2017/04/22-2017/04/23.
Aberystwith
Aberystwith
A város
Aberystwyth egy történelmi piacváros, adminisztratív központ és kedvelt nyaralóhely a walesi Dyfed megyében, az Ír-tenger partján. A 19. századtól oktatási központtá vált, ekkor alapították az egyetemét. Neve talán sokaknak ismeretlenül hangzik. Mi is akkor hallottunk róla először, amikor egy közeli jóbarátunk munka ügyben ott járt és elmesélte milyen szép hely. Ekkor már tudtuk, hogy látnunk kell! Következő szabad hétvégénkre /pont húsvétra/ be is programoztuk az eseményt. Mivel Leedstől majdnem 4 órányi távolságra van, így foglaltam egy sátorhelyet egy közeli kempingben, a Brynarian Caravan Parkban, Llanon falucskában, célpontunktól kb. 30 percnyire.
Reggel 6 órakor indultunk, abban bízva hogy így elkerülhetjük a manchesteri autópálya mindig zsúfolt forgalmát. Szerencsére így is lett, normál tempóban tudtunk haladni, így 10 óra környékén már Aberystwyth-ben voltunk. A gond csak a parkolásnál volt - mint mindig - belekerült egy jó 20 percünkbe mire találtunk egy parkolót, ami nem volt tele és nem csak 1 óra hosszát lehetett ott parkolni. Viszont legalább ingyenes volt.
Reggel még eléggé fújdogált a szél és nem is volt túl meleg, úgyhogy amint kiszálltunk az autóból rögtön eszembe jutott, hogy otthon hagytam a kesztyűmet. Vennem kellett egyet. Kerestünk egy 1 fontos boltot, nagy nehezen találtunk is, persze ott nem volt. Ahogy tovább sétálgattunk a belvárosban megakadt a szemem egy ruhásbolton, mondom nézzünk be. Kesztyűt nem találtam, de azért egy Wales felirítú pólót vásároltam emlékbe. Utána találtunk egy Sport Direct-et, ott már tudtam venni kesztyűt, de amint megvásárltam és kijöttünk a boltból kisütött a nap és már szinte melegem is lett. Hát ennyit erről...
Így húsvétkor a város nagyon szép színekben pompázott, a fák rózsaszín virágai és a hegyeken nyíló sárga virág mégszínesebbé varázsolta a várost, pedig színekben az épületek sem szenvednek hiányt. Elég csak ha megnézzük az azúrkék színű Marine Hotelt, ami külsőre valamiféle tengerészeti épületnek tűnhet.
Kezdeti röpke városnézés után elsőnek a várat akartuk megnézni, úgyhogy arrafelé indultunk el, először nehezen találtuk a helyes irányt, de aztán láttunk egy útbaigazító táblát, így már könnyen odataláltunk. Mint sok angol vár, sajnos ez is romos állapotban van. Viszont a belépés díjtalan volt, de ez mégis jobban tetszett, mint amiért több mint 6 fontot fizettünk 1 héttel ezelőtt Castletonban.
Reggel még eléggé fújdogált a szél és nem is volt túl meleg, úgyhogy amint kiszálltunk az autóból rögtön eszembe jutott, hogy otthon hagytam a kesztyűmet. Vennem kellett egyet. Kerestünk egy 1 fontos boltot, nagy nehezen találtunk is, persze ott nem volt. Ahogy tovább sétálgattunk a belvárosban megakadt a szemem egy ruhásbolton, mondom nézzünk be. Kesztyűt nem találtam, de azért egy Wales felirítú pólót vásároltam emlékbe. Utána találtunk egy Sport Direct-et, ott már tudtam venni kesztyűt, de amint megvásárltam és kijöttünk a boltból kisütött a nap és már szinte melegem is lett. Hát ennyit erről...
Így húsvétkor a város nagyon szép színekben pompázott, a fák rózsaszín virágai és a hegyeken nyíló sárga virág mégszínesebbé varázsolta a várost, pedig színekben az épületek sem szenvednek hiányt. Elég csak ha megnézzük az azúrkék színű Marine Hotelt, ami külsőre valamiféle tengerészeti épületnek tűnhet.
 |
| A tavasz színei |
Kezdeti röpke városnézés után elsőnek a várat akartuk megnézni, úgyhogy arrafelé indultunk el, először nehezen találtuk a helyes irányt, de aztán láttunk egy útbaigazító táblát, így már könnyen odataláltunk. Mint sok angol vár, sajnos ez is romos állapotban van. Viszont a belépés díjtalan volt, de ez mégis jobban tetszett, mint amiért több mint 6 fontot fizettünk 1 héttel ezelőtt Castletonban.
A vár közvetlenül a tengerparton található, nagyon szép környezetben. Végigsétáltunk a romok között, igyekeztünk nem kihagyni egyik részét sem. A főbejárat még egész jó állapotban volt, a többi részéből viszont nem sokminden maradt fenn.
A várból nagyon szép kilátás nyílik egy templomra valamint az egyetem díszes épületére, mely szintén a tengerpartra épült.
 |
| Az egyetem |
 |
| A templom, hátterében az egyetem |
A partról is megnéztük az épületet. Inkább tűnt egy királyi palotának, mint egy egyetemnek.
 |
| Az egyetem főbejárata |
A vár előtt egy szép szobrot láthattunk, melyen a híres walesi sárkány is látható.
A tengerpart
A vár után tettünk egy sétát a tengerparton, egészen a hegyekig. Már sok angol tengerpartot láttam, de ez egyike a legszebbeknek. Nem az az iszapos part, ahol a víz csak néha-néha jön ki dagálykor, hanem az igazi, mérges, nagy hullámok. A hullámok valószínűleg a sziklák miatt lehettek olyan nagyok, amik időnként kikandikáltak a víztömegből, na meg a szél is elég erősen fújt.
A part mentén hotelek és vendéglők sorakoztak.
A hegyek
A parti sétány a város ezen részén egy sárga virágokkal teli hegy lábánál ér véget. A hegyre föl is lehet menni egy felvonó vasút segítségével, melyre 4 font a jegy, ha vissza is szeretnénk jönni vele, a return jegy 5 font. Mi csak fölfelé mentünk, lefelé inkább sétáltunk, hogy jobban megszemlélhessük a tájat. A hegytetőről gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a városra. Egy dolgot hiányoltunk csak odafönt, hogy nem volt egy olyan gyorsétterem, ahol normálisan meg tudtunk volna ebédelni, pedig már nagyon éhesek voltunk. Egyedül egy kávézó volt, de ételt nem nagyon árultak. Volt még egy bowling terem is, de az nem volt nyitva.
Amint leértünk a hegyről megpróbáltunk keresni valami gyors éttermet, de majd 1 órás keresés után sem találtunk semmit a Domino pizzázó kivételével. Úgy voltunk vele, hogy akkor együnk pizzát, de egyszerűen nem találtunk olyan feltéttel, ami kedvünkre lett volna. Így visszamentünk az autóhoz és ettünk szendvicset, amit előző este csomagoltunk. Utána pedig elindultunk a kemping felé. Egy jó fél órás út után meg is érkeztünk, viszonylag könnyen megtaláltuk, jól ki volt táblázva. Egy hölgy fogadott minket, eligazított hogy melyik területre húzhatjuk fel a sátrat, utána ő el is ment, mi pedig nekiláttunk a sátorállításnak. Miután végeztünk visszamentünk Aberyswith felé, a célpontunk ezúttal a Hafod erdő volt.
 |
| A sátorállítás utolsó mozzanatai |
Tettünk egy rövid kört az egyik erdei ösvényen, mely kb. fél óra múlva vissza is vitt a kiinduló ponthoz. A vízesést akartuk megnézni, de rosszul néztük meg az elején, hogy melyik színnel jelölt nyilakat kell követni, így a folyót és a vízesést pont elkerültük. Bár utána elindultunk azon az útvonalon is, de kb. 10 perc múlva visszafordultunk, mert elég hosszú túra lett volna, mi pedig már nagyon éhesek voltunk és kezdett sötétedni is. Így inkább kerestünk egy McDonalds-ot (GPS segítségével). Délután kereshettük volna akár reggelig is, ugyanis nem a városközpontban található, hanem kicsit kijjebb. Megvacsoráztunk és visszamentünk a kempingbe. Ott még tettünk egy esti sétát, mint szokás szerint, amikor sátorozni vagyunk. Féltünk, hogy ebben a kora tavaszi időjárásban fázni fogunk éjszaka, de szerencsére nem volt vészes. Még nekem sem, pedig én nagyon fázós vagyok.
Néhány kép a Hafod erdőről, a templomról és a temetőről, ami a parkolótól nem messze található:
Másnap reggel 9 körül sátrat bontottunk és visszamentünk még Aberystwyth-be, hogy megnézzük a pillangó házat és a kikötőt.
Aberystwythben található egy Pillangó ház, amit mindenképp meg szerettünk volna nézni. Egy nem túl nagy területű sátorban építetettek ki a lepkéknek egy trópusi környezetet és ott szabadon repkedhetnek. Volt néhány nagyon szép páldány, de sajnos elég nehéz volt őket lefotózni, mert vagy nem szálltak le amikor kellett volna, vagy a fényképezőgép lencséje párásodott be. Azért készült pár jó kép. Lepkéken kívül néhány rovar is él itt valamint jópár trópusi növény és láthatunk tengeri akváriumot is. A recepción, ahol a jegyet vettük, volt egy hatalmas pillangó, ami elsőre úgy tűnt mintha nem is élő lenne, de aztán láttuk, hogy mozog.
/The Magic of Butterfly House/
 |
| A hatalmas pillangó |
A Pillanhó ház után lementünk a kikötőbe. Sokáig nem akartunk időzni, este 7-8 körül szerettünk volna otthon lenni. Az idő is nagyon rossz lett, fújt a szél és hideg volt. Csináltunk néhány képet, körbejártuk a területet, aztán elindultunk hazafelé.
