Somerset - Cheddar Gorge és Brean Down

2019/04/09-2019/04/10.

Kirándulás Somersetben

Dupla szabadnapunkon ezúttal Somersetbe látogattunk, elsősorban a Cheddar szurdok miatt. Az idén először merészkedtünk kicsit messzebbre és valójában csak egy hirtelen ötlet volt, annak ellenére, hogy a mai uticélünk már egy ideje bakancslistás volt. AirBnB-n egyszerűen nem találtam elfogadható árban szállást, de a Bookingon sikerült 39 fontért egy "faházat" /chalet/ lefoglalnom.

Somerset elég nagy kiterjedésű területen található, tája vidéki jellegű és gyéren lakott. Területét alacsony dombságok és síkságok határozzák meg. A Mendip Hills barlangjaiban már az őskőkorban is éltek emberek. A Cheddar-szurdok Gough-barlangjában 14 ezer éves csontokat, valamint egy 9 ezer éves teljes csontvázat /az ún. cheddari embert/ találtak. Aveline's Hole barlangjában falra festett jelekre bukkantak. A vidék sok barlangját egészen a modern időkig lakták.

1. nap

Reggel fél 7 körül indultunk, a 4 órás út kicsivel több lett, mivel egy-egy kisebb szakaszon be volt állva a forgalom. 11 óra környékén érkeztünk meg Cheddar falujába, ahol a Cheddar szurdok is található. A szurdokot az úton végighaladva is megnézhetjük, de ha kicsit többet szeretnénk látni belőle, akkor érdemes a Cheddar szurdok túrát végigjárni.

Cheddar szurdok túra

A túra a The Cliffs, Cheddar Gorge And Caves Car Park fizetős parkolójából indul és kb. 2 órát vesz igénybe. A parkolóban nyilvános WC, ajándékboltok, fagyizó és kávézó is található, valamint a parkolóval szemben lévő épületben lehetőség van a szurdok barlangjaiba is belépőt venni.

Túra táv: 3,19 mérföld /5,13 km/

Minimum szükséges idő: 2 óra

Legmagasabb pont: 247 m

Szintkülönbség: 214 m

Nehézségi fok: közepes

Parkoló: The Cliffs, Cheddar Gorge And Caves Car Park

Térkép

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

A parkoló

Kutyaszobor az épület tetején

Egy másik kutyaszobor

A parkoló

Cox's Mill Hotel a parkoló mellett

Információs központ és jegyiroda a parkolóval szemben

Mielőtt elindultunk volna a túrára, szétnéztünk egy kicsit a parkoló környékén, mely a Yeo folyó mellett fekszik. Nagyon szép, rendezett környék. A folyó melletti részt látványosan kialakították, lila tulipánokkal ülettték be és fagallyakból készült őzekkel és szarvasokkal díszítették.

A Yeo folyó

Karácsonyi ajándékbolt

A Mikulás még áprilisban is kint volt a bolt előtt

Falutábla a túloldalon

A túra a parkoló mögött lévő lépcsőktől kezdődik, menjünk fel rajta és forduljunk jobbra. Először egy golfpálya mellett haladunk el, majd egy kisebb tó következik, mely a Yeo folyó kiszélesedett öble.

Golfpálya

Az ösvény a főútra vezet, itt van néhány ajándékbolt is, érdemes kicsit szétnézni, valamint egy kisebb National Trust Iroda is található, sajnos parkolójuk nincs, így ingyenesen Trustos kártya birtokában sem parkolhatunk. Több parkoló is van egyébként a szurdok által körülölelt főúton, de mindegyiknél van parkolóóra.

Hamarosan elhaladtunk a Lion Rock /Oroszlán-szikla/ mellett, mely a Lion Rock Tearooms fölött fekszik. Az Oroszlán-szikla egy mimetolit /olyan természeti képződmény - szikla, ásvány/, amelynek az alakja egy élőlényre hasonlít/. Ez a szikla olyan hatást kelt, mintha egy ülő oroszlánt ábrázolna, megfelelő szögből még az arcvonásait is fel lehet ismerni. A sziklában egyébként olyannyira felismerhető az oroszlánforma, hogy anélkül, hogy tudtam volna, hogy itt egy oroszlán formájú szikla van, rámuatattam és azt mondtam: "ez tök olyan, mint egy orszlán".

Oroszlán-szikla a házak fölött

Itt teljesen kivehető az arcforma

National Trustos kávéskocsi

Van itt egy nagyon szép fafaragásokat áruló ajándékbolt is, ahova bementünk szétnézni. Hát, mit mondjak, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyek meg valamit.

A bolt belülről

Őstörténeti múzeum

Az egyik parkoló a szurdok mellett

Kicsit túlmentünk, már elhagytuk az összes épületet a faluban, amikor ránéztem a térképemre és kiderült, hogy a National Trust irodájával szemben lévő kis útra be kellett volna fordulnunk. Sebaj, még nem voltunk messze, szépen visszasétáltunk. Ennyi "eltévedés" mindig kell. Néhány méter után megtaláltuk az ösvényt is, mely egy lépcsőn vezetett felfelé és az útjelző táblákon is jelölve volt a Cheddar szurdok felirat.

Erről az útról jöttünk

Visszanézve...

Az ösvény hamarosan egy erdős részen folytatódott.

Szikla az erdőben

A szikla belseje

Az erdőt és a szurdok területét vadon élő Soay juhok és kecskék lakják, akikkel mi is találkoztunk az utunk során. Először itt, ebben az erdőben. A Soay juh eredetileg a skót Soay-szigetről származik, a faj a mai hazai juhok primitív őse.

Kövessük az ösvényt egészen addig, amíg egy kapuhoz nem érünk. Menjünk át rajta, majd tartsunk jobbra. Néhány méter után, ha lenézünk, megpillanthatjuk a Cheddar szurdok szikláit, bár innét még nem látszik túl jól.

A Cheddar-szurdok /Cheddar Gorge/ egy nagy, mély hasadék a Mendip-hegységen keresztül, ami körülbelül egy millió évvel ezelőtt alakult ki az utolsó jégkorszakban. Az utolsó jégkorszak végén az olvadó gleccserek folyót hoztak létre, amely idővel elkezdte a mészkő sziklákat kivájni, mely a mai meredek sziklákat teremtette. A Yeo-folyó fokozatosan utat tört magának a föld alatt, létrehozva a híres Cheddar-barlangokat.

A szurdok sziklafala

Az időjárás előrejelzés ezúttal sem hazudtolta meg magát. Amikor a szállást lefoglaltam, még csak felhőket mutatott, de esőt nem, két nap múlva viszont már intenzíven mutatta az esőt is egész napra. Ez az eső meg is érkezett, nem sokkal utába, hogy elindultunk a túrán. Fel voltunk szerelkezve vízálló spray-vel és esőkabáttal, de így sem volt kellemes. Nem szakadt ugyan, csak csendesen szitált, de azt kitartóan. Szépen lassan a köd is leereszkedett, így az út háromnegyed részében csak homályosan láttuk a messzebb lévő tájakat.

Ezen a helyen forgatták a Jack, az óriásölő c. filmet is, melyben többször is megjelennek a szurdok sziklái.

Ködbe burkolózva

A gyalogút lefelé folytatódik, lépcsőkön keresztül egy mély völgybe.

Ha leértünk a völgy aljára, menjünk át a szemközt lévő kapun és kövessük az erdei ösvényt.

Amint kiérünk az erdőből, forduljunk jobbra és menjünk át egy újabb kapun a Cheddar Gorge tábla irányába.

Nemsokára kiérünk a főútra. A túra a szemben lévő ösvényen folytatődik tovább, miután átmentünk az út túloldalára. Itt ismét felfelé haladunk az erdei ösvényen egy jó darabon.

Itt ismét láttunk Soay juhokat, ezúttal egy egyszarvút is sikerült lencsevégre kapnom:

"Egyszarvú"

Amikor kiérünk az erdőből, haladjunk tovább az ösvényen, ahonnét lepillantva hamarosan láthatjuk a szurdok szikláit.

Ezen a ponton tiszta időben nagyon szép kilátás nyílik a szinte szabályos kör alakú Cheddar víztározóra. Sajnos a mi esetünkben ködbe veszett...

A Cheddar víztározó a háttérben

Maradjunk végig a szikla szélén futó gyalogúton és időnként pillantsunk le. Gyönyörű kilátás nyílik innét arra a részre, ahol a főút a szurdok alján S kanyarban halad. Azonban vigyázzunk a sziklák szélénél, mert könnyen leeshetünk. Eléggé feltámadt a szél, ezért mi nagyon nem mertünk a szélére menni, viszont így is szép volt a kilátás.

Kilátás az egyik parkolóra

Most kecskékkel találkoztunk, volt köztük egy kicsi is, az nagyon édes volt.

A szurdokban vándorsólymok élnek, reméltük, hogy látjuk őket, de sajnos ebben az esős időben nekik sem volt kedvük repkedni. Viszont az egyik információs tábláról megörökítettük:

Vándorsólyom

Megérkeztünk a Kilátótoronyhoz /Lookout Tower/. Nemrég fejezték be rajta a restaurációs munkákat és most újra nyitva áll a látogatók számára, melynek tetejéről, a 48 lépcsőfok megmászása után, csodálatos panorámában gyönyörködhetünk.

Kilátótorony

Íme a kilátás fentről /az immár sokkal kevésbé ködös tájról/:

Ha közvetlenül a faluból szeretnénk megközelíteni a tornyot, előbb meg kell másznunk Jákób létráját /Jacob's ladder/, mely 274 lépcsőfokon keresztül vezet felfelé. Nekünk egyszerűbb dolgunk volt, mert itt a túra végén már csak le kellett mennünk rajta. A lépcsőt a torony mellett találjuk, erre vezet a túraútvonalunk tovább.

Jákób létrája

Miközben felfelé vagy lefelé megyünk a lépcsőkön, vannak kialakított pihenők, ahonnét a parkoló mellett lévő területre nyílik elég pazar kilátás.

Jákób létrájának bejárata

Leérve az egyik barlang bejáratánál találtuk magunkat. Sajnos a barlangok fizetősek, de állítólag érdemes megnézni őket. Személyes tapasztalattal erről nem szolgálhatok, mert mi nem mentünk be.

Az egyik barlang bejárata

Ha átmegyünk az úton vissza is érkezünk a parkolóba. Itt végződik tehát a túra, de a mi utunk még nem itt ért véget, mielőtt elindultunk volna a szállásra, még elsétáltunk a szurdokkal ellenkező irányba is, ahol találtunk még 1-2 ajándék és édességboltot. Az édességboltban várásoltunk is, ahol kaptunk egy szórólapot, mely egy fagyizót reklámozott. Az eladó mutatta, hogy ott van majdnem vele szemben, nézzünk be, nagyon jó fagyijuk van és hatalmas a választék. Nem volt épp a legmegfelelőbb a hőmérséklet a fagyizáshoz, de nem bírtuk kihagyni.

Mikörben a fagyizó felé sétáltunk, a Yeo folyóban megláttuk az Excaluburt, egy sziklába vágva:

A fagyizó /a kép jobb szélén/

A fagyi valóban finom volt, két gombócot kértünk, de az az adag, akár háromnak is megfelelt volna. Fagyizás után újra kimentünk az esőre, amíg visszasétáltunk a kocsihoz. Ezután a szállásunk felé vettük az irányt a Pontins - Brean Sands Holiday Park felé. Nem volt nehéz megtalálni, a szabadidőpark tipikus nyaraló övezetben található. A portásfülkénél megálltunk, mondtam, hogy le van foglalva ma éjszakára egy faház. A nő nem volt a helyzet magaslatán, kérdezte, hogy jeleztem-e mikor érkezünk. Mondtam, hogy nem. Igazából az volt írva, hogy 4 és 10 óra között lehet bejelentkezni, ezért nem tartottam fontosnak jelezi, azt hittem, akkor a recepció is nyitva van addig, hát egy francokat! Az 4-kor bezár. Nem is értettük, 4-től lehet beköltözni, ők meg akkor bezárnak. Ez kicsit vicces azért. Na mindegy, mondta a nő, hogy álljunk félre a kocsival, mindjárt telefonál. Leparkoltunk, visszasétáltunk a portásfülkéhez, mondta, hogy várjunk 2 percet, mindjárt hozzák a kulcsot. Az, hogy az esőben még csak be sem lehetett menni a portásfülkébe, ott kellett kint várakozni, szintén minusz pontot érdemelt nálunk. Azért az ember elvárná, hogy méltó módon bejelentkezzen, de hát úgy látszik, ott még ennyivel sem tisztelik meg a vendégeket. Pedig hát, belőlük élenek... Javukra szóljon, hogy tényleg nem kellett sokáig várni, hamarosan jött egy másik nő kocsival és hozta a kulcsokat. Kikeresték a miénket és odaadák, kb. annyi magyarázattal, hogy itt van a papírra ráírva, hogy melyik blokk és melyik szoba. És ezt kb. úgy, mintha ott lettünk volna cserediákok, tehát ezt nekünk tudnunk kellene hol van. Mikor szóltam neki, hogy azért mondja már meg merre van, meg úgy egyáltalán hol parkolhatunk a kocsival, akkor nagy nehezen kinyögte az információkat, de úgy tűnt, mintha ő maga se tudná igazán. Nem számít, ennél bonyolultabb helyeket is megtaláltunk már, megtaláltuk ezt is. Valójában, ami faházként volt írva a Booking.com-on, az nem egy faház volt, hanem egy hosszú blokk, külön-külön pici apartmanokkal /egy szoba, konyha és zuhanyzó/. Bementünk, szétnéztünk. A tisztasággal nem volt gond, a mérete is megfelelt egy éjszakára, de amikor kiderült, hogy az ágyneműkre nincs huzat, az kicsit kiverte a biztosítékot. A tetejébe pedig a 4 személyes apartmanban csak 2 paplan volt, mi meg ugye 3-an voltunk. A baj nem is az volt, hogy nem adtak ágyneműt, hanem az, hogy ezt sehol nem írták a foglalásnál, pedig végigolvastam. Mi meg úgy voltunk vele, hogy eddig mindenhol volt, akkor nem viszünk magunkkal feleslegesen. Pedig jópár szálláson megfordultunk már. Az AirBnB-n is láttam olyan szállásokat, ahol nem járt az ágynemű, de ott legalább mindig odaírták! Végül lementünk a közeli Tescoba, vettünk egy paplant és ágyneműt is...

A szállás

Este még beszélgettünk, megvacsoráztunk, én megkóstoltam a vegetáriánus sushit /a nyers halastól irtózom/, amit a Tescoban vettünk, mert nagyon kíváncsi voltam az ízére, de számomra csak az ehető kategória.

Tervben volt, hogy kimegyünk a közeli tengerpartra, mert egyálalán nem volt messze gyalog sem, de sajnos az eső kitartóan esett, ma pedig már áztunk eleget, így ezt a tervet elvetettük.

2. nap

Reggel első dolgom az volt, hogy kinéztem az ablakon. Megállapítottam, hogy már nem esik az eső. Nap ugyan nincs, de már ez is haladás. Megreggeliztünk és összepakoltunk, mert 10-ig el kellett hagynunk a szállást. Ezt sikerült is 10 óra előtt megejtenünk. Először a Brean beach-re mentünk, mert állítólag nagyon szép tengerparti szakasz van ott. Közel volt a szállásunktól, kb. 5 perc kocsival. Volt egy ingyenes parkoló a tengerpart homokján "kiépítve". Mondjuk biztos nem mertük volna hosszabb időre otthagyni az autót, mert nem bíztunk benne, hogy a tenger dagálykor nem megy ki odáig. De erre nem is volt szükség, kiszálltunk az autóból, körbefotóztuk a tájat, túl nagy látványosság nem volt, főleg, hogy felhős volt az ég és ködös az idő.

A strandról ráláthatunk a Brean down tengerbe nyúló földnyelvére. Ez érdekesnek tűnt, úgyhogy gondoltuk megnézzük közelebbről is.

A Brean Down a tengerpartról nézve

Sziget a tengerben

A Brean Down ráközelítve

Épület a tengerparton

Visszasétáltunk a kocsihoz és elmentünk egészen addig, ameddig autóval lehetett. Ott találtunk egy parkolót, ami fizetős volt, de nem vészes az árfekvése. Kicsivel arrébb egy National Trustos parkoló is van, sajnos ezt mi későn fedeztük fel, pedig az ingyenes lett volna /kártyával/.

Brean Down

A Brean Down tengerbe nyúló földnyelve mészkőből áll és a Mendip hegység folytatása. Két másik folytatása a Steep Holm és a Flat Holm kicsi szigetei, melyekre szép időben jól rálátni. A Brean Down északi és déli oldalán található sziklák nagy mennyiségű fosszíliát tartalmaznak a 320–350 millió évvel ezelőtti tengeri lerakódásokból. A hely a késő bronzkor óta lakott volt, és egy római-kelta templom maradványai is fellelhető. A tenger felőli végén van egy 1865-ben épült Brean Down Erőd, melyet a második világháborúban újra felfegyvereztek.

Kávézó a parkoló mellett

A parkolóból már látszik az a hosszú lépcsős rész, melyen felmehetünk a földnyelv tetejére.

Cica ül a fűben

Settenkedik

Felfelé a lépcsőkön

A magasabban fekvő sziklás részeken hegyi kecskék legelésztek. Elég messze voltak, így nem sikerült őket jól fotózni, de azért néhány kép elcsattant:

Lenézve a lépcsőről a partra

A Brean Downt körbe lehet sétálni, az útvonal nagyon egyszerű. Amint felértünk a dombra a lépcsők megmászása után, először egy téglaépítbénybe botlottunk, sajnos nem volt mellette semmilyen tábla, így nem tudom mire szolgálhatott. Lefelé egy másik építményre lettünk figyelmesek, ezért jobbra fordultunk, hogy megnézzük közelebbről is.

Sajnos ennél az építménynél sem volt semmilyen tábla, de gyanítom, hogy ez is az erőd része lehetett valamikor. Csak egy figyelmeztető szöveg állt rajta, mely szerint a tetőzet gyenge, úgyhogy ne másszunk rá.

Nem messze különös félkör alakú téglaépítmények álltak, melyeket gépfegyver tüzelőállásokra használtak.

Gépfegyver tüzelőállások

Miután ezeket az apró érdekességeket megszemléltük, visszafordultunk és elindultunk az erőd felé. Ezt két úton is megközelíthetjük, a domb tetején végigsétálva vagy a kiépített földúton haladva. Mi a dombtetőről közelítettük meg és a másik úton mentünk vissza.

A Brean Down legmagasabb pontja

Már messziről lehetett látni az erődöt, mely nagyon jól mutatott a domb tetejéről nézve.

Leereszkedtünk az erődhöz, közben megszemléltük azokat a kis épületeket, amiket az erőd mellett találtunk. Érdekes volt belegondolni, hogy mik zajlottak itt annak idején.

A Steep Holm sziget

Vasszerkezetek a fűben

A jelenlegi épületek az 1860-as években épültek a Palmerston Forts egyikeként, hogy védelmet nyújtsanak a Bristol-csatorna kikötőinek, de 1901-ben használaton kívül helyezték. A II. Világháború alatt kísérleti fegyverek tesztelésére használták. Jelenleg a National Trust tulajdonában van és szabadon látogatható, belépődíj nélkül.

A II. Világháború kitörésekor az erődöt két hat hüvelykes ex-haditengerészeti fegyverrel és két reflektorral látták el, parti tüzérütegként. A helyszínt rakéták és kísérleti fegyverek tesztelésére is használták.

A puskaporos raktárakba tilos volt fémtárgyat bevinni, a legkisebb elektromos szikra robbanást okozhatott. Ezért a padlót ledeszkázták, a hordókat pedig fapolcokon tárolták. A ruhájukból áradó elektromosság miatt mielőtt beléptek volna át kellett öltözniük vászonruhába és kötéltalpú cipőbe.

Puskapor tároló épület

A tisztek épülete eredetileg négy nagy részre volt osztva. A feljegyzések alapján John Bond mesterlövész és családja lakott benne 1881-ben. A második világháború idején a tisztek ebédlőjeként funkcionált. Ebben az időszakban 9 szobára volt osztva az épület.

A tisztek épülete

A tisztek épületébe nem lehetet bemenni, de volt egy rácsos ajtó, amin be lehetett nézni. Nem sokminden látszott, kb. csak annyi, hogy a helyiségek hogy helyezkedtek el benne:

Egy újabb puskapor raktárnak tűnő épületet találtunk. Ide sem lehetett bemenni, de be tudtunk nézni.

Az alább látható, szikla szélén álló építményben voltak felszerelve a reflektorok:

A kisérleti fegyverek teszteléséről csupán csak egy rövid sínpálya tanúskodik, melyet egy pattogó bomba kilövésére terveztek. A gömb vagy henger alakú pattogó bombák jellegzetes tulajdonsága, hogy a víz felszínén pattognak, így a megtámadottak nem tudtak vele mit kezdeni. A bombákat tulajdonképpen torpedók helyett is használták a britek, ugyanis a német hidroelektronika hatástalannak bizonyult ellene.

A sín

Két lövegállás is volt kiépítve az erődben, melyeket 1941-ben építettek. Mindkettő 6 inches tengerészeti fegyverrel volt felszerelve, amiket első világháborús hajókból szereztek, melyeknek 20 mérföldes hatótávolságuk volt. Ezeket 1976-ban biztonsági okokból áltávolították, de a vastartókat még mindig láthatjuk.

Lejárat egy raktárhoz

A Barakk az 1870-es években étkezőként és alvóhelyként funkcionált a katonák számára, valamint itt töltötték a szolgálati idejüket is. 20 fősre tervezték, de az esetek nagy részében csak 4 vagy 5 lövész élt benne. Az ágyuk a falból nyílt, mely félbe hajtva székként is szolgált. Nehéz elképzelni, de a katonák feleségei és a gyerekeik is itt éltek velük. Az 1940-es években ebédlő és szabadidős épületként szolgált. A katonák kunyhókban laktak, mely az erődön kívül helyezkedett el. A konyhából nyíló felszolgáló-ablakot 1940-ben adták hozzá.

Konyha - jobbra a felszolgáló nyílás

A gépházból mindössze egy fal maradt meg. 1941-ben építették és egy 22 kW-os diesel generátor otthona volt, mely árammal látta el a reflektorokat, a fegyvereket és az adminisztrációs épületet. Egy másik, 5 kW-os generátor is volt a közelben, ami az erődön kívül lévő kunyhókat látta el árammal.

Töviről-hegyire mindent végignéztünk, majd elindultunk visszafelé a másik úton. Közben nagyon szép időnk lett és a nap is kisütött.

Visszanézve...

Elláttunk egészen Weston-super-Mare-ig

Mire visszaértünk, a víz teljesen vissza volt húzódva, így látszottak azok a pici kiálló sziklák is, amiket odafelé menet még víz rejtett.

Visszaérkezve a parkolóhoz, bementünk a kávézóba meginni egy kávét, ami nagyon finom volt, majd beültünk az autóba és visszametünk Cheddarba, hogy a szurdokot a főútról is megnézzük.

Visszatérés a Cheddar Szurdokhoz

Ehhez nagyon nincs hozzáfúznivalóm, előző nap már írtam róla. Az útról kicsit másképp fest, mint eőző nap fentről, úgyhogy érdemes így is végigjárni, szerintem senki nem fog csalódni benne!

Majdnem az összes parkolóban megálltunk, amik fizetősek lettek volna, de arrra az 5 percre, amíg lefotóztuk a tájat, nem vettünk jegyet.

Axbridge

A Cheddar Gorge után Axbridge felé vettük az irányt. Axbridge egy nagyon szép kisváros, közel a Mendip Hills déli pereméhez. Neve a korai 9. századból ered, az Axanbrycg szóból, melynek jelentése: híd az Axe folyó felett.

A város főtere és a King John's Hunting Lodge 

King John's Hunting Lodge

/János király vadászháza/

Axbridge egyik legnagyobb látnivalója a National Trust gondozásában lévő King John's Hunting Lodge, azaz János király vadászháza.

King John's Hunting Lodge

A King John's Hunting Lodge egy gyapjúkereskedő háza volt, mely 1460-ban épült. A három emeletes, faházas keretű épület a város terének sarkán fekszik. Az épület több célt is szolgált, üzletekkel a földszinten és műhelyekkel az előszobában, valamint az első és második emeleten. Egy időben az épület egy részét a King's Head Inn /A király Feje Fogadó/ foglalta el. A király fejének szobrát, mely a kocsmának a jelképe volt, az épületben őrzik, egy másolatot pedig csatolnak az épület külső oldalához. 1971-ben került a Natonal Trust tulajdonába és jelenleg múzeumként működik, mely a falu életét mutatja be egészen a kezdetektől. Nevének eredete nem tisztázott, hiszen valójában sosem volt vadászház, a János király neve is csak valószínűleg a király-fej szoborból adódott.

A kis helyiségben eléggé össze voltak zsúfolva a cuccok, de szerencsére nem volt túl sok ember, így kényelmesen végig tudtuk nézni az épületet, amit kb. egy fél óra alatt végig lehet járni. Először megnéztük a földszintet, majd az emeletekkel folytattuk.

János király szobra

Egy fogda ajtaja az axbridgei rendőrség régi épületéből

Régi tűzoltókészülék

Minden szobának van egy saját témája, amely magában foglalja a helyi történelem olyan aspektusait, mint például a második világháború idejét. Egy másik kiállítás a helyi barlangokból származó geológiai és régészeti leleteket mutatja be. A kiállított tárgyak közé tartozik az Ebbor-szurdok neolitikus idejéből azonosított kovakő lemez is. A múzeum helyi jelenetek és tárgyak festményeit is bemutatja, beleértve a John Bilbie által készített órát, aki Axbridge-ben élt.

Az első emeleten két csontvázat is megfigyelhettük, egy férfi és egy nő maradványait.

Claudius

A Georgina nevű csontváz egy késő-római keresztény sírból származik. Georgina 1,66 méter nagas volt és 24 éves. Kezdetben úgy gondolták, hog egy férfi csontváza volt, ezért először George-nak nevezték el, de 2015-ben egy látogató rávilágította a múzeumot, hogy valójában ez egy nő maradványai. Ekkor átnevezték Georginára.

Georgina

Georgina

János király feje

Lépcsőfeljáró

Ablakrajz

A templom makettje

Pillangógyűjtemény

A múzeum után még szétnéztünk egy kicsit a városban is. Szép, színes házaival, nyugodt, csendes utcáival nagyon kellemes város benyomását kelti. Sok régi épület is található, mely kicsit visszarepít minket az időben.

Főtér

Városháza

A város legszebb épülete a Keresztelő Szent János-templom /Church of St John the Baptist/, melyet a 13. században építettek mészkőből. Az 1400 körül épült torony 30 méter magas és 6 harangja van, ebből az egyiket 1723-ban építette Edward Bilbie a Bilbie családból. A keleti oldalán keresztelő Szent János, a nyugatin egy király, valószínűleg VII. Henrik szobra látható.

Keresztelő Szent János-templom

Még elugrottunk a közelben lévő Cheddar víztározóhoz, melyet tegnap a Cheddar szurdok sziklái közül homályosan már láttunk.

Cheddar víztározó

/Cheddar Reservoir/

A mesterséges víztározó az 1930-as évek óta működik és 135 millió gallon kapacitással rendelkezik. A Cheddar Yeo folyó vizével töltik fel. Majdnem szabályos kör alakú. Ez volt az első brit víztározó, ahol megengedték, hogy a vizén vitorlások közlekedjenek.

A víztározó kijárata

Ennyi fért a Somersetben töltött két napba. Ismét jól szórakoztunk, a Cheddar szurdok szépségét pedig még az első napi kitartó esőzés sem tudta csorbítani. Valóban kihagyhatatlan látnivaló.