2022/08/20 - 2022/08/30.
Shetland
3. nap - 2. rész
Da Gairdins
Még mindig maradt időnk, ezért felutaztunk, hogy megnézzük a Da Gairdins kerteket. Google térkép szerint mára már bezárt, a weboldalukon azonban azt írták sötétedésig nyitva tart, reménykedtünk, hogy az a valós információ. Út közben ismét néhány megálló:
Az eső már elállt és késő délutánra egész jó időnk lett, néha a nap is kisütött pár pillanat erejéig. A kertnek van egy saját parkolója, rajtunk kívül senki sem volt itt, ám ez minket nem igazán zavart, sőt! Minden jel arra utalt, hogy nyitva van és nyugodtan megnézhetjük, de sehol nem találkoztunk egy lélekkel sem. Olyan volt végigjárni ezeket a kerteket, mintha kihalt volna az emberiség és csak mi maradtunk volna életben, s most szabadon járkálhatunk az elhagyatott kertekben. Belépő egyébként nincs, adományozni lehet a kihelyezett ládákba.
Rögtön a parkoló mellett egy piknikterület található, ahol óriáshernyók díszítik a terepet. Itt megtudhattuk mi mindenre is jó egy WC csésze. Pl. virágot ültetni bele. :-)
A kert olyan, itt északon ritkaságnak számító növényeket tartalmaz, mint a fák. A 60 hektáros területen számos facsemetét ültettek és amikor ezek megnőttek megnyitották a területet nyilvános kertként 1997-ben. A neve, Da Gairdins, helyi skót dialektusban azt jelenti: a kertek. Sokféle olyan növényt ültettek itt, amik Shetlandon nem őshonosak, részben azért, hogy megmutassák, meg lehet csinálni, mivel a szigeten gyakorlatilag kiírtották már az összes fát és úgy tartják, hogy lehetetlen újratelepíteni őket. Ezzel bebizonyították, hogy igenis lehetséges lenne.
Az "Annie's - Da Lower" elnevezésű kertrésszel folytattuk a bóklászást. A bejáratnál rögtön egy békaszobor fogadott minket. A kertben lévő tavak állítólag tele vannak békákkal, olyan sok van belőlük, hogy a kert kabalája lett. Mi egyet sem láttunk, de attól még lehetnek.
A bejárathoz kihelyezett kis ládikába adományoztam némi aprót, elvégre szépen megcsinálták a területet.
A fák közt hangulatos kis ösvények vezetnek.
Első ránézésre ugyan csak néhány fenyőfának tűnik, ám olyan hosszan elnyúlik, hogy ha a közepén lévő ösvényen végigmegyünk, abba az érzéki csalódásba esünk, mintha egy igazi fenyőerdőben sétálgatnánk:
Innen a felső kertek felé vettük az irányt, de előtte még vetettünk egy pillantást a tengerpartra:
A felső kertek bejáratánál szintén békaszobor fogadott minket, talán ez a terület a kert legszebb része.
Itt található a Di Boatie Hoose, azaz a Hajóház, mely egy hajó formájúra épített kis házikó. /Csak zárójelben jegyzem meg, nekem első ránézésre hobbit lakásnak tűnt./
Itt megnéztünk mindent, amit lehetett, de a kerthez még tartoznak más részek is, mint pl. egy hosszú, köves/homokos tengerpart vagy a Sand Baptist templom. A tengerparthoz célszerű kocsival lemenni, ott is van egy parkoló. Valaha három kisebb tó is volt a part közelében, ezek nagy részét már benőtte az aljnövényzet, ma már csak mocsaras terület van a helyükön.
Jött a dagály, úgyhogy visszafelé kicsit sietősre kellett venni a lépteinket. Még megnéztük a parkoló mellett lévő Szent Mária kápolna romjait is, mely egy temetőben kapott helyet. A romokból mára csak nagyon kevés maradt.
 |
| A Szent Mária kápolna romjai |
Egy fotó erejéig visszafelé megálltunk a Sand Baptist templomnál is, mely jelenleg zárva van, így csak kívülről tudtuk lefotózni.
 |
| Sand Baptist templom |
A kemping felé menet ismét gyülekeztek a sötét felhők, de legalább ezt az utolsó 1-2 órát eső nélkül tölthettük Shetland egyetlen nyilvános kertjében. Nagyon jól nézett ki, ahogy leszállt a köd a dombok tetejére, amit természetesen meg kellett örökíteni, ezért ismét volt egy pár perces megállónk, ill. utána még a kocsiból is fotóztam.
Mire a kempingbe értünk, már megint esett és csak reménykedtünk, hogy holnap szebb időnk lesz. Eléggé lehűlt a levegő is estére, de örültünk, hogy a rossz idő ellenére sikerült tartalmasan tölteni ezt a napot is.
Kapcsolódó bejegyzések:
