb lett volna, ha egy kicsit bővebb a vízfolyás.
GPS koordináta alapján mentünk, de még így sem volt egyszerű megtalálni. A vízesés 2 mérföldre található Fintry nevű településtől, az 56°02'58"N 4°08'59"W koordinátákon. Először egy olyan útra akart felvinni a navigátor pár perccel a cél előtt, ami le volt zárva sorompóval. Ott visszafordultunk, hiszen arra nem mehettünk. Visszafelé megálltunk egy parkolónál, amit menet közben láttunk, de hamar rájöttünk, hogy azok az ösvények nem a vízeséshez vezetnek. Beírtuk hát újra a koordinátát és ezúttal továbbmentünk az úton annál a résznél, ahol be kellett volna fordulnunk a lezárt útra, azt remélve, hogy az út mellett majd lesz valami kis ösvény, ami a vízeséshez vezet. Jól hittük. Hamarosan meg is találtuk a kis útjelző táblát, de ezen kívül semmi sem jelezte, hogy ott a közelben egy vízesés van.
 |
| Az út, ahol parkoltunk |
A parkolás sem volt egyszerű, bár nincs tiltó tábla, viszont az út elég keskeny azon a szakaszon. Egy beugróban parkoltuk le végül az autót, de teljesen leálltunk a fűre, hogy ne akadályozzuk a közlekedő autókat.
 |
| Útjelző tábla a vízesés felé |
Az úttól nem sokat kellett gyalogolnunk az ösvényen, pár perc múlva meghallottuk a vízesés hangját és nemsokára láttuk is.
 |
| Séta a vízeséshez |
A Loup of Fintry az Endrick folyón található. A 28 méter magasról aláhulló vízesés leginkább télen és esős időszakokban a leglátványosabb.
 |
| Ösvény a vízesés felé |
 |
| Rovarokban sem volt hiány |
 |
| A környező tájkép |
A vízesés környékén rengeteg kék színű szitakötő röpködött. Nagyon fürgék voltak, nem igazán akartak leszállni, de azért sikerült lencsevégre kapnunk őket nagy nehezen.
 |
| Szitakötő |
Az ösvény egészen a vízesésig vezet. Közelről nagyon szép volt, még így is, sekély vízzel.
 |
| Szitakötő a földön |
A Finnich Glen nevű rejtett szoros volt a kirándulásunk fénypontja. Igazából ez volt az ami miatt annyira Skóciába akartunk menni. Azt kell mondjam, nem csalódtunk!
Nem könnyű megtalálni, mivel a veszélyessége miatt nincs agyonreklámozva, nincsenek benne az utazási magazinokban vagy a szórólapokon. Még csak barna tábla sem jelzi, hogy merre található, mint ahogy azt jelölni szokták a turisztikai látványosságoknál az utakon. Ennek egyetlen oka van: nem veszélytelen lejutni a szurdokba, sőt! Mégis rendkívül népszerű és nagyon sok turista látogatja.
 |
| A Finnich Glen közelében |
Kijelölt parkoló nincs, de az út szélén nyugodtan parkolhatunk. A GPS koordináta: 56.034243,-4.419551, mellyel könnyen eljutunk a szurdok közelében lévő utcára. Mikor dél környékén megérkeztünk, már rengeteg autó parkolt az utcán. Nem örültünk neki, mert nem szeretjük a tömeget, ráadásul fotózni is nehezebb, amikor valaki mindig belemászkál a képbe. Kicsit meg is lepődtünk, ugyanis azon a kevés weboldalon, ahol írnak erről a helyről, azt írták, hogy ez még mindig egy titkos hely és hogy sok helyi még csak nem is hallott róla.
 |
| A Finnich Glen felé menet |
 |
| A közeli tájkép |
Közvetlenül az út mellett található egy kis ösvény, ha azon elindulunk nemsokára egy átjáróhoz érkezünk bal kézre. Ezen át kell mászni, mert nem nyitható, de vigyázni kell, mert fémes részek állnak ki belőle, ami kiszakíthatja a ruhánkat. Itt már látható egy tábla, mely jelzi, hogy ez a Finnich Glen. A veszélyre figyelmeztető jel ezen is látható.
Néhány métert sétálva a kitaposott ösvényen lenézhetünk a mélybe és láthatjuk felülről a szurdokot, de legyünk nagyon óvatosak a szélénél, mert könnyen lecsúszhatunk.
 |
| Az ösvény |
 |
| A fák mögött a Finnich Glen |
 |
| Lenézve a mélybe |
 |
| Lenézve a mélybe |
 |
| A fák mögött a híd |
Innét csak felülről van lehetőségünk megnézni a szurdokot, ha le szeretnénk menni, akkor menjünk vissza az átjáróhoz, amin átmásztunk, másszunk vissza rajta és menjünk tovább a híd irányába. Ez alatt a híd alatt található a szurdok. Valamikor volt egy kapu a híd után, amit még most is láthatunk, de azon nem tudunk átmenni, mert mindig zárva van. Menjünk még egy kicsit tovább, a kőkorlát végében van egy kis rés, amin átmehetünk. Itt szintén látni fogjuk a Finnich Glen névtábláját. Több ösvény is látható, a lépcsőhöz, melyen lemehetünk a szurdokba, az az ösvény vezet, mely a drótkerítés bal oldalán található. Haladjunk mindig a drótkerítés melletti ösvényen, így egyenesen a lépcsőhöz jutunk, de nagyon figyeljünk, mert a lépcsőt sem könnyű észrevenni.
 |
| Útban a Finnich Glen lejárata felé |
A szurdok aljára egyetlen lejárat vezet, egy lépcső, melyet Jacob’s Ladder-nek, azaz Jákób létrájának neveznek, de szokták Devil's Steeps-nek, azaz az ördög lépcsőjének is emlegetni. A Jacob's Ladder elnevezés bibliai eredetű: míg a Bibliában Jákob lépcsősora a földet a menyországgal köti össze, itt inkább a pokolba vezet… A lejáratot 1860 környékén építhették. A weboldalak azt írták, hogy egy kötél is található a lépcsőnél kapaszkodáls céljából, de sajnos mikor mi voltunk semmilyen kötél nem volt. Kicsit meg is ijedtem, mert a lépcső meredek, csúszós és keskeny, de nagyon jó időnk volt aznap, így alig csúszott és viszonylag könnyen lejutottunk.
 |
| A lépcső teteje |
 |
| Jacob’s Ladder |
Fel voltunk készülve a nehéz lejutásra, úgyhogy vittünk magunkkal munkavédelmi kesztyűt, mely az érdes felülete miatt nagyon jól tapadt és nagy segítségünkre volt, nem csak abban, hogy ne piszkolódjön össze a kezünk.
 |
| Szűk lépcső |
A Finnich Glen egy 30 méter mély meredek szurdok, mely a Finnich híd alatt található. Különlegessége a vörös homokkő, melyet a Carnock Burn folyó vize mossa és hozta létre ezt a helyet. A Finnich Glen-t gyakran nevezik Devil's Pulpitnak, azaz az Ördög szószékének is, ám valójában ez egy kőnek a neve, mely a szurdok közepén fekszik. Ez a gömb formájú kő csak sekély víz esetén látható, hosszabb esőzések után gyakran kerül a víz alá.
A vöröshomokkő kifejezést olyan homokkövekre alkalmazzák, amelyek mállásból származó, hematit-eredetű vas-oxidtól vöröses-barnás színűek. A mállástermékek vasban gazdag hegységek fizikai aprózódásával váltak homok-szemcseméretűvé és szállítódtak a széllel. Ezek szárazföldi eredetű, éghajlatjelző üledékek, ezért a geológia szempontjából igen fontosak. Megjelenése szélsőségesen kontinentális éghajlatra, sőt egyenesen sivatagra utal. Ennek ellenére minden változatukban vannak folyóvízi és tavi keletkezésre utaló nyomok is.
 |
| A lépcső alja |
 |
| A vöröshomokkő által vörösre festett víz |
Jó néhány száz évvel ezelőtt aligha hibáztattuk volna a helyieket, hogy a Finnich Glen-re egy ördögi helyként gondolnak. Nem is csoda, a sötét mélység a sziklafalakkal, a bíbor árnyalatú víz, és a talaj, mely készen áll rá, hogy beszívjon a nedves, mocsaras gyomrába, mind hozzásegítenek ezekhez a gondolatokhoz. Mára ebből sem sok változott.
A csodálatos szurdok körül számos legenda kering, például hogy az ördög itt fogadta a híveit, a középkorban állítólag ide jártak a boszorkányok különböző kísérleteket végezni vagy élő áldozatokat kivégezni, valamint azt is beszélik, hogy a druidák titkos találkozóhelyként használták. Ma már csak a természetbarát kalandorok vetődnek erre, ezek a régi mende-mondák mégis adnak a helynek egy misztikus hangulatot.
A víz rendkívül tiszta, a sziklákból kioldódó vörös árnyalat színezi vörösre a vízet. A szakadék sziklafalain végig zöld moha és páfrányok lógnak. Lent a szurdok alján olyan érzésünk van, mintha valami elvarázsolt helyen lennénk, valami tündérmese kellős közepén. A legendákkal ellentétben egyáltalán nem volt olyan érzésünk, mintha valami gonosz erő kerítette volna hatalmába a helyet.
A ragyogó napsütésnek volt hátránya is, nem is egy. Egyrészt túl sokan voltak a szurdokban, így nagyon nehéz volt úgy fényképezni, hogy senki ne legyen benne. Másik hátrány az éles napfény, mely beszűrődött a sziklákon át, nem igazán tette lehetővé, hogy igazán jó képek készüljenek. Ebből kifolyólag a képek nem adják vissza azt a látványt, ami élőben látható. Viszont a vízszint rendkívül alacsony volt, így a Devil's Pulpit-ot teljes egészében megcsodálhattuk.
 |
| A Devil's Pulpit |
Ha beljebb is szeretnénk szétnézni a szurdokban, akkor mindenképp ajánlatos vízálló cipőt felvenni. Sok látogató mezítláb vagy sima utcai cipóvel ment bele vízbe, de volt olyan is, aki gumicsizmát húzott, viszont a mélyebb vízben az is kevés volt.
 |
| A Devil's Pulpit |
Egy kisebb víesés is található ezen a varázslatos helyen, ehhez viszont egy kicsit mindenképp beljebb kell mennünk, mert a lépcső aljáról még nem látszik.
 |
| Vízesés a szurdokban |
 |
| A vízesésben fürdő emberek |
A titkos szurdokot több filmben is forgatási helyszínül választottak, pl. az Outlander - Az idegen c. sorozatban vagy A sas /The Eagle/ c. római korban játszódó kalandfilmben.
 |
| Felfelé a lépcsőn |
Nem a legegyszerűbb meglátogatni ezt a csodás helyet, de megéri a fáratságot. Ha belépünk, nehéz figyelmen kívül hagyni a természet éltető erejét, a magas vörös homokkő falaktól az erdőkig. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: ha a Finnich Glen az ördög otthona, akkor milyen lehet a mennyország?
 |
| A parkolóhelyről fotózva |
Végezetül egy érdekesség a parkolóból: valaki nagyon poénos kedvében lehetett, mert a villanyvezetékről le volt lógatva egy pár cipő. Íme:
/Buchanan Kastély/
Következő programunk a Buchanan Kastély meglátogatása volt. A GPS most is kicsit megtréfált minket, mert az utolsó 5 percen egy földútra akart bevinni, ezért inkább leparkoltuk az autót és gyalog folytattuk tovább. Később a Google térképen bekeresve a kastélyt mutatott egy másik utat, amin el tudtunk volna menni kocsival is, de akkor már felesleges lett volna visszafordulni.
 |
| A földút |
Jó 20 percet sétáltunk a földúton, ami legelők mellett vezetett végig.
Ha a GPS-be a Buchanan Golf pálya címét írjuk be, akkor nem a földút felé fog navigálni, és kocsival egészen a kastélyig fel lehet menni, bár nem tudom, hogy parkolni szabad-e ott.
 |
| Egy régi építmény a golfpálya közelében |
A Buchanan kastélyt a Montrose család építtette, 1852 és 1858 között. Tervezője William Burn volt. Eredetileg a Buchanan klán tulajdona volt a föld, amire épült, ami később a Graham klánra szállt. A Graham család egészen 1925-ig élt benne, aztán eladták. A 30-as években hotelként és golf-pályaként is működött, a 2. világháborúban kórházként szolgált. Az épületről a tetőburkolatot 1954-ben szedték le, valószínű azután kezdett el igazán a természet részévé válni.
 |
| A kastély romjai |
2002-ben és 2004-ben javaslatot tettek a ház felújítására lakásként, de mindkétszer elutasították a kérelmet és megtagadták a tervezési engedély. A ház egy B. kategóriába sorolt épület. Az épület falai teljesen érintetlenek maradtak, és jó állapotban vannak. A romokat fokozatosan eltakarják a fák és a növények, köré kerítést húztak és veszélyre figyelmeztető táblát helyeztek ki.
 |
| A kastély környéke |
A kastély érdekessége tehát nem annyira a látványában rejlik, hanem inkább a titokzatosságában. Nekem nagyon tetszenek ezek az elhagyatott kastélyok, mert van bennük valami sejtelmes. Belülről nem látogatható, legalábbis hivatalosan, saját felelősségre lehetőség van rá. Az erdő felüli oldalról különösebb gond nélkül bejuthatunk a kastélyba. Mi nem mentünk be, nem mertük megkockáztatni.
Kezdtünk fáradni, ezért úgy döntöttünk ideje elfoglalni a sátorhelyet és felállítani az éjszakai "lakásunkat". Egész könnyen odataláltunk a kempingbe. A recepción a fickó kicsit érthetetlen volt, máshol ha annyit mondok, hogy szeretnénk bejelentkezni, az elég, itt meg kérdezősködött, amit nem is értettem, de aztán csak megtalálta a nevemet a foglalási listában.
A személyzet egyik tagja odakísért minket a számunkra kijelölt helyhez és már kezdődhetett is a sátorállítás. Rendszerint nekem sosem engedik, hogy segítsek, úgyhogy kipróbáltam az újdonsült piknik kosaramat élesben is, amíg a sátor eklészült. Rengeteg apró pici bogár volt mindenfelé és szinte tapadtak az emberre. Nem tudom mik lehettek, de csíptek, mint a szúnyogok.
Gyönyörű szép időnk volt egész nap, de estefelé kezdtek gyülekezni a sötét felhők és kezdett lehűlni a levegő is.
 |
| Kilátás a sátorhelyről |
 |
| A kemping |
 |
| Kis tó a kempingben |
Sátorállítás után sétálni indultunk, eredetileg a legközelebbi tóhoz mentünk volna, ami 2 órányira volt gyalog, de közben meggondoltuk magunkat és inkább a szomszéd falu felé vettük az irányt, mert a recepciós azt mondta, hogy van ott egy kocsma, ahol ehetünk is és finoman főznek.
 |
| A kempingből kifelé menet |
 |
| Gartmore felé |
Egyre inkább gyülekeztek a fekete felhők, de nem sokat foglalkoztunk vele.
 |
| Az égbolt |
 |
| Döglött varjú |
 |
| Gartmore plébániatemploma |
A kocsmát hamar meg is találtunk. Bementünk és rendeltünk egy hamburgert. A kocsma érdekessége, hogy a falon egy hatalmas bikafej ékeskedett. Ilyet legutoljára Spanyolországban láttam, persze azok másfajta bikafejek voltak. De azért nagyon tetszett, feldobta kicsit a helyet.
 |
| Bikafej a falon |
A kaja nem volt rossz, de azért ettem már jobbat is. Az adaggal nem volt probléma, alig bírtuk megenni. Mire kijöttünk a kocsmából, az eső már esett. Apró, csendes, kitartó...
Az eső ellenére nem sok kedvünk volt rögtön visszamenni a kepingbe, úgyhogy elmentünk még az egyik irányba szétnézni. Bíztunk benne, hogy az eső hamarosan el fog állni, de utólag kiderült, hiába.
 |
| Egy kis patak az út mellett |
 |
| A Boriand erdő névtáblája |
Túl sok látnivalót nem találtunk, ezért visszafordultunk. Az eső egyre jobban esett, elég messzire elcsavarogtunk, úgyhogy legalább 1 órát kellett még sétálnunk visszafelé az esőben. A kempingtől néhány méterre az útkereszteződésben jött egy rendőrautó, mi megálltunk, hogy el tudjon menni. A rendőr megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mert látta, hogy el vagyunk ázva, de mondtuk neki, hogy semmi gond, a kempingbe megyünk. Akkor megnyugodott és továbbment.
Rendkívül érdekes volt, hogy este 11 óra után kezdett csak sötétedni, azt hittük, hogy még csak 9 óra környékén lehet. Kicsit félretippeltünk... Olvastam valami olyasmit, hogy minél északabbra megyünk, annál tovább van világos. Mindenesetre amikor lefeküdtünk aludni, még nem kellett felkapcsolnunk a zseblámpát, mert nem volt annyira sötét, hogy szükség lett volna rá, pedig az már éjfél környékén lehetett.
2. nap
Éjszaka egész jó idő volt a sátorban, nem volt túl meleg, de dideregni se kellett. Reggel 9 óra környékén bontottunk sátrat, küzdve az apró pici bogarakkal, amiket folyton hessegetni kellett magunk körül. Még az autóba is bementek, amikor nyitva volt az ajtaja. Az eső éjszaka elállt, reggel felhős idő volt, később szépen kisütött a nap, de nem volt az a dög meleg, mint előző napon.
Nem sokmindenre jutott idő ma, de a Ben A'an túra kihagyhatatlan volt. Pontos leírása a walkhighlands oldalán található, ha valakit érdekel, de nem túl bonyolult.
Ben A'an az egyik legnépszerűbb Skócia kisebb hegyei közül. Gyakran hívják miniatűr hegynek is. A Trossachok nemzeti park szívében található és csodálatos kilátást nyújt. A közelmúltban a fákat kivágták és az utat is javították.
A hegy rendelkezik egy kijelölt parkolóval, a Ben A'an car park az A821-es úton, mely a Loch Achray mellett található. Fizetős parkoló, de nem túl drága. Innen 3,7 km-t /2,25 mérföld/ kell gyalogolnunk felfelé, a hegy tetejére. Átlagosan 2-4 óra szükséges hozzá.
 |
| A parkoló |
 |
| Ben A'an car park |
1. szakasz
Menjünk ki a parkolóból és menjünk át az úton. Induljunk el a gyalogút felé és folytassuk ezen az úton. Amikor az ösvény balra ágazik, menjünk tovább egyensen. Hamarosan látunk egy gyaloghíidat egy kis patak felett, menjünk át rajta.
 |
| Gyalogút kezdete a Ben A'an felé |
 |
| Köd a fák felett |
Az elején még nem volt vészes az emelkedő, haladtunk szépen fokozatosan felfelé. Ahogy visszanéztünk nagyon szép volt a kilátás a Loch Achray tóra és a Tigh Mor hotelre.
 |
| A Tigh Mor hotel és a Loch Achray |
 |
| A Tigh Mor hotel |
 |
| A kis patak mely a híd alatt folyik |
 |
| A gyaloghíd |
2. szakasz
Az emelkedés most egyre intenzívebb lesz. Folytassuk egyenesen előre az ösvényen, amely még egyszer áthalad a most már apró patakon, ezúttal egy köves átkelőn keresztül. A fák egyre hézagosabbak lesznek, kezd eltűnni az erdő. A nem őshonos tűlevelűeket eltávolították erről a területről, idővel őshonos fákkal folgják helyettesíteni. Ha felnézünk, innen már kiváló kilátás nyílik a Ben A'an meredek és hegyes csúcsa felé.
 |
| A Loch Achray föntről nézve |
 |
| A Ben A'an |
 |
| A Ben A'an |
 |
| A kis patak köves átkelője |
3. szakasz
A mászás tovább folytatódik, és nagyszerű kilátás nyílik a piramis formájú csúcsra. Tartsunk egyenesen tovább egy kereszteződésénél. Az ösvény most régebbi őshonos fák mellett vezet, majd jobbra kanyarodik, és célba veszi a csúcs jobb oldalát. A következő résznél az ösvény meredek és sziklás, de jó kilátás nyílik miközben átszeljük a Ben Venue-t.
4. szakasz
Maradjunk a főösvényen, amely mögött a csúcs kiemelkedik. Ahogy végül balra kanyarodik az út, érdemes előbb a Loch Katrine-ra való kilátást megnézni, melyet a jobb oldali ösvényen néhány lépéssel el is érünk. Az út mostmár meglehetősen könnyedén vezet a csúcsterületig, még egy utolsó sziklás szakasz áll előttünk.
 |
| A Loch Katrine |
 |
| A Loch Katrine |
Volt egy varjúnk, aki egy sziklán nézelődve pózolt nekünk. Később közelebb jött falatozni a turisták által otthagyott maradékból.
A Loch Katrine majdnem teljes hosszában látható, a Ben Venue-val, mely a csodálatos erdős rész fölött emelkedik, míg másik irányban a Loch Achray és a Loch Venachar egy része látható. A Ben Lomond a nyugati kiemelkedő csúcspont.
 |
| A Loch Katrine és a Ben Venue |
5. szakasz
A Ben A'an sziklás csúcsa valóban csodálatos kilátópont, és kárpótol minket a feljutás nehézségei miatt. Nem is igazán hegytető ez, hiszen mint most már láthatjuk, ez csak egy kiemelkedő sziklás piramis a Meall Gainmheich magasabb, de érdektelenebb mórságának oldalán.
 |
| A Loch Achray a Ben A'an csúcsáról |
 |
| A Loch Kathrin a Ben A'an csúcsáról |
 |
| Loch Kathrin |
 |
| A Ben A'an csúcsa |
 |
| Loch Achray |
A visszafelé vezető út ugyanaz, mint az odavezető út, de lefelé már jóval könnyebb dolgunk lesz.
Még egy utolsó helyre volt időnk, és Balmaha piciny falujára jutott a választás. Balmaha a Loch Lomond keleti partján terül el és a Conic-hegy nyugati lábánál ül. A falu népszerű turisztikai célpont, elsősorban a Glasgow-i piknikezőknek és kirándulóknak. A falun átmenő egyetlen út a B837. Hajókirándulások Balmahából Balloch városba és Luss községbe, valamint a közeli Inchcailloch-szigetre indulnak.
A Balmaha név a kelta Bealach Mo-Cha szóból származik, melynek jelentése "Saint Mo-Cha szorosa". Az említett átjárót most Balmaha szorosnak nevezik, a falu északi végén lévő dombok közötti keskeny ösvény, amely Loch Lomond mentén észak felé halad. A szent valójában Kentigerna, a falu védőszentje, akit nagy tiszteletben tartottak, különösen a közeli Inchcailloch-szigeten ("Apácák szigete"). A Mo-Cha egy becenév, egyfajta vallásos álnév, amelyet a középkori kelta és walesi nyelvben használtak. Egy kúttal emlékeztek meg rá a falu fölött található hegyen, mely a St Maha's Well névre hallgat.
 |
| Látogatói központ |
Az autót sikeresen leparkoltuk a Látogatói központ hatalmas parkolójában, mely ráadásul még ingyenes is. Benéztünk a Látogatói Központba, de sok érdekes dolgot nem találtunk, pedig abban reménykedtünk, hogy lesz benne valami érdekes ajándékbolt.
A falu rendelkezik egy étteremmel és Bed and Breakfast szállással, mely az Oak Tree Inn névre hallgat, valamint egy bárral és egy bolttal. A St Mocha kávézó és egy fagylaltozó is található itt.
 |
| A bolt |
 |
| Az Oak Three Inn |
A "Weir's Rest" park a The Oak Tree Inn mellett található.
 |
| Weirs Rest park |
2014. december 29-én állították Tom Weir, Skócia legendás írójának, hegymászójának és a skód föld szerelmesének szobrát Balmaha kikötőjében.
 |
| Tom Weir szobra |
 |
| Balmaha kikötője |
Nem sokáig tartózkodtunk Balmahában, de az Oak Tree Inn-be azért betértünk enni, mert farkas éhesek voltunk. A pizza, amit kértem, meglepően finom volt. Az étterem belülről nagyon hangulatosan nézett ki, régi skót tárgyakkal és néhány kitömött állattal díszítették a falakat.
 |
| Kitömött madár a falon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése