2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
7. nap - 2. rész
Papa Stour
Amint kikötöttünk a Papa Stour-on, leegyeztettük, hogy jól adták-e meg foglalásnál a visszaindulás időpontját, de megerősítették, hogy valóban 18:55-kor fognak idulni. Addig nagyon sok időnk volt, úgyhogy el is indultunk körbejárni a szigetet, vagyis amennyire az időnkből telt, mert azért annál nagyobb, hogy az egészet végig lehessen járni ennyi idő alatt.
Nagyon vártam már ezt a napot, mert nem titok, hogy szigetmániában szenvedek. Bár... valójában nem szenvedek, élvezen minden pillanatát. :-) Viccet félretéve, néhány szó a szigetről. Partvonalát az Atlanti-óceán alakította ki, és páratlan látványt nyújt színes sziklákkal, boltívekkel és barlangokkal teli mesevilága. Neve az újskandináv Papey Stóra szavakból ered, mely a papok nagy szigetét jelenti. Valószínűleg a 6. vagy 7. században a szigeten élt kelta misszionáriusok miatt hívták így. A sziget azonban már legalább a neolitikum óta lakott. A múltban a leprásokat a sziget déli részén található O Fiellie/Felie hegyre száműzték, hogy egyszerű kunyhókban éljenek elszigetelten. Bíztak abban, hogy a szigetlakók hoznak nekik élelmet. Valószínűbb azonban, hogy az alultápláltság, vagy más kór hatásaitól szenvedtek, mint a leprától. A vikingek bázisként és biztonságos menedékként használták a szigetet. A 13. századra a norvég Hakon király itt hozta létre rezidenciáját. Shetland többi részét 1469-ben a norvégok Skóciának adták, de a 16. századig megtartották birtokaikat Papa Stouron. A 19. században hajóállomást nyitottak a szigeten, akkor érte el csúcslakosságát, melynek száma 380 fő körül volt. Azóta létszáma megfogyatkozott, napjainkban kevesebb, mint egy tucat embernek ad otthont. A békés szigeten bőségesen láthatunk madarakat, vadvirágokat, valamint rengeteg a fóka, és egy kis szerencsével vidrákat is lehet látni.
Arra is lehetőség van, hogy a szigeten töltsünk pár éjszakát, ha valaki nem csak 1 napra szeretne jönni, a kikötőnél van egy kis kemping, ahol sátrazhatunk, vagy lakókocsiban tölthetjük az éjszakát, de állítólag Air BnB-n is lehet szállást találni. Ha valaki az egész szigetet látni szeretné, célszerűbb 2-3 napra jönni. Bolt viszont nincs, ezért mindenképp hozzunk magunkkal elegendő ételt, italt.
Nem teszek közzé gpx file-t, mert nagyrészt a sziget partvonalán haladtunk, kivéve, amikor levágtunk 1-2 részt. Térképen viszont mutatom az útvonalat, amit bejártunk:
Amint kiszálltunk a kompból, rögtön fókákra lettünk figyelmesek, akik kissé távolabb úszkáltak a vízben. Elindultunk feléjük. Célszerű egyébként ebben az irányban elkezdeni végigjárni a szigetet, vagyis, ha a kikötőnek háttal állunk, akkor jobbra elindulni.
Rákpáncél darabokat is látni a partmenti részen, jelezvén a madarak sikeres vadászatát.
 |
| A kompunk, ahogy távolodik a szigettől |
Elvileg az egész sziget körbejárható a part mentén, de kiépített ösvény nincs. Hamarosan azonban egy kerítés állta az utunkat, amin nem volt átjáró. Kissé tanácstalanok voltunk, mit csináljunk, nem akartunk átmászni rajta, na meg azt hittük, erre le van zárva az út, úgyhogy a kerítés mellett visszamentünk a főútra. Később aztán több kerítést is láttunk a szigeten és rájöttünk, hogy valójában ezek inkább csak a legelésző állatok kerítésen belül tartása végett van, néhol átjátókat is csináltak rá, néhol nem, de könnyen át lehet lépni, mert sehol sem magas.
A főútról kissé jobbra tartva a part menti sziklák felé vettük az irányt. Így a sziget jobb szárnyát levágtuk, de ahogy elnéztük a térképet, nem is baj, mert így se lesz idő az egészet körbejárni. Itt találtunk három állókövet, de ezek valószínűsíthetően modern kövek, amelyeket a tanács dolgozói emeltek, amikor korszerűsítették az utat.
A parthoz érve ismét fókákat láttunk, akik többször is feltűntek a vízben sétánk során, időnként követtek minket. Kissé félénkek, közel nem mertek jönni, de legalább ugyanannyira kíváncsiak is voltak. többször éreztük, hogy "játszanak velünk", mert mire élességet állítottunk a fényképezőgépen, gyorsan lebuktak a víz alá. De pár kép azért csak összejött.
Kissé megéheztünk és egy hosszabb, köves parton leültünk enni. A kikötőt elhagyva egyetlen embert sem láttunk, a csaj, aki turistaként jött rajtunk kívül, másik irányba indult el. Nagyon élveztük a csendet és a magányt. Csak a birkák figyeltek minket a mögöttünk lévő domb tetejéről kíváncsian. Elmondhatatlan érzés egy ilyen szigeten lenni, ami annyira békés és annyira gyönyörű, hogy simogatja az ember lelkét.
Miután jóllaktunk, indultunk volna tovább, de megláttunk a kövek közt egy csomó tenyérnyi méretű ép zarándokkagyló-héjat és elkezdtünk gyűjtögetni.
Már messziról feltűnt, hogy előttünk egy nagyon szép homokos part terül el és ahogy közeledtünk, egyre szebbnek látszott, a víz színe csodálatos színekben pompázott itt, a homokos part pedig szinte rózsaszínűnek hatott.
Amikor a rózsaszínű parthoz értünk, már egy szemernyi kétségem sem volt affelől, hogy álmaim egyik tengerpartját látom. A rózsaszínes homok és a kék furcsa árnyalatában pompázó víz keveréke szemet gyönyörködtető látvány volt. Emberi életnek semmi jele sem volt, egyetlen lábnyom sem látszott a homokban, olyan érintetlennek hatott, mintha mi lennénk az elsők, akik felfedezik ezt a csodálatos helyet. Ez nyilván nem így van, de egészen biztos, hogy nem sűrűn látogatják. Belelépkedni a homokba valami olyan érzés volt, amikor a frissen leesett hóra rálép az ember, szinte sajnálja, hogy ezzel el kell rondítania a természet érintetlenségét.
Továbbmentünk, de nehéz volt itthagyni ezt a csodálatos helyet.
Ismét egy csoda tűnt a szemeink elé: hihetetlenül színes sziklák sorakoztak végig, szemben a parton. Alig vártuk, hogy közelebb érjünk hozzájuk és megszemléljük őket, de amennyire tudtuk innét is ránagyítottunk.
Hogy a színes sziklákhoz eljussunk, meg kellett kerülni az egész öblöt. Itt ismét fókák tűntek fel a vízben, akik egy darabig megint követtek minket. Páromék megálltak fotózgatni őket, közben begyűjtöttek egy olyan kiszáradt rákot, aminek majdnem minden része megvolt. Én addig előre mentem, mert ők úgyis utolérnek.
Hirtelen egy róka nagyságú állatot láttam a part felé leszaladni a dombról, de mire észbe kaptam már csak egyetlen olyan képet sikerült csinálnom róla, amin rajta volt, azon is csak félig, mert a sziklák félig takarták. Hamar rájöttem, hogy ez egy vidra volt, amit már évek óta keresünk mindenhol, de eddig sehol sem sikerült elcsípnünk egyet sem. Most legalább egy kép van róla, ha nem is a legjobb. Ez már félsiker. Végre láttam egy vidrát a természetes élőhelyén. Páromék mivel akkor még nem értek oda, sajnos lemaradtak róla.
 |
| Egy vidra a kövek takarásában |
Odaértünk a színes sziklákhoz. Innen közelről egészen elképesztőek voltak, szinte tátott szájjal néztük milyen csodálatos ezen a szigeten minden. Mint egy színes mesevilág. Itt találkoztunk egy másik turistával, egy férfivel /őt nem láttuk a kompon/, de amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt.
Továbbhaladva szebbnél szebb látvány tárult a szemeink elé.
Itt ismét egy kerítés állta az utunkat. Mire ideértünk, a fickó már eltűnt, csodálkoztunk is rajta, hogy hova lett, vajon átmászott a kerítésen, merre mehetett tovább? Ismét tanakodtunk, mit csináljunk, aztán ránéztem a térképre, a kerítés ugyan könnyűszerrel átléphető lett volna, de mivel félidőnél jártunk mérlegelnünk kellett, mennyi fér még bele anélkül, hogy lekésnénk a kompot, ami nagyon nem lett volna vicces. Úgy döntöttünk, hogy átvágunk a sziget belső részén a szemközti partra, a nyugati részt így teljesen levágva. Én nagyon sajnáltam, mert arrafelé gyönyörű helyek lettek volna még, de egészen biztos, hogy nem fért volna bele az időbe.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése