Közép-Kelet Anglia - Flamborough

2016/04/12.

Egy ködös nap Flamborough-ban

Mai nap Flamboroughba látogattunk, a Flamborough Head nevű tengerparti részhez, mely Anglia egyik legszebb tengerpartja. Út közben megálltunk egy parkolóban, ahol volt WC is. Nem messze észrevettünk egy díszes emlékművet, közelebb mentünk és megörökítettük.

WC a parkolóban

A kis pihenő után továbbmentünk Flamborough felé. A Flamborough Head tetején egy világítótorony áll, erről könnyű volt felismerni, hogy jó helyen járunk. Egy nagy parkoló is van itt, a torony mellett. Sajnos nem volt szerencsénk, olyan köd volt, hogy a világítótornyot is alig lehetett látni. Kb. 5 méteres volt a látótávolság, de nagyon reménykedtünk benne, hogy később felszáll a köd. Mindenesetre elindultunk a part felé, ahova a világítótorony mellett vezet az út.

Ennyit lehetett látni a világítótoronyból

Közelebb érve már ki lehetett venni a körvonalakat is

Egészen közelről is csak ennyi látszott

Séta a part felé

Az Északi-tenger partján fekvő Flamborough Head gyönyörű sziklás tengerparttal rendelkezik, melyek több ezer madár fészkelőhelyei, ezért a partszakasz a természetkedvelők paradicsoma is. Odaértünk a sziklákhoz, de a körvonalakat is alig lehetett kivenni, sokszor lenéztünk a sziklák tetejéről a partra és nem láttunk semmit, csak hallottuk, ahogy morajlik a tenger.

Szerettünk volna közelebb menni a parthoz, hátha onnét többet látunk, ezért elindultunk az ösvényen és hamarosan találtunk is egy lejáratot, viszont ott nem igazán lett volna szabad lemenni, mert a lépcső nagyon rossz állapotban volt és sok helyen nagyon csúszott, ennek ellenére mi mégis lementünk. Nem volt egyszerű, kapaszkodtam, amibe tudtam, de nagy nehezen sikerült leérni. Ott legnagyobb meglepetésőnkre találtunk egy kis fókát, ami a lépcső alatt kuporgott. Azt hittük, hogy megsebesült és segíteni akartunk neki visszamenni a vízbe, de nem tudtunk lemenni hozzá, mert oda csak egy tákolt létraféleség vezetett, ami sérült volt. Párom megpróbálta, de amikor közeledett, a fóka elkezdett rá morogni és fújtatni, ezért inkább nem kisérelte meg.

Kisfóka a parton

Végül a partra itt sem jutottunk le teljesen, de innét azért már többet lehetett látni, mint fentről. Utólag olvastam, hogy jó is, hogy nem próbáltunk segíteni a fókán, ugyanis ez még nagyon kicsi volt és el kell telni egy bizonyos időnek a születés után, amikor már bemehet a vízbe, különben nem éli túl. Lehet, hogy később visszajött hozzá az anyja és amikor már elég nagy volt hozzá, bevitte a vízbe. Bár, az is lehet, hogy a dagály magával sodorta...

Innét már jobban lehetett látni a sziklákat

Visszamentünk a lépcsőn a sziklák tetejére és tovább sétáltunk az ösvényen. Sajnos a köd nem igazán akart felszállni, de később azért már sokkal jobbak voltak a látási viszonyok. Néha az eső is elkezdett cseperegni, szóval egyáltalán nem volt jó időnk.

Az ösvény végül elvezetett egy olyan szakaszhoz, ahol ki tudtunk menni a partra. Ez a rész is nagyon szép volt, de a köd miatt itt is csak elmosódottan láttuk a tájat.

Elindultunk visszafelé és amikor újra azokhoz a sziklákhoz értünk, ahol a fókát is láttuk, már sokkal többet lehetett látni, mint odafelé menet. Ezúttal nem mentünk le ismét a lépcsőn, onnét föntről pedig nem láttuk, hogy ott van-e még a fóka, de a víz egyre csak jött kifelé.

A Flamborough Head egyik lesgzebb sziklaformációja

A világítótoronyhoz érve már abból is sokkal többet láttunk:

Nem így terveztük ezt a napot, de az időjárást sajnos nem én rendelem, ez most így alakult. Talán majd visszajövünk valamikor és akkor látni fogjuk teljes pompájában ezt a csodálatos partszakaszt.