2019/04/29-2019/05/01.
Lazítás Lincolnshire-ben
1. nap
Általában, ha kirándulni megyünk, nem nagyon szoktunk pihenni, mindig azon vagyunk, hogy minnél több mindent tudjunk megnézni. Ezúttal kicsit másabb jellegű kempingezést terveztünk, több pihenéssel és kevesebb mászkálással. Mivel nincs túl messze tálünk, 2 órányira kocsival, így két éjszakára mentünk. Pont délelőttösek voltunk a dupla szabadnap előtt, így délután el tudtuk foglalni a sátorhelyet. Volt azonban némi probléma a foglalással, ugyanis a Jubilee Park /ode foglaltam a sátorhelyet/ weboldalán azt írták, hogy 5-ig van nyitva a recepció, de ha előre szólunk, mehetünk később is. Foglalásnál meg is írtam, hogy 6 körül érkeznénk, erre jött az e-mail, hogy ezen a héten 5-ig lehet csak becsekkolni. Fel is húztam magam, mert mi 3 óra körül érünk haza melóból, 2 óra az út, szóval nagyon neccesen értünk volna oda, nem baj, megírtam hogy megoldjuk. Szerencsére melóban sikerült egyezkedni a főnökkel, hogy hadd menjünk reggel 5-re és akkor 1-ig vagyunk. Így már 2 óra körül itthon voltunk, rövid pakolászás után el is tudtunk indulni.
Kicsivel fél 5 után meg is érkeztünk a kempingbe, már vártak minket, rajtunk kívül nem is sátorozott senki, csak lakókocsik voltak. A fickó megmutatta hova húzhatjuk fel a sátrat és mondta, hogy a kijelölt helyről ne lógjon ki, de abba még az autónak is be kell férni a sátor mellé. Nem volt gond, mert a kisebbet vittük, így simán elfértünk a területen. Bár, nem tudom miért lett volna olyan nagy probléma, ha kilóg, mert mint már említettem, rajtunk kívül senki sem sátorozott.
 |
| Sátorhelyek a kempingben |
 |
| A két csík közé be kellett férni mindennek |
Elkezdtük felállítani a sátrat, ami kicsit tovább tartott, mint az új sátornál, de legalább kicsit nosztalgiáztunk. Megállapítottuk, hogy azért ez a sátor sem szar és mennyi mindent kibírt már, pl. a 40 mérföld/órás szelet a Skye szigeteken...
 |
| Elkészült a sátor |
 |
| A hálószoba |
Ami miatt erre e kempingre esett a választás, az a 29 fokos fűtött kinti medence volt. Itt Angliában elég ritkaság számba megy az ilyesmi. A kinti medencéket általában nem szokták fűteni.
Sátorállítás után elszaladtunk a közeli Tescoba és bevásároltunk. Este még tettünk egy sétát a kemping területén, lementünk megnézni a medencét is, persze már zárva volt, de be lehetett látni.
Egy kis borozgatás után lefeküdtünk aludni. Éjszaka nagyon hideg volt, napközben sem volt túl meleg, de estére rendkívül lehűlt a levegő. Még szerencse, hogy áramos sátorhelyünk volt és vittünk magunkkal ágymelegítőt /amit be kell dugni a konnektorba és melegít/. Így ki lehetett bírni, de anélkül nagyon kellemetlen éjszakánk lett volna.
2. nap
Reggel nem keltünk korán, ébresztőt sem állítottam be, addig aludtunk, amíg jól esett. Ma sem volt jobb idő, mint előző nap, néha kisütött a nap, de nem volt túl meleg. Ennek ellenére a medencét azért kipróbáltuk. Megreggeliztünk és pihentünk egy kicsit, nagyon gyorsan elment a délelőtt, déltől pedig lehetett menni fürdeni a medencébe.
Amint fürdőruhában kiléptünk a szabadba, majd meg fagytunk, gyorsan belemásztunk a vízbe, de hidegebb volt a vártnál. A szórólapon 29 fokot írtak, lehet, hogy volt annyi, de ezen a hűvös napon épp csak langyosnak éreztük. Úszásra biztos kiválló, de azt sajnos én nem tudok. Próbáltam most tanulgatni, de túlságosan félek a víztől. Van egy olyan érzésem, hogy sosem fog sikerülni megtanulni.
 |
| A mellette lévő medence, ami most zárva volt |
Egy órát azért ázalogtunk a vízben, amikor kisütött a nap, egész jó volt, kár, hogy nem sütött folyamatosan. Becsavartuk magunkat a törölközöbe és a pár méterre lévő kis büféhez mentünk meginni egy capuccinót, hátha felmelegít. Mire megittuk, meg is száradtunk teljesen és a forró capuccino után kicsit kellemesebbnek éreztük a hőmérsékletet is. Bementünk az öltözőbe a ruháinkért, hajszárító csak egy gyerekméretű volt, ereje persze semmi, azért kicsit szárítottam rajta, de sokat nem ért. Visszamentünk a sátorba, megebédeltünk és elindultunk Skegnessbe, egy kis tengerparti lófrálásra.
Skegness
Skegness Lincolnshireben található, az Északi tenger partján. Nem túl nagy város, de tiszta és rendezett. Találtunk egy parkolót viszonylag közel a tengerparthoz, fizetős volt, de nem túl drága. Elindultunk a part felé.
 |
| Angliában nagy divat a fekete-fehér csíkos ház |
A part felé közeledve tipikus angol tengerparti városrész tárult a szemünk elé: rengeteg játékgépes kaszinó, bárok, éttermek, fagyizók, ajándékboltok. Sajnos kissé későn értünk a városba és már a legtöbb bolt zárt. Az egyik kis ajándékboltnál megálltunk nézelődni, de az eladó türelmetlen pillantásokkal méregetve megkérdezte mit akarunk, mert zárna. Akkor semmit, mi csak szét akartunk nézni. Lehet vettünk volna egy hűtőmágnest, de ha zár, hát zárjon.
 |
| Játékgépes kaszinók |
Továbbmentünk a part felé. Egy gyaloghídon mentünk át.
 |
| A tengerparti strand |
A part közelében még voltak nyitva boltok, árusok. Az egyiknél megláttuk, hogy rengeteg féle forró csoki közül lehet választani és összefutott a nyál a szánkban, muszáj volt megkóstolni. Én likőröset kértem, kicsit lehetett is rajta érezni az alkoholt, nagyon finom volt.
 |
| Forró csokik |
Itt még az ajándékbolt is nyitva volt. Vásároltunk is egy hűtőmágnest, amit egyébként majdnem mindenhol szoktunk, gyűjtjük őket, csak már nagy mértékben fogy a hely a hűtőnkön.
Elbóklásztünk a tengerpart közelében, találtunk egy kis csónakázó tavat is, ami még nyitva volt, de rajtam kívül senkinek nem volt kedve kipróbálni, így hát én is lemondtam róla.
 |
| A csónakázó tó bejárata |
 |
| Jegyvásárló hely a csónakázáshoz |
 |
| Csónakázó tó |
 |
| A csónakázó tó bejárata belülről |
 |
| Minigolfpálya bejárata |
A Jolly Fisherman szobor az egyik téren található. Jolly Fisherman egy kabala, aki egy John Hassall által 1908-ban készített poszteren jelent meg, miután a vasútvállalattól megbízást kapott az elkészítésére. A posztert minden idők egyik leghíresebb üdülési hirdetésének tekintik, és úgy tartják, hogy nagy hatással volt Skegness és Lincolnshire, mint nyaralóhely sikerére.
A poszter egy halászt ábrázol, aki a parton szökdécsel, a "Skegness annyira felüdítő" /Skegness is so bracing/ szlogennel ellátva. A poszternek különböző változatai vannak, azonban a halász és a szlogen mindig a design részét képezi. A Skegness-i kabala 2008-ban ünnepelte 100. születésnapját.
 |
| Jolly Fisherman |
 |
| Jolly Fisherman |
 |
| A Jolly Fisherman szobor és a tér |
A Lomley Road végén áll a szintén híres óratorony. 1898-ban építették és Skegness legjellegzetesebb épülete, itt szokták ünnepelni a karácsonyi fények meggyújtását.
 |
| Óratorony |
 |
| Skegness színháza |
 |
| A nagy kerék |
 |
| Vizi élménypark |
Egy újabb ajndékboltba betévedve a képeslapokon láttunk egy másik Jolly Fisherman szobrot, amit meg akartunk keresni. A Google térkép a segítségemre volt, ami azonnal meg is találta és kiderült, hogy a szobrot a vasútállomásnál kell keresni. Elindultunk hát arra.
 |
| Még a padon is a Jolly Fisherman embléma |
 |
| A Szent Máté templom /St Matthew’s Church/ |
 |
| Háborús emlékmű a Szent Máté templom előtt |
 |
| Szent Máté templom |
 |
| Szobor a templom oldalán |
 |
| Skegness vasútállomásának bejárata |
A szobor valóban a vasútállomáson volt. Jolly Fisherman itt egy bőröndöt húz maga után, másik kezében pedig ásót és vödröt a vállára csapva, miközben kagylók között lépked.
 |
| A vasútállomás |
 |
| A vasútállomás |
Ezután visszasétáltunk a tengerpart felé, de egy másik úton.
 |
| Szent Pál Baptista templom |
A part közelében volt egy hatalmas épület. Egyik részében kalóz szobrokkal teletűzdelt étterem üzemel, másik oldalán, az emeleten, tengerparti bár vidám szobrokkal. Az épület kívülről is látványos, egyrészt a szobrok egy része már onnét is látható, másrészt az oldalán egy pókember mászik lefelé.
 |
| Bár |
Nem ettünk az étteremben, de azért kicsit benéztünk és belülről is csináltunk néhány fotót. Nagyon hangulatos hely.
 |
| Belülről |
A plafonból kalózlányok csüngtek lefelé:
 |
| Isten hozott a kalózok földjén |
 |
| Ha kalózok, akkor Jacks Sparrow sem hiányozhat |
Egy minigolfpálya mellett haladtunk el, ahova kicsit be lehetett látni. Nagyon jópofa volt a féllábú kalóz.
 |
| Mini golfpálya |
 |
| Mini golfpálya |
Végezetül még szétnéztünk kicsit a tengerparton, de nem volt túl látványos, sehol egy szikla, csak homok és víz.
 |
| Szélmalmok a vízben |
 |
| A vizimentők épülete |
Estefelé visszaindultunk a kempingbe. Nagyon éhes voltam és elkezdtem nézegetni az ismeretető füzetet, amit kaptunk a bejelentkezéskor. Föl volt sorolva rajta pár étterem, eredetileg kebabot ettem volna, de olyat nem találtam. Volt viszont egy indiai étterem, ami India Village néven futott. Megnéztem neten az étlapot, elég jó kaják voltak feltüntetve, bár nem volt olcsó, de egyszer azért megengedhetjük magunknak, úgyhogy elindultuk és megkerestük. Nem csalódtunk benne, az étel kiadós volt, és finom. Sőt, kaptunk előételt is, indiai specialitást, ilyen ropogós vékony kenyeret, amit különböző szószokba lehetett mártogatni, engem a burgonyasziromra emlékeztetett az íze. Még sose ettem ilyet, de nem volt rossz. A főétel is nagyon jó választás volt, enyhén csípős husi sült krumplival és salátával. Nagyon jól laktunk és nem bántuk meg, hogy ott ettünk.
Jóllakottan visszasétáltunk a sötétben a kempingbe. Az éjszaka ma már sokkal kellemesebb volt, mint előző nap, de azért elkelt az ágymelegító most is.
3. nap
Másnap reggel 11-ig kellett elhagynunk a sátorhelyet. Nem keltünk túl korán, de nem akartuk az időt sem húzni, úgyhogy szépen lassan elkezdtük lebontani a sátrat. 11-re pont kész is lettünk. Mára városnézést terveztünk, méghozzá Boston városába. Olyan volt, mintha hirtelen Amerikába csöppentünk volna, mondjuk a 66-os útra, mert nem elég, hogy Nem York mellett haladtunk el, de út közben még egy amcsi stílusú étterembe is belebotlottunk.
Nem álltunk meg Nem Yorkban várost nézni, mert gyanítom nem sok lehetett a látnivaló. Ez "kicsit" kisebb, mint az amerikai névrokona, olyannyira, hogy egészen faluvá töpörödött. A névtáblánál azért megálltunk két helyen is, és ellőttünk pár képet.
Az amcsi étterem is megállásra késztetett minket, tényleg olyan volt, mintha egy mini 66-os úton lettünk volna, legalábbis a feeling-je.
 |
| Szökőkút kicsivel arrébb |
Boston
Folytattuk tovább a barangolást az angol Amerikában és megérkeztünk Bostonba. Itt is volt némi amerikai beütése a városnak. Boston lakosait "Bostonians"-oknak nevezik. A Bostonból származó emigránsok több települést is neveztek el a városukról, ezek közül a legbíresebb az amerikai Boston. Neve valószínűleg a "Saint Botolph's town" szó összevonásából ered. Nem túl nagy városka és nem is a legkedveltebb turisztikai célpont, még ajándékbolt sem találtunk.
Leparkoltunk a belváros közelében egy fizetős parkolóban és elindultunk városnézésre.
 |
| A Witham folyó |
A belvárosban épp szabadtéri piac volt. Árultak ott mindenféléket, mi is szétnéztünk, de illatosító olajon kívül mást nem vettünk.
 |
| Szabadtéri piac |
A belváros központi terét a St. Botolph Templom /St. Botolph's Church/ uralja. Tornya 81 méter magas, melyet régóta használnak a tengerészek tájékozódási pontként, és egy tiszta napon Norfolkból is látható.
 |
| St. Botolph Templom |
 |
| St. Botolph Templom |
A templom előtti téren áll Herbert Ingram, bostoni újságíró emlékműve. A talapzat alján egy kancsóból vizet öntő nőt láthatunk.
 |
| Herbert Ingram |
 |
| A vizet öntő nő szobra |
A Witham folyó nem épp a legszebb arcát mutatta ma, nagyon kevés víz volt benne és inkább tűnt egy sárdagasztónak, mint egy folyónak.
 |
| A St. Botolph híd a folyó felett |
Erről a részről jól rá lehetett látni a templom magas tornyára, amit most egyik oldalról állványok támasztottak.
 |
| Sárban rekedt hajók a folyón |
 |
| A vasút hídja |
Centenáriumi Metodista Templom /Centenary Methodist Church/ szintén nagyon látványos külsővel rendelkezik.
 |
| Centenáriumi Metodista Templom |
 |
| Centenáriumi Metodista Templom |
 |
| Centenáriumi Metodista Templom |
 |
| Háborús emlékmű |
 |
| Háborús emlékmű közelebbről |
A város ezen részén is volt egy piac, de ez kissé másabb jellegű. Itt épp árverést rendeztek, amerikai módra, amit még sose láttam azelőtt élőben. Pont olyan volt, mint a filmekben. Minden szart árverezésre bocsájtottak, hihetetlen, hogy az emberek bármit képesek megvásárolni. Pedig megvették, mert utána láttuk hurcolni a cuccokat, volt aki nem is keveset vásárolt. Érdekes, mert ha csak ki lennének téve egy fix árral, valószínűleg nagy részét nem vennék meg. Rengeteg kacat volt itt.
 |
| Amerikai hamburgeres |
 |
| Árverés |
Lassan elindultunk visszafelé a parkolóba, nem volt annyira szép város, hogy tovább maradjunk, de ezt a pár órát azért megérte, mert láttunk itt is szép dolgokat.
Grimsby
Kora délután volt még és nem akartunk ilyen korán hazamenni, úgyhogy még ellátogattunk Grimsby-be. Grimsby hatalmas tengeri kikötővel és adminisztrációs központtal rendelkezik az Északi tenger partján. A 20. század közepéig a világ legnagyobb halászflottájával rendelkezett. Nem kifejezetten szép város, legalábbis az alapján, amit láttunk belőle.
Kerestünk egy parkolót a régi dokkoló közelében és elindultunk. Egy ipari területre jutottunk, ami bűzlött a halszagtól.
 |
| Ötletes volt a házfalból kitörő rákolló |
 |
| Halott sirály |
Azt hittük, hogy erre lejutunk a kikötőbe, de hamarosan egy kerítés állta az utunkat, így hát visszafordultunk ás elindultunk az ellenkező irányba, mint az előbb.
 |
| Egy horgony az út mellett |
A város legjellegzetesebb épülete a Dock Torony, melyet már messziről is látni lehet. Nem mentünk le a toronyhoz, mert kicsit messzinek tűnt, de azért lefotóztuk.
 |
| Dock iroda |
 |
| Albert Prince, a Dokkoló alapítójának szobra |
Cleethorpes
Grimsbyt hamar meguntuk, mert nem igzán találtunk ott látnivalót ezért továbbálltunk Cleethorpes felé. Ez a kis tengerparti városka már sokkal jobban tetszett, hangulatos hely volt. Egész a tengerpart mellett parkoltunk le, úgyhogy nem kellett messzire mennünk.
 |
| Minigolf pálya |
 |
| Minigolf pálya |
A városka egyik legszebb látnivalója a mesterséges vízesés a pelikán szoborral:
A királyi légierő második világháborúban ténykedő pilótáinak és munkatársainak tiszteletére egy emlékművet állítottak a parton:
 |
| Cleethorpe Pier |
 |
| A Ross Kastély kilátó és pihenőhely |
 |
| Szintén egy háborús emlékmű a királyi légierő számára |
 |
| Sétálóutca a part mellett |
 |
| Horgonyminta a fűben |
Felülről is benéztünk kicsit a minigolf pályára. Ezek mindig nagyon jól szoktak kinézni.
 |
| Szamárszobor |
 |
| Időkapszula |
Található egy kisvasút is a városban, de gyalog kicsit messze van a városközponttól. Kocsival mentünk le oda, ami már be volt zárva, de legalább így ingyenesen parkolhattunk. A vonatot és az állomást meg lehetett nézni közelről is, csak ma már utazni nem lehetett rajta.
Cleethorpe után hazefelé vettük az irányt. Nem mondom, hogy ez volt életem legemlékezetesebb kirándulása. Most inkább a pihenésre fektettük a hangsúlyt, nem annyira a látnivalókra. Ilyen is kell azért néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése