2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
4. nap - 1. rész
Scalloway és Trondra
Mai nap esőre és ködre ébredtünk. Sokat agyaltam, mihez is kezdjünk, mert egész napra ilyen időt mondott. Eredetileg ma szerettük volna végigsétálni a St. Ninians szigetet, de nem sok értelmét láttam órákig az esőben csatangolni, túrázáshoz kicsit jobb idő kellene. Így arra jutottunk, hogy ma először elmegyünk Scalloway-ba, utána pedig megnézzük azt a 3 kis szigetet, amik hidakkal vannak a fő szigethez kötve és összefoglaló néven Scalloway szigeteknek hívják őket.
Reggeli után el is indultunk Scalloway felé, mely a nyugati part legnagyobb települése. 1708-ig ez volt Shetland fővárosa. Ma leginkább a váráról ismert. A 16. század környékén norvég csónaképítők érkeztek a városba, hogy yoal-okat építsenek, mely egy Shetlandon használt evezős hajó. Az Oselvar elnevezésű hajókat darabokra szedve szállították Scalloway-be és bonyolult összeszerelési útmutató helyett inkább hivatásos építőket küldtek újjáépítésükre. Sokan közülük évekig Shetlandon maradtak, és néhányan ott házasodtak meg.
Egy kis boszorkányhistória is kapcsolódik a városhoz, Barbara Tulloch és lánya, Ellen volt az utolsó boszorkány, akit megégettek Shetlandban – kivégezték őket a falura néző Gallow Hillen.
Mielőtt Scalloway-ba értünk volna, tettünk egy rövid megállót néhány fotó erejéig:
A belvárosban sikerült találnunk egy parkolót. /Csak érdekességként jegyzem meg, hogy mi az egész szigeten nem láttunk olyan parkolót, ami fizetős lett volna. Illetve a nagyvárosban, Lerwick-ben vannak, de mi ott is találtunk ingyeneset./ Amikor leparkoltunk, akkor esett a legjobban az eső. Vártunk pár percet mielőtt kiszálltunk volna. Igazából a vár környékén szerettünk volna parkolni, de ott nem lehetett, viszont innét sincs messze gyalog sem. Először végigsétáltunk a belvároson, a már csak szemerkélő esőben.
A kikötő környékén található a Bus Memorial. A második világháború alatt Scalloway volt a székhelye a Shetland Busnak, amely a németek elleni norvég ellenállás része volt, aminek egy ideig ez a város adott otthont. A Norvég Ellenállás és a Brit Titkosszolgálat üzemeltette, akik kishajókat szállítottak Norvégiába, hogy segítsék a norvégokat. Erről emlékeztek meg egy apró halászhajóval egy talapzat tetején.
A parkoló mellett találtunk egy kávézót és beültünk egy kávéra. Pont jókor, mert megint elkezdett esni az eső. Itt legalább egy kicsit meg tudtunk száradni.
A kávémat iszogatva a neten rábukkantam egy vidra-les túrára, amire be lehetett fizetni. Nem volt olcsó, 135 font lett volna egy jegy, de olyan régóta keressük már ezeket az állatokat egyszer lencsevégre kapni őket, hogy akár ezt a pénzt is kifizettük volna érte. Fel is vettem velük a kapcsolatot, de amikor visszaírtak, kiderült, hogy csak a két még északabbra fekvő szigeten vannak jelenleg ilyen túrák. Ez így ki is lett lőve. Az is tervben volt, hogy kisrepülőgéppel átrepülnénk egyik nap a Foula szigetre. Na az sem egy olcsó mulatság lett volna, de hatalmas kalandnak ígérkezett, viszont végül ez sem jött össze, mert a repülőjáratok csak hét végére voltak beütemezve, akkor viszont pont olyan időpontban jött volna visszafelé, hogy alig lett volna 2-3 óránk felfedezni a szigetet, annyi időre pedig nem volt értelme. A Fouláról viszont még mindig álmodozok, tehát nem vetettük el végleg az ötletet, talán majd egyszer...
Mire végeztünk a kávéval /nem siettünk/, el is állt az eső. Reménykedtünk, hogy a nap további részére így is marad, de sajnos ez nem így lett. Mindenesetre még lesétáltunk a kastélyhoz, de azt csak kívülről lehetett megnézni. Többnyire egyébként zárva van, de a közeli Scalloway Hotelben vagy a szomszédos Scalloway Múzeumban lehet hozzá kulcsot kérni. Most viszont nem próbálkoztunk vele, mert látszott, hogy valami felújítási munkálatokat végeznek, és úgy láttam, a neten is azt írták, hogy jelenleg nem látogatható.
A Scalloway kastély Patrick Stewartnak, Orkney és Shetland grófjának otthona volt. A "Black Patie" /Fekete Pathie/ néven ismerté vált gróf, a shetlandi nép elnyomásáról volt hírhedt. 1599-ben azzal vádolták, hogy kényszermunkásokat alkalmazott Scalloway építkezéseinél, és végül 1615-ben Edinburgh-ben kivégezték.
Maga a kastély az 1500-as évek végén épült toronyházak kifinomult és lenyűgöző példája. Egyike annak a két kastélynak, amelyet Shetlandon építettek /a másik a Muness kastély Unst szigetén/, és sokak számára Patrick kemény uralmának szimbóluma. Eredetileg víz vette körül, de ez azóta feltöltődött.
A Trondra-hoz vezető híd előtt megálltunk néhány kép erejéig, majd a szigeten is tettünk 1-2 megállót, de sok érdekes dolgot itt nem találtunk. Az idő megint elromlott, ismét esett az eső, ezért szinte csak átautóztunk Trondrán. Ez a sziget van közvetlenül Scalloway mellett és a másik két szigettel együtt, Kelet- és Nyugat Burrával /East- end West Burra/ szintén tettek érte a múltban, hogy Scalloway anno Shetland fővárosa lehetett. A halászhajók és a kompok mind Scalloway kikötőjét használták, mert minden oldalról védett volt a legvadabb vizek elől. A szárazföld nyugatról, keletről és északról, Trondra, East és West Burra pedig délről nyújtott menedéket.
A Trondrára vezető hidat 1971-ben építették, és megépítése visszafordította a sziget elnéptelenedését. A hidak építése óta mindhárom sziget sokkal könnyebben megközelíthető a shetlandi szárazföldről, mégis megőrizték erős szigeti közösségérzetüket.
Trondra majdnemhogy egyetlen utcából áll, leszámítva azt az 1-2 leágazó kisebb utakat. Itt található egy elég híres Shetland Croft Trail, nekem nem igazán világos mi is ez, de ha jól értelmezem az olvasottakat, akkor ez egy családi farm, ahol őshonos helyi állatfajtákat tartanak szabad körülmények között. Valami hasonló lehet ez, mint ami a Lewis and Harris szigeten is volt. Állítólag jelenleg nem látogatható, de amikor nyitva vannak, ingyenesen el lehet menni szétnézni, és ha adunk némi adományt érte, annak pedig örülnek. Ez a bizonyos birtok az alábbi képen látható, igaz csak messziről:
A sziget partjain több barlang is található, ezeket ilyen időben esélytelen lett volna felfedezni, viszont érdemes lett volna, mert a barlangokban láthatható a "mareel", mely egy shetlandi szó a foszforesszenciára, vagyis a víz foszforeszkáló fényt bocsájt ki, ha evezővel felkavarják.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése