West Yorkshire - Wakefield - Yorkshire Sculpture Park

2021/03/09.

Yorkshire Szoborpark

/Yorkshire Sculpture Park/

Néhány évvel ezelőtt voltunk már egyszer ebben a szoborparkban, akkor nem nyűgözött le minket, de mivel itt van a közelben és szerettünk volna végre valami látványosabb helyre menni, úgy döntöttünk elmegyünk újra. A weboldalukon láttam, hogy több olyan szobruk is van, amiket akkor nem láttunk, úgyhogy úgy tűnt érdemes másodszor is eljönni. Mikor először voltunk még ingyenes volt, csak a parkolásért kellett fizetni, most viszont 6 font volt egy belépő fejenként és a parkolás ingyenes volt. Jegyet előre kellett foglalni neten, a helyszínen nem lehetett venni, ezt a parkoló bejáratánál ellenőrizték is.

Korábbi bejegyzésemben elég részletesen írtam erről a parkról, amit ezen a linken lehet elolvasni. Ebben a bejegyzésben főleg azokról a szobrokról írok részletesebben, amik első látogatásunk során nem voltak itt, vagy ha itt is voltak, mi nem láttuk őket. A belső részek sajnos zárva voltak a vírus miatt, azonban a parkoló melletti fő épületben a WC nyitva volt és kávét is lehet kapni elvitelre.

Rögtön egy hatalmas kakason akadt meg a szemünk, ez vagy új vagy csak mi nem láttuk a múltkor, de ez az alkotás határozottan tetszett. A helyét is jól megválasztották, egy domb tetején, ahol szinte uralja az egész parkot.

Henry Moore művei még mindig ott állnak a domboldalon és továbbra is lehetővé teszik a lázogatók számára, hogy felfedezzék a természet és a művészet közötti kapcsolatot. Ezeknek a szobroknak az érdekessége, hogy más szögből nézve más-más képet mutatnak.

A folyóparthoz érve egy nagyon szép híd biztosít gyalogos átjárást a víz felett. Valahogy ez első alkalommal elkerülte a figyelmünket, de most bepótoltuk és készítettünk róla néhány képet. Mellette egy vízlépcső is található, mely szintén látványos.

Mielőtt átmentünk volna a hídon, szétnéztünk a balra található mezei részen, ahol több hatalmas szobor is látható volt itt-ott elszórva, ezek Damien Hirst művei. A legszembetűnőbb a hatalmas női szobor, melynek címe Szűz Anya. Egy terhes nőt ábrázol, egyik oldalról kívülről láthatjuk, másik oldalról viszont belülről is megpillanthatjuk mit rejt egy gyermeket váró női test.

Kicsit följebb két mű látható, az egyiken csak egy írás áll, ez nem túl érdekes, bár a park weboldalán egy ugrani készülő lóval van lefotózva, úgy nagyon jól nézett ki, most csak az írás látható.

A huszárokat ábrázoló szoborcsoport szintén nem egy nagy pukkanás, ezek azok a művek, amikre azt mondtuk, hogy "úristen". Biztosan ezek is tetszenek valakiknek, ha másnak nem is, az alkotójának minden bizonnyal.

Visszatértünk Damien Hirst műveihez, melyből még kettőt találtunk. Az ő alkotásai nekem kifejezetten tetszettek. Egy sínbe tett lábú kislány egyik kezében macit, másikban egy feliratot szorongat, melyen az áll "kérlek adj nagyvonalúan". Hátán egy adománygyűjtő nyitott széfecske is hangsúlyozza a szobor mondanivalóját. A mű megkérdőjelezi a fogyatékosság ábrázolásának és a szeretet keresésének történelmi és elavult módjait.

Az egyszarvú egy talapzaton áll, hasonlóan a terhes nőhöz, egyik oldala itt is azt mutatja, mi van a ló bőre alatt, másik oldalt pedig azt ábrázolja, hogy mit látunk kívülről.

Visszamentünk a díszes hídhoz és átsétáltunk rajta. A vége egy erdei ösvényhez vezetett, ahol szintén vannak itt-ott elszórva szobrok. Végigsétáltunk a folyó tóvá szélesedő partja mentén, elég hosszú utat megtéve, de nagyon kellemes volt.

Rögtön az erdős rész elején egy sziklába épített kutat pillantottunk meg. Ez még a birtok régi tulajdonosaihoz fűződik. A Lady Eglinton kút a 17. század környékén épülhetett egy kőbánya bajáratánál, kihasználva a sziklák nyújtotta természeti adottságokat. A forrást a bejárat alatt lévő kis tavacska táplálta, valamint az előtérben lévő medence, mely vizet tartalmazott. A kutak jó vízforrásnak számítottak minden birtokon, ez Lady Eglinton ajándéka volt a helyi emberek számára.

Kissé beljebb Serge Spitzer: Névtelen című művét láthatjuk, amint a régi kőbánya nyers kőfalai közé van zárva. Spitzer hatalmas acélhengert alkotott, amely látens energiával rendelkezik, és úgy tűnik, mintha kibontakozna vagy kinyílna.

A szoborpark területén több olyan építmány is található, melyről azt gondolná az ember, hogy nincs semmi jelentősége. Mi is azt gondoltuk, hogy a fölfelé vezető sok lépcsősor csak egy kiépített ösvénynek a része, ám ehhez is egy művész neve kapcsolódik, az alkotó David Nash, a mű címe pedig Hetvenegy lépcső. A lépcsősor a domboldal tetejére vezet, ahol időnként szintén láthatóak kiállított alkotások. Mi  felmentünk a tetejére, de most nem volt ott semmi, úghogy vissza is mentünk és inkább a tóparti gyalogúton haladtunk tovább.

Alfredo Jaar alkotása is elég bizarr volt. Művének címe A jó és a gonosz kertje. Itt mindenféle rozsdás ketreceket láttunk az erdőben, a folyó partján, sőt még bent a folyóban is. Nem igazán fotóztuk, mert számunkra semmitmondónak bizonyult, azonban a művésznek komoly mondanivalója volt vele. Az acélcellák a „fekete helyszínekre” hivatkoznak, az Egyesült Államok CIA által világszerte működtetett titkos fogva tartási helyekre. A struktúrákat a fák részben eltakarják a szem elől, ugyanúgy mint ahogy a „fekete helyszínek” és a kínzó helyek is el vannak rejtve a nyilvánosság elől. A cellák mindegyikének egy négyzetméteres alapja van.

Ahogy tovább sétáltunk, egyszer csak egy fűben ücsörgő fácánra lettünk figyelmesek. Nagyon szép példány volt és közel is volt hozzánk, így nagyszerű fotóalanynak bizonyult. Később felállt és elment, de szerencsére hagyott elég időt a fotózáshoz.

A park területén Highlander marhákat is láthatunk, amint szabadon kószálnak az erdős részeken. Először azt hittük, hogy el vannak kerítve, de ahogy közelebb mentünk láttuk, hogy teljesen szabadon vannak. Az egyik az avarban feküdt, közelebb mentünk hozzá, de azért tartottuk a távolságot. Egyszer csak hirtelen felállt, mi meg majdnem elfutottunk úgy megijedtünk, hogy meg akar minket támadni, de aztán csak állt és nézelődött, semmi jele nem volt az agresszivitásnak, így visszamentünk hozzá. Nagyon közel nem mertünk menni, de gondolom ha bántanának nem engednék őket szabadon legelészni. Mindenesetre nagyon aranyosak voltak, kicsivel arrébb láttunk egy másikat is. Én csak szuperszoft teheneknek hívom őket. Már ezért megérte kifizetni a belépőt. Manapság ritkák, mint a fehér holló, még Skóciában is.

Egy tisztáshoz értünk, ahol a folyóban egy érdekes szobor állt, ez Lucy és Jorge Orta alkotása, a címe Diana. Korábbi neve Ubelka volt, mely a Huveaune folyó és egy vízistennő ősi neve, aztán később a művészek átnevezték a szobrot Dianára. Új neve utal a vadászat, a vadállatok és az erdő római istennőjére, valamint az ember és a természet összetett kapcsolatára. 

Itt is legelésztek Highlander marhák, úgyhogy ismét fotózgattuk őket egy kicsit.

A folyó partján álló Wilsis c. hatalmas női fej Jaume Plensa portréfejeinek sorába tartozik, amelyek a világ minden tájáról származó fiatal lányokat ábrázolnak, csukott szemmel, álmodozó állapotban. A több mint hét méter magas mű a hétköznapit valami rendkívülivé változtatja. Érdekessége, hogy elölről a fej reálisnak tűnik, oldalról mégis rendkívül lapos dombormű.

Átmentünk a "stepping stons"-okon és továbbra ia a tóparton folytattuk utunkat.

Bruce Beasley Ügyvéd IV c. műve egymásra rakott kockákból áll, kissé ingatagnak tűnő tornyot alkotva. Beasley összehasonlítja a szobor egyes blokkjait a zenei kompozíció egyedi hangjaival, melyek önmagukban kevés érzelmet hordoznak, azonban ha együtt vannak, sokkal nagyobb mértékben befolyásolhatják a közönséget.

Ahol az egyik tó véget ér egy élethű néger fickó szobra áll, első ránézésre el is gondolkoztam, hogy valódi-e vagy csak szobor. Thomas J Price Hálózat c. műve nagyon élethűre sikerült, bár közelről nézve azért sokkal magasabb egy hús-vér embernél. A három méteres bronz szobor egy alkalmi ruhás fiatalember alakját testesíti meg, aki a telefonját nézi. Price témái mindig névtelen, általában az utcai férfiak portréi, valamint magazinokból és újságokból származó képek másai.

Még mindig az erdő felé folytattuk sétánkat, egy nagyon szép rész következett, szintén egy tóvá szélesedett folyó körül. Itt örökzöld fák voltak ültetve hosszan a gyalogút mentén.

Az örökzöld növények után sima erdős rész következett.

Phyllida Barlow művei nem voltak túl bizalomgerjesztőek. A művész szobrai könnyen hozzáférhető anyagokból készülnek, mint például karton, cement, gipsz, hungarocell, fa és festék. Ezeket az olcsó anyagokat rétegezéssel, felhalmozással és gondos kombinációkkal átalakítják, hogy nagyméretű darabokat hozzanak létre.

Giuseppe Penone: Kőötletek - Elm c. műve bemutatja, hogy a művészet együtt él a természettel, és mindkettő arra ösztönöz minket, hogy alaposabban gondolkodjunk a másikon. A szobor egy fa tetejére helyezett hatalmas kő, mely messziről olyan hatást kelt, mintha a fa törzse egy emberi testet, a kő pedig a fejet ábrázolná.

Nyári lak

Az erdőből kiérve visszaérkeztünk a park központi része felé, az itt lévő szobrok nagy részét legutóbb is láttuk, de azért mégegyszer végigsétáltunk a területen. Én szeretem az elvont művészetet, de sok olyan mű van itt, ami az én szememben nem sokat ér és akárhogy nézem nem látom az értelmét. Persze amikor bővebben olvasok róla, most a blogírás során, akkor rájövök, hogy valóban bele lehet magyarázni azt, amit az alkotó szemléltetni akart, de valahogy akkor sem tetszenek ezek a művek. Sol LeWitt 123454321 címre hallgató alakzata például nekem csak tégla és semmi más. A szerző azon a véleményen van, hogy ha valaki meg akarja érteni korunk művészetét, akkor túl kell lépnie a látszaton. Az 123454321 visszafogott és kiszámított szépséggel rendelkezik, amely a matematikai elvek tisztaságából fakad.

Sean Scully absztrakt festményei révén vált híressé, azonban szobrokat is készít. Szobrai festményeinek kiterjesztései, vonalak, csíkok és rácsok dominálnak végig. A művész számára fontos, hogy ha a tömb külsejét nézzük, érezni lehessen a belsejét anélkül, hogy látnánk.

Kimsooja dél-koreai művész a női munka és a kézművesség hagyományos formáiból - például a varrásból és a szövésből - táplálkozik és merít ihletet a nők szerepének vizsgálatára. A varrás fizikai cselekedete és különféle kulturális társulásai mellett Kimsooja metaforikusan is tekint a koncepcióra, a testet tűként látja, amely életünk, kultúránk és városunk szövetét szövi össze, és a közös emberiséget ünnepli földrajzi határoktól függetlenül. A Tű nő: A Galaxis emlékezet volt, a Föld szuvenír c. hallgató műve feltárja testünk és a tágabb univerzum kapcsolatát.

A furcsa fa formájú alakzatra akasztott háztartási eszközök még mindig itt állnak. Emlékszem, hogy ezeken első alkalommal is nagyon kiakadtunk. Most kissé részletesebben lefotóztuk, de még mindig az a véleményem róluk, hogy szörnyűek.

William Tucker táncoló szobra megragadja az emberi alak izmainak lényegét, térfogatát és mozgását. Hagyományos értelemben nem figuratív, és nem mutat teljes vagy teljesen felismerhető testet, ehelyett absztrakt módon sugallja erejét és tartását. Eszünkbe jut róla az ősi civilizációkból előkerült szobrok hatalmas és titokzatos ​​töredékei. A mű alakja és felületi textúrája egyaránt hasonlít a víz mozgása által évezredeken át viharvert tájképződményekhez vagy kőzetekhez. Tuckert mélyen érdekli, hogy a bronz szobor megjelenését hogyan befolyásolják a változó fény- és időjárási viszonyok. Lenyűgözi azt is, ahogy a mű egészen másként néz ki, amint körbejárjuk és különböző szögekből tárul elénk. 

A folyó partján Lucy és Jorge Orta egy talapzaton álló üveggolyóra hasonlító műve látható. A tetején lévő nagy tükrös gömb tükrözi és torzítja a tavat és a környéket.

Anthony Caro Sétány c. műve nekem szintén semmitmondó volt. A szobor alakjai a járás ritmusát és mozgását sugallják.

Néhány lépéssel arrébb ismét Anthony Caro művébe botlottunk. Az Álomváros c. alkotás ötvözi a szobrászat és az építészet ötleteit és struktúráit.

Jørgen Haugen Sørensen gránitszobra az alkotó tiszteletét fejezi ki a gránittal való kapcsolatához.

Gavin Turk Életmű c. alkotása egy hatalmas tojást ábrázol. Művészettörténeti hagyományt követve a tojások metaforikus szerepet töltenek be Turk munkásságában. Az élet és az alkotás, az eredetiség és a halandóság szimbóluma. Sokféle formában ábrázolta már, több mint 600 műalkotást készített, ahol a tojás jelen van. Az Életmű bronzból készült és kacsa tojásra emlékeztet. Természetes tájba helyezve ez a túlméretezett tojás reálisnak tűnik, ugyanakkor méretaránya miatt komikus és szürreális is. Az Életmű a különféle madártojásokon alapuló műsorozat része.

David Nash Fekete halom névre hallgató érdekes alkotása a Park történelmi tavaira néz és a fa természetes körforgására utal. A mű szénből és fekete tölgyfaszénből készült, gondosan ellenőrzött égetéssel.

Sean Scully: Levegő-láda

Visszatérve a park fő épületéhez, tartottunk egy kávészünetet, majd megszemléltük még a Látogató Központ mögötti részt, már csak ez maradt ki. Volt itt is látnivaló bőven.

Brian Fell: Ha-Ha híd

A japán Masayuki Koorida erősen csiszolt gránitszobrokat készít, amelyek hihetetlenül sima és tökéletes görbéi emlékeztetnek az amőbákra, molekulákra és a japán anime esztétikájára. A szobrok vonzzák a nézőt és nagy lehetőségeket kínálnak pihenésre, találkozásra és beszélgetésre.

Gary Hume munkája során a hagyományos szépség-gondolatokat gyakran sötétebb perspektívával állítja szembe. A Hóember című szobor formája örömérzetet vált ki gyermekkori emlékeinkben, míg a szobor jellegtelen külseje a veszteség és a kétségbeesés érzését vonja maga után.

Leiko Ikemura ötvözi az európai és a japán művészet jellemzőit a rajz, a festészet és a szobrászat területén. Nyúl Madonna c. műve egy nyúlfülű és síró emberi arcú bronzfigura, amely Ikemura egyik legjelentősebb motívuma. A művész ezt a hibrid lényt az egyetemes gyász szimbólumaként írja le, harang alakú szoknyája védő szentélyként működik. Az alkotás és a pusztulás körforgását megkérdőjelezve, munkája megosztja aggodalmait bolygónk jövője iránt, amikor a természetes élőhelyeket egyre inkább veszély fenyegeti. 

Edward Allington: A fémek neméről IV

Hilary Jack: Nincs határ fehér, neonszövegű művén NINCSENEK HATÁROK, CSAK HORIZONT, CSAK SZABADSÁG felirat olvasható. Ezek Amelia Earhart szavai, az úttörő és ünnepelt amerikai repülős, aki az első nő, és a második ember volt, aki egyedül repült az Atlanti-óceánon.

Kalliopi Lemos: A törekvések táskája a Hermès francia divatház által gyártott híres Birkin kézitáska hatalmas méretarányú változata. Ez a drága és keresett táska a luxushoz és az exkluzivitáshoz kapcsolódik, és a fogyasztói kultúra értékeit és vágyait testesíti meg. Bár acélból készült, a szobor ügyesen rögzíti a kopott bőr megjelenését. Ráncai figyelemre méltó textúrát és puhaságot sugallnak. A művész arra hivatkozik, hogy a nőknek hogyan kell megerősödniük a külvilágtól érkező elvárásokkal szemben, így ezek az „eszközök” bizonyos szempontból női harcos páncélnak tekinthetők. 

Anya Gallaccio: Áldott névre hallgató gyümölcsfája nagyon érdekes beyomást kelt. A fa immunisá vált az idő természetes pusztulásaival szemben, és rengeteg természetellenes és tökéletes almát termett.

Még lett volna egy nagyobb terület hátra, de azt már csak végigrohantuk, mert záróra volt. Nagy részét nem sikerült lefotóznunk, de messziről nem is igazán voltak vonzóak. A hatalmas fagyit és a gépembert azért megörökítettük.

Eduardo Paolozzi félig ember - félig gépként ábrázolt alkotása a Vulkán névre hallgat. Vulkán a tűz és a fémmegmunkálás római istene volt, mely tükröződik abban a kalapácsban, amit a szobor a kezében tart. A Jupiter és Juno fiát, Vulkánt az anyja dobta le az Olümposz hegyről, mert szégyellte a kinézetét. Esésekor állítólag Vulkán eltörte a lábát, ami bénává tette, és talán Paolozzi is ezért ábrázolta az alak egyik lábát lényegesen kisebbnek, mint a másikat.

Pontosan 5 órát bóklásztunk a parkban és nem értünk a végére. Az emlékeimben valahogy kisebbnek tűnt. Most sokkal jobban tetszett, mint első látogatásunkor, akkor több volt a nem tetsző szobor, most viszont akadt jónéhány szemrevaló műalkotás is. Érdemes volt mégegy esélyt adni a parknak, határozottan kellemes napot töltöttünk el itt.