2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
7. nap - 3. rész
Papa Stour
/folytatás/
A sziget belsején átvágva több kerítést is át kellett lépnünk, de egyik sem volt olyan magas, hogy bármi nehézséget jelentett volna átjutni rajta. A sziget ezen része tele volt kisebb tavakkal.
Mindenhol akad egy feketebárány :)
Mikor már majdnem elértük a szemközti partot, ismét leültünk enni, ekkor el is fogyott majdnem minden kajánk, csak egy kis chips maradt még. Érdekes, hogy egy kiépített gyalogútra lettem figyelmes, aminek a két széle kövekkel volt kirakva és jól láthatóan egy romos háztól vezetett fel a dombtetőre. Onnét nem tudom vezetett-e még tovább, mert nem másztam fel megnézni. Egészen biztos, hogy régen ez egy lakott rész lehetett.
 |
| A gyalogút fel a dombtetőre |
 |
| Ezen a képen is jól megfigyelhető a két szélén kövekkel kirakott gyalogút |
Innentől egy darabig kevésbé látványos helyeken haladtunk, itt a part kissé semmitmondó volt, kevés látnivalóval.
A part mentén néhány romos épület volt megfigyelhető.
Mivel nem volt annyi látnivaló, gyorsabban haladtunk a tervezettnél. Innen már látszott a falu, ahol az a pár ember él, akik még a szigeten laknak, de mivel még volt időnk a komp indulásáig, végigsétáltunk hát a sziget bal szárnyán is egy kicsit.
Valószínűleg régen itt egy kikötő lehetett, errefelé egyre több romos házat láttunk és csónakoknak kialakított kis helyeket, melynek egyikében volt is egy. Talán még ma is használja valaki.
Ismét izgalmasabb részekhez érkeztünk, bár az eddig látottakat már nem tudták felülmúlni. A sziget ezen oldala kétségkívül kevésbé látványos, de azért van errefelé is egy-két szebb szakasz.
Végighaladtunk egy homokos parton, majd egy másikon és amikor ennek a végébe értünk, levágtunk egy kis részt, mert féltünk, hogy nem fogunk időben a kikötőbe érni.
 |
| Papa Stour temploma |
Egy földúton haladva egy újabb homokos partra érkeztünk. A part közelében volt egy ház, ahonnét egy kutya kezdett el hirtelen felénk szaladni ugatva. Nekem rögtön deja vu érzésem lett, mert Montenegroban is valami hasonló történt. Szerencsére a kutya későn vett minket észre és mire odaért volna hozzánk, mi gyorsan átmentünk a partra vezető kapun, azon meg nem tudott utánunk jönni, de elég haragosnak tűnt.
Utolsó 1 km-t kissé sietősre vettük, mert messzebbnek tűnt a kikötő, mint amennyire valójában volt, de jóval a komp indulása előtt megérkeztünk és még arra is volt időnk, hogy megegyük a maradék chipset.
Nap végére elromlott az idő, kissé hűvös lett és beborult. Elkezdett szemerkélni az eső is, épp akkor, amikor megláttuk a kompot közeledni a sziget felé. Nem számítottunk ma esőre, de hát Shetland eső nélkül olyan, mint a Dallas Jockey nélkül. :-) A kompon nem kérték, hogy mutassuk a jegyeket, nem voltunk olyan sokan, hogy ne emlékeztek volna ránk reggel óta. Az egész visszautat lent töltöttük az utasfülkében, semmi kedvünk nem volt ilyen időben kimenni a fedélzetre. Az egyik fickó megkérdezte tőlünk is, meg a turista csajtól, hogy mit láttunk a szigeten és hogy tetszett-e. Erre a kérdésre természetesen nagyon határozott igennel feleltünk, az biztos, a Papa Stour felejthetetlen élmény volt.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése