2021/06/10.
Rabbit Ings Country Park
A Rabbit Ings egy vidéki park, amely a Monkton Colliery, majd az 1989-ben bezárt Royston Drift Bánya egykori udvarának és meddőhányójának helyén terül el. A 64 hektáros terület Royston közelében található, mely jónéhány vadon élő állat, pl. gőte, kígyó és gém lakhelye. A park elején van egy elég nagy parkoló, WC és büfé sajnos nincs.
Állítólag a domboldalba egy nyúl képe van belevésbe, mi ezt nem láttuk sajnos. A nyúl a park nevének jelentéséből adódik, "ings" egy skandináv szó, melynek jelentése alacsonyan fekvő vizes élőhely, de a nyúlra is utal.
A domb aljánál lévő gyalogúton balra sétálva hamarosan megérkeztünk egy tóhoz, melyben vadlibák, vizityúkok és hattyúk élnek. A hattyúknak és a vizityúkoknak most épp kicsinyeik is voltak. Kicsit kiábrándító látvány volt a környező szép zöld tájban a télen valószínűleg elhalt fák, amik a tóban apró pici szigeteket alkotnak és most csupasz ágakkal éktelenkedtek. A tó vizében rengeteg a sárga színű alga.
A tavat elhagyva tovább sétálgattunk, csak úgy találomra a gyalogutakon. Vetettünk egy pillantást a mezőn legelésző lovakra /ezek el voltak kerítve/ és az egyik ház kertjében kihelyezett frappáns emberalakú madárijesztőre is.
Nem is figyeltük merre megyünk, amikor azt vettük észre, hogy eléggé eltávolodtunk a parkolótól és már a parkot is elhagytuk, ekkor visszafordultunk.
Észrevettünk érdekes kinézetű madarakat, valószínűleg házipulykák lehettek, vagy valami hasonló, az egyik ház környékén láttuk őket, de nem az udvaron voltak, hanem kijöttek a rétre. Az egyikkel a gyalogút mentén is találkoztunk.
Érdekes tollazatuk volt, hátulról nézve, engem a régi idők női öltözékére emlékeztetett, régen nagy divat volt a pöttyös anyagból készült ruha. Ha az alábbi képet megnézzük, olyan, mintha egy pöttyös szoknyába és hozzá illő kis felsőbe öltözött nőnemű pulyka sétálgatna.
Visszaérkeztünk újra a tóhoz. A hattyúcsalád kint napozott a parton, de a felnőtt madár nagyon nézegetett arra felénk, nem akarjuk-e bántani a kicsinyeit. Állítólag elég nagyot tudnak csípni, úgyhogy még véletlenül se tettünk olyan mozdulatokat, ami félreérthető lett volna.
Most a másik irányba indultunk el. Találtunk egy térképet, ami jelezte, hogy a domb tetején van egy emlékmű, gondoltuk azt megnézzük. A gyalogúton mentünk tovább, a domb aljában, majd a legközelebbi dombra felfelé vezető úton felkanyarodtunk. Nemsokára meg is érkeztünk az emlékműhöz. Út közben egy érdekes virágot is lefotóztam.
Kissé távolabb, felettünk egy ragadozó madár nézelődött táplálék után. Nagyon éhes lehetett, mert sokszor elég közel merészkedett a talajhoz, annak ellenére, hogy ott voltunk mi is, bár kissé messzebb. Valamiféle sólyom vagy vörösvércse lehetett. Szép példány volt, sokáig ott volt a közelünkben, így született róla néhány jó kép, csak sajnos nem annyira élesek, mert igazán közel nem merészkedett hozzánk. A képeken jól látható, hogy folyton kémleli a földet, mit lehetne megfogni.
Ez a park nekem határozottan tetszett, egy kis levegőzéshez nagyszerű hely. A sólyomnak pedig külön örültem, főleg hogy elég jó képek születtek róla. Úgy tudom baglyok is élnek itt, sajnálom, hogy azt nem láttunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése