Skócia - 1. rész - Glencoe: Lost Valley és Glen Etive

2019/10/04 - 2019/10/06

Kirándulás a skót felföldön

A Glencoe már nagyon régóta bakancslistán volt és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy most jött el az idő. Pont délelőttösök voltunk a dupla szabadnapunk előtt, így meg tudtuk oldani, hogy még aznap délután felmegyünk, így másnap nem kell korán kelni.

1. nap

Az utazás

Miután hazaértünk melóból egy gyors készülődés után, 4 óra környékén elindultunk a Muthu Ben Doran Hotelbe, ahova 2 éjszakára foglaltam szállást nagyon kedvezményes áron, tekintve hogy egy 3 csillagos szállodáról van szó, az a 87 font tényleg nagyon olcsónak mondható, főleg, hogy ennél olcsóbb szállást nem is találtam. A Hotel a Trossachs Nemzeti park északi részén található a Tyndrum nevű településen. Az út 5 óra volt, de a végén a Google térképnek majdnem sikerült megviccelnie. Mikor már csak fél órára voltunk, gondoltam megkeresem a Google térképen is a hotelt és akkor egyből oda fog vinni, mert a GPS-be csak postcode-ot tudtam írni. Amikor a google kiírta, hogy még másfél óra van hátra, ráadásul hogy rossz irányba is megyünk, igencsak kikerekedett a szemem. Akkor a GPS-be milyen címet írtam, amely szerint már csak fél órányira vagyunk? Már majdnem visszafordultunk, amikor megnéztem milyen útvonalon akar vinni és akkor láttam, hogy ez így kerülőút. Nem értettük a dolgot, de mentünk tovább. Ekkor láttuk, hogy útjavítások vannak, de nincs lezárva a szakasz, viszont valószínűleg a Google térkép úgy látta, hogy le van és ezért akart kerülőúton vinni. 9 óra környékén gond nélkül megérkeztünk a hotelbe. Van egy elég nagy parkolójuk, ott leparkoltunk és bementünk a recepcióra. Régen jártunk már hotelban, az utóbbi időben a privát szállásokat részesítettük előnyben, de már azok sem sokkal olcsóbbak.

Muthu Ben Doran Hotel

A recepción nem volt senki. 5 percig nyomkodtuk a csengőt mire megjelent valaki és közölte, hogy ő nem a személyzet tagja, de mindjárt jön a fickó. Jött is. Megkaptuk a kulcsot és közölte, hogy melyik emeleten van a szobánk. Lifttel felmentünk, majd pár perc múlva visszamentünk a kocsihoz, hogy felvigyük a cuccainkat is.

A recepció

A szoba nem volt rossz, de egy 3 csillagos szálloda lévén kicsit jobbnak gondoltuk. Két szimpla ágyunk volt, mivel csak olyan szobát tudtam foglalni, de 2 éjszakát kibírtunk így is. A padlószőnyeg kicsit koszos volt, de a szoba többi része tiszta. Párom fel akart menni a bárba meginni valamit, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá, így a szobában maradtunk.

A szobánk

2. nap

Glencoe

/Glencoe völgy/

Reggel 8 órakor keltünk, délutánra nagyon mondta az esőt, ezért korán el akartunk indulni a Glencoe túrára, hátha így megússzuk.

A Glenco egy vulkanikus eredetű völgy a skót felföldön. Délen Argyll területe, nyugaton pedig a Glencoe nevű falu határolja, ami egyben a völgy bejárata is. A tájon szinte teljesen egészén végighalad az A82-es főút, ami a területet az egyik legkedveltebb kirándulóhellyé tette. Az itt elhaladók legtöbbje nem bír ellenállni a táj szépségének, és később is visszatérnek egy szervezett kirándulás keretei között. A Glencoe-völgyet más néven a „Sírás Völgyének” is nevezik, ami az 1692-es történelmi eseményre, a glencoe-i mészárlásra utal. A völgy eredeti neve azonban a Coe folyó nevéből jött, ami kettészeli a völgyet.

Maga a völgy egy közel 400 millió éves területnek a maradványa. Eredetileg egy hatalmas szupervulkán helyezkedhetett itt el, ami miután kitört, teljes egészében önmagára omlott. A völgy U-alakját azonban bizonyíthatóan egy jégkorszakbeli gleccser alakította ki. A terület hegyei legfőképpen gránitból illetve palából tevődnek össze, a meredek, alig megmászható hegycsúcsok létrejöttéért azonban a kvarcit a felelős, ami az egyik legkopásállóbb kőzetként ellenállt az évmilliók alatt létrejövő eróziónak.

A völgy leghíresebb és legszomorúbb története a glenco-i mészárlás. 1691. augusztus 27-én III. Vilmos felajánlotta a skót felföldi klánoknak, hogy elnézi nekik a jakobita felkelésben való részvételüket, ha még újév előtt hűségesküt tesznek a király számára egy elöljáró előtt. A klánok legtöbbje az eskü letétele mellett döntött, ám Alasdair MacIain, a Glencoe klánfőnöke csak január 6-án tette ezt meg és ez az akkori külügyminiszter, John Dalrymple-nek megfelelő ürügyet biztosított, hogy páldát statuáljon a klánok számára. 1 hónappal később 120 fős katonaság érkezett a Glencoe völgybe, ám a McDonald klán abban a hitben volt, hogy a katonák csak egy rutinellenőrzés miatt jöttek a területükre, így tíz napig a legjobb élelemmel, itallal és ággyal látták el a hozzájuk jövőket a korabeli szokásoknak megfelelően. Ekkor a katonaság írásos parancsot kapott a klán eltörlésére és másnap támadásba is lendültek. A klánfő, MacIain, még az ágyban volt amikor a halálos lövés érte, feleségét pedig megkínozták, aki egy nappal később belehalt sérüléseibe. A klán házait felgyújtották, a menekülőket elfogták és megkötözték mielőtt kivégezték őket. 38 férfi, nő és gyerek esett áldozatul az orvul megszervezett támadásnak, és még többen meghaltak a közeli hegyekben, amikor menekülni próbáltak a zord skót télben.

Lost valley (Coire Gabhail) túra

A Lost valley vagy Coire Gabhail rejtett völgyet jelent. A glenco-i McDonalds klán annak idején itt rejtette el a lopott szarvasmarhákat. Ez ez egyik leghíresebb glencoe túra, ami látványban sem utolsó, azonban a gyalogút szinte végig rendkívül sziklás, ezért nagyon óvatosnak kell lenni. A megfelelő túrabakancs elengedhetetlen. Nem körtúra, tehát ugyanaz az út vezet oda-vissza.

Túra táv: 2,5 mérföld /4 km/ - oda-vissza

Minimum szükséges idő: 2-3 óra

Legmagasabb pont: 400 m

Nehézségi fok: közepesen nehéz

Parkoló: a Glencoe Three Sisters Car park-ja

A túra eredeti leírása itt olvasható, valamint a térkép és a GPX file is innét tölthető le.

Több kisebb parkoló is található a Három nővér hegy, azaz a Three sisters környékén és mindegyikből nagyon szép a rálátás a hármas hegyre.

A Three sisters bal szélső hegye

A Three sisters másik két hegye

Bármennyire is szerettem volna, a 3 hegy sajnos sehogy sem fért rá egy képre, pedig úgy a legszebb, ha mindhármat látjuk egyszerre.

A gyalogút elég jól követhető, nem nagyon vannak elágazások, de a sziklásabb részeken több alternatíva is van. Ha lenézünk a parkolóból, láthatunk ott egy gyalogutat, ami az úttal párhuzamosan fut, oda kell lejutni, ott kezdődik a túra. A Three sisters mindegyik parkolójából van lejárat. Ha lejutottunk a gyalogútra, balra kell fordulni.

Ha hátranézünk, a Három nővér hegy még sokáig látható mögöttünk.

Nemsokára elérkezünk egy lépcsőhoz, ami a Coe folyó felett átivelő hídhoz vezet. Át kell mennünk a hídon, de utána nagyon sziklás lesz az út felfelé, itt már történtek halálos balesetek, voltak akik belezuhantak a szurdokba, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lenni. Nem olyan vészes azért, mint amilyennek hangzik, de tényleg oda kell figyelni hova lépünk és kapaszkodni a jobb oldalt kihelyezett kötelekbe, azok nagy segítségül szolgálnak.

Híd a Coe folyó felett

A Coe folyó szurdoka

Lenézve a hídra fentről

A kapaszkodók

Az út következő szakasza egy nyírfaerdőn vezet át, itt már kissé jobbak az útviszonyok, de még mindig nagyon sziklás, tehát továbbra is óvatosnak kell lenni.

Az ösvény egy kisebb vízesés mellett halad el, ami nem túl látványos, de megérdemel egy pillantást. A túra során több másik kisebb vízeséssel is találkozunk.

Mikor elérkezünk egy több apró vízesésből álló részhez, itt a gyalogút a folyón keresztül kalad tovább. Könnyen átkelhetünk rajta, ha a nagy kövekre lépegetünk, ezek direkt azért vannak odahelyezve.

A túra talán egyik legnehezebb része, amikor egy sziklán kell felmászni. Nekem itt igencsak meggyűlt a bajom, mert a nyakamban volt a fényképezőgépem és féltem hogy hozzá fogom ütni valamihez, úgyhogy inkább levettem, de ekkor meg az volt a probléma, hogy csak az egyik kezemet tudtam használni a mászáshoz, mert a másikban a gép volt. Ez így megint esálytelennek látszott. Párom persze itt is felszaladt pikk-pakk, mint mindig. Felnyújtottam neki a gépemet, így már - két lábbal és két kézzel - nem is volt olyan nehéz. Lefelé a jobb oldali részén is próbálkozhatunk /mi is így tettünk/, de nem mondanám, hogy arra könnyebb volt.

Ezen kell felmászni

Az emelkedő tetején megérkeztünk a Lost valley kilátójához, innét nagyon jól belátható a rejtett völgy. Hogy a McDonalds klán hogyan hozta fel ide a szrvasmarhákat az egy rejtély, de valóban jó menedékként szolgálhatott. A mészárlás után többen is ide menekültek, de néhányuk a hideg téli hóban elpusztult.

Lost valley

Lesétáltunk a rejtett völgybe, hogy megnézzük közelebbről. Ahogy ott lent álltunk és körbenéztünk mindenfelé csak hegyeket láttunk, teljesen körbevettek minket, nagyon szép látvány volt.

Elindultunk visszafelé a szemerkélő esőben, ami egyébként nem sokkal a túra kezdetétől végigkísért minket az úton.

Glencoe visitor centre

A túra után benéztünk a Glenco látogató központba is, mely egy hatalmas területet foglal el, ahol kiállításokat, ajándékboltot és kávézót találunk.

A látogató központ maketten

A Glencoe makettje

Megittunk egy capuccinót és megkóstoltuk az egyik süteményt is, finom volt mindkettő.

Megnéztük a kiállítást, ahol megtudhattunk pár dolgot a hegymászással kapcsolatosan.

A hátsó részen megcsodálhattuk a hegyeket is.

A Buachaille Etive Beag domborzata

Elindultunk a Glen Etive felé, de út közben megálltunk a Three sistersnél egy olyan helyen ahonnét belefért egy képbe mindhárom hegy. A bal szélső így is lemaradt kicsit, de legalább valamennyire benne van.

Three sisters

Glen Etive

autós túra

A Glen Etive az A82-es főútról lefordulva kezdődik és a Loch Etivénél ér véget. Végig az Etive folyó mentén halad. Ez a Glencoe völgy legtöbbet fotózott területe és egyben a Coe folyó forrásvidéke is. Maga a völgy bejárata azonban csak a Buachaille Etive Mor-ral, az "Etive nagy pásztorával" kezdődik.

Az út első szakasza még nem volt annyira látványos, viszont az Etive folyón és mellékfolyóin rengeteg kisebb vízesés található, ezekkel csak az a baj, hogy autós túra esetén nem biztos, hogy mindegyik szebb részt kiszúrjuk. Gyalog lenne az igazi, de ehhez most sem kedvünk nem volt, sem az időjárás nem kedvezett és amúgyis autós túrának terveztük. De azért egyszer gyalog is szívesen végigmennék rajta.

Sok helyen megálltunk, a táj elképesztően gyönyörű volt, de sajnos kiépített parkolóhelyek nincsenek, viszont a nagyobb "passing place"-eken /ahova le tudunk húzódni ha jön szembe egy autó/ meg lehet állin pár percre. A látványosabb vízeséseknél viszont van 2-3 kocsinyi kisebb parkolóhely, tehát ha út közben ilyen parkolásra alkalmas helyeket látunk, ott érdemes megállni, mert bár a legtöbbször az útról nem látható, de a közelben látványos vízesések vannak.

Az Etive folyó vízcsiszolta sziklás részei és a körülötte lévő táj engem a francia Sautadet vízesés és a Skye szigeten található Fairy pool keverékére emlékeztetett.

Az eső szinte megállás nélkül esett, hol jobban, hol kevésbé, de nem akart elállni. A látási viszonyok ennek ellenére nem voltak olyan rosszak.

A Glencoe-völgynek jelentős a szarvaspopulációja, az egyedek előszeretettel keresik az emberek társaságát, különösen télen a sípályáknál levő turistaházak szomszédságában. A patakok közelében vidrákkal, a hegyvidéki területeken pedig nyuszttal és vadmacskával is könnyedén találkozhatnak a látogatók. A szarvasok a Glen Etive területén különösen gyakran előfordulnak, nekünk nem volt szerencsénk hozzájuk, de láttunk viszont egy őzikét, aki az út szélén lakmározott. Meg is álltunk, kiszálltunk az autóból és valóban hihetetlenül szelíd volt. Érdeklődően nézett ránk, vajon vittünk-e valamit enni. Egy közös kép erejéig odadugtam hozzá a fejem és ő is érdeklődve hajlott közelebb. Akartunk vinni kaját, de elfelejtettük, a közelben pedig nem tudtunk semmi olyat venni, amit szeretnek. Nem lenne szabad etetni őket, az út mentén végig ki van írva, valószínűleg azért, mert nem biztos, hogy mindenki olyan élelmet ad nekik, amit meg is tudnak emészteni.

Amikor az őzike megbizonyosodott róla, hogy nem vittünk kaját, el is ment, be a sűrű növények közé, mi pedig továbbmentünk.

A végállomás a Loch Etive tónál van, eddig lehet jönni, innentől le van zárva az út. Itt viszont van egy nagyobb parkoló. Lementünk a partra és körülnéztünk ott is. Nagyon szép volt.

A Loch Etive

A szarvasbőgést folyamatosan hallottuk, de nem láttuk őket. Talán késő ősszel nagyobb szerencsénk lett volna hozzájuk.

Visszafelé az a gondolatunk támadt, hogy bemegyünk az erdőbe, hátha ott látjuk őket. Meg is álltunk az egyik kisebb parkolóban, ahol már odafelé is tettünk egy kis pihenőt. Elindultunk az erdő felé végig az Etive mellékfolyója mentén, ahol nemsokára vízesés hangjára lettünk figyelmesek. Hamarosan fel is tűnt egy kisebb kaszkád és nem ez volt az egyetlen, ahogy továbbmentünk még láttunk jópárat és mindegyik nagyon szép volt.

A legszebb vízesés egy türkizkék színű kis medencébe hullott, elég magasról, több lépcsőben. Ez nagyon mediterrán hangulatot árasztott.

Az utolsó vízesés teljesen a Fairy pool-ra emlékeztetett, a lépcsős kis medencékkel és a mögötte magasodó heggyel.

Ahpgy elértük az erdőt, egy hatalmas kidőlt fát figyeltünk meg, hihetetlen, hogy van olyan vihar, ami ekkora gyökérrel is képes volt kiszakítani a földből. Valószínűleg ez az erdő sem lehet már túl fiatal. Utána egy apró békát pillantottunk meg a lábunk alatt, aki kétségbeesetten ugrándozott tovább, olyan hirtelen, hogy mire lefotóztam volna, már nem volt sehol. Az erdőbe végül nem mentünk be, pár méter után visszafordultunk, mert nem igazán találtunk rendes gyalogutat.

Kidőlt fa

Itt még nem ért véget az autós túránk, visszafelé még mindig találtunk olyan helyeket, ahol érdemes volt megállni. És milyen jól tettük!

Nagyon jól nézett ki a hegyek teteje, ahogy sűrű ködfelhőkbe burkolóztak.

Nem sokkal a völgy bejárata után található egy kisebb parkoló, itt van egy gyalogút a folyó mentén, amin egy gyönyörű vízesés található. A táj hihetetlenül szép, a folyó hátterében a Buachaille Etive Mor-al. Ez a magányosan álló, piramis formájú hegy Skócia egyik legismertebb hegye, és a képeslapok kedvelt témája is hófedte, ködbe burkolózó csúcsával. Most még nem volt rajta hó, de a csúcsát teljesen befedték a felhők.

Buachaille Etive Mor

Az autós túra végeztével visszamentünk a szállásra, már farkas éhesek voltunk. Fel is mentünk az ebédlőbe, de nem tűnt túl biztatónak, hogy senki nincs bent. Azért mi bementünk, de már az ajtónál közölték velünk, hogy csak 7 órától van vacsora. Addig még volt 10 perc, ami éhesen egy örökkévalóságnak tűnt. A recepción megnézhettük az étlapot, nagy nehezen sikerült is választanunk, de nem kellett előre megrendelnünk, csak majd amikor felmegyünk vacsorázni.

7 órakor el is indultunk, ekkor már voltak bent mások is. Megrendeltük a kaját, de első fogást nem kértünk, csak húst krumplival és desszertet. Rossz döntés volt. A kaja nem volt rossz, de olyan pici adagot kaptunk, hogy még én se laktam jól vele, pedig én nem szoktam sokat enni. Mondtuk is, hogy ezek tényleg skótok. Fizetni nem kellett, azt majd távozáskor a recepción. A vacsora kettőnknek majdnem 34 fontba került. Ahhoz képest, hogy nem laktunk jól, iszonyat drága volt.

Úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a benzinkútra, hátha találunk valami ehetőt. Nem sok választék volt, de a vajas croassan jó ötletnek tűnt. A szálláson még azt is megettük, így már sokkal jobb volt.