2021/04/30 - 2021/05/04.
Cornwall
1. nap
Újra utazunk
A lezárások után végre lehet újra utazni messzire és ottalvós helyekre is, de még csak oda, ahol van saját fürdőszoba és konyha is a szálláson. Volt pár nap szabadságunk, amit végre ki is tudtunk használni, így a tavaly novemberre tervezett cornwalli kiruccanást most ejtettük meg. Egy kempingben lévő karavánt foglaltam le, árban ez volt a legolcsóbb, de túl sokat nem vártunk tőle, reméltük, hogy a célnak azért megfelel majd. Sajnos már elfogadták a foglalást, amikor találtam egy jakuzzis faházat, amibe egyből bele is szerettem, de így maradt a karaván.
Hajnali 5 óra körül indultunk, hogy a mai nap még legyen időnk megnézni 1-2 helyet, ne csak utazásból álljon az egész nap. Még a szállás előtt szerettünk volna megnézni egy várat, amire előzetesen foglaltam jegyet. Számításaim szerint bőven odaérünk majd, sőt ha minden jól megy, még hamarább is. Kb. 1 órája lehettünk úton, amikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam a fényképezőgépem akksijának a töltőjét. Igaz, hogy van hozzá 3 akksim, de még ha spórolok velük sem tart ki 2 napnál tovább, anélkül pedig nem tudom tölteni. Akkor most "gondolkozzunk Béláim", mit is lehetne csinálni. Addig-meddig agyaltam, amíg eszembe jutott, hogy talán egy fényképezőgép szaküzletben lehet kapni hozzá töltőt. Nem érdekelt mennyibe kerül, de biztos nem lehet túl drága. Ki is néztem Bodminban egy szaküzletet és ha minden jól megy út közben, be is tudunk a kastély előtt ugrani. Hát így indult ez a pár napos kirándulás.
Bodmin
Bodminban nem először járunk már, amikor itt voltunk Cornwallban egy hétig, megnéztük itt a börtönt, ami nagyon jól nézett ki. Nagyjából rémlett a város is, bár nagyobb sétát akor nem tettünk benne. Kinéztem egy parkolót közel a fényképezőgép üzlethez, ami szerencsénkre most ingyenes volt. Nagyon jól tudtunk haladni az úton, így volt még bő 1 óránk a kastélylátogatásig.
Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy lesz töltő, de azért reménykedtem benne. A sétálóutcán volt az üzlet, elmondtam, hogy mit szeretnék, mire legnagyobb meglepetésemre rögtön mondta a fickó, hogy van, egy univerzális töltőt tud adni. Megmutatta, első ránézésre úgy tűnt, mint egy elemtöltő, ezért mondtam, hogy nekem fényképezőgéphez kellene, de aztán megmutatta, hogy működik azzal is szépen. 30 fontba került, de nagyon örültem neki. Ezzel a probléma meg is lett oldva. Még volt bőven időnk, úgyhogy sétálgattunk egy kicsit a városban, elmentünk a régi templom felé.
A Szent Petroc templom kívülről nagyon impozáns látványt nyújt. A jelenlegi épület építése a 15. századra tehető.
 |
| Szent Petroc templom |
A templomkertben található a Szent Thomas Becket kápolna /Chapel of St Thomas Becket/, mely egy 14. századi épület romjai. A teteje már teljesen hiányzik, de a falak még nagyon jó állapotban vannak.
 |
| Templomkert temető |
A romos kápolna megtekintése után körbejártuk a Szent Petroc templomot.
A templomkert kapujában álló kis épület Szent Guron kútja. Maga a forrás a kis házikó belsejében található, a víz két vízköpő szájából folyik ki.
/Restormel Castle/
Bodmin után elindultunk a Restormel vár felé. Eléggé félreeső helyen található, de teljesen a vár aljáig fel lehet menni kocsival, ahol van egy English Heritage-es parkoló. A parkoló mögött juhok legelésztek, de folyamatosan bégettek, épp mondtuk is, hogy ha itt sátoroznánk mellettük, biztos éjszaka legyilkolásznám őket, ha nem hagynának aludni.
A Restormel vár egy középkori normann erőd, mely a Fowey folyó partján fekszik. Jelentősége a Tintageli várhoz volt hasonló. Tökéletes kör alaprajzáról ismert. Egykor Cornwall grófjának fényűző rezidencája volt, az angol forradalmat követő években azonban pusztulásnak indult.
A vár eredetileg kétszintes, belső várudvarral, egy palából épült kör alakú őrtorony. A helyiségeket a várfal belső oldalára felfűzve alakították ki, mely a 13. századi divat egyik szélsőséges példája volt. Az erődben helyet kapott egy konyha, egy nagyterem, vendégszobák, a várúr magánlakosztálya és egy kápolna is. Vizet egy természetes forrás biztosított. Korábban létezett egy, a külső várudvart szegélyező várfal is, ez azonban nyom nélkül elpusztult.
Az alábbi nagy teremben készítették el az ételt a szakácsok a kastély urának és a háztartás többi tagjának, melyek az uraság hozzátartozóit, a vendégeket és a fontosabb kísérőket jelentette. A falban elhelyezett hatalmas kandallót eredetileg kő vagy gipsz burkolat borította, és sütéshez vagy főzéshez használták. A füst és a gőz a magas, keskeny ablakokon át távozott.
A belső terem volt a Restormel kastély szíve. Itt lakmározott az uraság és a vendégei, de nem kizárólag evésre használták, amikor pl. 1354-ben idelátogatott a Fekete Herceg, valószínűleg ebben a szobában hajtotta végre három Cornish földbirtokos tisztelgési szertartását hűségük zálogául.
A kút szolgáltatott friss vizet a belső terek számára. A kút négyzet alakú kamrája 8,2 méter mélyen helyezkedik el, mely rendelkezik egy rejtélyes észak felé vezető alagúttal, de ez sosem lett feltárva.
A Szent Mária kápolna volt a vár temploma, itt imádkozott a vár ura és a háztartása. A 14. században állítólag állt benne egy Szűz Mária szobor, a tetőzeten pedig két harang.
A 13. századtól a vár egy privát park központjában állt, akkoriban Cornwall hercegei birtokoltak mindent, amit ma látunk, ha lenézünk a kastély tetején futó folyosóról. A Restormel Parkot vadászat céljából hozták létre, akkoriban kb. 300 szarvas élt itt. Kő és drót kerítések, valamint árkok védték az orvvadászoktól.
Restormel Castle
Cím: Off Restormel Road, Lostwithiel, Cornwall, PL22 0EE
Belépő: 5,90 font /2021-ben/
Még volt bő 1 óránk a szállás elfoglalásáig és az English Heritage oldalán ajánlottak egy sétát a kastély parkolójától egy kávézóig, gondoltuk ha már itt vagyunk, végigmegyünk azon az ösvényen.
Túra táv: 1,2 mérföld / 1,93 km
Minimum szükséges idő: 1 óra
Legmagasabb pont: 80 méter
Legalacsonyabb pont: 6 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Restormel Kastély parkolója
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.
A séta az ellenkező irányból is megtehető, a Duchy Nursery-nél szintén van egy parkoló. Mi a kastélytól indultunk lefelé a keskeny aszfaltozott úton. Ilyenkor májusban megfigyelhetjük a nyíló kékcsengőket a vár környékén. Az egyik helyen felmásztam az út melletti dombra, hogy jobban lássam a lila virágokat, de sajnos ott fönt sem nézett ki túl jól, ennél láttam már jóval szebb kékcsengős területet is.
 |
| Virít a kékcsengő |
Amint leértünk a meredek út aljára, jobbra fordultunk, a Restormel Manor felé. A gyalogút könnyen követhető, mindenfelé vannak útmutató táblák kihelyezve.
A Restormel Manor évszázadokon át lakott volt, először remetelak, majd a Szentháromságnak szentelt kápolnaként működött, a 16. szézadtól pedig vidéki kastély szerepét töltötte be. A ma látható épület a 18. századból származik és üdülési szállásként foglalható.
 |
| Restormel Manor |
A Fowey folyó a régi időkben nagy jelentőséggel bírt, akkoriban sokkal mélyebb volt a medre, tengerjáró hajók közlekedtek rajta a Lostwithiel-nél lévő tenger felé. A kastély tulajdonképpen ennek a fontos átkelőhelynek a védelmére épült. Ma már csak gyéren folydogál benne a víz.
 |
| Híd a Fowel folyón |
Ez a völgy, ahol most sétálunk, képezte régen a Restormel Parkot a szarvasállománnyal. A vasútvonalat 1859-ben építették ide. Még ma is fontos közlekedés zajlik rajta, mely közvetlen kapcsolatot biztosít Londonnal. Másik irányban Penzance-ig halad.
Az itt látható erdős részeket a Duchy faiskola tartja karban, többféle fenyőfajtát és más egzotikus növényeket is megfigyelhetünk itt.
Megérkeztünk a Duchy Nursery-hez, melyben egy faiskola mellett étterem és kávézó is működik. Gondolkoztunk rajta, hogy megiszunk egy kávét, de elég macerásan működött a rendelésfelvétel és utána még várni kellett volna, amíg kihozzák az asztalunkhoz, így inkább elvetettük az ötletet és elindultunk vissza a kastély parkolójához.
 |
| Duchy Nursery |
Vissazafelé sikerült elkapnom egy vonatot, de sajnos az eleje lemaradt, től későn kattintottam el a gépet.
Fél 3 körül elindultunk Parba, ahol a szállásunk volt. A Snowland Holiday Parkban foglaltam egy lakókocsit. Elsőre kissé nehéz volt megtalálni, mert a GPS egy utcával arrébb vitt minket, de aztán csak meglett. Bejelentkeztünk a recepción, ki kellett töltenünk néhány papírt és a szálláson felül fejenként 5 fontot kellett fizetnünk, ami a Holiday Park területén való tartózkodást fedezte 1 hétre. Utána kaptunk egy térképet, amin bejelölték nekünk, hol találjuk a karavánt.
A kulcs egy számzáros kis széfben volt, aminek a kódját előzőleg megkaptam a tulajtól, működött is, ki tudtuk nyitni gond nélkül. Belül olyan volt, mint egy normál karaván, kb. ugyanazok a helyiségek, amik szoktak lenni, elrendezésileg is hasonló. Első ránézésre tiszta volt minden, de azért használati nyomok látszódtak itt-ott. Voltunk már ennél jobb karavánban is, de erre a pár napra bőven megteszi.
Miután kifújtuk magunkat, bekevertünk 2 üveg boroskólát és lesétáltunk a tengerpartra, ami a szállástól gyalog kb. 15 percnyire volt. Egy darabig az úton haladtunk, majd letértünk egy parkosított erdei ösvényre, mely a tengerpart felé vezetett.
 |
| Par methodista temploma |
A St Austell Bay-nál értünk ki a tengerpartra. Tettünk egy sétát a parton, lefotóztuk a környező sziklákat. Sajnáltuk, hogy túl hamar jött a dagály és csak a sziklák egy részét tudtuk közelről megnézni, a többihez már nem tudtunk odamenni, mert feltöltődött vízzel a part.
Ismét szemügyre vettük a homokban azokat a "gilisztákat", amiket mindig szoktunk látni tengerpartokon. Azonban arra csak most jöttünk rá, hogy ezek tulajdonképpen nem giliszták, ezek csak valaminek a nyomai, ami gilisztaszerű csíkokat hagy maga után. Hogy mi csinálja és hogyan, arra nem bírtunk rájönni. Mindenesetre nagyon érdekes.
Találtunk egy kis barlangot az egyik sziklában. A kőzetek színe itt nagyon változatos volt, mindenféle árnyalatban pompáztak, nagyon jól nézett ki. Egy jó darabig fotózgattam bent a barlangban, kissé félelmetes volt bemenni, ilyenkor mindig parázok, hogy rámzuhannak a sziklák.
Jó lett volna még beljebb menni, de sajnos a víz már annyira kijött, hogy nem tudtunk, így hát megkerestük hol vezet az út a sziklák tetejére és a fenti ösvényen folytattuk tovább a tengerparti sétánkat.
 |
| Ösvény a szklák tetején |
Megérkeztünk egy öbölhöz, ahová le lehetett menni a partra. Rajtunk kívül csak egy kutyát sétáltató férfi volt itt, senki más. Itt sem lehetett túl hosszan végigsétálni a parton, de a sziklák itt is nagyon látványosak voltak.
Eután folytattuk továb sétánkat a fenti ösvényen, innen nagyon szépen rá lehetett látni az előző öbölre. Nemsokára pedig látható volt egy apró kis falucska kikötője. Gondoltuk, ha már eddig eljöttünk, megnézzük a falut.
Polkerris annyira apró település, hogy gyakorlatilag egyetlen meredek lejtőből áll az egész, mely a kikötőhöz és a tengerparthoz vezet. Az épületek nagy része a parton helyezkedik el. Van egy kis parkolója, ha esetleg valaki autóval szeretné megközelíteni. A parton éttermek, kávézók várják az ide látogatókat. Hajlított kikötőfallal rendelekzik.
A település nevének eredete homályos, ugyanakkor a kikötő falába ágyazott számos napoleoni kori ágyú hitelesíti az egyik lehetséges jelentést: "Erősített öböl".
Polkerrisből visszasétáltunk Par-ba a szállásunkra, de visszafelé nem a tengerparton mentünk, amerre jöttünk, hanem az úton, így egy kört tettünk meg. Volt egy nagy legelő, itt letértünk az útról, hogy ne kelljen folyton az autókra figyelni. Átvágtunk a legelőn, majd valahol Parban kötöttünk ki a tengerpart környékén. A Google térkép segítségével mentünk vissza a karavánhoz.
 |
| A legelő, amin átvágtunk |
 |
| Visszaérkeztünk Par-ba |
Már kezdett kissé sötétedni, amikor visszaérkeztünk a kempingbe. Az idő is nagyon lehűlt, amint a szállásra értünk, be is kapcsoltuk a gázkazánt. Délután, mielőtt elmentünk sétálni, kérdezte egy fickó, hogy kell-e cserélni a gázpalackot, de mivel nem használtuk még, így nem tudtuk mennyi van benne, ezért abban maradtunk, hogy szólunk ha kell. Most még simán be tudtuk kapcsolni a fűtést.
Éjszaka nagyon hideg volt, a gázkazán egy idő után magától kikapcsolt és reggelre teljesen kihűlt az egész. A szobákban volt külön elektromos hűsugárzó, de az nem sokat ért. Nem aludtunk túl jól, nagyon fáztunk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése