2021/04/30 - 2021/05/04.
Cornwall
5. nap
Barangolás egy Cornwall-i bányatreületen
Reggel kicsit korábban keltünk, mert 10 óráig el kellett hagynunk a szállást és ahogy az lenni szokott előző nap semmit se pakoltunk össze. Szerencsére az eső nem esett és a szél sem fújt már annyira vészesen. Épp az utolsó simitásokat végeztük a karavánban takarítás terén, amikor felhívott a tulaj, hogy minden rendben volt-e az itt tartózkodásunk során. Kérdezte, hogy esetleg van-e valami, amin változtatni kellene. Azt mondtam neki, hogy nincs, de amúgyse hiszem, hogy ezekkel a vékony falakkal bármit is tudna csinálni. Összességében csak annyi baj volt vele, hogy hiába fűtöttünk, nem tudott átmelegedni rendesen. A gázkazán meg folyton kikapcsolt egy idő után. Ha kint 20 fok lett volna éjjel-nappal, akkor nem lett volna semmi gond.
10 óra környékén sikeresen el is tudtunk indulni a Gold Diggings Quarry bányaterület felé. Szándékosan hagytam ezt az utolsó napra, ugyanis egy apró kitérővel pont útba esik hazafelé, ezért tökéletes programnak bizonyult erre az utolsó napra.
A Minions nevű aprócska faluban parkoltunk le a The Huerlers Car Parkban. Valójában a falunak semmi köze a Minions nevű mesefilmhez, a névrokonság csak a puszta véletlen műve. Ennek ellenére egy ideig a falu elején a névtáblára rárajzolták a mesefigurákat, de mivel túl sok turista állt meg itt fotózkodni, ami elég veszélyes volt, ezért inkább eltávolították és egy sima helynévtáblával helyettesítették.
Ezen a hatalmas bányaterületen rengeteg a látnivaló. Többfelé is láthatóak bányaépület maradványok, melyeknek nagy része még ma is elég jó állapotban van. Mi először a Gold Diggings Quarry bányatóhoz mentünk.
A Hurlers kőkörök
A parkolótól nem messze található a The Hurlers 3 kőcsoportból álló kőköre, melyek az English Heritage tulajdonában vannak, de ingyenesen látogatható. A "Hurlers" név egy legendából származik, amely szerint azok a férfiak, akik vasárnap a Cornwall szerte híres ősi dobó jétékot játszották, büntetésül kövekké változtak. Innen származik a neve is, ugyanis a játék neve angolul "Cornish hurling", a "hurlers" pedig a játékosok. Van két elszigetelt kő, melyek a "Pipers" névre hallgatnak, ami a legenda szerint két férfi alakja, akik vasárnap dallamokat játszottak, ezért ugyanarra a sorsra jutottak, mint az ősi dobáló jétékot játszó férfiak.
Amikor ideértünk itt volt egy fickó is, valamiféle furcsa kézmozdulatokat csinált a kövek között, mintha valami szertartást végzett volna. Pár percig folytatta, aztán visszament a parkoló felé.
Három ilyen szabályos kőkör csoportosulása Angliában egyedülálló, éppen ezért rendkívüli fennmaradt emlékműnek számít. Sajnos nem az összes kő eredeti, a hiányos köveket jelzőkövekkel helyettesítették az ásatás után. Eredetük valószínűleg a neolitikum vagy bronzkori időkre nyúlik vissza. Állótólag a hely hatalmas energiával bír.
A kökörök közelében vadlovak legelésztek. Némelyiknek kicsinyei is voltak, ezért túl közel nem mertünk menni hozzájuk.
Kissé letértünk a gyalogútról, úgyhogy előbb megkerestük az ösvényt, mely elvezet a Gold Diggings Quarryhoz. Itt már gyakorlatilag csak egyenesen kellett mennünk végig az ösvényen, amikor közeledtünk, akkor volt egy elágazás, melynél a bal oldali út visz a bányatóhoz. A táj végig csodálatos volt.
Nevével ellentétben a Gold Diggings területén nem aranyat bányásztak, hanem gránitot. A mélyedést elárasztottak vízzel, miután a kőbánya elhagyatottá vált. A tó nagyon népszerű az úszók, sziklamászók és a helyiek körében, akik élvezik a békés és pihentető légkört a Bodmin Moor ezen részén. A víz nagyon mély, de rendkívül tiszta, néhány hal is él benne.
Három tó van egy más mellett, egy nagy, egy kisebb és egy icipici. Mindhárom rendkívül látványos.
 |
| A legkisebb tó |
 |
| A közepes tó |
 |
| A legnagyobb tó |
A tavak melett kerestünk egy félreeső helyet és megebédeltünk. Utána megnéztük felülről is a bányaterületet, onnét az egészet be lehetett látni.
Mielőtt továbbmentünk volna, még lőttünk két utolsó képet a legnagyobb tóról, de most a másik oldalról, így látszottak a mögötte lévő dombok is. Utána elindultunk visszafelé, de még nem a parkolóba, hanem a The Cheesewring (Stowes hill) felé, mely már messziről is nagyon tetszett, ezért mindenképp meg akartam nézni közelebbről. Út közben útba ejtettünk egy másik tavat is.
A másik tó is nagyon jól nézett ki, bár nem volt annyira látványos, mint az előző. Az aranybarna színű homokos kőzet a medréből visszatükröződik, így kissé narancssárgás árnyalatú a vize. Főleg akkor látható ilyennek, amikor rásüt a nap.
Haladtunk tovább a Cheesewring felé, ahogy közeledtünk egyre jobban kivehetőek voltak a domb tetején ülő egymásra támaszkodó hatalmas kövek.
A Stowe's Hill tetején áll a Cheesewring nevű gránittorony, mely bármennyire is hihetetlen, de egy természetes geológiai képződmény. Az ember azt hihetné, amikor meglátja, hogy ezt emberi kéz alkotta, mi is ezt gondoltuk először és azon tanakodtunk, vajon hogy rakták egymás tetejére ezeket a hatalmas köveket és hogy lehet az, hogy nem esnek le egymásról? Azonban itthon utánanéztem és ez egy természetes képződmény, melyet az időjárási körülmények hoztak létre. Az elnevezés magyarul "sajtgyűrűt" jelent, mivel az egymásra rakott lapok egy cheesewring nevű sajtpréselő eszközre hasonlítanak, amit valaha sajt gyártására használtak. Más gránitképződmények is láthatók a domb tetején, de kétségkívül mind közül ez a leglátványosabb.
Cornwall tele van legendákkal. Természetesen ehhez is kötődik egy, mely szerint a Cheesewring egy férfi és egy óriás közötti verseny eredménye. Amikor a kereszténységet elismerték a Brit-szigeteken, a hegyek tetején élő óriások nem örültek ennek. A szentek betörtek a földjükre, és kútjaikat szenteknek nyilvánították. Az egyik nagyobb óriás, Uther, azt a feladatot kapta, hogy megszabadítsa földjét a szentektől. Szembekerült a törékeny Szent Tue-val, aki szikladobó versenyt javasolt. Ha Uther nyer, a szentek elhagyják Cornwallt. Ha Szent Tue nyer, akkor az óriások áttérnek a kereszténységre. Először Uther dobott, és egy kis szikladarabot könnyedén a közeli Stowe's Hill tetejére hajított. Tue segítségért imádkozott, minekután egy hatalmas tábla felvétele után nagyon könnyűnek találta azt. Egymás után dobták a szikladarabokat, tökéletes halmokban pakolva fel őket. Amikor mindketten 12-nél jártak, Uther dobott egy tizenharmadik követ, de az legurult a dombról. Tue felkapta ezt a lehullott követ, és amikor felemelte, megjelent egy angyal, aki a sziklakupac tetejére vitte. Ezt látva Uther engedett, és az óriások többsége úgy döntött, hogy ezután követi a kereszténységet.
 |
| Cheesewring |
A Cheesewring alatt egy bánya helyezkedik el, mely rendkívül látványos és hatalmas sziklafalakkal rendelkezik. A 19. században, amikor robbantási műveleteket végeztek itt, veszélybe került a Cheesewring is, de a helyi aktivisták sikeresen megmentették a képződményt. Ez a bánya biztosította a gránit burkolatot a londoni Tower híd szerkezetéhez.
Elindultunk vissza a parkoló felé, de a környező tájat kémlelve megláttunk a távolban egy gyárkéményt, ami messziről nagyon jól nézett ki, így arrafelé vettük az irányt, ez a kis kitérő még belefért a mai napba.
A Phoenix United Bánya egy 19. századi használaton kívül helyezett réz- és ónbánya. A bányászati műveletek során a talajban megmaradt nehézfémek lehetővé tették a mohák és zuzmók növekedését, és ma a helyszín tudományos érdeklődésű területnek számít, mely biológiai jellemzőiről híres. A terület szabadon látogatható és az egyes helyiségekbe be is lehet menni.
A bányában eredetileg rezet dolgoztak fel, majd később, miután a minták ónlerakódásokat mutattak, felszerelték az ón kinyerésére is és bővítették az itt foglalkoztatott emberek számát. A Liskeard és a Caradon vasút segítségével szállítotték el az ércet és látták el a bányát szénnel. Az ón és a réz árának csökkenése miatt a bánya 1898-ban beszüntette működését. Az utolsó aknát, a Walesi Herceg aknáját 1914-ben zárták be.
A környéken van még néhány bányaépület, melyk talán szintén a Phoenix United bányához tartoztak, de lehet, hogy különálló épületek voltak, erről sajnos nem találtam semmilyen infót. Azokhoz már nem mentünk közel, csak az útról fotóztuk le őket, miközben sétáltunk vissza a parkoló felé.
Egy kerítésre kihelyezett kis táblácska azért árulkodott róla, hogy Minions-ban vagyunk:
Innét egyenesen hazafelé mentünk, más nem volt betervezve erre a napra, mert innen még így is 5 óra volt az út. Kb. félúton jártunk, amikor az autópályán figyelmeztető írások voltak, hogy előttünk be lesz állva a forgalom, úgyhogy gyorsan kerestem alternatív útvonalat, ezt kétszer is eljátszottuk, hogy teljesen kikerüljük a torlódást. Így is később értünk haza valamivel, mert a kerülőút rádobott néhány plusz mérföldet, de legalább 1 órát nyertünk vele és nem kellett araszolgatnunk. Közben az eső is elkezdett zuhogni, néha még az ég is dörgött. Olyan volt, mint egy nyári zápor, pedig itt az tényleg ritkaságszámba megy.
Összességében nagyon jó volt ez az 5 nap, igyekeztem változatos programokat kinézni, hogy ne essünk abba a hibába, mint tavaly Skóciában, hogy túl sok volt a tengerpart és a végére már mindenki besokkallt tőle, még akkor is, ha imádjuk a tengert. Néha a jóból is megárt a sok.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése