East Yorkshire - Spurn Nemzeti Természetvédelmi Terület

2020/08/04.

A Spurn árapály sziget

A Spurn nevű földnyúlvány érdekes jelenség volt a számomra mióta csak rátaláltam a térképen. Képek alapján egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy érdemes-e megnézni, de éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet. Tudtam, hogy erről mindenképp személyesen kell meggyőződnöm, így hát felkerült a bakancslistás helyek közé. Amúgyis szigetmániás vagyok és számomra nem létezik túl csúnya sziget. Az árapályszigetek pedig kifejezetten kedvenceim, mert nem kell hajókázni vagy kompozgatni, hogy átjussunk rá, apály idején simán oda lehet sétálni.

A szeszélyes angol időjárás ismét nem kegyelmezett nekünk, az előrejelzésben eső volt várható, de szerencsére nem egész napos, legalábbis reméltük. Reggel 11 óra környékén értünk oda a Spurn sziget bejárata előtt található Kilnsea nevű településre, ahol az Easington Road végében találtunk egy parkolót. Volt WC is és innét nincs túl messze a szigetecske, úgyhogy teljesen jónak bizonyult, ráadásul most ingyenes volt. Mikor odaértünk még nem esett, de kissé hűvös volt és be volt borulva. Először szétnéztünk a parkoló melletti partszakaszon, ami nem nézett ki rosszul, de nem is volt valami borzasztóan nagy szám.

A parkoló

Rögtön a parkoló mellett van egy kisebb tavacska:

Elindultunk a Spurn sziget irányába. A parkolót elhagyva a Blue Bell látogatóközpont mellett haladtunk el. 1847-ben építették kocsmaként. 1940-ben kiszélesítették, hogy a második világháború során a Spurn szigeten állomásozó katonákat kiszolgálja. Ma teaszoba működik benne és látogató központnak használják, de most zárva volt.

Blue Bell látogatóközpont

Pár perc séta után egy másik parkolóhoz érkeztünk, mely már közvetlenül a sziget bejárata előtt áll, ez a legközelebbi parkoló a látogatók számára. Vele szemben a másik oldalon egy újabb látogatóközpont működik, ennek az udvarán állt egy büféskocsi is, gondoltuk visszafelé majd megnézzük milyen kaját árul, most tovább mentünk a sziget bejárata felé, mely az úttal párhuzamosan futó ösvényeken is elérhető.

A Spurn egy keskeny, homokos árapály-sziget Yorkshire keleti partvidékén, mely az Északi-tengerbe nyúlik és a Humber folyó torkolatának északi partját képezi. A földnyelv korábban állandó kapcsolatban állt a szárazfölddel, de 2013-ban egy vihar dagály esetén kocsival átjárhatatlanná tette a nyúlvány egyik részét, azóta árapályszigetként tartják nyilván és csak gyalogos közlekedés engedélyezett. 1960 óta a Yorkshire Wildlife Trust tulajdonában van és nemzeti természetvédelmi területté nyilványtották.

A sziget bejáratánál egy tábla jelzi, hogy magas vízállás esetén ne induljunk el, valamint visszafelé is sok helyen ki van írva, hogy bizonyosodjunk meg róla van-e még elég időnk átérni, mivel ma már a nyúlvány legszűkebb részét dagálykor minden esetben elönti a víz.

A területen látható élővilág

A sziget több mint 3 mérföld hosszú, és egyes helyeken mindössze pár méter széles. A legdélebbi pont a Spurn Head vagy Spurn Point néven ismert, a sziget ezen része ad otthont az RNLI mentőcsónak-állomásnak és két használaton kívüli világítótoronynak.

Szélkecske

Egy darabig a gyalogúton mentünk majd letértünk és  közvetlenül a part mentén folytattuk tovább, ami alacsony vízállás esetén végig járható. Ezen az oldalon a part teljes hosszában itt-ott fából készült /szerintem/ kikötőmaradványok álltak ki a sekély vízből. Pont jókor jöttünk, mert apály volt, pedig előtte nem néztem meg az árapály táblázatot, mivel nem tudtam, hogy ez is egy árapály sziget, azt hittem a nyúlvány állandóan kapcsolódik a szárazföldhöz.

Elkezdett cseperegni az eső, csak azt nem tudom, hogy miből esett, amikor nem is volt annyira összefüggő felhőzet felettünk. Mindesesetre úgy látszott, hogy ez az idegesítő szemerkélés egy jó darabig el fog kísérni minket. Séta közben folyamatosan kutattam a homokot, ezúttal nem kagylókra vadásztam, hanem csillogó kövekre, de csak egy párat találtam. Egy szép rákollót is hazahoztam emlékbe.

A Spurn Head-en a középkorban egy kikötő működött, itt szállt partra 1399-ben IV. Henrik, mikor visszatért II. Richard trónfosztására szervezett útjáról. A közelben volt egy kis település is, Ravenser Odd néven, amit később több kisebb faluval egyetemben elsodort az erózió és a homoklerakódás során nyugatra vándorló tenger.

Rákolló

Spurn Head világítótorony

Egy komp közelít a Hull-i kikötöhöz

Az első világháború során két tengerparti tüzérséget állítottak itt fel. Ezek az erózió során részben a partra emelkedtek, így maradványai ma már jól láthatók.

A Spurn Head-en még ma is állnak épületek, többek között a Yorkshire Wildlife Trust látogató központja, ami ma zárva volt.

A mentőcsónak állomást 1810-ben építették. Mivel távol esett mindentől, hamarosan új házakat építettek ide, amiben a mentőcsónak legénységei laktak családjaikkal. Ez az állomás ma is egyike azon keveseknek, amik teljes munkaidőben alkalmazottakat foglalkoztatnak. Az 1870-es években a világítótorony tetejében lévő szobát kápolnaként használták a Spurn Head kicsiny közösségének számára. Közút és vasút is működött itt.

Találtunk egy fegyverraktárt, ahova be is lehetett nézni, de semmi nem volt benne.

Fegyverraktár

A régi és az új világítótorony

A régi világítótorony

A szigeten két világítótorony áll, egy régi és egy újabb építésű. A legújabbat 1895-ben építették. A hajós navigáció fejlődése során azonban már nem volt szükség a torony világítására, így a 19. század végén elhagyatottá vált. Később felújították és megnyitották a közönség számára. A vírus miatt sajnos ma zárva volt.

Több tábla is figyelmeztet irritációt okozó hernyókra, amikből mi is láttunk egyet-kettőt. Az egyik szépen araszolgatott az úton és nagyon jó fotók készültek róla:

A területen rengeteg költöző vizimadár él, amiket a látogatók erre a célra épített madárlesekből figyelhetnek meg. Mi visszafelé az úton mentünk, a madárlesek pedig közvetlenül a parton találhatók, de már túl éhesek voltunk ahhoz, hogy kitérőt tegyünk oda és a sziget kijárata még így is messze volt.

Közvetlenül a legkeskenyebb rész előtt van egy menedékház, itt még utoljára felhívják a figyelmeünket hogy magas vízállás esetén innét ne menjünk tovább. Ha itt ragadunk apálykor, ebben a kis épületben meg lehet húzni magunkat. A víz még mindig messze volt, így mi továbbmentünk.

Menedékház

Végre megérkeztünk a büfés kocsihoz, már alig vártuk, farkas éhesek voltunk. Gondoltuk hot dog vagy valami biztos lesz, hát nem volt. Csak kekszféleség és müzli szelet. Az is jobb volt, mint semmi, de jól nem laktunk vele. Hazafelé kerestünk egy KFC-t, ami legközelebb Hullban volt, de ott végre jól laktunk.

A Spurn területét egy dokumentumfilm sorozatban Yorkshire egyik csodájának titulálták. Nos, a látottak alapján én azért annak nem mondanám, de érdekességképp mindenképp érdemes megnézni és körbesétálni a szigetnyúlványt.