2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
9. nap - 1. rész
Catpund Szappankő bánya
/Catpund Soapstone Quarry/
Még mindig folytatódott a jó idő, lettek volna még nagyon szép túralehetőségek a szigeten, de már nem volt kedvünk megint egész nap túrázni, így ma inkább lazábbra vettük a napot. Ma volt az utolsó teljes napunk, holnap délután már indulunk vissza a komppal és reggelre 2 órás hajótúrát foglaltam Lerwick-ben, és emiatt aznap valószínűleg nem lenne elég időnk megnézni a várost, így az mára lett betervezve. De még mielőtt elindultunk volna Lerwick-be, elmentünk megnézni a közeli szappankő bányát, majd a Mavis Grind-et.
A Catpund egy ősi viking kőbánya, ahol szappankövet vagy szteatitot bányásztak. Ezt a természetes anyagot használták főzőedények, később sütőlapok gyártásához, valamint kisebb tárgyakhoz, mint pl. horgászsulykok, lámpák, stb. A szappankő, ahogy a neve is sugallja, frissen puha és könnyen feldolgozható, de tűzbe helyezve megkeményedik.
Shetlandon több szteatit bánya is található, a legnagyobb a cunningsburghi Catpund, ahol a kőbányák a főúttól keletre a nyugati dombokig terjednek. A vésőnyomok sok helyen megmaradtak, azokkal a lenyomatokkal együtt, amelyek akkor keletkeztek, amikor a tömböket a kövekből tálakká és sütőlapokká formázták.
Kicsit nehezen találtuk meg, Cunnisburgh déli részén, még mielőtt elérnénk a Cunnisburgh Beach-et van egy útszéli parkoló, a parkoló feletti domboldalon folyik a Burn of Catpund patak, és a patakot követve lehet felfelé haladva a dombon eljutni az ősi kőbányába.
 |
| A parkoló környéke |
Ahogy leparkoltunk és elindultunk megkeresni a kőbányát, láttunk egy elütött vidrát az út szélén. Tudom, hogy kicsit morbid dolog, de lefotóztam, mert már olyan régóta szerettem volna látni egy ilyen állatot, de hát megint csak ez jutott, egy döglött vidra. Igaz a Papa Stour-on sikerült egyet elcsípnem, de az a kép nem sikerült túl jól. Nagyon sajnáltuk szegény állatot és a kedvünket is elrontotta kicsit, hogy így kell látnunk az évek óta keresett "otter"-emet. /Gyenge idegzetűek lapozzanak két képpel lejjebb./
Megtaláltuk a Burn of Catpundot, de mint az Shetlandon elég gyakori, nem volt gyalogút a patak mellett és még el is volt kerítve. Nem lett volna nehéz átmászni rajta, de kicsit ódzkodtunk tőle, így inkább csak azt a részt fotóztuk le, ami a kerítés mögül is látszott. Itt kezdődtek a szappankőbányák, de följebb sokkal jobban megfigyelhetőek lettek volna a bánya sajátosságai. Innét sajnos nem láttunk túl sokat.
Megpróbáltuk másik irányból is megközelíteni, de nem lehetett, mindenképp a patak mellett kellett volna fölmenni, amihez át kellett volna mászni a kerítésen. Ezért inkább feladtuk és elindultunk a Mavis Grind-re.
A Mavis Grind-nél egyszer már tettünk egy rövid megállót, de ez a hely szebb annál, mintsem hogy pár képpel elintézzük, ezt muszáj volt egy kicsit jobban is megnéznünk. Nevének jelentése "a keskeny földszoros kapuja". Ez a földszoros köti össze a Northmavine-félszigetet Shetland többi szárazföldi részével.
Állítólag ez az egyetlen hely az Egyesült Királyságban, ahol egy követ át lehet dobni a szárazföldön az Északi-tenger partján állva az Atlanti-óceánig. Az út egyik oldalán ugyanis az Északi tenger, a másik oldalán pedig az Atlanti óceán található. Az út ugyanakkor rendszeres átkelőhely a vidrák számára, melyre egy tábla is figyelmeztet, hogy az autósok figyeljenek erre. Van még egy dolog, ami miatt fontos ez a terület, itt szokták átvinni a hajókat a sziget egyik oldaláról a másikra, ahelyett, hogy fel kellene hajózniuk a sziget tetejéig és megkerülni azt.
Northmavine Shetland legváltozatosabb geológiájával rendelkezik, mintegy 20 féle kőzettípus található meg itt. Ezeknek a kőzeteknek a különbözőségeit egy mesterséges kőhalommal szemléltetik, melyen az összes kőzettípus látható. Érdemes kicsit megnézni a közelebbről.
Elmentünk sétálni egyet a környéken, fel a dombtetőre, ahonnét nagyon szép volt a kilátás.
 |
| Egy kőfejtő |
 |
| Vidrákra figyelmeztető tábla |
Sétáltunk egyet az Atlanti óceán partján is, abban a reményben, hátha látunk vidrákat. Mondanom sem kell, hogy most sem volt hozzájuk szerencsénk.
Még volt egy rövid séta az Északi tenger partján is, de itt sem láttunk vidrákat.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése