2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
7. nap - 1. rész
West Burrafirth kikötője és kompozás a Papa Stour-ra
Ma 7 óra körül kelnünk kellett, mert előzetesen lefoglaltam a kompjegyeket a Papa Stour szigetre és a komp reggel 9-kor indult West Burrafirth kikötőjéből, ami a kempingtől majdnem egy órányira volt. Így már 8 előtt el kellett indulnunk. Mára szép napot ígértek, naposat és esőmenteset, örültem is, hogy sikerült egy ilyen napot kifogni erre a kiruccanásra.
Út közben csak egy helyen álltunk meg, ahol egy érdekes dolgot láttunk, egy esküvői gratuláció, rongybabáknak megcsinálva a fiatal pár.
Majdnem egy fél órával hamarább érkeztünk a kikötőbe. Volt egy kis parkoló, pár autónyi hellyel, ide leparkoltunk, reméltünk, hogy nem gond, ha itt hagyjuk az autót, amíg átmegyünk a szigetre. Azt gondoltuk, hogy lesz itt egy jegyiroda, ahol ki tudjuk váltani a jegyeket, mert a foglalás csak e-mailben történt, kifizetni sem kellett, azt írták, hogy majd a helyszínen. 6,20 font volt egy return jegy, ami abszolút nem drága. Jegyiroda viszont nem volt, csak egy váróterem és benne egy WC.
A kikötő kicsi, csak a Papa Stour-ra indul innét komp. Volt még időnk, addig csináltunk néhány képet róla.
 |
| A váróterem |
A kompunk már bent állt, épp pakolgattak valamit, az egyik fickót megkérdeztem nem gond-e, ha itt parkolunk az autóval, de mondta, hogy teljesen oké. Kocsival is át lehet menni a szigetre, de felesleges, mert csak egy rövid út van, ami kocsival is járható, és azon bizony nem jutunk messzire.
Rajtunk kívül még egy fiatal nő jött gyalogosan és vagy 4-5 autó, akik úgy tűntek, inkább a szigeten laknak, vagy valami dolguk van arrafelé, minthogy turisták lennének. 9-kor beszálltunk a kompba és csak itt kellett kifizetni a jegyeket, mindenki, amit foglalt, tehát nem csak az odautat, hanem a visszautat is, aki úgy foglalta. Utána mondta a fickó, hogy lent van egy terem az utasok számára, menjünk nyugodtan le. A komp nagyon kicsi volt, csak kb. 10 autó fért el rajta, viszont gyalogosan akár 30-an is, az utazófülke elég nagy volt. Voltak benne székek és le lehetett ülni. Meg is reggeliztünk a szendvicsekből, amit magunkkal vittünk. Miután elindult a hajó, az egyik fickó lejött szólni, hogy ha akarunk, menjünk fel nyugodtan a fedélzetre. Fel is mentünk, mert lentről semmi nem látszott, ahol voltunk, az ablakok olyan magasan voltak, hogy nem lehetett rajta látni semmit. Kb. 40 perc volt az út, de olyan hamar elment, hogy kissé hitetlenkedtünk, amikor megérkeztünk, hogy már tényleg a szigeten vagyunk.
Út közben folyamatosan fotóztam, bár a táj nem volt annyira változatos.
A szigethez közeledve a fókák sorra kint ültek a sziklákon, ez valószínűleg már a Papa Stour lehetett.
 |
| Papa Stour kikötője |
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése