2018/09/01-2018/09.02.
Bográcsozás a Sherwood-i erdő közelében
Ezen a kiránduláson ezúttal nem annyira a látnivalókra helyeztük a hangsúlyt, hanem a bográcsozásra egy kempingben, közel a Sherwood-i erdőhöz. Voltak azért látnivalók is, de voltunk már szebb helyeken is, bár ez csak az én véleményem.
1. nap
Worksop
Mivel a kempingbe csak 2 óra után lehetett menni, ezért a délelőtt folyamán megnéztük a Worksop-ban található Mr Straw's House-t. Kicsit döcögősen indult a nap, mert a tervezett 10 órás indulásból 11 óra lett, mikor pedig odaértünk a Mr Straw's House-hoz közölték, hogy időpontot kell foglalnunk, mert olyan kicsi a hely a házban, hogy csak 3-4 fős csoportok mehetnek be egyszerre. 12:45-re kaptunk időpntot, addig még volt 1 óránk, úgyhogy addig elmentünk egy kis városnézésre.
Túl sok látnivaló nem volt, szép, rendezett kis városka, de semmi több.
 |
| Mr Straw's House |
A National Trust tulajdonában lévő edwardi ikerház és annak tartalma az 1920-as évek óta változatlan maradt. 1993-ban nyitották meg a nagyközönség előtt.
Amíg vártunk a vezetőnkre, szétnéztünk az apró National Trust-os ajándékboltban, melynek egyik oldala régi kori bútorokkal volt berendezve.
 |
| Az ajándékbolt |
A vezetőnk először kivitt minket a ház elé, ahol röviden elmesélte a ház történetét, mely elég érdekes volt. Nem értettünk belőle mindent, de a lényeg azért átjött.
Az edward-kori ikerház 1905-ben épült a Blyth Grove-on, mely a Straw család lakóhelye volt. William Straw egy jövedelmező élelmiszerbolt és egy vetőmag forgalmazó társaság vezetője volt. Két gyermekkel áldotta meg a sors, Walter és William személyében, felesége, Florence, egy jómódú hentes lánya volt. A bolt feletti lakásból 1923-ban költöztek ebbe a házba, melyet "Endcliffe Villa"-nak neveztek el. Florence gyorsan kidolgozta az új ház díszítését, az akkori kor szokásai szerint: mintás szőnyegek, vastag és sötét függönyök, nehéz tapéták, amelyek akkoriban nagyon népszerűek voltak. Aranyozott keretekbe helyezett olajfestmények díszítik a falakat, bár a házban található tárgyak közül egyik sem minősül értékesnek vagy különösen ritkának.
William 1932-ben hirtelen meghalt kertészkedés közben. A család, a veszteség gyötrelme alatt úgy döntött, hogy megőrzi a házat eredeti állapotában és elkerülte a modernizáció minden formáját. William dohányzacskóját és pipáját érintetlenül hagyták a kandalló mellé akasztva, az 1932-es naptár pedig a falon maradt. Ifj. William, aki 1918-ban Londonba költözött, hogy angol tanár legyen, 1938-ban visszatért a házba édesanyja halála előtt egy évvel. Ő és Walter testvére fenntartotta a házat változtatások nélkül, szemben a modern komforttal. Walter 1976-ban halt meg, Ifj. William 1985-ig élt a házban, amikor elesett és kórházba került. A szomszédos ingatlan mindig is a család tulajdonában volt, amelyet bérbe adtak. William kórházba kerülését követően a bérlők a Straw-ház gondviselői lettek, és 1990-ben William halála után mindkét ingatlant ők örökölték. William az Endcliffe Villa teljes tartalmát a National Trust-ra hagyta, de nem tudták, mit kezdjenek a szokatlan hagyatékkal, amíg a Straws ház korábbi bérlői (ma az ingatlan tulajdonosai) mindkét ingatlant át nem adják a National Trust-nak, akik később aztán elutaztak.
Így a National Trust tulajdonában került az első ikerház, mely nagyon érintetlen állapotban volt. Az ingatlanon néhány felújítási munkálatokat kellett végehajtaniuk, hogy megőrizhessék a történelem számára.
A család szerény körülmények között és modern kényelem nélkül élt. Úgy vélik, hogy a csillárból egy villanykörte egyszerre az ifj. William ebédjébe esett, melyet nem volt hajlandó helyettesíteni. Az üres aljzat így maradt.
 |
| William nappalija |
Sok elem pontosan ott maradt a házban, ahol a Straw család hagyta őket, fiókokban stb. Több mint 12.500 darabot katalogizáltak és fényképeztek le, a teakészlettől kezdve egy 1910-es évekből származó Baby Daisy porszívóig.
 |
| William felesésének nappalija |
 |
| Konyha |
 |
| Mosogató |
Minden szinten más-más személyzeti tag kalauzolt minket végig, bár a legutolsón nem volt senki. Az első emeleten csak két helyiség volt, egy fürdőszoba és egy hálószoba.
 |
| Lépcsőfeljáró |
 |
| Belátás a fürdőbe |
 |
| Hálószoba |
 |
| Fürdőszoba |
A második emeleten két hálószoba található.
 |
| Újságokkal letakart ágy |
 |
| Zongora |
A másik hálószoba:
Az utolsó emeleten volt a lomos szoba és egy padlás-szoba.
 |
| Lomos |
 |
| Padlás-szoba |
 |
| A padlás-szoba ablaka |
Ezután a lépcső lefelé vezetett és átértünk a szomszédos ingatlanba, mely most a jegypénztárat és az ajándékboltot tartalmazza, valamint a múzeumi szobákat, ahol a család néhány tárgyát állították ki, többek között ifj. William tanári ruháját, valamint a korai fényképeket, viktoriánus bútorokat és háztartási tárgyakat.
A területhez egy kis kert is tartozik, melyet hátul tekinthettünk meg.
A kaktuszházban rengeteg különféle kaktusz található.
 |
| Kaktuszház |
Az ingatlant úgy írták le, hogy ez "a legrégebbi időkapszula, amelyet a National Trust valaha is kapott" melynek köszönhetően "egyedülálló pillantást vethetünk a két világháború közötti nagy-britanniai külvárosi családi életbe". A házat maximum négy fős csoportokban lehet látogatni, sajnos a ház természete korlátozza a kényelmesen elférő emberek számát az ingatlanban.
Két óra után érkeztünk a kempingbe. A sátrat a folyó túloldalán állíthattuk fel, de hogy azon belül hova, azt mi választhattuk ki. A folyónál kissé megtorpantunk, mert volt benne vagy 10 cm-es víz és azon kellett átmennünk autóval, de először nem tudtuk, hogy mehetünk-e, aztán mondták akik ott voltak, hogy menjünk nyugodtan.
A sátorhelyet eleve tűzrakóhellyel foglaltuk le, de hogy hol voltak ezek a helyek, azt nem láttuk. Csak egy nagy tűzrakóhelyet találtunk, amit rögtön le is foglaltunk.
Itt Angliában nem szokás bográcsozni, az emberek nagy része nem is tudja, hogy létezik ilyen, úgyhogy sokan jöttek oda bámészkodni, meg kérdezgetni, hogy mi készül. A gulyáslevesről még hallottak is /gulash, ahogy ők mondják/, de erről a főzési technikáról nem nagyon. Nem tudják mi a jó.
 |
| A folyó |
 |
| A sátrunk |
Már majdnem kész volt a gulyásleves, amikor jött a csaj a recepcióról, hogy ezért a tűzrakó helyért nekünk fizetni kellett volna 10 fontot. Mi azt hittük benne van az árban, de mondta, hogy csak a kisebb tűzrakóhely van benne. Kicsit kiakadtunk, mert ezt senki nem mondta nekünk mikor becsekkoltunk, pedig még mondtam is, hogy szeretnénk használni, mire azt mondta a nő, hogy jó. De hogy honnan kellett volna olyan kisebb mobil tűzrakóhelyet kérnünk, az nem derült ki. Mindegy, kifzettük a 10 fontot és mérgelődtünk még egy sort, nem is az ár, hanem az információ hiánya miatt.
A leves azért nagyon finom lett és nem engedtük, hogy elrontsa a hangulatot az a kis félreértés a tűzrakóhellyel kapcsolatban. Bár, majdnem sikerült elrontania...
A kemping mellett két nagyon szép ló legelészett, este megetettük őket almával. Az egyik nagyon barátságos volt, a másik viszont nem mert odajönni a kerítéshez.
2. nap
Reggel készítettem még néhány képet a kempingről, amivel egyébként semmi gond nem volt, nagyon barátságos és rendezett hely volt, ami miatt elvesztettük a bizalmat, az a kis félreértés volt előző nap este.
 |
| A sátrunk |
Sherwood Forest
/Sherwood-i erdő/
Ki ne hallott volna a híres Sherwood-i erdőről és Robin Hood történetéről? Robin Hood legendája a középkorban tűnik fel először. Kevesen tudnak olvasni, ezért balladákat éneklő kobzosok terjesztik a történeteket: Robinról és Little Johnról, a két törvényen kívüliről regélnek, akik szabadon élnek az erdőben, és a gonosz nottinghami bíróval hadakoznak. Az elnyomás és a nagy szegénység időszaka ez, így az emberek a szívükbe zárják Robint. Kevés írásos feljegyzés maradt fenn Robin első tetteiről, ám két megmaradt ballada utalásokat tartalmaz a kilétéről. Az első a több mint 500 éves „Robin Hood és a szerzetes”. Robin Hood egyedül érkezett Nottinghambe és épp a St. Mary-templomban imádkozott, amikor felismerte egy szerzetes, akit Robin és hű cimborái kiraboltak az erdőben. A szerzetes elsietett a templomból, és meg sem állt a városbíró házáig, hogy értesítse Robin tartózkodási helyéről. A bíró, emberei élén elfogta Robint, majd tömlöcbe vetette. Szerencsére Little John megtudta, hol van, és kiszabadította. Majd a két férfi eltűnt az erdőben.
A St. Mary-templomot ma épületek veszik körül, ám Robin Hood idejében egészen a belvárosig nyúlt a Sherwoodi erdő. Veszélyes hely volt: 400 négyzetkilométeres területén útonállók, tolvajok és orvvadászok portyáztak. Ideális hely volt a középkori banditák számára, hogy megmérkőzzenek a jobban felszerelt katonákkal. A ballada szerint itt csaptak össze Robin hűséges és vidám cimborái ellenségükkel, a nottinghami városbíróval. A „Robin Hood és a szerzetes” reális időszakba helyezi el Robint, amikor tényleg törvényen kívüliek fosztogattak az erdőben.
 |
| Látogatói központ |
A Sherwood-i erdőben éppen Robin Hood napokat tartottak, így hatalmas volt a tömeg. A látogatói központ alatt lévő hatalmas területen pedig egy mutatványos szórakoztatta az embereket.
A mulattatók korabeli ruhákba voltak öltözve, fokozva így a Robin Hood-i hangulatot.
 |
| Látogatói központ |
Az erdőben számos túraútvonal létezik, mi csak egy rövid kört tettünk meg és a leghíresebb sétát választottuk, mely a híres nagy tölgyhöz vezetett.
A gyalogúton itt-ott szintén mutatványosok voltak, hol zenével, hol előadásokkal, vagy más mulatságokkal szórakoztatták a népet. Hangulatos volt, de nem szeretjük a tömeget, úgyhogy nem tudtuk igazán élvezni. Maga az erdő látványra nem különleges, ennél már szebb erdőkben jártunk itt Angliában, szóval csak a híre nagy.
 |
| A hatalmas tölgy |
Egy másik ballada is fennmaradt, amely a valódi Robin kilétére utaló nyomokat tartalmaz. A címe: „Robin Hood kis tréfája”. Ebben a történetben Robin szülővárosát is megnevezik. Sokan úgy tudják, hogy Robin Nottinghamből származik, ám e történet szerint a szomszédos Yorkshire megyében született. A „Robin Hood kis tréfája” végén hősünk megsebesül, és egy Kirklees Zárda nevű helyre szállítják. Little John viszi oda annak reményében, hogy a főnöknő majd meggyógyítja, ám az valamiért elárulja: csupán felületesen látja el a sebeit az akkoriban használatos véreztetéssel, majd hagyja teljesen elvérezni.
A „kis tréfa” szerint Robin Yorkshire-ben halt meg. Ám a ballada kapcsolatba hozza Nottinghammel és a Sherwoodi erdővel is. Egy másik irat viszont arról tanúskodik, hogy egy valódi Robin Hood nem csak Yorkshire-ben halt meg, hanem ott is élt. A megyének egészen a középkorig visszanyúló archívuma van, és egy Wakefield nevű településen bejegyeztek egy Robert Hood nevű lakost. Az irat 1309-ből való, és kétszer esik benne említés a Wakefieldi Robert Hoodról. Középkori latin nyelven íródott. Az angol fordítás, amit a Yorkshire-i Régészeti Társaság készített, és az első említés egyértelműen így szól: Robert Hode kiontotta Henry Archer neje vérét, amiért tizenkét penny pénzbírsággal sújtatik.
Vagyis már 1309-ben is gazember volt. Robert Hode neve 1322-ig összesen hússzor tűnik fel olyan piti bűnökkel kapcsolatban, mint dulakodás vagy orvvadászat. A Wakefieldi Robert valószínű jelölt az igazi Robin Hood címre. Ám egy jelentős vonásban különbözik a híres íjásztól: megannyi botlása ellenére nincs feljegyzés arról, hogy Wakefieldi Robertet valaha törvényen kívül helyezték volna. A legendák Robin Hoodja pedig mindig így jelenik meg.
Ike Loades fegyverszakértő szerint a Robin legenda számkivetettségről szóló része nem az 1300-as évekből, hanem korábbról, az 1200-as évekből ered. Az 1200-as években nagy zavargások dúltak Angliában, melyek a Bárók háborúja nevű polgári összetűzésben csúcsosodtak ki. A lázongó íjászokat kiűzték otthonaikból és az erdőbe kényszerítették őket. A király ebben az időben vetett ki súlyosabb adókat a szegényekre, megnyitva ezzel az utat a banditák előtt. A népszerűtlen törvények és a szegénység hatására az emberek hősöket faragtak a szökevényekből. Talán így született Robin Hood legendája is.
A tömeg miatt nem maradtunk sokáig az erdő területén, miután visszaérkeztünk a látogatói központhoz, gyorsan odébb is álltunk és inkább megnéztük a másik Nationl Trustos látnivalót a környéken.
A Clumber Park egy vidéki park, mely Worksop közelében található. A park a National Trust tulajdonában van és nyitott a nyilvánosság számára. A park az I. fokozatú történelmi parkok és kertek nyilvántartásában szerepel.
A parknak több bejárata is van, nem tudom miért, de a GPS minket nem a lótogatói központ parkolójához vitt, hanem az egyik erdővel körülvett parkolóba. Onnét legalább negyedórát sétáltunk a látogatói központig.
 |
| Egy érdekes fa |
 |
| Gomba a fán |
 |
| Rengeteg gomba a fa tövében |
A Domnesday Bookben említett Clumber a középkorban szerzetesi tulajdon volt, de később a Holles család kezébe került. 1709-ben John Holles, Newcastle hercege őzparkká alakította át. A Clumber ház a Poulter folyó közepén vadászház lett.
Két generációval később, a birtok örököse, Lord Lincoln úgy döntött, hogy az egyik fő kúriájává teszi. Amikor 1879 márciusában egy komoly tűz elpusztította a Clumber Ház nagy részét, Newcastle hetedik hercege ujjéápíttette. Egy másik tűz 1912-ben kevesebb kárt okozott, de az első világháború és a a nagy válság a kastély elhagyására kényszerítette a lakókat, amely, mint sok más ház ebben az időszakban, 1938-ban megsemmisült.
Lebontották a házat, eltávolították a szobrokat, homlokzatokat, nagy részük elveszett az árverésen lévő magánvásárlóknál.
 |
| A park térképe |
2018 márciusában a park díszhídja súlyos károkat szenvedett, miután egy autó szándékosan belehajtott. A Nottinghamshire-i rendőrség kiégve talált az autóra a közelben, mely lopott volt. (A Poulter folyó fölött álló híd 1760-ban épült.) Egy héttel később a The Bunk House vált gyújtogatás áldozatává. Két hónappal később egy 100 éves háborús emlékművet loptak el.
A Clumber Park több mint 3800 hektár (15 km²) kiterjedésű, beleértve az erdőket és a termőföldeket. A leghosszabb dupla hársfasorral rendelkezik Európában. A sugárút több, mint 4 km hosszú.
A park alkalmas túrázásra is, több mérföldnyi gyalog- és kerékpárutat találunk a tó körül. A parkban kerékpárok bérelhetők. A látogatóközpont a régi blokkban van, mely részét képezi a park történetének. A fő hársfa sugárút mellett kempingezési lehetőség is van.
 |
| Látogatói központ |
A látogatói központ egyik helyiségében egy kis kiállítás volt, főleg rovarokról, de nem volt túl érdekes.
 |
| Egy hatalmas bogár szobor |
Az épületek néhány részébe be lehet menni, de amikor mi odaértünk nagy részük már zárva volt, így sajnos az óratornyot is csak kívülről tudtuk megnézni.
 |
| Óratorony |
 |
| Cumbler Café |
A kanyargós Clumber tó 87 hektáron terül el, a Clumber-ház helyétől délre 2 km-re. A tó részben átépült az 1980-as években, majd 2004-ben.
A Szent Mária templom és gótikus kápolnája, valamint egy négy hektáros konyhakert, hatalmas üvegházzal túlélt. Ami az épületek közül megmaradt jelenleg a Clumber Café otthona.
A templom nyitva volt, bár nem nagyon szeretjük az ilyen helyeket, de ide most bementünk. Nem is bántuk meg, mert belülről lenyűgöző volt.
 |
| A toronyóra |
A fő parkolóhely közelében egy krikettpálya található rusztikus stílusú nádtetős pavilonnal. Az út mentén nagy nyílt terület terül el piknikezési lehetőségekkel.
 |
| A krikettpálya és a pavilon |
 |
| Mókus |
Visszafelé tettünk egy kis kerülőt és megnéztük a grotto-t, a mesterséges barlangot, ahol egy apró vízesés is található, de azt nem fotóztuk le.
 |
| A grotto |
 |
| A grotto |
Az erdőben magányosan álló kicsi háznak nem tudom milyen funkciója lehetett, de nekem a Jancsi és Juliska meséje ugrott be róla hirtelen, bár ez nem mézeskalácsból volt.
 |
| Egy ház az erdőben |
Az autóhoz visszafelé menet megnéztük a Poulter folyó hídját is, melynek kapcsán följebb említettem, hogy egy autó szándékosan belerohant és súlyos károkat okozott a régi hídban. Ezért jelenleg le volt zárva, de gyalogosan lehetett rajta közlekedni.
 |
| A Poulter folyó hídja |
Nem volt csúnya park, időtöltésnek mindenképp jó, de túl mély nyomokat nem hagyott bennem. Az "egyszer ezt is meg lehet nézni" kategóriába tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése