West Yorkshire - Ilkley és a Bluebells

2018/05/08.

Visszatérés Ilkley-be

Ilkley-be már régóta vissza szerettünk volna menni, mert amikor ott jártunk, egy túra keretében, nem láttuk azokat a látnivalókat, amiről Ilkley igazán híres. Sajnos időhiány miatt ezúttal sem láttunk mindent, ráadásul az idő sem kedvezett, mikor elindultunk még szép napos idő volt, fél óra múlva pedig lehűlt a levegő és az eső is elkezdett esni. Szerencsére nem tartott sokáig, viszont mivel csak délután tudtunk leugrani, így ezúttal sem jutott mindenre idő.

Ilkley egy fürdőváros és község West Yorkshire-ben, mely a Wharfe folyó déli partján fekszik, Wharfedale-ban, a Yorkshire Dales egyik rlészén.

Ilkley fürdőváros öröksége és a környező vidék látványosságai vonzzák a turistákat. A városközpontot a viktoriánus építészet, a virágokkal díszített széles utcák jellemzik. Az Ilkley Moor, mely a város déli részéig emelkedik, egy népdal forrása, gyakran Yorkshire nem hivatalos himnuszának titulálják, melynek címe "On Ilkla Moor Baht 'at". A dal szövege Yorkshire dialektusban íródott, a cím jelentése: "Az Ilkley-mórban kalap nélkül".

Először a Swastika Stone-t /Swasztika kő/ néztük meg, melyet egy rövid séta keretében tudtunk megközelíteni. Leparkoltuk az autót a gyalogút közelében a falu tetején, onnét egy kb. 20 perces út volt a kőig.

Ebben az utcában parkoltunk

Egy ház udvara

A gyalogút

Egy víztározó

Kapu a Swastika Stone felé

A Swastika Stone közelében

Mikor odaértünk a kőhöz egyszerűen nem találtuk. A képek alapján, amiket láttunk róla, kicsit másképp képzeltük el a környezetet és tettünk jópár métert fel-alá a követ keresve, mire rájöttünk, hogy az elkerített részben kell keresni. Nem egyszerű észrevezzni, mert elég halvány már.

Az elkerített részen található a Swastika Stone

A szvasztika (a köznyelvben gyakran horogkereszt) egy egyenlő szárú kereszt, amelynek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. A magyar népművészetben is előfordul, tekerőlevél néven. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé. Politikai és antiszemita töltését a 20. század elején kapta. Egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságjában tűnt fel, Hitler ebből kölcsönözte, s a jól ismert, sarkára állított formájában ő tette meg a német nemzetiszocializmus jelképévé.

A motívumot legelőször valószínűleg Eurázsia korai lakói használták. Az indiánok között is elterjedt volt, valószínűleg már a két kultúra szétválása előtt is. Manapság az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A 20. század elejére az egész világon elterjedt, a jó szerencse jelképeként használták.

A Swastika stone

A Swastika Stone, azaz Szvasztika kő, a Woodhouse Crag-en található, az Ilkley Moor északi szélén, mely nem más, mint egy szwasztikával díszített kő. A design kettős körvonallal rendelkezik, öt ívelt karral, amelyek több ún. "csészejelet" tartalmaznak, hasonlóak találhatók a közelben lővő egyéb köveken.

A formatervezés egyedülálló a Brit-szigeteken, rendkívül hasonlít az olaszországi Sellero-ban talált jelre, mely arra enged következtetni, hogy a kettő összekapcsolódik. Valójában az Ilkley-ben a római megszállás alatt állomásozó csapatokat a kelta lakókból állították fel. Ez a törzs Galliából származott, de kb. i.e. 400 körül, néhányan az Alpok mentén átmentek az Adriai-tenger partjára. Vannak, akik úgy vélik, hogy az Ilkley sereget innét, és nem pedig Galliából toborozták. Lehetséges, hogy az olasz sereg ezen a bizonyos ponton áthaladt a Camonica-völgy környékén, megtette a talált szwasztika jeleket a törzs szimbólumaként, és a kőbe vésték, amikor Ilkleyben állomásoztak.

Terry Deary, angol gyermekíró szerint a véset egy bumerángot ábrázol.

Az elkerített terület

Érdekes írások a kő szélén

Ilkley mór

Szerettük volna megnézni a Cow and Calf sziklákat is, melyhez csak tovább kellett volna haladnunk a gyalogúton, de a GPS kicsit megviccelt, ugyanis valahova a városba mutatta ezt a helyet és mire rádöbbentem, hogy az csak egy azonos nevű bár, a sziklákhoz csak tovább kellett volna menni, addigra már visszamentünk az autóhoz, így ez ma is kimaradt. Inkább megkerestük a Middleton Woods-ot, ahol ilyenkor tavasszal virágzanak az angol kékcsengők /angolul bluebell/.

A GPS ismét megviccelt minket /ez nem a mi napunk volt/, mert amikor beírtam a Middleton Woods-ot, egy olyan helyre vitt, ami magánterület volt. Az erdő látszott a házak mögött, de sehogy sem tudtunk eljutni odáig. Találtam egy weboldalt, ami részletesen leírja merre kell keresni ezt az erdőt és az alapján nagy nehezen megtaláltuk. Leparkoltuk az autót Ilkley belvárosában lévő nagy parkolóban, onnét gyalog indultunk tovább, közben készült néhány kép.

All Saints' Parish templom

Virágok a belvárosban

Tulipánok az út szélén

Legegyszerűbben úgy jutunk el a "bluebell" erdőbe, ha a parkolótól elindulunk a folyón lévő híd irányába, de nem megyünk át rajta, hanem a hídnál a jobb oldalon lévő ösvényre fordulunk. Onnét már csak egyenesen kell menni, egészen a függőhídig, melyen ha átmegyünk, az út másik oldalán megtaláljuk az erdőt, ahol már az elején megpillanthatjuk a kék színben pompázó bluebell-eket.

Mi először elmentünk a bal oldalon lévő ösvényen és szétnéztünk kicsit arra is. Ahogy lemegyünk a lépcsőn egy emlékművet találunk, melyet közadományból állítottak, a második világháborúban részt vett ilkley-i katonák páratlan erőfeszítésének tiszteletére.

Második világháborús emlékmű

Az emlékmű felirata

Sétálgattunk kicsit a parkban a folyó mentén.

Virágzó fák a parkban

A Wharfe folyó

Padok a park árnyas fái alatt

Gyorsétterem és fagyizó

A Wharfe folyó

Egy gyaloghíd a Wharfe folyón

Kiskacsák

A közúti híd a fák mögött

Ezután elindultunk a másik irányba, hogy felkeressük végre az erdőt.

Fából épített szarvas a fal mellett

A függőhíd

Amint megérkeztünk az erdőbe, valóban rögtön a szemünk elé tárult a gyünyörű kék takaró. Bármerre néztünk, mindenhol ott voltak a kék virágok, nagyon szép volt.

Az erdő bejárata

A kékcsengők általában április végén és május elején virágoznak. Több ilyen erdő is létezik Angliában, de ezt tartják az egyik legszebbnek. Szerintem kihagyhatatlan élmény az illatos kék takaróval bevont fák között sétálgatni. Több túraútvonal is létezik az erdőben, de barangolhatunk csak úgy találomra is, mi is ezt tettük, végén sikerült egy kisebb kör alakú sétát megtenni, pedig tényleg csak találomra mentünk.

Néha fel-felbukkant másféle virág is, de ezek csak elvéve:

Az idő egyre hidegebb lett, úgyhogy aznapra már nem is volt kedvünk semmi máshoz, úgyhogy visszasétáltunk a parkolóba.

Visszatérés a városba