2022/07/30 - 2022/07/31.
Visszatérés a Riviérára
1. nap - 3. rész
Sátorállítás és séta a tengerpartra
Brixhamból egyenesen a Treacle Valley Kempingbe mentünk, ahol előzetesen foglaltam sátorhelyet a mai éjszakára. Út közben láttuk azt a körforgalmat, ahol virágokból ki van rakva az English Riviera felirat. Sajnos itt sehol sem lehet megállni, ezért csak az ablakból tudtam lefotózni és nem sikerült valmi jól elkapnom. Előttünk autók mentek, az is nehezítette a fotózást. Az írás eleje nem látszik, de majd ha legközelebb arra járunk megpróbálom újra.
Treacle Valley Campsite
A kempingben 22 fontba került egy éjszaka, de áram nem volt hozzá, sőt az egész kemping területén sincs áramos hely. Délután 5 óra körül érkeztünk, a recepció már zárva volt, ki volt írva, hogy az érkezők húzzák fel nyugodtan a sátrat és másnap reggel jelentkezzenek be. A recepció csak a reggeli órákban tart nyitva.
 |
| A recepció épülete |
A kemping elég nagy, jó sok hely van benne, de rengetegen voltak. Az idő kellemes volt, ráadásul hétvége, úgyhogy erre számítani lehetett. A talaj eléggé lejtős, de sikerült találnunk egy viszonylag sík részt, ami még nem volt foglalt. Sátorállítás közben borozgattunk egy kicsit, de nekem most sem kellett segítenem, így hát leterítettem egy pokrócot és azon ücsörögtem.
Estefelé elindultunk gyalog a tengerpartra, a térkép 40 percet írt. A Watcombe Beach Torquay Watcombe nevű külvárosában található. Maga a falu vagy városrész egyáltalán nem volt látványos, így csak néhány fotó készült út közben. A kempingből egy egysávos út vezetett egy darabig, ezt a részt utáltuk, mert nagyon kellett figyelnünk a kocsikra.
A Watcombe Beach-nek van egy parkolója, ebből nyílik egy gyalogút az erdőbe, melyben a Valley of The Rocks, azaz a Sziklás völgy bújik meg. Valaha agyagbánya működött itt és még mindig láthatók a bányaterület vertikális sziklái, de ma már sokat takar belőle az erdő. A viktoriánus korszakban nagyon népszerű volt és abban az időben még sokkal látványosabb is, mivel csak cserjék és kisebb bokrok borították. Nekem így is nagyon tetszett, imádom az erdőt és az agyagbánya maradványai igazán különlegessé teszik. Az valóban sajnálatos, hogy a hatalmas, meredek sziklafalakból nagyon kevés látszik.
Az volt a tervünk, hogy ezen az erdőn át megyünk le a tengerpartra és el is indultunk az ösvényen, de pár méter után zajra figyeltünk fel a fák között. Először azt hittük valami erdei állat járkál errefelé, de nem láttunk semmit. Mindenesetre megtorpantunk és nem mertünk tovább menni. Ahogy tovább hallgattuk a fák lombjai felől érkező zajt, egyre valószínűbbnek tűnt, hogy valaki fentről köveket dobál lefelé, amik aztán a fák között zajt csaptak. Párom többször felszólította azt a láthatatlan valakit, hogy fejezze be, de csak tovább folytatódott a dobálgatás(?). Jobbnak láttuk visszafordulni, pedig nagyon szerettem volna sétálni egyet ebben az erdőben.
A parkolóból egy másik út is vezet le a partra, az az út folytatódik tovább lefelé, amin mi is érkeztünk. Elindultunk arra. Hamarosan egy kihúzott szalag állta az utunkat, kiírva rá, hogy a Watcombe beach le van zárva, mivel megindult felette a föld és instabillá, veszélyessé vált. Egy röpke tanakodás után mégis továbbmentünk.
 |
| A parkoló mellett lévő ház felett látszanak a bánya sziklafalai |
Az utolsó pár méteren valóban látszott az aszfalton, hogy alatta jócskán megrepedezett és felpúposodott a föld, itt ismét elgondolkoztunk rajta, hogy tovább merjünk-e menni, de ha már eddig eljöttünk látni akartuk a partot.
 |
| A megrepedezett aszfalt |
 |
| Ez WC helyiség volt, amikor még működött |
 |
| A part felé vezető ösvény |
Végre megpillantottuk a tengert és a Watcombe Beach-et, ami a vörös szikláival nagyszerű látványt nyújt. A lefelé vezető ösvény utolsó szakasza rendkívül meredek és csúszós, de sikeresen lejutottunk. Mások is voltak itt, nem csak mi merészkedtünk le, sajnáltuk is, jobb szerettük volna, ha egyedül vagyunk. Ez a rejtett kis öböl nagyszerű hely arra, hogy elvonuljunk a világ elől. Persze csak akkor, ha épp nincs itt senki. Állítólag egy vihar rongálta meg az ide vezető utat és a lépcsőket, amin eredetileg le lehetett jönni, most az nagyon rossz állapotban van, a mellette lévő ösvény jobban járható, amin mi is jöttünk. Régebben volt itt egy kis kávézó is, aminek az épülete még mindig látható. Biztosan nagyon szuper lehetett leülni egy kávéra egy ilyen csodálatos környezetben.
 |
| A régi kávézó épülete |
Nem maradtunk sokáig, mert kezdett sötétedni, a képek is jobbak lettek volna, teljes nappali fényben. Visszamásztunk a meredek ösvényen, fölfelé valahogy könnyebb volt, nem csúszott annyira.
 |
| A partra vezető lépcső |
 |
| Érdekes színű pocsolya az erdőben |
Visszafelé megtaláltuk azt az ösvényt, ami az erdőn keresztül vezetett volna ide. Letértünk arra, hátha mostmár senki nem dobálgat az erdőben. Így végül mégiscsak sikerült sétálni egyett benne.
Az erdőben több ösvény is van, innen vezet a tengerparti sétány is, amin végig lehet sétálni a part felett. Egyik elágazásnál kimentünk a tenger felé megnézni milyen innét a kilátás, de alig látszott valami:
Az egész erdőt beszövik az ösvények, így amikor letértünk a fő ösvényről, hogy kinézzünk a partra, próbáltam memorizálni mikor merre fordulunk, nehogy visszafelé eltévedjünk. De végül nem volt annyira vészes, sikeresen visszatértünk a gyalogútra, ami a parkolóhoz vezetett. Sajnos egyre jobban sötétedett, így kevés használható kép született, valahogy nagyon sikerült elcsesznem az élességállításokat. A lényeg azonban szerintem így is látható.
Mostmár nem volt semmiféle kődobálás, csak csend, béke és nyugalom. Az erdőben sem tévedtünk el, könnyen kiértünk a parkolóhoz. Innét pedig vissza a kempingbe ugyanazon az úton, amin jöttünk.
Már teljesen sötét volt, amikor megérkeztünk a kempingbe. Szerencsére volt nálunk lámpa, amivel az úton világítottunk. Kellett is, hogy a kocsik lássák, hogy jövünk. Nagyon kellemes volt ez az esti séta és külön öröm, hogy ismét sikerült felfedeznünk egy szép helyet.
A sátorszomszédoktól kicsit tartottunk, mert gyerekekkel voltak és este 10-kor még kint fogócskáztak nagy ricsajjal, de szerencsére nemsokára aludni küldték őket. Kb. 11 után már nem zajongott senki, nagyon nyugodt éjszakánk volt és nem is volt hideg.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése