West Yorkshire - Beaumont Park

2021/03/06.

Beaumont Park

A Beaumont park Huddersfieldben található, mely szabadidős és erdei parkként szolgál. Az erdő, melyben helyet foglal, Dungeon Wood néven ismert. A park mellett egy másik erdő, a Beagle Woods is kikapcsolódási lehetőséget nyújt a sétálni vágyóknak.

A parkot hivatalosan 1883-ban nyitotta meg Leopold herceg, Viktória királynő negyedik fia és felesége. Ez volt Huddersfield első nyilvános parkja, és remek példája a viktoriánus stílusnak.

Kijelölt parkolót nem találtuk, de a park melletti utcákban végig lehet parkolni az út szélén. Több bejárat is van, mi azon mentünk be, amelyik a legközelebb volt ahhoz a helyhez, ahol leparkoltuk az autót. Ez a bejárat a Beaumont Park Road mellett található és az ezzel párhiuzamosan futó, már a park területén található kis ösvény téglafalait a második világháború idején építették fel légitámadási menedékhely létrehozására. 

Légitámadások elleni menedékek

Itt is, mint sok más angol parkokban, lehetőség van szobrokat keresgálni, amik a park területén itt-ott szét vannak szórva. Ezek mindegyike valamilyen állatot ábrázol, leinkább azokat, amikkel élőben is találkozhatunk sétánk során, ha szerencsénk van. Rögtön az elején meg is találtuk az egyiket, egy alvó rókát.

A park sétálóőúvonala sziklákon kiépített ösvényeken halad és kanyarog lefelé. A rendezés során a főleg tölgyet tartalmazó Dungeon Wood-ot helyenként kivágták a sétálóutak létrehozása érdekében, helyette nyírfát, skót fenyőt és kőrist ültettek a nagyobb változatosság érdekében. 

Szép számmal találhatók ízeltlábúak is a területen és hogy megpillantsuk őket csak nyitott szemmel kell járnunk. Ám ha mégsem sikerül, vigaszdíjként megnézhetjük egy szobor formájában:

Már régóta szeretnék egy baglyot lencsevégre kapni, de eddig még csak fából faragott példányokhoz volt szerencsém. Sajnos nem volt ez másképp ma sem.

Van egy parkosított tisztás is az erdő közepén, ami kiváló helyet biztosít piknikezéshez. Itt egy borzszobrocska található, ezt az állatkát is szívesen lencsevégre kapnám egyszer.

Valaha egy díszes palota is állt itt valahol, de nem sok infót találtunk arról, hogy hol lehetett. Mindenesetre találtunk épületmaradványokat, amit már sűrűn benőtt a növényzet.

A mókusok szinte mindenhol ott vannak, ez az erdő sem kivétel ez alól. Láttunk is néhányat ugrándozni a fákon és az avarban, de a múltkor már kimókusfotóztuk magunkat, így most nem igazán érdekeltek, de a róluk mintázott szobrocska aranyos volt.

Ha szerencsénk van békát is láthatunk ugrándozni a park területén, de sajnos mi velük is ritkán találkozunk össze. Így hát ma is csak egy fából készült békát fotózhatunk:

Sziklából kinőtt fa

A legszebb rész még csak most következett. A park ezen oldalán egy főbejárat volt, mely egy ma már nem használt vasútvonalhoz vezetett. Itt korábban egy gyalogos hídon keresztül lehetett belépni a parkba, mely keresztezte a vasút vonalát. Ez a híd kapcsolta össze a Beaumont Parkot az egykori Woodfield-ház privát területeivel kelet felé. A díszes kapu és a felette futó szépen kiépített viktoriánus ösvény ma is megmaradt, melyet már belepett a moha, de így méginkább fokozza a szépségét. Ez a park legromantikusabb része.

A régi bejárat

Itt lepkét és denevért láthattunk szobor formájában.

A közelben egy elkerített kis halastó is található, lehet hogy valamikor halak is voltak benne, mi most egyet sem láttunk.

Visszamentünk a díszes kapu felé és kimentünk rajta. Egy darabig a régi vasút vonalán sétálgattunk, de itt nem voltak túl nagy látnivalók, úgyhogy egy idő után vissza is fordultunk és visszamentünk a park területére.

A régi vasút vonala

A vasutat 1869-ben nyitották meg áruk és utasok számára, de egy hónappal a megnyitása után be is zárták, miután a területen veszélyes földcsuszamlások történtek. 1971 óta, amikor a Tanács megvásárolta a British Railways-től, a használaton kívüli vasútvonalat tanösvényként kezelték.

Immár újra a park területén egy újabb szoborba botlottunk, egy hatalmas fakopáncs pózolt egy fa tetején.

A park központjából látványos kilátás nyílik a keleti völgyre, a Castle Hill-re és különösen a Lockwood viaduktra, amint azt számos korabeli képeslap és más illusztráció is mutatja. 

A központi rész már sokkal inkább parkosított, mely kissé snassz benyomást kelt, nekem sokkal jobban tetszettek a romantikus erdei ösvények. Van itt egy kis vízesés is, mely szerintem nagyrészt mesterséges, fölötte pedig egy kis tavacska látható szökúkőttal.

A kínai pavilonszerű építmény szintén a park központjában áll.

Képekről nekem kicsit nagyobbnak tűnt a terület, valójában 1-2 óra alatt végigjárható az egész, de mindenképp érdemes megnézni. A parkosított rész nem annyira tetszett, viszont az erdei ösvények nagyon hangulatosak és látványosak voltak.