2019/12/02.
Fókales
A november és a december a két legjobb hónap azok számára, akik fókalesre szeretnének menni, ugyanis ebben a két hónapban születnek a kisfókák és ilyenkor sok állat kint van a part mentén. Ebből természetesen mi sem akartunk kimaradni, bár voltunk már egyszer Donna Nook-ban fókalesen, de akkor nagyon kevés állatot láttunk és azok is beljebb voltak.
Az Egyesült Királyság területén több hely is van, ahol hatalmas fókapopulációk élnek, mi ismét az Észak-Lincolnshire-ben található Donna Nook Természetvédelmi Területet választottuk, mert ez van hozzánk a legközelebb.
8 óra környékén indultunk itthonról, remélve, hogy a reggeli órákban még nem lesz nagy tömeg a fókáknál. 10 körül érkeztünk, a fő parkolóban parkoltunk le /van több is/, itt ingyenes volt a parkolás, de elképzelhető, hogy hétvégén fizetni kell érte.
 |
| A parkoló |
 |
| Kiépített út a fókaleshez |
Donna Nook területe egy sós mocsaras vidéket foglal magába. A 10 mérföld hosszú tengerparti sávot a Lincolnshire Wildlife Trust kezeli természetvédelmi övezetként. Ez a Védelmi Minisztérium tulajdonában lévő földterület része, melyet a királyi légierő használ bombázási gyakorlatokhoz.
A vadon élő állatok úgy tűnik megszokták a repülőgépes robbantásokat, mert a kúpos fóka /angolul grey seal/ populáció minden évben októbertől decemberig visszatér ide szülni. 2007-ben kerítést állítottak fel, hogy megakadályozzák az embereket az újszülött kölykök érintésében.
A terület neve állítólag a Spanyol Armada részét képező, The Donna névre hallgató hajóból ered, mely 1588-ban süllyedt el a közelben.
Nagyon szép időnk volt aznap, sütött a nap és bár a hőmérséklet nem volt túl magas, láthatóan a fókák is nagyon élvezték a napsütést. Rengetegen voltak, sok újszülöttet is láttunk, amik nagyon barátságosak voltak és egyáltalán nem féltek az emberektől, sőt érdeklődve figyelték őket. Csak a szülők rohantak oda néha hozzájuk, hogy nehogy valami bántódásuk essen.
Nagyon érdekes volt látni, hogy teljes családok pihentek együtt, miközben a hím átölelte a nőstényt, a kicsi pedig valahol a közelben bóklászott.
 |
| Fókacsalád csendespihenőn |
Némelyik fókabébi, főleg a picibbek, nagyon hisztisek voltak, addig sírtak, amíg az anyjuk nem adott nekik tejet.
 |
| Az egyik kis hisztis |
Készítettem egy videót is:
 |
| Egy fehér gém a közelben |
A kúpos fókák különös ismertetőjele a megnyúlt arcorr, így feje tipikusan kúp alakú. Az állat magányos vadász, a szárazföldön közösségi lény. Látásuk nagyon jó, még zavaros vízben is, ám vadászatnál inkább a hallásuk és a szaglásuk dominál. Akár 20 percig is képesek víz alatt tartózkodni, vadászterülete több, mint 100 m mélységre terjed. Általában békés állatok, de ha veszélyben érzik magukat vagy a kicsinyüket, a hím nagyon harcias tud lenni, az emberre is rátámad. Fogazata a kutyáéhoz hasonló.
A fiatal fókák színe fehéres. Csak felnőtt szőrzetük kifejlődése után, kb. 4-5 hetes korukban mehetnek a vízbe.
Érdekesség, hogy a kúpos fóka latin neve a görögből származik, jelentése "kis tengeri disznó".
A kelta legendák gyermekeiket sirató, vagy férfiak megrontására törekvő, hangosan siránkozó fókafarkú sellőkről mesélnek.
 |
| A gyalogút |
A kisfókák jétékosak voltak, az alábbi képeken látható, amint egy fókabébi fadarabot rágcsál, akárcsak egy kutya.
Az idősebbek néha összevesztek és harciasssá váltak, miközben védeni próbálták a kicsiket.
 |
| Egy harcias fóka |
Az alábbi képen lévő szülők nem vesztegették az időt, amíg a többiek sziesztáztak, ők gondoskodtak az utánpótlásról.
 |
| Összebújva |
Mások vígan dagonyáztak...
Vagy éppen napoztak...
 |
| Integető fókabébi |
 |
| Egy fekete bárány |
Egy madár, a fókáktól mit sem zavartatva magát, nyugodtan ült a tojásain.
 |
| Nyers hús |
 |
| Barázdabillegető |
Visszamentünk a parkolóba és ettünk egy hot-dogot a büfében. Nem volt rossz és nagyon jól esett. Amíg ettünk, megláttam egy figyelmeztető kiírást, mely szerint a területen bárhol lehetnek fókák. Ekkor felcsillant a szemem. Az oké, hogy láttuk őket kerítés mögül, de kerítés nélkül látni, az megint más. Elindultunk hát a gyalogút felíratú nyíl irányában, mely tulajdonképpen a kiépített fókales meghosszabbított vonla, mely a sétálóúton elindulva érhető el, csak nem a kiépített fókales felé, hanem az ellenkező irányba. Ott még egy darabig kerítés mellett mentünk, majd az elkerített résznek vége szakadt. Errefelé is voltak fókák, de nem olyan sokan, viszont néhány volt a kerítésen kívül is.
 |
| Fehér gém |
 |
| Vége az elkerített résznek |
Én egy kicsit beparáztam, féltem, hogy megtámadnak minket, de olyan békésen szundikáltak, hogy abszolút semmi nem utalt a támadásra.
Kicsivel arrébb volt egy fókabébi is, oda már nem mertünk túl közel menni, meg a szülők már morogtak, amint közeledtünk. Ekkor jött egy fickó, hogy ne menjünk közel az állatokhoz, mert bánthatnak, nem lehet őket kiszámítani. Ezzel semmi újat nem mondott, de szót fogadtunk és elindultunk visszafelé a parkolóba.
Hatalmas élmény volt látni őket természetes élőhelyükön. Persze biztosan sokan láttak már állatkertben is, de az nem ugyanaz. Ott fogságban vannak, itt viszont szabadon.
A fókázás után még meg akartunk nézni egy tavat a közelben, de az utolsó néhány métert földúton kellett volna megtenni, ezért inkább letettünk róla, talán majd máskor. Inkább elindultunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése