2023/04/18 - 2023/04/20
Dél Skócia - Dumfries & Galloway
3 napos szabadnapunkon Skócia déli részére látogattunk, Dumfries & Galloway-be. Talán délre kevesebb túrista megy, mint az északabban fekvő részeire, de én úgy gondolom, hogy méltánytalanul hanyagolják ezeket a területeket. Nekünk mindenesetre a fenyőerdőkkel teli Galloway Nemzeti Park és környéke nagy kedvencünk. Nem először járunk errefelé, de még mindig nagyon sok hely van, amit itt meg szeretnénk nézni. A korábbi bejegyzés itt olvasható: Dél-Skócia - Caerlaverock kastély, Machars félsziget és Galloway Forest Park
1. nap - 1. rész
Crichope Linn
Itt a tavasz és egész szép idők vannak mostanában, így bevállaltuk idei első sátorozásunkat. A Castle Cary Holiday Parkban foglaltam 2 éjszakára sátorhelyet, ahol voltunk már egyszer, és akkor is nagyon tetszett, de akkor csak 1 éjszakára jöttünk, nem igazán volt időnk szétnézni a kempingben. A mostanra betervezett programokhoz helyileg megfelelt, így most újra ellátogattunk oda. Nem indultunk túl korán itthonról, reggel 7-re nagy nehezen sikerült útra készen lennünk és egy kis kitérővel a kemping felé, a Crichope Linn-t látogattuk meg.
Ha valaki volt már a Finnich Glen-nél és lenyűgözte az a hely, akkor ezt sem szabad kihagynia, mert hasonló, bár mindkét hely rendkívül egyedi. Mindenesetre a Crichope Linn egy igazán varázslatos hely, mely a 17. században biztos menedéket nyújtott a Covenanters skót vallási és politikai mozgalom tagjainak, a 18. században pedig költőknek és íróknak adott ihletet. Mára nagyrészt elfeledett lett és csak az ínyenc turisták és a fotósok látogatják, sokan nem is tudnak a létezéséről.
Akik imádják a Finnich Glen-t, de zavarja őket a sok ember (az utóbbi időben megnövekedett ott a turisták száma) és inkább nyugalomra vágynak egy csendes, de lenyűgöző helyen, azoknak nagyszerű alternatíva lehet a Crichope Linn. Én most megírom ezt a bejegyzést, közzéteszem a képeket és a videót is, ami ott készült, de nem szeretnék pontos útmutatót írni, hogy hol található, mert szeretném, ha ez a hely megmaradna annak, ami jelenleg is: egy nyugodt, békés és kevésbé elturistásodott helynek, ahol nem az embereket kell kerülgetni, hanem elmerülhetünk egy kicsit a természet hangjaiban és szépségében. /Zárójelben megjegyzem, van egy harmadik hasonlóan elbűvölő és rejtett hely is Skóciában, a Den Finella./
A Crichope Linn-ről készült videó:
Van egy kis kijelölt parkolója, ahonnét kb. 20 perc alatt érhető el a szurdokos terület kezdete és a vízesés, mely a Crichope Linn legszebb része. A parkoló közelében egy félig kidőlt tábla jelzi a helyes irányt:
Az a 20 perc, amíg a szurdokos területet elértük, nem volt túl látványos. A gyalogút végig a Crichope Burn patak mellett halad.
A 19. században kiterjedt úthálózatokon keresztül lehetett eljutni erre a csodálatos helyre és több híd is átívelt a Crichope Linn felett a leglátványosabb részeken. Ezek mára már eltűntek, de az egyik híd vörös homokkő pillérei még mindig a patakban fekszenek, mielőtt elérnénk a szurdokot. Az ösvényeket ma már nem tartják karban, egyes részei még mindig jól járhatók, más részek viszont rendkívül veszélyesek, ezért, ha valaki ide látogat, mindenképp legyen körültekintő és óvatos.
A szurdok környékén számos kőzeten 18. és 19. századi felirat található, köztük állítólag Robert Burns is itthagyott az utókornak egy vésetet.
A skót nyelvben a "linn" vízesést jelent. Több, mint 30 méter mély, a Crichope Burn patak által alakított terület nagy része puha, vörös homokkőből áll. Sokáig azt hitték, hogy a szurdokban természetfeletti lények rejtőznek és egy természetes kő, az "Elf's Kirk" állt a bejáratánál, amit lebontottak, hogy építkezéshez használjanak. Mára csak egy sziklafal maradt belőle, amin szintén vésetek találhatók, állítólag nagy részük a Covenants idejéből származik. A legenda szerint egykor itt gyűltek össze az elfek és a város más, természetfeletti erőivel rendelkező lakói.
 |
| Az Elf's Kirk maradványa |
A vízeséshez egy természetes boltív vezet, amely szinte el van rejtve a páfrányok között. Innét nyílik a legszebb kilátás a zuhatagra. A boltív oszlopain szintén vésetek figyelhetők meg.
A szurdok egyes helyeit nevekkel illették, a vízesés alatti mély, kör alakú "üstöt" pl. a Pokol üstjének /Hell's Cauldron/ hívják. Van egy természetes homokkő-pad is, a Souter széke /Souter's Seat/, melyet állítólag egy cipészről nevezték el, aki egykor itt bujkált, és a Covenants-ekkel folytatott kereskedést. A "Burley’s Leap" nevezetű helyen pedig állítólag át lehet ugrani a szurdok felett, ahogy régen az egyik Covenanters tette, miközben menekült üldözői elől. Azonban nem tanácsos utánacsinálni.
 |
| Talán ez lenne a Pokol üstje? |
Innét vezet tovább egy ösvény végig a patak mellett, de helyenként nagyon rosszul járható. Mi végigmentünk majdnem egészen a tetejéig, de már csak egy igazán látványos rész van, nem sokkal a vízesés után, ahol a gyalogútról jobbra letérve a Nyelőcsőnek /Gullet Spout/ nevezett helyet láthatjuk, itt két kör alakú mederben hömpölyög a víz tovább.
Az erdőben tavasszal sok medvehagyma található és olyankor fehérbe borítja a tájat, de most még nem virágzott, viszont az illata erősen érződött.
Volt még néhány szebb hely a patakon, de a vízesés környékén lévő táj mellett ezek már eltörpültek.
A parkolóba ugyanazon az úton lehet visszamenni. Nekünk a szívünkbe lopta magát a hely, ám történt egy kis negatívum, szerettünk volna néhány drónos felvételt készíteni és beküldtük a vízesésnél a szurdokba, ami nagy hiba volt. Túl sok apró vékony ág nyúlt be mindenfelé és az egyik óvatlan pillanatban a drón nekiment az egyiknek és belezuhant a vízbe. Nagy nehezen sikerült kimentenünk, de már nem működik... A följebb belinkelt videón látható az esés pillanata a drón szemeivel nézve, valamint a mentési akció is.
További képek:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése