Skócia, Loch Lomond - Inchconnachan sziget 1. nap

2019/09/14-2019/09/15.

Sátorozás a kenguru szigeten

Ezúttal egy kalandos sátorozásban vettünk részt, egy lakatlan szigeten. Nagy kalandnak ígérkezett a dolog és szerencsére nem csalódtunk benne. Az Atlas Obscura oldalán találtam ezt a lakatlan szigetet, ami a Loch Lomond tóban helyezkedik el, sok más szigettel együtt. Az Inchconnachan sziget érdekessége, hogy vadon élő kenguruk lakják. Skóciában vadon élő kengurukat látni nem egy mindennapos dolog, úgyhogy meg is szerveztem az utazást. Nem volt egyszerű, mert nincs menetrendszerinti hajójárat a szigetre, viszont lehet csónakot vagy kajakot bérelni Luss kikötőjében. Először mi is erre a megoldásra gondoltunk, de akkor saját magunknak kellett volna megtalálni a szigetet és vagy sikerül vagy nem, még GPS-el is. A másik probléma pedig az volt, vajon ki tudunk-e kötni a csónakkal és ha igen éjszaka nem lopja-e el valaki aki arra jár? Hiszen a szigetet rendszeresen látogatják a turisták. A kajak még megoldhatóbb lett volna, de azzal biztos beleborolunk a vízbe, ezért azt gyorsan ki is zártuk. Írtam egy e-mailt a Loch Lomond Leisure-nek, ahol a csónakot lehet bérelni és megkérdeztem mi a legjobb megoldás. Ők a speedboat taxit ajánlották, ami oda-vissza 120 fontért elvisz minket. Kicsit sokaroltam, de mivel ez látszott a legjobb megoldásnak, lefoglaltam a taxit szombat du. 3 órára, visszafelé pedig másnap fél 2-re. Egyből ki is kellett fizetni, amit akkor sem térítenek vissza, ha netalántán meggondolnánk magunkat.

1. nap

Városnézés Lussban és utazás a szigetre

Reggel 7 órakor indultunk itthonról, 3-an mentünk, egyik barátunkkal. Út közben megálltunk egy benzinkútnál WC szünetre, ott voltak ajándékboltok is, kicsit szétnéztünk, majd tovább indultunk. Dél környékén érkeztünk meg Luss nevű faluba, ahonnét a vizitaxi is indul. A kikötőtő mellett van egy hatalmas parkoló, ahol éjszakára is lehetőság van otthagyni az autót, azonban a parkolásért fizetni kell, de csak ha jól emlékszem reggel 8-tól este 6-ig. Nem volt olcsó a parkolójegy másnap du. 3-ig /biztos ami biztos inkább addig vettük, ha netalántán késne a taxi visszafelé/. 12 font körül fizettünk. Még volt 3 óránk indulásig, addig elmentünk megnézni a falut, bár mi már láttuk egyszer.

Luss

A festői falu a Loch Lomond tó nyugati partján fekszik. Már a középkorban is lakott terület volt, de a most látható falu nagy részét a 18-19. században építették. Tavasszal és nyáron a házai virágba borulnak, mely rendkívül látványossá teszi a környéket.

Ajándékboltok és kávézók a parkolóban

A parkoló

Először megnéztük a tavat, már úgyis rég láttuk. A Loch Lomond egy édesvizű tó a Skót-felföld határán, mely elválasztja Közép-Skóciát és a Felföldet. Nagy-Britannia legnagyobb tava, amely temérdek szigetet tartalmaz. Átlagos mélysége körülbelül 37 méter, legmélyebb pontján 190 méter mély.  A Ben Lomond, a legdélebbi skót csúcs („munro”) a tó keleti partján található 974 m-es magassággal.

A kikötő, innét fog indulni a taxi

Kb. 1500 évvel ezelőtt egy ír misszionárius, St Kessog érkezett a faluba, aki kereszténységet hozott. Abban az időben Luss-t Clachan Dhu, azaz Sötét falunak nevezték, mert a környező hegyek árnyákában feküdt. St Kessog mártírhalált halt és testét édes gyógynövényekkel balzsamozták. A legenda szerint a növények kinőttek a sírján új nevet adva a falunak: lus gael nyelven gyógynövényt jelent.

Átmentünk egy hídon Luss zöld övezetére és tettünk egy kört a gyalogúton.

A kiírás szerint az 500-as években ezen a helyen egy templom állt. Ma már csak egy kelta kereszt látható.

Luss jelenlegi temploma 1875-ben épült, de a temető sokkal régebbi. A legkorábbi kövek a 7. vagy a 8. századból származnak, és tartalmaznak egy 11. századi viking vérfarkassírt is.

A templom

Visszatértünk a kikötő közelébe, de még mindig volt időnk bőven, úgyhogy sétálgattunk kicsit a part mentén.

Útban Inchconnachan felé

Fél 3 körül útra készen voltunk, elindultunk a kikötőbe. Ott egy fickó már kérdezte is, hogy a taxira várunk-e és mikor mondtam, hogy igen, kérte a nevemet. Megvolt a foglalásom, úgyhogy minden rendben, csak várni kellett pár percet, mert a sofőr még nem volt ott. Addig lepakoltuk a cuccainkat, ami volt jó sok, mivel a kemping cuccokat is vittük magunkkal, bár csak a legszükségesebbeket a kis 4 személyes sátorral. Nemsokára jött a sofőr, beszálltunk a hajóba és elindultunk.

A vizitaxi vezetőfülkéje

Kezdetben lassan mentünk, az teljesen jó volt, nyugodtan tudtam fotózgatni is, majd hirtelen begyorsult. Fél perc múlva megállt, mert rájött, hogy túl magasra emelkedik a hajó orra, úgyhogy átpakolta oda a cuccainkat. Úgy már jó volt, csak néhány méter után az egyik hálózsák majdnem beleesett a vízbe, a fickó az utolsó pillanatban kapta el. Nagyon úgy tűnt, hogy ez valami kezdő sofőr, kezdtem is félni, már megint olyan gondolatok, hogy "csak ezt éljem túl". Ha ennyi még nem lett volna elég, pár perc múlva ismét megálltunk, a tó kellős közepén. A fickó elővett egy csavarhúzót és elkezdte szerelni a csónakot. Elszórakozott vele vagy 2 percig, azt hittem meg se tudja csinálni, de végül sikerült. Több gikszer már nem volt, szerencsésen kikötöttünk, de én úgy szálltam ki, hogy soha többet ezzel a hajóval... Párom mondta is, hogy akkor visszafelé majd úszok... Arról nem is beszélve, hogy a víz bevert a hajóra, így mindenki vizes lett.

Itt még lassan mentünk

A tó a vízmagasságtól függően harminc-egynéhány szigetet tartalmaz. Némelyikük még brit édesvízi viszonylatban is nagynak számít. Az Inchmurrin, példának okáért, a brit szigetek legnagyobb édesvízi szigete. A Loch Tay szigeteihez hasonlóan, némelyik sziget időszámításunk előtt készült mesterséges szigetnek, ún. crannognak tűnik.

Közeledve a szigethez

Inchconnachan sziget

A sziget kikötőjében volt egy férfi, kicsit meg is lepődtem, mert úgy tudtam, hogy a sziget teljesen lakatlan. A férfi elmondta, hogy ő ott lakik az egyik hajóban /több is van neki/, de csak az a kis földterület az övé, ami a szigethez kapcsolódik, a sziget többi része nincs magánkézben. Segített nekünk abban, hol húzhatjuk fel a sátrat, de azt javasolta, hogy mivel 4 személyes sátrunk van, jobban járunk, ha a tó másik végébe megyünk, mivel ezen az oldalon nagy szélviharok szoktak lenni és a nagyobb sártakat lehet, hogy elfújná.

Kicsit hitetlenek voltunk, hogy valóban azon a szigeten vagyunk, ahova jönni akartunk, mivel a taxi vezetője úgy tűnt nincs a helyzet magaslatán, nem lepődtünk volna meg túlságosan, ha egy másik szigetre visz minket. De mikor elindultunk a tó másik oldalára, elhaladtunk egy romos ház melett, ekkor már sejtettem, hogy mágiscsak jó helyen vagyunk.

Kb. 20 perc alatt értünk át, de ott épp voltak sátorozók, bár elfértünk volna mellettük, de nem nagyon akartunk ilyen közeli szomszédokat. Néhány méterrel távolabb közvetlenül a parton találtunk egy füves részt, ami még elég nagy volt ahhoz, hogy a sátor elférjen rajta. Nem volt a legtökéletesebb, ezért arra gondoltunk szétnézünk a part mentén, hátha máshol találunk egy jobb helyet. Párom ottmaradt a cuccokkal, mi ketten a 3. utitársunkkal elindultunk "felderítő útra".

Annak ellenére, hogy a sziget lakatlan, voltak gyalogutak, némelyik jobban járható volt, némelyik kevésbé és néhánynak egy idő után vége szakadt. Találtunk egy keresztet is a part menti gyalogút mellett Douglas Wilson felirattal. Nem tudom ki lehetett az illető.

Éppen vitatkoztunk valamin, amikor "felderítő társam" csendre intett, hogy ott van egy kenguru előttünk a gyalogúton. Én először nem láttam, mert ő ment elől és nem is akartam elhinni, biztos csak ugrat, de aztán odanéztem és valóban ott volt. Ott állt velünk szemben két lábon, kb. 5 méterre tőlünk, mellső lábait cukin felemelve és csak nézett minket mozdulatlanul. Először mi sem mozdultunk, csináltunk róla néhány képet, de sajnos a növények nagyon takarták és szinte csak a feje látszott ki és testének a körvonala. Megpróbáltunk közelebb menni hozzá, de ekkor megfordult és elszaladt. Nagyon édes volt.

Kenguru

Kicsit közelebbről

A Bennett kenguru vagy más néven Vörösnyakú wallaby valójában nem igazi kenguru, de a kengurufélék családjába tartozik. Tasmánia és Ausztrália délkeleti partján őshonosak, az eukaliptuszerdőkben és a bozótos területeken fordul elő. Szürkületkor és hajnalban táplálkozik, néha napközben is. Tápláléka fűfélék, levelek és más lágy szárú növények. Hogy hogyan kerültek olyan messziről erre a kis szigetre? A történet a 20-as évekbe nyúlik vissza, amikor megjelent a szigeten Lady Arran Colquhoun hétvégi háza. A wallbykat ő telepítette a szigetre a második világháború után, melyek Colquhoun lámákat és más egzotikus állatokat is felvonultató magánállatkertjéből kerültek ide. Számuk gyorsan nőni kezdett, annak ellenére, hogy az állományból több példányt is brit állatkertek, illetve a felső tízezer egyes tagjai kaptak meg. Akkoriban kb 60-an lehettek a szigeten, mára már csak 30-ra saccolják az itt élő kenguruk számát.

Megpróbáltunk utána menni, de sajnos nagyon hamar eltűnt, ezért feladtuk és mivel a sátorállításhoz sem találtunk jobb helyet, visszafordultunk és már messziről jeleztünk páromnak, hogy mégiscsak maradunk ott.

Elkezdtük hát felállítani a sátrat, ami gyorsan ment, kb- 1 óra alatt mindennel kész voltunk. Esőt mondott mára és be is volt borulva, de eddig megúsztuk. Mikor elkészültünk a sátorral elmentünk sétálni a szigeten, abban a reményben, hátha látunk még kengurukat. Először Lady Arran házát kerestük fel, amihez vissza kellett menni majdnem egészen addig, ahol kitett minket a taxi.

Itt húztuk fel a sátrat

Kilátás a sátorból

Háttérben a másik sátorozó társaság

A sziget tele volt mocsaras, mohás részekkel, nagyon kellett figyelnünk hova lépünk, különben bokáig süllyedtünk.

Lady Arran necsak állatszeretetéről volt híres, de a sebesség megszállotjaként is kitűnt kortárasi közül. Imádta ugyanis a motorcsónakokat. Az alagútszerű építmény, ahol a hajókat a vízbe csúsztatták még ma is látható a parton a házától nem messze.

A Lady 2013-ban 94 évesen halt meg. A hétvégi háza még ma is áll, de már eléggé romos állapotban. Iagzából nem lenne szabad bemenni, ki is volt írva, de hajtott a kíváncsiságunk. A házban rengeteg szoba volt, majdnem mindegyik külön fürdőszobával. Legalábbis a maradványok erről árulkodtak. Arra gondoltunk talán ki is adta a szobákat azoknak, akik a szigetre látogattak, azért volt szükség ennyi fürdőszobára, de erről semmilyen információt nem találtam.

Az egyik helyiségben, rögtön a bejáratnál, egy térkép volt a falra festve, mely a Loch Lomond szigeteit ábrázolja és még az is meg volt jelölve rajta, hogy hol vagyunk éppen. A térkép még mindig nagyon jó állapotban van.

A kenguruk a Lady halála után is a szigeten maradtak és azóta itt élnek. A populáció két pártól származik, akiket 1975-ben telepítettek ki a Whipsnade állatkertből. Nem örül mindenki a kenguruknak, egyesek szerint az őslakos állatokat kellene előnyben részesíteni és nem azokat, amiknek nem kellene itt lenniük. Másrészt vannak olyan vélemények, akik szerint a kenguruk irtják a Skócia legritkább madarának számító siketfajdokat. Mások ezzel nem értenek egyet, hiszen a populációt hetven év alatt nem érték károk, sőt, a fajdok baj esetén képesek lennének egyszerűen továbbállni egy szomszédos szigetre. Akárhogy is, de a szigetre elsősorban senki nem a siketfajdok miatt megy, hanem mindenki a kengurukat szeretné látni. Ha ők eltűnnének, a sziget hírneve egész biztosan csökkenne.

Miután megszemléktük a házat visszamentünk a sátrunk felé, de még nem fejeztük be az erdei túrát, gondoltunk elmegyünk arra, ahol a kengurut láttuk.

Sajnos elkezdett esni az eső és a délután/este hátralévá részében ki is tartott, bár csak szemerkélt, de az épp elég volt. Ennek ellenére folytattuk a kenguru-vadászatot, kevés sikerrel. Láttunk viszont őzeket, amik az erdőben szaladoztak, de túl messze voltak tőlünk és a fák is nagyon takarták, ezért nem sikerült fotót készíteni róluk. Kicsivel arrébb észleltünk egy mozgást a növények között, de hogy milyen állat lehetett, azt sajnos nem láttuk.

Az eső nem nagyon akart elállni és kezdett sötétedni is, és miután bejártuk szinte az egész szigetet, úgy döntöttünk visszamegyünk a sátorba. Hamar lefeküdtünk aludni, mindenki fáradt volt, úgyhogy 9 óra környékén már aludtunk is.

Kapcsolódó bejegyzések:

Skócia, Loch Lomond - Inchconnachan sziget 1. nap
Skócia, Loch Lomond - Inchconnachan sziget 2. nap