Oldalak

2019. szeptember 24., kedd

Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 1. nap


2019/08/19 - 2019/08/24.

Lewis and Harris sziget

Már régóta dédelgetett vágyam volt megnézni a külső Hebridákat, amiről nagyon sok jót olvastam. 2 évvel ezelőtt a Skye szigeteki sátorozás nagyon jól sikerült, ezért valami hasonlót terveztünk a külső Hebridák egyik legnépszerűbb szigetére, a Lewis and Harrisra is. Nem volt egyszerű megfelelő kempinget találnom, sok szempontot figyelembe vettem a választásnál: elsősorban legyen áram a sátorhoz, az nagyon fontos, másodsorban pedig kb. a sziget közepén helyezkedjen el, hogy ne legyen sehova se túl nagy a távolság. Így esett a választás a Stornoway-ben található Laxdale Holiday Parkra. A sátorhelyet a weboldalukon le lehet foglalni, illetve, valójában egy foglalási kérelmet lehet küldeni, amit ők manuálisan igazolnak vissza.

Néhány szó a szigetről. Az elején azt írtam, hogy "legnépszerűbb", ám ez nem azt jelenti, hogy hemzseg a turistáktól, a külső hebridák még mindig megmaradt mérsékelten elturistásodott területnek. Amit előtte olvastam róla, hogy ott úgy érezhetjük magunkat, mintha elbújtunk volna a világ elől, ez azért annyira nem fedi a valóságot, volt ott élet és mozgás, több is, mint amire számítottunk. Stornoway pedig egy egész nagy város, ami minket is meglepett.

A sziget neve, Lewis és Harris, kicsit megtévesztő, mert az ember azt hinné, hogy két különálló szigetről van szó, de valójában egyetlen sziget, az északi részét nevezik Lewis-nak, a délit pedig Harrisnak. A kettő közül a Lewis az ismertebb, mivel a kölső-Hebridák lakosságának legnagyobb része ott él és a sziget egyetlen városa, Stornoway is ott található. Lewis laposabb, termékenyebb terület, míg Harris inkább hegyes vidék. A sziget olyan különleges állatfajoknak ad otthont, mint a vörös szarvas, az arany sas, a fóka, valamint a vidra.


1. nap

Az utazás és délutáni séta Stornoway-ban

A komp délelőtt fél 11-kor indult Ullapool-ból Stornoway-be, ami azt jelentette, hogy hajnali fél 2-kor el kellett indulnunk itthonról, mivel 7 és fél óra az út. Nem aludtunk túl sokat, az előző nap délutánja elment a pakolással és a készülődéssel, 11 óra környékén kerültünk ágyba. Épp hogy elaludtam, már csörgött is az ébresztő. Álmosan indultunk útak, de szerencsére előző nap mindent elkészítettünk, így egy reggeli kávé után csak fel kellett öltöznünk és már indulhattunk is.

Jól tudtunk haladni az autópályán, csak az időjárás nem volt jó, szinte végig esett az eső. Két megállót terveztünk Ullapool-ig, de az elsőt annyira elhúztuk, hogy végül már csak alig több, mint 2 óra volt hátra az útból és Skócia közepén már nem igazán vannak olyan benzinkutak, amik éjjel-nappal nyitva vannak. Ahogy pedig egyre jobban haladtunk észak felé, szinte esélytelen volt, hogy találjunk egyet, ami ilyen korán már nyitva van. Azonban a WC szünet egyre égetőbb szükség lett, ezért gondoltunk egyet és leálltunk az egyik út menti parkolóba, ami észak felé nagyon sok van, de ezek csak útszéli parkolók /layby, ahogy az angolok mondják/. Ott elég magas volt a növényzet és volt egy kis árok is, ahol elvégezhettük a dolgunkat. A nyomokból ítélve nem mi voltunk az egyetlenek, akik ott ilyen célból megálltak.

9 óra körül meg is érkeztünk Ullapool-ba. A kompkikötő a város szélén van, a táblák mutatják az irányt. Kicsit meglepődtünk, mert nem egy komoly kikötőről van szó, egy nagyobb parkolóba kellett bemenni, aminek az elején állt egy férfi és kérte a jegyeket, majd megmondta hova álljunk be. Semmi jegyiroda vagy ilyesmi, csak ez a parkoló. Amíg várakoztunk a beszállásra, megreggeliztünk. Jócskán volt még időnk és már kezdtünk unatkozni, úgyhogy kiszálltam és csináltam pár képet, amikor az eső elállt néhány pillanatra.



A kompra várakozó kocsik

Fél 11 körül engedtek csak fel minket a kompra, de legalább elindultunk végre. A komp kisebb volt, mint amekkorára emlékeztem, amikor az Arran szigetre mentünk, de lehet, hogy ez alapból kisebb hajó volt. Szórólap is alig volt kihelyezve, csak egy általános ismertető a szigetről, pedig felkészültem rá, hogy majd begyűjtöm őket.

Beszállás a kompba

Ullapool a kompból fotózva

A komp


A komp kinti része esőben ázott

Elfoglaltuk a helyünket egy sarokban, majd elmentünk szétnézni, volt egy ajándékbolt is. Az út 2 és fél óra Stornoway-ig, úgyhogy próbáltunk aludni kicsit, de nekem nem igazán ment.

Itt ültünk


Út közben túl sokat néztem a tengert az ablakból, rossz ötlet volt, mert így megláttam, hogy elég nagyok a hullámok. Dobálta is a kompot és nagyon féltem. Egyszer egy kisebb hullám az ablakra is felcsapott. Azzal nyugtatgattam magam, hogy biztos ezek a nagy hullámok mindennaposak errefelé, hiszen Skóciában elég zord az időjárás és biztosan nem indult volna el a komp, ha veszélyes lenne. Ennek ellenére folyamatosan nézegettem a GPS-en, hogy milyen távol vagyunk még, alig vártam, hogy megérkezzünk. Több kis sziget mellett is elhaladtunk, csináltam 1-2 képet az ablakból, de az nem volt túl tiszta, így a képek minősége se a legjobb.



Végre megláttunk egy nagyobb szigetet, ami már a Lewis and Harris volt. Ekkorra a hullámok is lecsendesedtek, én is megnyugodtam. Elég lassan közeledtünk a part felé, de addig is fotózgattam az ablakból:



Arnish Point Lighthouse, Stornoway világítótornya

Arnish Point Lighthouse


Stornoway

Végre megérkeztünk. Stornoway sokkal nagyobb város, mint amekkorának elképzeltük. A Tescot rögtön kiszúrtuk, mondtuk is, hogy oda majd visszamegyünk, de előtte szerettünk volna túllenni a sátorállításon, úgyhogy egyből a kempingbe mentünk, ami 8 percre volt a kikötőtől autóval.


Laxdale Holiday Park

A kemping recepciója nyitva volt, de nem volt bent senki. Vártunk pár percet, majd kimentünk, hátha látunk valakit. Nemsokára jött is egy idősebb férfi és elintéztük a bejelentkezést. Kifizettük a sátorhelyet, ami elektromos árammal 5 éjszakára 160 font volt 3 főre. A nagy sátrat vittük, úgyhogy a mérete miatt drágább volt a sátorhely. A férfi végigmutogatta mit hol találunk. A kemping nagyon jól fel volt szerelve mindennel, volt egy kis konyha, ahol lehetett főzőcskézni, egy mosoda és mosogatóhely valamint WC és zuhanyzók. Tényleg volt benne minden, amire szükség lehet. Megmutatta hova húzhatjuk fel a sátrat. Nem mi voltunk az egyetlen sátorozók, de volt hely bőven. Naponta változott a felhozatal, jöttek-mentek a kempingezők, de a szemközti szomszédok már akkor is ott voltak, mikor megérkeztünk és mikor hazamentünk ők még maradtak.

Recepció

Lakókocsik


A zuhanyzók és a WC épülete

Hozzáláttunk a sátorállításhoz. Az eső már csak csepergett, de hamarosan elállt teljesen. A nap viszont nem sütött ki. Miután elkészültünk, lementünk a Tescoba bevásárolni autóval, majd visszajöttünk, bekevertünk egy üveg boroskólát és elmentünk sétálni a városba.

A sátrunk


Városnézés

Stornowayben kb. 8000-en laknak, ami ahhoz képest, hogy milyen messzi sziget, nem is kevés. Eredetileg egy viking település volt, melyet a kikötő köré építettek. A település neve az ónorvég Stjornavagr szóból származik, melynek jelentése kormányzó öböl. A város a középkorban kezdett fejlődésnek indulni, ekkor építették a várat is.

Egy ház a kemping bejáratával szemben






Kb. 15 perc alatt értünk a belvárosba gyalog, de persze nem siettünk és sokat fotóztunk út közben. Az egyik körforgalomban szinte ikonként áll a fából faragott felföldi bika szobra. 



A bikaszoborral szemben, az út másik oldalán egy hajó és egy horgony díszít egy hatalmas füves területet.









Kicsivel lejjebb ismét érdekes szobrokra bukkantunk.






















Stornoway vára















A kikötőben több szobor is található, a kezében lazacot tartó, sárga ruhába öltözött halász szobra a képeslapokon is gyakran megjelenik.




Ma a kikötő egy csökkentett létszámú halászhajó flottának, egy kishajó-kikötőnek, valamint egy kirándulóhajó-kikötőnek, egy hajógyárnak és 3 nagy kereskedelmi kikötőnek ad otthont. Egy vízimentő egység is üzemel az öböltől nem messze. Az öböl szájában levő Arnish Pointon található egy világítótorony, amely a kikötő megközelítését segíti a tenger felől, valamint egy hínár- és egy energiafeldolgozó.






A Heringlány szoborral azokról a nőkről emlékeznek, akik a heringgyárban dolgoztak a 19. és a késő 20. században. Ezeknek a nőknek percenként 30-35 heringet kellett kibelezni, amit aztán rétegesen sózott hordókba csomagoltak. Minden egyes hordóban legalább 700 hering volt.


A sós hering legfontosabb európai piacai Németország, a Baltikum és Oroszország voltak. Sajnos a világháborúk végül véget vetettek az iparnak. Ez a szobor vizuális segítséget nyújt minden Stornoway-i látogató számára elképzelni, hogy a heringlányok milyen fontos gazdasági és társadalmi hozzájárulást nyújtottak a Külső Hebridák történetéhez.

Heringlány





Plakátok egy ház falán

Folytattuk a városnézést.


A kavicsokon hempergő két vidám fóka szobra szintén a kikötőnél található.



Kompkikötő


A South Beach /Déli strand/ partján lévő csónakot formázó farudakból készült szobrot az Iolaire-katasztrófa áldozatainak emlékére állították. A HMY Iolaire 1919. január 1-jén indult egy veszélyes útra Stornoway-be, az. I. világháború végén, amikor is a rossz időjárási körülmények között néhány méterre a kikötőtől egy sziklának ütközött. A hajón lévő 280 tengerészből csak 79 maradt életben. Ez volt a történelem egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófája. A fából kirakott hajó pontos másolata a katasztrófában odaveszett hajótestnek. A 280 db faoszlop a hajón lévő legénység számát jelöli, amiből a fehérre festett rudak a tőlélőket szimbolizálják. Dagálykor a szobor nagy részét elönti a víz.














Városháza

A Városháza tornya



Kicsivel arrébb a másik fókás szobortól, egy másik hasonló szobrot is találtunk, mely szintén két fókát ábrázol.



Egy seregély kaja után kutatva a szemetes tetején


"Ebben nincs semmi"


Kezdtünk megéhezni és a kikötő környékén láttunk pár pizzázót és kebabost. Csodálkoztunk is, mert a Skye szigeteken egyáltalán nem voltak ilyenek. Bementünk az egyikbe, ahol pizza is és kebab is volt. Mi a kebabot kóstoltuk meg. A fűszerezése tikkás volt, de finom.


Martin's Memorial Church




Visszafelé egy másik úton mentünk. Átmentünk a kastlyhoz vezető úton, majd jobbra fordultunk, a hatalmas golfpálya felé.




A Stornoway Golf Club ad otthont minden év júliusában a 3 napos Hebridai Kelta Fesztiválnak /Hebridean Celtic Festival/. Ez egy kelta zenei fesztivál, ahol nemcsak nagyobb zenekarok, hanem helyi együttesek és szólisták is fellépnek. Ezenkívül színház, gael mesemondás, és shinty meccs /skót játék, hasonlít a gyephokihoz/ szerepel a programban.

Stornoway Golf Club





Még tovább is vezettek ösvények, de mi visszamentük az útra, és a kemping felé vettük az irányt.





Világháborús emlékmű a dombtetőn


Lassan aludni mentünk, mert hosszú volt ez a mai nap. Meglepő, de az esős idő ellenére nem volt hideg. Este kicsit befűtöttünk a sátormelegítővel és úgy aludtunk el, hogy az ágymelegítő is be volt dugva, viszont éjszaka felkeltem és kihúztam, mert melegem volt.



Kapcsolódó bejegyzések:

Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 1. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 2. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 3. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 4. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 5. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 6. nap









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése