Nagy Britannia szépségei: Wales - Brecon Beacons nemzeti park

2018/10/23-2018/10/24.

Barangolás

a Brecon Beacons nemzeti parkban

A Brecon Beacons nemzeti parkban nemrég jártunk már, de volt még egy bakancslistás túra a tarsolyomban, amit már régóta szerettem volna végigjárni. Walesben az idén még úgy sem voltunk olyn sokat, főleg nem délen, így most ismét a Brecon Beacons környékére esett a választás.

A Brecon Beacons Nemzeti Parkot 1957-ben alapították, amely összesen 519 négyzetmérföldet (1340 km2) foglal magában. A nemzeti park nagy része csupasz, füves mocsár, melyet a walesi hegyi pónik és a walesi hegyi birkák laknak, szétszórt erdei növényzettel és legelőkkel a völgyekben. Víztározóiról, vízeséseiről és barlangjairól ismert.

A terület kemény időjárása miatt a parkot katonai kiképzésre is használják. Az Egyesült Királyság különleges haderei, köztük a SAS és az SBS olyan hadgyakorlatokat tart itt, mint például a "Fan dance". A brit hadsereg gyalogos ezredjei Sennybridge-ben edzenek, ahol az NCO kiválasztás is történik.

1. nap

A 4 vízesés túra

Bármelyik vízesést érdemes lenne külön-külön is meglátogatni, de ez a legendás körtúra mind a négyet érinti - és még sok mást.

A kis bolt és információs központ a parkolóban

Túra táv: 6,1 km /3,8 mérföld/
Minimum szükséges idő: 3-4 óra
Legmagasabb pont: 247 m
Nehézségi fok: Nehéz
Parkoló: Cwm Porth Car park, Ystradfellte, Aberdare CF44 9JF

A túra főbb jellemzői:

Egy nagy barlang
Folyómenti séta
Négy lenyűgöző vízesés
Egy vízesés, mely rendelkezik a kaszkád mögé vezető ösvénnyel
Erdei séta

A túra a Cwm Porth parkolóból indul, mely sajnos nem ingyenes, de van ott egy kis bolt és információs központ, ahol üdítőt vehetünk, ha elfelejtettünk volna magunkkal hozni, vagy 1 fontért térképet, mely segít eligazodni a túra során. A boltban lévő személyzettől bátran kérhetünk információt. Elérhető egy alternatív kiindulópont is a Gwaun Hepste Car Parkból /Unnamed Road, 9JF, Aberdare CF44 9JF/, tulajdonképpen a túra fő útvonala onnét indul, de aki a barlangot is látni szeretné, az mindenképp a Cwm Porth parkolót válassza. De ha lehet, menjünk minél hamarább, mert nagyon népszerű és a parkoló hamar megtelik. Nekünk szerencsénk volt és találtunk helyet.

Mielőtt elindulnánk a 4 vízesést felfedezni, nézzük meg a barlangot. A barlanghoz a parkolóból vezet az út, pont ott, ahol az információs táblák ki vannak róla helyezve, ezt könnyű észrevenni. Az út elég meredeken vezet lefelé, egy kanyargós, sziklás ösvényen, nézzünk a lábunk elé, mert könnyen megcsúszhatunk, vagy megbotolhatunk egy sziklába.

A barlang

Számos hely van, ahol láthatjuk, amint a folyó a barlang szájából folyik ki. Ez esetben a szokatlan dolog az, hogy a víz a barlangba folyik be és ott folytatja útját, majd egyesül a mellákalagutak vizeivel. A bejárat nagy és a víz sekély a legtöbb évszakban. Ha megfelelő lábbeliben vagyunk, akkor bejuthatunk a barlangba, és megnézhetjük, hogy az oldalán lévő alagutak miként vezetnek a sötétségbe. Mi csak az elejéig merészkedtünk be, de a barlangászok körében rendkívül népszerű, több csoport is indult expedícióra. A barlangnak számos bejárata van, de a legtöbb hegymászó az ösvény melletti kis sziklás lyukat használja. A barlangot a barlangászokon kívül is rengetegen látogatják, így készüljünk fel, hogy nem mi leszünk ott az egyetlenek és hétvégéken mégnagyobb tömegre kell számítani.

A barlang bejárata

A folyóban nem túl sok, de rendkívül tiszta víz csörgedezik. Mi csak pár méterre merészkedtünk be a bejárattól, de ott már olyan sötét volt, hogy szinte semmit nem lehetett látni.

A barlang belsejének köves, sziklás talaja

Kilátás a barlangból

A barlang belseje

Visszafelé menet a parkolóhoz a barlangtól nem messze találtunk egy másik ösvényt, mely pár lépés után szintén egy barlanghoz vezetett, de itt már ki volt írva, hogy ezen a helyen tilos a barlangászás, mert veszélyes és mély a víz. Íme képeken:

Vissza a parkolóba

Miután visszatértünk a Cwm Porth Parkolóba, menjünk át a parkoló előtt lévő aszfaltos úton és csatlakozzunk a folyó melletti ösvényhez, két út is van, mi a bal oldalit választottuk. Több barlangászati lyukak mellett is elhaladunk. Kövessük ezt az útvonalat egy kereszteződésig, ott forduljunk a Sgwd Clun-gwyn felé mutató útjelző tábla irányába. Kezdetben a folyót nem látjuk a fáktól, de hallani lehet, amint morajlik. Később jobb oldalon egy füves réten haladunk át. Mi ezután a part melletti ösvényen folytattuk tovább. /A túra során, ha a fő ösvényen haladunk számozott facölöpöket fogunk találni, és a számok alapján a parkolóban vásárolt térképen könnyen beazonosíthatjuk hol vagyunk, vagy megnézhetjük melyik számnál van a lejárat az egyes vízesésekhez. A mellékúton, ahol mi is mentünk, nincsenek számozások./

Itt kezdődik a túra

A térkép

Egy barlanglyuk, mely le volt zárva

Egy másik barlanglyuk

Az Afon Mellte folyó

Az Afon Mellte a Neath /Nedd/ folyó mellékfolyója, és azzal emelkedik ki, hogy barlangrendszereken folyik keresztül, mielőtt három nagy és emlékezetes sziklalépcsőn lecsapna vízeséseket alkotva. Vize vonzza a vizirigókat és más madárfajokat. Egy kis szerencsével még egy nyércet is megpillanthatunk.

Mikor elérkezünk a hídhoz a Mellte folyó felett, lehetőségünk van áthaladni a hídon és megnézni a vízesést a másik oldalról, de a főútvonal a híd mellett halad tovább, anélkül, hogy átkelnénk rajta. Mi az utóbbi verziót választottuk. Az ösvény jól követhető, időnként elhaladunk útjelző táblák mellett, melyeken jelzik, milyen messzire van még a Sgwd Clun-gwyn vízesés. Amint elérkezünk az utolsó jelzőtáblához, ott egy pár méteres út vezet lefelé a vízeséshez, innét már a hangját is hallani. /A főútról a vízesésekhez vezető kis mellékutak a parkoló boltjában vásárolt térképen zöld színnel vannak jelölve./

Megérkeztünk a hídhoz

Útjelző tábla

Visszanézve a hídhoz

Út a Sgwd Clun-gwyn vízeséshez

Sgwd Clun-gwyn vízesés

Sgwd Clwn-gwyn a legmagasabbról lehulló vízesés ezen a sétán, mely körülbelül 12 méter magasról zuhan le két lépcső felett. Az vízesés közvetlen elérése a folyó másik oldaláról lehetséges.

Sgwd Clwn-gwyn

A Sgwd Clun-gwyn megtekintése után a térkép szerint a Sgwd yr Pannwr következne és onnét lehetne átsétálni a térképen másodiknak szereplő Sgwd Isaf Clwn-gwyn vízeséshez, de mi egy másik útvonalon mentünk tovább, mely közvetlenül a Sgwd Isaf Clwn-gwyn vízesés felső folyásához vitt. Ez az útvonal közvetlenül a folyó mellett haladó erdős ösvényen érhető el, de a legjobb, ha inkább a térkép szerinti főútvonalat követjük tovább, mert az általunk választott ösvény elég veszélyes. Több helyen is keskeny perem melletti utakon kell végighaladni, ahol néhány veszélyre figyelmeztető táblát is kihelyeztek. Ennek ellenére nem mi voltunk az egyetlenek, akik ezt az ösvényt választottuk. Mégis senkinek nem ajánlanám, csak saját felelősségre.

Egy ngyon régi fa

Az ösvény

Sziklafal a gyalogút mellett

Mégtöbb sziklafal...

A vízesés felülnézetből

Az ösvény

A vízesés felső szakasza

Miután több sziklafal mellett is elhaladtunk, megpillantottuk fentről a vízesés felső szakaszát. Van egy meredek és sziklás út, mely levezet a vízesés ezen felső szakaszához, úgyhogy természetesen lementünk.

Sgwd Isaf Clwn-gwyn vízesés

A Sgwd Isaf Clwn-gwyn legfelső szintje

Sokan elszalasztják ezt a kaszkádot, mivel eredetileg a Sgwd y Pannwr vízeséstől vezet egy út visszafelé, melyen elérhető. Lentről nézve nem a legszokatlanabb és nem is a legnagyobb vízesés, de mindenképp érdemes megnézni. Ez egy háromszintes kaszkád, mely igazából az egyes szintek külön-külön megtekintésével éri el a legnagyobb hatást. Nekem rendkívül tetszett és nagyon kalandos volt, ahogy fentről lefelé haladtunk, az egyes szintek alapos megtekintésével. A középső szintre nem könnyű lejutni, de nem is lehetetlen, viszont rendkívül veszélyes, ezért csak saját felelősségre! Valójában mindegyik szintet megnéztük, kivéve legalulról, mert azt hittük onnét is csak ugyanazt látjuk, amit már eddig is, de a neten közzétett képeket visszanézve, az alján is van egy kisebb vízesés, így sajnos elszalasztottuk azt, hogy mindhárom lépcső rajta legyen egy képen. Viszont nem csüggedünk, mert így is nagyon szép és izgalmas volt felfedezni és bebarangolni az egyes részeket. Nekem a 4 vízesés közül talán ez tetszett a legjobban, mert szeretem, ha lehet kicsit barangolni és több helyről, több szögből is megörökíteni amit látok. /Alulról is lehetséges felmászni a vízesés legfelső szakaszához, kisebb keskeny és sziklás ösvényeken, de nem kevésbé veszélytelenebb, mint hogy mi felülről másztunk lefelé./

Kicsit sajnáltuk, hogy a középső szintről nem lehetett teljes képet csinálni, mert a felső vízesés fele pont takarásban volt mindegyik szögből. Vizsgálgattuk a terepet hogyan lehetne átjutni a part másik oldalára, ahonnét már jól látszott volna mindkét lépcső, de nem mertük megkísérelni, mert a sziklák nagyon csúszósak voltak és túl nagyot kellett volna ugrani. Az már tényleg veszélyes lett volna.

A legalsó szint felülnézetből

A legalsó szint

A középső szint

A középső és a felső szint

Az alsó szint

A folytatásban van egy útvonal a vízesés legalsó szintjétől a Sgwd y Pannwr vízeséshez, de mi ezt nem találtuk meg, bár annyira nem is kerestük, inkább visszamentünk a fő ösvényre és a 25-ös jelölőpontnál mentünk le a Sgwd y Pannwr-hoz. Itt egy elég hosszú és meredek ösvény vezet lefelé, viszont az út jó állapotban van, sok helyen fából kiépített gyalogutat csináltak.

A fő ösvény

Lejárat a Sgwd y Pannwr felé

Sgwd y Pannwr

A Sgwd y Pannwr a legkisebb a három közül mely az Afon Mellte folyón található, ami egy hosszúkás és lapos sziklahátról esik lefelé, így kicsit Niagara-szerű megjelenést ad neki. Az esések alatti medence nyugodtabb, mint a folyó legtöbb része, a folyó éles görbületének köszönhetően, amely lassítja az áramlást. Bizonyos körülmények között biztonságos lehet a fürdés benne (de mindig legyünk óvatosak és soha ne kockáztassuk a fürdőzést egyedül).

/Az eredeti leírás és a térkép szerint innét kell átmenni az általunk már előzőleg megtekintett Sgwd Isaf Clwn-gwyn vízeséshez mielőtt visszamennénk az ösvényen 25-ös ponthoz, ahol lejöttünk, tehát aki térkép szerint megy, ne felejtse megnézni azt a vízesést sem./

Miután visszatértünk a 25-ös ponthoz, forduljunk jobbra, és kövessük a Sgwd yr Eira irányába vezető utat, egészen a 35-ös jelölőpontig, ahol jobbra letérve a főútról egy meredek cikcakkos és lépcsős út vezet az utolsó vízeséshez.

Lejárat a Sgwd yr Eira-hoz

Sgwd yr Eira

A Sgwd yr Eira vízesésének függönye ott alakult ki, ahol az Afon Hepste folyó egy 50 láb magas sziklafelületről ugrik lefelé. Szokatlan jellemzője, hogy egy keskeny ösvény fut a vizesés függönye mögé, így lehetőségünk van mögé sétálni. Ezt az utat valamikor a juhtenyésztők használták. Az "Eira" szó azt jelenti, hó, mely a fehér színű áramlásra utal. Mi nem mentünk a vízfüggöny mögé, mert legutóbb a Henrhyd vízesésnél már láttuk milyen mögüle, gondoltuk ez is hasonló lehet, az igazat megvallva annyira fáradtak voltunk már, hogy semmi kedvünk nem volt odáig elmenni.

Az Afon Hepste a Mellte mellékfolyója, és a Sgwd yr Eira festői környezetén és drámai vízesésén kívül más nevezetességgel nem bír.

Vissza a főútra

Az utolsó vízesés megtekintése után haladjunk tovább előre a főúton, mely itt kanyarodni fog élesen balra, figyeljük a számozásokat és a 11-es pontnál térjünk le ismét balra, mely visszavisz a Cwm Porth parkolóhoz.

Elhaladunk egy farm mellett

Kicsit elszámítottuk magunkat, mert a szállásadónknak azt írtam előző nap, hogy 5-6 óra felé érkezünk és úgy is terveztük, de 6 óra volt mire a vízesés túráról visszaértünk a parkolóba, és onnét még egy 40 perc a szállásig. Térerőm nem volt, így még sms-t sem tudtam küldeni, hogy késünk. Így hát majdnem 7 óra volt már mire megérkeztünk a kimondhatatlan Bwlch nevű településre, ahol a Star Bunkhouse fogadóban foglaltam le egy szobát.

A recepción már várt minket egy hölgy, elnézést kértünk a késésért. Megmutatta a szobánkat, nem ez volt az eddigi legjobb szállásunk, de egy éjszakára ez is megteszi. A szobában volt két emeletes ágy, egy asztal és egy szék. Én aludtam felül, a párom pedig alul, mert így beszéltük meg, de én este felmásztam és reggelig le se mentem onnét, utálom az emeletes ágyakat...

A közös konyhát használhattuk és a nappalit is, mely az ebédlő is volt egyben, az nagyon szépen meg volt csinálva, de nem sok időt töltöttünk ott, este már fáradtak voltunk és inkább lefeküdtünk aludni.

2. nap

Reggel 11 óráig kellett elhagynunk a szállást, de mi már 10 óra előtt elindultunk, hogy túrázni menjünk a Brecon Beacons hegyeibe.

Corn Du és Pen y Fan túra

A National Trust oldalán található az eredeti leírása ennek a nagyszerű hegyi sétának, mely jól követhető ösvényeken halad a Pen y Fan és a Corn Du csúcsai felé.

Túra táv: 4 mérföld /6.4 km/

Minimum szükséges idő: 2 óra 30 perc

Nehézségi fok: Közepes

Parkoló: Pont ar Daf car park

A parkoló könnyen megtalálható, de menjünk minél korábban, főleg jó idő esetén, mert a parkoló hamar megtelik, hiszen a túra rendkívüli népszerűségnek örvend. Nekünk szerencsénk volt, bepréseltük magunkat a parkoló végében egy utolsó szabad helyre.

A térkép

1. szakasz

A túra a parkoló déli oldalán kezdődik. Induljunk el a parkolóból induló ösvényen, pár lépés múlva lesz egy fakapu, menjünk át rajta, majd keljünk át a fából készült gyaloghídon a folyó felett. Innen kövessük felfelé a Bwlch Duwynt felé vezető utat.

A túra kezdete

Ragyogó napsütéses napunk volt aznap, a szél ugyan kicsit fújdogált, de így október végén nem is kívánhattunk volna szebb időt. Nem volt döglesztő meleg, de túrához pont alkalmas.

Az út felfelé elég meredek volt és legalább egy órán keresztül csak felfelé mentünk, mire elértük a Corn Du-t.

Már látszik a Corn Du csúcsa

Ekkor megpillantottuk a vadlovakat, amik szabadon legelésztek a Corn Du előtt lévő mezőn. A szél borzolta a sörényüket, de láthatóan nagyon jól éreztük magukat, hemperegtek és játszadoztak a fűben.

A Brecon Beacons a világ egyik legrégebbi és legszebb lófajának ad otthont. A walesi pónik a római kor óta szabadon kószálnak a Brecon Beacons hegyvidékein. Az évszázadok során a kemény éghajlat és a szegényes legelők miatt csak a legerősebb, legalkalmasabb és legintelligensebb egyedek élték túl.

Ezeket a félig vad állatokat valószínűleg a helyi gazdák használták, de a 18. században kezdték egyre inkább elnyomni vadon élő jellegüket. Sokan például a Dél-Wales szénbányáiban dolgoztak, és a 20. század elején néhányukat Ausztráliába és Amerikába exportálták.

Ennek ellenére a walesi póni lassan kihalásnalk indult, és most már csak 800 regisztrált fajtiszta kanca van. A walesi pónit ritka fajtaként ismerték el, és sok helyi gazdaság dolgozik rajta, hogy a túlélésüket biztosítása.

Mindazonáltal ezek a szorgalmas, bátor kis pónik még mindig remek munkát végeznek a walesi lovasközpontokban. Ahhoz, hogy lássuk őket bevetés közben, csak próbáljuk ki a lovaglást a Brecon Beacons-ban.

Azonban, ha vadon élő walesi hegyi póniakat szeretnénk látni, a Brecon Beacons Nemzeti Parkban minden bizonnyal szerencsénk lesz hozzájuk.

Megpróbáltunk közelebb menni hozzájuk. Azt hittük el fognak futni, de nem igazán féltek az embertől. Megtartották azért a három lépés távolságot, és a szemük mindig rajtunk volt.

2. szakasz

Mi felcseréltük a 2-es és a 3-as szakaszt, így most ezt verziót írom le. Csak annyi a különbség, hogy mi előbb a Corn Du-ra mentünk fel és onnan mentünk át a Pen y Fan-ra és nem fordítva, ahogy az eredeti leírásban szerepel.

Tehát ha elérjük a Bwlch Duwynt-et (ami wales-iül " Szeles hágót" jelent), találunk egy sziklás utat felfelé a Corn Du tetejére, amit nem nehéz megmászni, mert a sziklák lépcsősen helyezkednek el, de azért legyünk körültekintőek.

A Corn Du csúcsa

A csúcshoz közeledve egyre nagyobb lett a szél és mást sem lehetett hallani, csak a süvítését. A hajamat rendesen tépázta és ha kicsit vékonyabb lennék, talán el is fújt volna. Ennek ellenére a levegő nagyon friss volt és nem hűtötte le nagyon. Belegondoltunk, hogy ha nem ilyen szép napsütéses idő van, akkor vajon mekkora lehet itt a szél?

A Corn Du a második legmagasabb csúcs a Brecon Beacons-ban. Gyakran a híres szomszédja, a Pen y Fan érnyékaként emlegetik, de kétségtelen, hogy önmagáért is megérdemli a hírnevet. Teteje majdnem teljesen sík, melyet nézve látva nem is gondolnánk.

A Corn Du teteje

A Corn Du kőhalma bronzkori sírkamara volt. Nézzünk északnyugatra, a Cwm Llwch-völgybe és tovább a gerincvonal mentén pedig a Tommy Jones obeliszk látható.

A Corn Du kőhalma /balra hátul/

Lenézve a Corn Du-ról

A Pen y Fan a Corn Du-ról nézve

Mielőtt tovább indultunk volna a Pen y Fan csúcsára, leültünk itt a Corn Du tetején és elfogyasztottuk a szendvicseinket.

A Corn Du sík felülete

3. szakasz

A Corn Du-n találunk egy ösvényt, mely egyenesen a Pen y Fan-hoz vezet, sétáljunk át rajta.

Ösvény a Pen y Fan felé

A Pen y Fan

Visszanézve a Corn Du-ra

A Pen y Fan 886 méterével a legmagasabb hegy Dél-Britanniában. Meglepően népszerű a gyalogosok számára, a csúcsról való kilátások valóban látványosak. Gyakran sok séta végpontjának tekintik, pedig ezen kívül még sok más hely is található a Beacon területén, amit érdemes felfedezni.

A kőhalom a csúcson szintén egy bronzkorszaki sírkamara volt. Amikor 1991-ben feltárták, a kamrában bronz kitűzőt és dárdahegyet találtak. A tetejéről a kilátás nagyon látványos, amikor az időjárás megengedi. Északon Brecon városa, és egy különösen szép napon a Cadair Idris csúcsa is látható. Kelet felé nézve elláthatunk a Sugar Loaf-ig, és délnyugatra a Bristol-csatorna Porthcawl-ben is látható napsütésben.

A csúcsot egyszer tőzeg és fű borította. A Neuadd-völgy és a víztározó délre húzódnak.

A Pen y Fan kőhalma

A csúcson

A Pen y Fan teteje szintén lapos. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Holdon lennénk.

Emlékcserepek

4. szakasz

Miután kigyönyörködtük magukat, induljunk el visszafelé a Corn Du mellett húzódó bal oldali ösvényen. Mikor elérjük a kereszteződést, visszaérkezünk arra a pontra, ahol odafelé felmásztunk a Corn Du-ra. Itt most forduljunk jobbra közvetlenül a Corn du bal oldala mentén. Az ösvény néhol el-eltűnik, de azért jól követhető. Amikor elérünk a kereszteződéshez, forduljunk balra.

A bal oldali ösvényen folytassuk tovább

Visszaérkezés a kereszteződéshez

A lovak most közelebb jöttek, ott legelésztek a gyalogút mellett. Teljesen közel tudtunk menni hozzájuk, egyáltalán nem féltek, de amikor meg akartam simogatni az egyiket, azt már nem hagyta. Az egyik fehér póni kicsit mérges volt, mikor közel mentem az egyik fiatalabb példányhoz, mérges hangokat adott ki, így jobbnak láttam ha tartok egy kis távolságot.

5. szakasz

Kövessük az utat előre, először lefelé haladva, majd jön egy újabb felfelé haladó szakasz miután átmentünk egy kis patakon. Egy kapun áthaladva megérkezünk a Storey Arms épületéhez. Forduljunk balra és sétáljunk vissza a parkolóba, amit megtehetünk az úton is, de az út bal oldalán húzódik egy gyalogút, mely a parkolóhoz vezet.

A kis patak, amin át kell kelni

A Storey Arms felé haladva, lefelé az ösvényen érdekes teheneket pillantottunk meg. Messziről azt hittük ezek is vadlovak. Közelebb érve láttuk, hogy nem. Nagyon szépek voltak, ilyen teheneket még nem láttam, a bundájuk olyan volt, mintha plüssből lett volna.