Oldalak

2018. szeptember 5., szerda

Dél-Skócia - Caerlaverock kastély, Machars félsziget és Galloway Forest Park

2018/08/11-2018/08/12.

Dél-Skócia

1. nap

Skócia déli részén nézelődve rábukkantam egy olyan kempingre, ahol kinti és benti medence is van, a közelben látnivaló is található bőven, úgyhogy ezúttal Skócia déli részére látogattunk. Első megállónk egy kastély volt, ami egy pici kerülővel pont útba esett.


Caerlaverock Castle
/Caerlaverock Kastély/

Nem sokkal 10 óra után érkeztünk, majdnem nyitási időre, így 1-2 emberen kívül szinte senki nem volt. A vár a Historic Scotland birtokában van, így az English Herritage kártyánkkal ingyenesen megtekinthettük, mivel már második éve vagyunk tagok.

Épület a vár bejárata mellett

Vetettünk néhány pilantást a várra, majd a vár melletti gyalogúton felkerestük a régi erődítmény maradványait.

Caerlaverock kastély


Így nézett ki régen

1220 környékén John Maxwell rendelte el az első Caerlaverock kastély felépítését, mely azon a helyen állt, aminek a maradványait itt láthatjuk. Ez volt az első kőből készült kastély Angliában.


Eredetileg a kastély egy árapály területen állt, akkoriban nagyobb volt a vízállás a tengeren, mint most. Az árapály részen egy kikötőt hoztak létre. Az elkerített terület nyomait, mely körülvette a kastélyt, ma is láthatjuk az erdő szélén.

Az építészek célja egy téglalap alakú felület létrehozása volt, agyag felhasználásával. A híd mellett egy várások volt kialakítva.




Azonban ez egy nedves és sáros hely volt a mindennapi élethez. Olyannyira, hogy az épület kezdett összeomlani. Maxwell fia döntött úgy, hogy felépít egy másik kastély 200 méterrel északra ettől helytől.


Vissza az újabb építésű várhoz

Érdekes, hogy a kastélyba anélkül is be lehet jutni, hogy előtte bemennénk a jegyirodába és jegyet váltanánk. Kicsit becsületkasszásnak tűnik így, de Angliában ez nagyon jól működik, valószínűleg nem sok ember akar bemenni jegy nélkül.

A jegyiroda épülete

Szombat lévén pont belefutottunk egy esküvőbe, mire visszaértünk a régi vármaradványok megtekintéséről, már kezdett gyülekezni a tömeg, amit egy skótdudás vezetett be a várba.


Caerlaverock várának a romjai 12 kilométerre található Dumfries városától. Az 1270-ből származó, látványos, háromszögű erőd területén van egy felvonóhíd, egy vízes árok és egy lenyűgöző, duplatornyú kapu. Nithsdale első grófja adta hozzá a heraldikai szimbólumokat és a kerek ablakokat, nem sokkal később pedig a várat elhagyták. A közeli mocsár igazi mennyország a hattyúk, kacsák és gázlómadarak számára, télen pedig Brent libák ezrei költenek itt.



A Caerlaverock kastélyt a korai időkben folytatott kereskedelem irányítására építették.




Amíg a házasulandó felek elvégezték a szertartást a kastély hátsó részében, addig mi megtekintettük belülről a várat. Nem akartuk zavarni őket.














A vár hátsó részében található egy viszonylag nagy hely, ahol elfért a rokonság. A fotókat is itt készítették az ifjú párról. Nekünk a skót dudás tetszett a legjobban, valamint a menyasszony skót-kockás menyasszonyi ruhája. Egy igazi skót esküvő szemtanúi lehettünk.



Az alábbi képen látható a várat körülvevő víz egy része, ami most nagyon be volt nőve mohával, így nem volt annyira látványos, mivel nem nagyon különült el a fű színétől.

A várat körülvevő víz

Egy torony teteje








Fura írások a falon









Kilátás a várból

Ezután kívülről is körbesétáltuk a várat, innét már nagyon jól látszott, hogy az egész épület egy tó kellős közepére épült.







Lovaskocsi szállította el a menyasszonyt és a vőlegényt




Castle Cary Holiday Park

A vár után egyből a kempingbe mentünk, mert szerettünk volna még aznap pancsizni egy kicsit, bár nem volt annyira meleg, hogy a kinti medencét is bevállaljuk.

A sátrat a kemping egyik legszebb helyére húzhattuk fel, ugyanis pont a kemping mögött lévő várra nézett a sátorhelyünk. Arra sajnos nem jutott időnk, hogy a várat közelebbről is megszemléljük.

Vár a kemping mögött

A kemping

A sátor belülről

A sátor belülről

A sátor
Miután felállítottuk a sátrat, elmentünk megkérdezni mennyibe kerül a medence használata. Sikerült is kideríteni, 1,80 font volt, de akármeddig bent lehetett lenni, nem csak 1 órán keresztül, mint ahogy az néhány helyen divatban van. Ráadásul a benti medence épületéből nyílt a kinti, úgyhogy azt is igénybe vehettük, viszont a vízhőmérséklet letesztelése után úgy döntöttünk, hogy marad a benti. Annak sem volt túl meleg a vize, de legalább bent meleg volt. A víz mélysége 1 méter 50 cm volt, úgyhogy nekem nyakig ért. Kicsit féltem is benne, mert nem tudok úszni. Az éppen csak langyos víz miatt nem is maradtunk túl sokáig benne, kb. háromnegyed óra múlva visszaballagtunk a sátorhoz. A felfrissülés után viszont újult erővel indulhattunk egy kis kirándulásra a délután hátralevő részében.



Machars félsziget
/The Machars/

A Dumfries és Galloway megyét átszelő főút teljesen étmegy a háromszög alakú Machars félsziget északi részén. Gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a területet, pedig sok mindent kínál a látogató számára, beleértve az őskori emlékek gazdagságát, Skócia legdélibb lepárlóját és a skót kereszténység bölcsőjét.

Találtam az interneten egy 70 mérföld hosszú autós túraútvonalat, mely gyakorlatilag a félsziget összes látnivalóját érinti. Mi idő hiányában csak az elejét tettük meg, hiszen az úgy ér valamit, ha minden egyes látnivalónál meg is álluk és szétnézünk. Ha viszont valaki szeretné végigjárni a teljes útvonalat, akkor ezen a weboldalon találja a teljes leírást.


Newton Stewart

Az autós túra Newton Stewartból indul, mely egy fontos piaci város. Központja egy nagy vidéki területnek, amely magában foglalja északon a hatalmas és gyéren lakott Galloway erdei parkot, délen pedig a Machars félszigetet.

Leparkoltuk az autót az egyik félreeső kis utcácskában és elmentünk felfedezni a kicsiny várost.



A város központi utcája a Victoria Street, mely hangulatos színes épületekkel van szegélyezve, ezen az utcán különféle boltok is megtalálhatók, az ajándékboltoktól a ruhákat kínáló üzletekig.

Victoria Street

A Cree híd közelében található a Town Hall, melynek történelme az 1800-as évekig nyúlik vissza. Fehérre meszelt fala, már messziről felhívja magára a figyelmet. Első ránézésre inkább templomnak tűnt, mint városházának.

Town Hall

Egy kis mellékutca



A Cree folyó partján egy emlékmű található, melyet Randolph, Galloway 9. grófja tiszteletére állítottak.

Randolph emlékmű



A város a Cree folyó nyugati partján helyezkedik el, ami sok évszázadon a legalacsonyabb pont volt, ahol át lehetett haladni. A folyó másik oldalán a Minnigaff nevű kisebb település található. Nevét valószínűleg a gaeli "Muillin an Ath" vagy a "Mill by the Ford"-ból származik, és valószínűnek tűnik, hogy az 1200-as években már létezett.

A Cree folyó

A folyóra 1745-ben egy hidat építettek, melyet 1806-ban elmosott az árvíz, ennek a helyére került a ma is látható Cree híd, amely ma is összeköti Newton Stewartot a Minnigaff nevű településsel.

A Cree híd

A folyó túloldalán található Minnigaff


A Cree híd


 Közel a Town Hall épületéhez található a kékre meszelt Galloway Arms Hotel.

Galloway Arms Holet



Egy rövid séta után a főutca mentén visszatértünk a parkolóhoz és folytattuk a túra következő települése felé az utat.

Itt parkoltunk


Wigtown

Wigtown a Wigtown-öböl közelében fekszik, körülbelül hat mérföldnyire Newton Stewart-tól délre. A város talán arról a leghíresebb, hogy Wigtown volt a kereszténység bölcsője Skóciában.


A város legnagyobb épülete a County Buildings and Town Hall /Megyei épületek és városháza/, mely az elmúlt években átalakításokon ment keresztül, melynek során gyönyörű rózsaszín és  méz-színű köveket kapott, emelve így a város arculatát.

A felújított épület minden nap nyitva tart, és ma otthont ad egy kis múzeumi kiállításnak a földszinten, egy számítógépes központnak (ingyenes használat a látogatók és a lakók számára), valamint a legfelső emeleten a Wildlife Viewing Room nagyszerű panorámaablakokkal rendelkezik, amelyek lélegzetelállító kilátást nyújtanak a Galloway-hegységre Creetown felett, valamint az angol tóvidékre.

County Buildings and Town Hall

County Buildings and Town Hall előtt található egy hatalmas parkoló, úgyhogy itt leparkoltuk az autót. Külön jó hír, hogy a parkolásért egyik településen sem kellett fizetnünk az autós túra során.




Bank Street





Ha a Bank Street-en elindulunk a városháza északi oldalán, elérjük a Wigtown Parish Church-öt. A közelben vannak a korábbi egyház maradványai is.

Wigtown Parish Church



Háttérben a régi templom maradványai


Régen Wigtown fontos kikötőváros volt és közelebb feküdt a tengerhez. Ma már a Harbour /kikötő/ csak árnyéka régi önmagának, de a templomtól lefelé haladva eljuthatunk oda.

A Harbour felé

A Harbour helyén, ma a Wigtown martirs emlékoszlop áll, de mi nem mentünk le, hogy közelebbről is megszemléljük.

Harbour

Visszafelé

Amint visszaértünk az aszfaltos útra két lovat pillantottunk meg az egyik farmon. A kerítésnél elkezdtem hívni őket, ők pedig odajöttek hozzánk, nagyon aranyosak voltak. Adtam nekik enni egy kis füvet.





Kilátás a tenger felé

Visszatérve a városközpontba elindultunk a másik irányba is szétnézni. Szerencsére nem voltak tömve az utcák emberekkel, pedig az idő nem volt annyira rossz, annak ellenére, hogy eléggé be volt borulva, de a hőmérséklet kellemes volt. Voltak olyan pillanatok, amikor egy lélek sem volt rajtunk kívül az utcán.




Wigtown's Triangular Square

A város 1997-ben Skócia Nemzeti Könyvháza lett. A látogatók száma drámaian megnőtt, hiszen mintegy 30 könyvvel kapcsolatos üzlet van Wigtownban és a közeli Bladnoch és Kirkinner falvakban. Ezek több mint 20 könyvesboltot foglalnak magukban, talán leginkább a The Book Shop-ot lehetne kiemelni a North Main Streeten, amely a Skócia legnagyobb használt könyvesboltjának ad otthont. A közelben található egy történelmi újságokat áruló üzlet is, mely 2002-ben elnyerte az Egyesült Királyság legjobb kisvállalkozói díját. Minden ősszel ez a város ad otthont a Wigtown Könyvfesztiválnak.

The Book Shop

The Book Shop


Emlékmű a városközpontban




A Szent Szív Templom


A parkoló

Bladnoch Distillery
/Bladnoch lepárló/

A Bladnoch Whisky lepárló a Bladnoch folyó északi partján áll, Bladnoch faluban, egy mérföldre délnyugatra Wigtown városától. Ez az üzem Skócia legdélibb lepárlója. Sajnos pillanatnyilag nem látogatható, pedig szívesen megnéztük volna belülről is. Kívülről azért lefotóztuk.

Bladnoch Whisky lepárló




Egy kocsma a lepárlóval szemben

A Bladnoch folyó a lepárlótól pár méterre terül el, melyen egy látványos híd halad keresztül.





Következő megálló Kirkinner lett volna, de kezdett sötétedni, ezért úgy düntüttünk, hogy csak Garliestonban állunk meg, így Kirkinneren csak átautóztunk.


Garlieston

Garlieston egy apró kikötő a Machars keleti partján. Eredete az 1780-as évekre nyúlik vissza, amikor Lord Garlies tervezett és épített egy kis kikötőt a Garlieston-öböl védett tengerpartjaira. Régen egy kis település volt itt, amit Cashwhillnek hívtak és rengeteg vizimalma volt. Az 1800-as években Garlieston kikötőt honosított 10 kereskedelmi hajónak.

Boats in the Village parkoló






A kikötő kapacitását 1816-ban bővítették. A helyi ipar bővült a vitorla és kötelek gyártásával, valamint a hajógyártással is. Az 1900-as évek elején a kikötő vasúti összeköttetése miatt speciális kirándulások indultak a kikötőből, lehetővé téve az utasok számára, hogy könnyű hozzáférést biztosítsanak a Man-szigeteki gőzösökhöz. A vasút 1950-ben bezárt, de az Isle of Man-i kirándulások már az 1930-as években megszűntek.

A Garlieston kikötői jelentősége mára szinte teljesen megszűnt, viszont továbbra is fontos központja a vitorlázásnak és más szabadidős vízi járműveknek. Ebből a célból a falu déli vége és a kikötő közötti területen egy Caravan Club-ot hoztak létre.

A Caravan Club bejárata

A kikötőbe épp apály idején érkeztünk, úgyhogy sajnos nem volt annyira látványos, hiszen a hajók csak az iszapos homokon álltak.

A kikötő










Erről a nyugodt kis településről kevesen gondolnánk, hogy nagy szerepet játszott a 2. világháborúban a Normandiai partraszállás megvalósításában.

Sajnos az autós túrát itt meg kellett szakítanunk, mert ránk esteledett, pedig szívesen megnéztük volna még a többi települést is, de talán majd egyszer lehetőségünk lesz rá, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ugyanis éppen hogy visszaértünk a kempingbe, már el is kezdett esni az eső, de legalább kibírta addig.



2. nap

A reggel nem indult túl fényesen, egész éjszaka esett az eső, több-kisebb kihagyásokkal és amikor felébredtünk, még akkor is tartott. Vártunk egy kicsit, hátha eláll, mert nem túl kellemes dolog esőben sátrat bontani. Jól is tettük, mert hamarosan alábbhagyott, ha nem is állt el teljesen. 10 óra környékén sikerült is elindulnunk, de sokmindent nem tudtunk a mai napba belesűriteni, így sajnos a tegnapi autós túrát sem tudtuk folytatni, mert ha már itt voltunk a környéken, a Galloway Forest Parkot mindenképp meg szerettük volna nézni. Így egy hosszabb túra fért csak bele a mai napba.



Galloway Forest Park

A Galloway Forest Park egy erdei park, amelyet a Forestry Commission Scotland működtet, elsősorban Dumfries és Galloway területén. Ez az Egyesült Királyság legnagyobb erdeje.

Az 1947-ben alapított park 774 négyzetkilométeres területen terül el és évente több mint 800 000 látogatót kap. A Glen Trool, a Kirroughtree és a Clatteringshaws három látogatóközpontja évente mintegy 150 000 látogatót fogad. A Galloway-hegyek nagy része a park határain belül fekszik, ahol lehetőségünk van túrázni a hegyekben vagy sziklát mászni.

A szabadidős vendéglátás mellett a park gazdaságilag értékes erdőterületet is magában foglal, amely évente 500 000 tonna fát termel.


Loch Trool trail

A Loch Trool tó /másnéven Glen Trool/ a Galloway Erdei Park igazi gyöngyszeme, mely ma egy gyönyörű és nyugodt tó, de valaha egy heves csata helyszíne volt. Ez az séta teljesen körbemegy a tó körül. Térkép és az eredeti útleírás ezen a linken található.

Túra táv: 8.5 km /5.25 mérföld/
Minimum szükséges idő: 2.5 - 3 óra
Legmagasabb pont: 236 méter
Nehézségi fok: Közepesen könnyű
Parkoló: Caldons car park; koordináták: 55.0801,-4.5124

A túra leírása:

1. szakasz

A parkoló egy félreeső helyen található, az erdő mellett. Nincs túl sok hely az autóknak, de mikor mi voltunk, szerencsére nem voltak sokan. A túra a "Loch Trool circular" feliratú zöld színű jelzótáblánál kezdődik. Menjünk át egy széles hídon a Trool vize felett, majd a kereszteződésnél forduljunk balra. Van egy térkép is kitéve, amin ugyanez a túra útvonala látható, ha megnézzük, láthatjuk is, hogy zöld színnel van megrajzolva ez az útvonal. Innentől egyszerű dolgunk van, mert segítségképpen kb. 50 cm-es farudakat helyeztek ki, a tetején zöld színű jelöléssel. Ha ezeket követjük biztosan nem fogunk eltévedni.

Az út kezdete

Híd a Trool vize felett

Híd a Trool vize felett

A Trool vize


Egy ház kissé távolabb az ösvénytől



Az út ezután áthalad egy második hídon, ezúttal a Caldons patak felett, majd belépünk az egykori kemping területére. A következő kereszteződésnél menjünk balra, majd a Southern Upland Way feliratú útjelző jelzi hol kell elhagyni az aszfaltos utat, majd balra menjünk át egy újabb apró hídon. /Kövessük mindig a zöld jelzésű cölöpöket./ Végül forduljunk jobbra, egy gyalogútra, mely fák között halad keresztül, majd miután leereszkedünk az ösvényen, innét már vethetünk egy első pillantást a Loch Trool tóra.


A Caldons folyó vize

Híd a Caldons folyó felett

Ezeket a zöld jelzésű cölöpöket kell követni










Ösvény a fák között











A fák mögött a tó





Loch Trool


Loch Trool


2. szakasz:

Az útvonal továbbra is a Loch Trool déli oldalán folytatódik, de több emelkedőn és lejtőn kell átmennünk, mint amire számítanánk. Vannak szép kilátások a vízre, először a Glen Trool Lodge-nál és később a Bruce's kő látható magasan a túloldal gerincén /ezt később érinteni fogja a séta/. A tó vége felé az út kissé meredeken emelkedik, többek között néhány lépcsővel.






















A tó mögött lévő hegyekre gyünyörű kilátás nyílik az ösvény ezen részein.


























Itt található egy emléktábla, melyen Robert Bruce skót királyról és a Troolvölgyi csatáról írnak /Battle of Glentrool/.




A lépcsős emelkedő












3. szakasz:

Az út most egy drótkerítés mellett halad, miközben lassan leereszkedik a Loch Trool alatti vonzó völgybe. Végül a város felé tart és eléri a gyaloghídat. Régebben 2 híd haladt át ezen a részen, egy balra és egy jobbra, de a bal oldali hidat teljesen lebontották, így már csak a jobb oldali hídon át tudjuk folytatni a túrát. Teszünk így egy apró kitérőt, de nemsokára találunk egy újabb hidat, ami balra vezet, azon már át tudunk menni.









Az első híd


A második híd

Miután átmentünk a hídon forduljunk balra. Az ösvény a patak mellett vezet végig. Folytassuk az utat kb. 2 km-ig, a közúti út végéig, majd itt találunk egy ösvényt jobbra, az vezet fel a Merrick hegységre.








Elérkezünk az első vízeséshez, mely a Glenhead patakon található, ami nem a leglátványosabb, de azért megér annyit, hogy megálljunk és megszemléljük.







Kis híd a patakon




Eldugott házacska a fák között






Elég szeszélyes időnk volt aznap. Amikor elindultunk szemetelt az eső, fél óra múlva már sütött a nap és meg lehetett sülni, majd kősébb ismét beborult, majd újra kisütött a nap. Mire erre a szakaszra értünk, kezdett ismét beborulni, a hegyekre pedig leszállt a köd, így a képeken olyan hatást kelt, mintha el lenne mosódva, pedig a valóságban is ilyennek láttuk.


Elérkeztünk a második vízeséshez, mely a Buchan patakon található. Ez már kicsit nagyobb volt és hosszabb is, mint a másik, de sajnos lentről nem lehetett túl jól látni, közelebb pedig nem tudtunk menni, mert nem volt kiépített út. A fák is sokat takartak belőle, de azért valamennyi látszik belőle a képeken is.

Vízesés a Buchan patakon





4. szakasz:

Megérkeztünk a Bruce's Stone parkolóhoz, ahonnét a már említett Merrick túra is indul. Itt a séta folytatódik tovább az út mentén, de először tegyünk egy kis kitérőt balra, hogy meglátogassuk Bruce kövét. 


A Bruce Követ (Bruce's Stone), amelyet Robert Bruce /ismertebb nevén I. Róbert/ és az itt lejátszódott troolvölgyi csata emlékére állítottak, amely a 14. század eleji skót függetlenségi háború kisebb, ámde döntő ütközete volt. William Wallace halála után a skótok ügye Bruce kezébe került, aki miután királlyá nyilvánította magát, és kezdetben vereségeket szenvedett az angoloktól, ezzel a csatával fordította meg a háború menetét. A Trool-völgyet minden oldalról hegyek veszik körbe, és ezt kihasználva a gerillatechnikával harcoló skótok 1307 márciusában legyőzték a völgybe szorult angolokat, ezzel egy olyan hétéves sikersorozatot indítva el a skótok számára, amelynek a végén a bannockburni csatában végleg megnyerték a függetlenségi háborút. A követ 1929-ben emelték.

Bruce köve

Bruce köve

Az emlékhely nagyszerű kilátást nyújt a tó partjára, csak sajnos túl sok volt itt is az ember, ezért nehéz volt fotózni.

Kilátás a tóra



5. szakasz:

Miután lemásztunk az emlékhelyről és visszamentünk a parkolóba, folytassuk tovább az utat a kanyargós aszfaltozott úton kb. 2 km-ig, amíg nem látunk egy útjelző táblát, amelyik balra mutat. Itt forduljunk mi is balra, majd nemsokára ismét láthatjuk majd a tavat, egészen pontosan a tó végét. Ezután már nem lesz túl sok látnivaló, erdős területeken haladunk végig, majd csatlakozunk a patakhoz és visszaérkezünk a parkolóba.

Vissza a parkolóba

A parkoló közelében


Egy újabb apró vízesés

Ennél a táblánál kell jobbra fordulni



A Loch Trool széle








A 3 órás túrából most is 4 óra lett, de legalább nem tévedtünk el. Illetve az elején pont a másik irányba indultunk el az útkereszteződésnél, rögtön a parkoló után, de mivel ezúttal letöltöttem a túra gpx file-ját, hamar észrevettük, hogy rossz irányba megyünk. Utána néztük meg az út elején lévő térképet, ekkor láttuk, hogy az út zöld cölöpökkel van jelölve, innentől már könnyű dolgunk volt.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése