2022/01/22 - 2022/01/25.
Utazás Ceredigionba
1. nap - 1. rész
4 nap szabadok voltunk és szerettünk volna elmenni egy kicsit lazulni és kirándulni. Walesben már régen voltunk, ezért dél Walesben kerestem egy olyan szállást, ahol van privát jakuzzi. Szerencsénk volt, mert az AirBnB-n nagyon jó árban találtam egyet Mydroilyn-ban, közel a Cardigan Bay-hoz. Aznap tehették fel, mert előző nap még nem volt fönt. 4-en mentünk és 266 font volt a szállás 3 éjszakára, egy 2 szobás kéró jakuzzival. Gyorsan le is foglaltam, de kicsit féltem, mert elvileg mi voltunk az első vendégek és tartottam tőle, hogy valami gond van a hellyel, de elég gyorsan visszaigazolták és a házigazda nagyon kedves és kommunikatív volt, úgyhogy meg is nyugodtam.
Reggel 5-kor keltünk és fél 6 körül el is tudtunk indulni, út közben megálltunk egy kávészünetre. Csak 4 órától lehetett elfoglalni a szállást, úgyhogy előtte még beiktattunk programokat. Először a Ffrwd Fawr vízeséshez mentünk, de előtte megálltunk pár percre a Clywedog víztározó egyik kilátójánál néhány kép erejéig.
Clywedog víztározó kilátópont
/Clywedog reservoir viewpoint/
A víztározó megépítésének elsődleges célja a Severn folyó áramlásának szabályozása volt, hogy mérsékelje az áradásokat és támogassa az West Midlands ivóvízkészletét. Beton támgátja az Egyesült Királyság legmagasabb betongátja, magassága 72, hossza 230 méter. A helyi ellenállás erős volt a víztározó megépítése ellen, mivel az a Clywedog-völgy nagy részének elárasztásához és 615 hektár mezőgazdasági terület elvesztéséhez vezetett. Bombát robbantottak fel az építkezésen, ami majdnem két hónappal visszavetette a munkát. A víztározót 1967-ben nyitották meg és azóta folyamatosan használják, általában a téli hónapokban töltik fel vízzel, majd fokozatosan engedik ki a nyári hónapokban.
Ez nem egy tervezett program volt, csak azért álltunk meg, mert útba esett és amikor a legutóbb erre jártunk, akkor is nézegettem, hogy milyen szép ez a tó. Első ránézésre nem is tűnik víztározónak, eléggé természetesként hat. Érdemes még megnézni a tó gátját és a közelében lévő régi bányaterületet. Mi ezeket majd máskor, de valószínűleg egyszer sort kerítünk rá.
/Ffrwd Fawr Waterfall/
Ezt a kimondhatatlan nevű vízesést nyáron már majdnem megnéztük, de akkor nem jöttünk rá hol kell lemenni és feladtuk. Ma visszatértünk ide, kissé határozattabban, hogy most mindenképp megkeressük a lefelé vezető utat. A Dylife Look-out Point-nál parkoltunk, ami a Dylife szurdok kilátója a Twymyn folyóvölgy felé. Ezt a helyet sikeresen megtaláltuk nyáron is. Csináltam róla most is pár képet, ilyenkor télen egy picit másképp fest, de most is nagyon szép.
 |
| Dylife szurdok |
A parkolóból elindultunk lefelé az úton és nemsokára találtunk egy földutat balra, mely egy régi bányaterület mellett haladt el. Az Outdooractive turistatérkép segítségével mentünk, azon láttuk hol vannak ösvények és azok merre vezetnek. Nem tudtuk, hogy erre le fogunk-e tudni menni a vízeséshez, csak reménykedtünk benne.
 |
| A régi bányaterület |
A földútról megpillantottuk a vízesés tetejét, de hogy oda hogy fogunk lejutni, még mindig nem tudtuk. A térkép nem igazán jelölt ösvényt a vízeséshez.
 |
| A földút |
Ösvényt még midig nem láttunk, de lefordultunk balra a legelő szélén és átvágtattunk rajta. Az aljában már volt némi ösvényszerű kitaposott út is. Ezután a kerítés mellett lefelé vettük az irányt és hamarosan leértünk a Twymyn folyóhoz, de ez még korántsem az a hely volt, ahol a vízesés van, az onnét az aljából még nem is látszott. Halványan láttunk valami szűk ösvény-félét, de árkon-bokron keresztül vezetett. Nagy nehézségek árán tovább másztunk a völgyben, egészen addig, amíg meg nem láttuk a vízesést. De még mindig rohadt messze volt és komoly kétségeink támadtak, hogy ebből az irányból meg lehet-e közelíteni, főleg hogy egy idő után már az ösvény is eltűnt.
A folyón végig voltak kisebb vízesések és igazán szép az egész terület, de csak hatalmas nehézségek árán sikerült eddig is eljutnunk és tovább már nem mertük bevállalni, ezért visszafordultunk. Ismét végigszenvedtük magunkat a nehéz terepen és fellélegeztem, amikor végre kiértünk vissza a legelőhöz. Bár, visszagondolva igazán nagy kaland volt ez, de én senkit nem biztatnék rá, hogy bejárják ugyanezt az utat, mert rendkívül veszélyes. Azért én el tudnám képzelni, hogy kiépítsék ezt a területet, úgy hogy végig lehessen sétálni a folyó mentén, mert tényleg nagyon szép, de lehet jobb, ha a természetet inkább érintetlenül hagyjuk.
Visszamentünk a parkolóhoz, de még nem adtuk fel. Azt már tudjuk, hogy ez az út, amit az imént megtettünk, nem volt célravezető, tehát valahol a parkoló környékén kell keresnünk egy gyalogutat. Amit meg is találtunk. Két lehetőség van, vagy át kell mászni a kerítésen és néhány métert haladva előre a legelőn, balra van egy gyalogút lefelé. Ezt láttuk nyáron is, amikor be volt nőve növényekkel. Most a növények el voltak száradva és kicsit könnyebben járható volt. A másik lehetőség, hogy elmegyünk balra a kerítés mellett és ott lemászunk, ami szintén ehhez a gyalogúthoz visz, csak arra kissé nehezebb.
A gyalogút meredeken lejt lefelé, de utána lesz egy kis kilátó, egy apró tisztáson. Innét nagyon szépen rá lehet látni a vízesésre.
Lent valahol a folyón van egy kis kiszélesedett rész, ami egy apró tavacskát alkot, ezt is meg szerettük volna keresni, ezért elindultunk lefelé. Nem jutottunk túl sokáig, mert az út itt is egyre nehezebb lett és mi a párommal egy idő után feladtuk és visszamásztunk a kilátóhoz. Két társunk viszont lement, ők bevállalósabbak, mint mi, de mondták, hogy egyáltalán nem volt könnyű. Azt a kis tavacskát nem tudom, megtalálták-e, az egyik képen, amit kaptam van egy tó szerű vizecske, de sajnos nem tudom megállapítani, hogy ez-e az, amit kerestünk.
 |
| Lentről fotózva |
Kalandosan kezdődött a nap tehát a Ffrwd Fawr vízesésnél, csak azt sajnáltam, hogy végül ahhoz a pici tóhoz nem jutottunk le, amiben nyáron fürödni is szoktak.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése