2021/12/23 - 2021/12/26.
Karácsonyozás a Cairngorms Nemzeti parkban
3. nap
Kirándulás a Muir of Dinnet-re
A Burn O' Vat patak vízesése szintén egy kihagyhatatlan látnivaló a Cairngorms Nemzeti Parkban. A mai nap végre eljutottunk oda is, de kissé kalandos volt az út odáig. Hasonló útvonalon mentünk, mint tegnap, most csak egy helyen álltunk meg, ott nagyon szép havas volt a táj és a kilátás is csodálatos. Volt egy út széli parkoló, ahova félre lehetett húzódni, egy autó már állt ott. Valószínűleg fotós lehetett az ürge, mert a másik fickó, akivel volt, lapáttal pózolt, mintha havat lapátolna meg hasonlók. Lőttünk pár képet a tájról és már indultunk volna, amikor a fotós fickó odajött hozzánk és kérdezett valamit, de egyszerűen nem értettük mit akar, nagyon erős akcentusa volt. Miután harmadszorra modta el és még mindig nem értettük, legyintett egyet és jó utat kívánt. Lehet, hogy minket is be akart állítani pózolni. :-)
Az utazásunk kalandos része viszont csak most kezdődött. Kb 20-30 perc lett volna még a célig, amikor a kocsi bal első kerekétől erős karistoló hang hallatszott, mintha valami karcolná a tárcsákat. Megálltunk, majd újra elindultunk, de ismét hallatszott a hang. Mintha egy kő szorult volna közé. Párom leszerelte a kereket és találtunk is egy apró kavicsot, azt kiszedtuk és reménykedtünk, hogy csak ennyi volt. Miután a kerekek visszakerültek a helyére ismét tettünk egy próbát, de sajnos a hang még mindig ott volt. Nem volt mit tenni, kihívtam az AA-s kocsit, csak hát nem volt könnyű beazonosítanunk hol is vagyunk éppen. Nagy nehezen azért sikerült. Több mint 1 órát vártunk az AA-s kocsira, még szerencse, hogy az út szélén volt elég hely és féle tudtunk húzódni. Alig járt arra autó, de az egyik azért megállt, megkérdezte segíthet-e, de mondtuk, hogy már úton van a segítség. Én nagyon ideges voltam, olyan érzésem volt, mintha a világ végén rostokolnánk, aztán ki tudja mi lesz a vége, meg tudják-e csinálni az autót, vajon tényleg csak egy kavics-e a probléma. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, nem volt jó érzés, az elvesztegetett időről már nem is beszélve. Végül megérkezett az emberünk, kérte menjünk előre 1-2 métert, hogy hallja a hangot. Utána benyúlt a kezével a tárcsa mögé, mondta most próbáljuk meg ismét és csodák csodájára a hang eltűnt. 2 perc alatt megoldotta a gondot. Megkérdezte merre megyünk, mert követ minket vagy 2 mérföldig, ha már ennyit utazott, hogy tényleg megbizonyosodjunk róla, hogy csak ennyi volt a probléma. Így is volt, a fickó jött utánunk a nagy kamionnal, majd kb. 2 méter múlva megfordult, mi pedig mentünk tovább. Biztos nem örült neki, hogy pont karácsonykor kell egy ilyen miatt kijönnie, de hát még nem tapasztaltunk hasonlót, honnan tudtuk volna, hogy csak kicsit meg kell feszegetni a tárcsát? Na minegy, minden jó, ha a vége jó.
Burn O' Vat és Culblean körtúra
A Burn O' Vat patak gyönyörű szurdokos vízesése a Muir of Dinnet Természetvédelmi Területen található. Saját parkolóval rendelkezik, ami ingyenes volt. Gondolkoztam, hogy feltegyem-e megint a krampont a bakancs talpára, de végül úgy döntöttem, hogy nem, mert csak itt-ott volt havas, de azért vittük magunkkal a biztonság kedvéért.
Túra táv: 4 mérföld / 6,4 km
Minimum szükséges idő: 3-4 óra
Legmagasabb pont: 273 méter
Legalacsonyabb pont: 163 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: A Muir of Dinnet Természetvédelmi Terület Burn O' Vat Visitor Centre parkolója, Dinnet, Aboyne AB34 5NB
A túra GPX file-ja innét letölthető: Burn O' Vat and Culblean walk
 |
| A térkép |
 |
| A parkoló bejárata |
 |
| Havas fák a parkolóval szemközt |
 |
| A parkoló előtt lévő út |
 |
| Piknikezőhely a parkoló mellett |
Van itt egy Látogatói Központ, de zárva volt. Nem messze tőle nyilvános WC, ami mindhármunknak jól jött, szerencsére az nyitva volt. A WC-t elhagyva a patak melletti erdei ösvényen indultunk el, a vízesés felé. Nemsokára átkeltünk egy kis fahídon. Nagyon tetszett az erdő, így félig havasan még egy kis plusz látványt is nyújtott.
 |
| A fák mögött a Látogató Központ épülete |
 |
| A nyilvános WC |
Hamarosan egy újabb fahíd kanyarodott jobbra, ezen nem kell átmenni, hanem haladni tovább egyenesen, egészen addig, amíg fel nem tűnnek a hatalmas sziklák, amik úgy tűnik, hogy elzárják az utat, ám van köztük egy rés, ez a Vat bejárata.
 |
| A második hídat elhagyva |
 |
| A Vat bejárata előtt |
 |
| A Vat bejárata |
Ahhoz, hogy a résen bejussunk kőről kőre kellett lépkednünk, ami nem volt egyszerű. A jobb oldali sziklafalra támaszkodtunk a kezünkkel, de óvatosnak kellett lennünk, mert a kövek néhol kissé csúsztak. Magas vízállás esetén elképzelhető, hogy lehetetlen bejutni, ezért nagy esőzések után nem ajánlott jönni. A víznek elég erős a sodrása még alacsony vízállás esetén is. A nehézségek után viszont egy csodálatos kép tárult a szemünk elé, egy hatalmas tér, sziklafalakkal körbevéve, szemközt pedig egy látványos vízesés. Egyszerűen gyünyürű volt!
 |
| A Burn O' Vat vízesés |
Ez a csodálatos természeti látnivaló körülbelül 14 000-12 000 évvel ezelőtt keletkezett, egy jégtakaró olvadékvize alakította ki. A helyi nevén csak „A Vat”-nak nevezett gleccser medence a feltételezések szerint akkor jött létre, amikor egy szikla beszorult a folyó medrébe, aminek következtében vízözön sodródott körbe-körbe és kivájt egy medencét az alatta lévő gránit alapkőzetből. A medence átmérője 18 méter, magassága pedig 13 méter a jelenlegi talajszinthez képest. A viktoriánus idők óta népszerű turisztikai látványosság.
A helyi néphit szerint a sziklák által rejtett medencében Rob Roy, egy hírhedt skót betyár bújkált, hogy elrejtőzzön. Bár ez csupán csak mítosz, megállapítást nyert, hogy a hírhedt bandita, Patrick Gilroy Macgregor, a 17. századi marhatolvaj használta búvóhelyként a hatóságok elől.
Miután kifotóztuk magunkat, visszamentünk ugyanazon a bejáraton és követtük az utat vissza a hídig. Balra fordultunk, hogy átkeljünk a hídon és felmásszunk egy meredek, lépcsős ösvényen. Haladtunk tovább előre a kanyargós gyalogúton, majd a kereszteződésnél balra fordultunk. Jobbra a Vat hivatalos ösvénye vezet vissza a parkolóhoz, de mi hosszabb körtúrát tettünk, a Culblean felé.
Az ösvény továbbra is a fák között haladt, egy nagyon szép fenyőerdőn keresztül, magasan a patak felett, mely balra lent volt alattunk. Innét a patak már egyáltalán nem látható, de igazából már nincs is több látványos része. Ezen a gyalogúton folytattuk előre egészen addig, amíg egy kereszteződéshez nem értünk.
A kereszteződésnél dobtunk egy jobbost, amerre a "Culblean circular" feliratú útjelző mutatott. Gondolkoztunk rajta, hogy érdemes-e még erre elmennünk vagy inkább forduljunk vissza, de a térkép jelölt két tavat, ami mellett elhaladnánk, ha megcsinálnánk a körtúrát, ezért úgy döntöttünk továbbmegyünk. Sokáig haladtunk egyenesen előre, ami egy idő után kissé unalmas volt, mert a táj nem volt túl változatos. Itt néhol elkelt volna a krampon, de lusták voltunk feltenni.
Mielőtt kiértünk volna az útra, egy zuzmós erdőn haladtunk át, aminek kissé kísésrtetjárta hangulata volt. Az aszfaltos útra érve átmentünk a túloldalra és jobbra haladtunk tovább az úttal párhuzamosan futó ösvényen, ami egy idő után egyre inkább eltávolodik a főúttól.
Elhaladtunk az első tó, a Loch Davan mellett, amit csak a fák mögül lehetett látni egy kicsit, de jóval messzebb volt a gyalogúttól, ezért alig látszott. De ahogy elnéztük nem is volt túl látványos.
 |
| A Loch Davan a fák mögött |
A fenyőkkel szegélyezett gyalogúton haladtunk, majd a kereszteződésnél jobbra fordultunk, majd hamarosan ismét jobbra. Egy újabb kisértetjárta erdő. Ez nagyon tetszett, a zuzmók és a hófoltok annyira sejtelmessé tették, hogy ha egyedül vagyok, lehet féltem volna. Balra valahol távolabb húzódott a Loch Kinord, a másik nagy tó /erre szinte alig lehetett rálátni, nem is készült róla fotó/, balra pedig több kisebb erdei tavacska volt látható.
Amikor már láttuk a főutat, a vele párhuzamosan futó gyalogúton visszasétáltunk a parkolóba. Mivel későn értünk ide sajnos ma sem maradt másra időnk. Visszafelé másik irányba mentünk, mint amerről jöttünk és az egyik helyen megláttunk egy nagy tisztást, ami tele volt őzekkel. Lehet, hogy valami erdészfarm lehetett, mert itató is volt nekik kihelyezve és el volt kerítve a terület. Megálltunk néhány kép erejéig. Sajnos nem tudom helyileg hol volt pontosan.
A kempingben megettük a maradék paprikás krumplit, ami ismét nagyon jól esett és még maradt annyi, hogy mindhárman jól laktunk vele. Megittuk a tegnapról megmaradt bort is, persze kólával. Sajnáltam, hogy annyi időt elvesztegettünk ma a kerékre ragadt kavics miatt, de a Vat nagyon tetszett és megbeszéltük, hogy legközelebb, ha a Cairngormsba jövünk, akkor már nem télen, hanem nyáron.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése