Norfolk - 1. rész - Hunstanton Beach, Blakeney Point és Fakenham

2020/08/14 - 2020/08/16.

Sátorozás Norfolkban

1. nap

Megérkezés a kempingbe

Norfolkban még sosem jártam ezelőtt, így hát épp itt volt az ideje, hogy egy újabb "szűz" területet fedezzünk fel. Kapóra jött, hogy épp délelőttösek voltunk a dupla szabadnapunk előtt, ezért meló után már indultunk is egy gyors készülődés után és így el tudtunk menni 2 éjszakára. A sátorhelyet már több mint egy hónapja lefoglaltuk, az utolsót. Ennek ellenére meg is lepődtem, hogy nem volt tele a kemping. Út közben kenyeret akartunk venni, mert estére paprikás krumpli főzés volt tervezve, de több benzinkútnál is megálltunk és sehol sem volt normális kenyér.

A The Green Mann Inn Camping-ben foglaltam sátorhelyet, barátaink már vártak minket. Mi 7 óra után érkeztünk. Bejelentkeztünk, megmutatták hova húzhatjuk fel a sátrat és neki is láttunk a feladatnak. Közben barátaink odatették főni a paprikás krumplit. Az hamar megvan és laktató is. Már farkas éhesek voltunk.

The Green Man Inn

A kemping bejárata előtti rész

A kemping

9 óra környékén elkészült az étel, nagyon finom lett, jól is laktunk vele. Előtte persze iszogattunk egy kicsit a hangulat kedvéért. Vacsora után még sokáig beszélgettünk, de igyekeztünk nem túl hangosan, hogy ne zavarjuk a szomszéd sátrazókat. Azt nem tudom mennyire sikerült...

A kemping területén több földtúrásra is felfigyeltem, valószínűleg vakond lakhatott a föld alatt vagy valami hasonló, de nagyon szerettem volna lencsevégre kapni. Láttunk friss túrásokat, de a kis állatkát sajnos nem. Gondoltam, amíg itt vagyunk hátha előbújik valamelyik, azonban nem volt szerencsénk hozzájuk.

2. nap

Tengerparti séta és hajókázás

Reggel nem keltünk korán, 9 óra környékén másztunk ki az ágyból. Gyorsan elment az idő, megreggeliztünk a megmaradt szendvicsekből, majd megvártuk amíg barátaink szétbontják a sátrat, sajnos ők nem tudtak mégegy éjszakát maradni. Dél környékén indultunk el a Hunstanton beach felé, de pár perccel a cél előtt megálltunk bevásárolni és enni valamit.

Hunstanton beach

A tengerparton van egy nagy parkoló, de sajnos fizetős, már nem emlékszem mennyibe került, mi 2 órára fizettünk elő, csak annyi időt tudtunk itt tölteni. A víz épp vissza volt húzódva, úgyhogy anélkül, hogy megnéztem volna az árapály táblázatot, pont jól időzítettünk, mert ezen a parton található egy hajóroncs is, ami csak apálykor látható.

Elsétáltunk a stégek mellett, ez a rész még nem volt túlságosan érdekes. A város viszont eléggé látványos volt a jellegzetes norfolki házakkal. Jó lett volna a városban is szétnézni egy kicsit, de tudtuk, hogy arra már nem lesz idő, ugyanis 3 órakor tovább kellett indulnunk, hogy ne késsük le a fél 5-re lefoglalt hajókázást a Blakeney Természetvédelmi Övezetben.

Jellegzetes norfolki házak

A stégeket elhagyva hamarosan megpillantottuk a fehér, a narancs és a vörös minden árnyalatában tündöklő csíkos sziklákat. A csíkos mintázatot a különböző kőzetek rétegeződése adja, a főbb rétegek carrstone-ból és krétakőből állnak. A carrstone barna színét a homokkő és a vasoxid keveréke adja. A vörös és a fehér kréta kőzet anyaga mészkő. A mészkő meleg trópusi éghajlaton jön létre, ami arra utal, hogy Hunstanton éghajlata régen sokkal melegebb volt. A vörös kréta színét a vasfestés okozza.

Kagylók sokasága a homokban

Besétáltam az árterületen egy darabon, szeretem ilyenkor nézegetni milyen élőlények vannak a kövek között a visszahúzódott víz területén, igazából korallokat kerestem, de sajnos nem voltak. Egy aranyos madarat azonban sikerült lencsevégre kapnom, egészen közel volt hozzám. Az időnként feltámadó szél csak úgy borzolta a tollait.

Ezen a parton található a Sheraton gőzhajó maradványai /Wreck of the Steam Trawler Sheraton/, mely dagály idején teljesen a víz alá kerül, ezért aki látni szeretné mindenképp apálykor menjen. A Sheraton mindkét világháborúban büszke szolgálati múlttal rendelkezik. 1907-ben építették, eredetileg halászhajóként, de úgy tervezték, hogy kezelni tudja az Északi-tenger felől érkező gyakori ellenséges fenyegetéseket, ezért a háború kirobbanásakor tökéletesen alkalmas volt arra, hogy bevonják. Mindkét háborúban járőrhajónak használták az Északi tenger mentén. Végül egy szélvihar sodorta mostani helyére, ahol maradványai még mindig láthatók.

Palloskagyló-házak a sekély vízben

A hajóroncs után visszafordultunk, hogy legyen elég időnk visszaérni a parkolóba. Itt még folytatódtak tovább a csíkos sziklák, jó lett volna elmenni a végéig, de erre most nem volt idő és amúgyem volt változatos a látvány, csak kíváncsi lettem volna, hol a vége. Viszont a víz is jött egyre jobban kifelé, a dagály már nagyon közel volt és olyankor kijön egészen a sziklákig.

Láttuk, hogy páran gyűjtöttek rákokat vödrökbe, nem tudom mire kellett nekik, talán csak szórakozásból. Mi csak egy már nem élő példányt találtunk:

Sajnáltam, hogy nem volt egy kicsit jobb időnk, az eső ugyan nem esett, de nagyon felhős volt az ég és lógott az eső lába. A sziklák így is nagyon jól mutattak, de napsütésben szebb képeket lehetett volna róluk csinálni. Mielőtt tovább indultunk volna megálltunk egy utcai büfésnél hot dogot venni, majd egy másiknál is, ott sajtos sült krumplit ettem. Még visszaugrottunk a pár percre lévő Tescoba a WC-e, majd elindultunk a hajókirándulás kiinduló pontjához.

Blakeney Point hajókirándulás

A Morston Quay parkolójában parkoltunk le, innét indulnak a fókanéző hajók a Blakeney Point egyik kis szigetére. A parkoló fizetős, de National Trust kártyával ingyenes. Több társaság is indít hajót, mi a Temples-nél foglaltunk jegyet, már csak ott volt hely és csak fél 5-ös indulással. Érdemes mindenképp előre foglalni, mert a koronavírus miatt most csökkentett létszámmal indulnak a hajók.

Pár fotó a kikötőből:

Fél 5 körül megérkezett egy hajó, a foglalás során megadott név szerint hívták az embereket, csoportokba ültettek minket, minden csoportot elkülönítve egymástól. Mi már csak a második hajóra fértünk fel. A maszk használata az út során kötelező volt, ami nem volt kényelmes, de nem volt mit tenni. Az idő egyre rosszabb lett, elkezdett esni az eső és gyakorlatilag az egész hajóutat csepergő esőben kellett megtennünk.

A hajó

A természetvédelmi területen megcsodálhatjuk a sós mocsarakat, homokdűnéket és a tenger felé nyúló látóhatárt. A hajóút során nem csak a fókákat láthatjuk, hanem megfigyelhetjük az itt horgonyzó hajókat, valamint a terület specialitását, a különleges lakóhajókat, melyek fedélzetén komplett lakóház található.

A Blakeney Pointon több kisebb sziget is található, a legvégén van a fókasziget, ahol az év legnagyobb részében mindig láthatóak, amint a parton pihennek vagy a vízben úszkálnak. A fókákon kívül rengeteg madárnak is otthont ad a sziget. Itt nem lehetséges partra szállni, hogy ne zavarjuk az élővilágot. A fókáknál több kört is tett a hajó, hogy mindenki jól láthassa őket, nagyon cukik voltak.

A Blakeney Point-on van egy csónakház, itt gyakran ki lehet szállni a hajóból és elsétálni a házig, de most sajnos nem álltunk meg, gondolom a rossz idő miatt. Ide viszont gyalog is elsétálhatunk a Cley Beach parkolójából.

Csónakház

Mire visszaérkeztünk a partra, elállt az eső. Jó lett volna még sétálgatni a környéken, de úgy döntöttünk, inkább elmegyünk várost nézni Fakenham-ba. Barátainktól elbúcsúztunk, ők innét egyenesen haza mentek.

Fából faragott fókák

Még mielőtt tovább indultunk, szétnéztem merre mi látható és felfedeztem egy szénabálás területet, ilyet már régóta szerettem volna fotózni.

Fakenham

Fakenham egy régi piacváros, piaca az 1250-es évekig nyúlik vissza. A 19. században mezőgazdasági termékeket és szarvasmarhákat árusított, de csütörtökönként a helyi kereskedők még ma is összegyűlnek termékeik eladására. A városban több épület is található, melyek részt vettek a település történelmében.

Találtunk egy parkolót a város szélén, ha jól emlékszem a Community Centre parkolójában. A parkolás este 6 után ingyenes volt. Az idő közben nagyon kellemes lett, igazi sétálóidő. Elindultunk felfedezni a várost. Sajnos kissé csalódás volt, mert nincs túl sok látnivaló, de az itt-ott kihelyezett várostérképekről puskáztunk, hogy mit érdemes megnézni.

Várostérkép

A Szent Péter és Szent Pál templom tornya uralja a várost. Jelenleg a tetejét felújítják, ami most kissé rontja a látványát.

Szent Péter és Szent Pál templom

A város fő tere

Aukciós ház

Fakenham Gáz- és Helytörténeti  Múzeuma az egyetlen fennmaradt városi gázüzem Anglia és Wales területén. Megőrizte a teljes komplett berendezését.

Gáz- és Helytörténeti Múzeum

Városnézés után visszamentünk a kempingbe, kissé ismét szemerkélni kezdett az eső, aminek nem örültünk, mert estére megint paprikás krumpli főzést terveztünk és a gázrezsót csak kint merjük használni. Szerencsére nem esett annyira, hogy ne tudtuk volna megcsinálni és a végére el is állt. Ismét nagyon finom lett, pedig nem maradt túl sok ételízesítő bele, de vettünk piri-piris szószt és raktunk bele abból is, ami nagyszerű ízt adott neki. Főzés közben odaszökött hozzánk a szomszéd kempingezők kutyája, a gazdi meg jött utána, kérdezte hogy honnan jöttünk, egy kicsit beszélgettünk vele, aztán elment. Rendes fickó volt. Vacsora után mentünk is lefeküdni, mert másnap reggel 10-re jegyünk volt a Pensthorpe Natural Parkba, úgyhogy kicsit korán kellett kelnünk, hogy végezzünk időben a sátorbontással.

Kapcsolódó bejegyzések:

Norfolk - 1. rész - Hunstanton Beach, Blakeney Point és Fakenham
Norfolk - 2. rész - Pensthorpe Natural Park