2021/04/30 - 2021/05/04.
Cornwall
2. nap
Porcelán-agyag bánya túra és tengerparti séta
Reggel vacogó fogakkal ébredtünk, rögtön bekapcsoltuk a gázkazánt, de nagyon kevés volt már benne a gáz. Azt hittük, ezért kapcsolt ki éjszaka, de később rájöttünk, hogy kb. 1 óra után mindig kikapcsol. Ettől eltekintve amúgyis olyan papírvékonyak voltak a falak, hogy nem igazán bírta bemelegíteni az egész karavánt, főleg hogy estére kint nagyon lehűlt az idő. A nappaliban meleg volt, amikor ment a kazán, de a szobáig nem jutott el a meleg levegő.
Elég korán felébredtünk a hideg miatt és utána nem is igazán bírtunk visszaaludni. Megnéztem mikor nyit a Coop, hiányzott a reggeli kávé. 7 órára volt írva a nyitási idő, de annyira korán volt még, hogy kicsit várnunk kellett. 7-kor leugrottunk a boltba, vásároltunk reggelit, kávét és ennivalót egész napra. A karavánban megreggeliztünk, majd 10 óra környékén elindultunk St Austellbe, ahol egy túrát fogunk megtenni. Ahogy kimentünk a karavánból észrevettük a fickót, aki tegnap kérdezte kell-e cserélni a gázpalackot és szóltunk neki. Mondta, hogy majd később kicseréli. Mikor este visszajöttünk ki is volt cserélve.
Carclaze Pit Loop Trail
Az porcelán-agyag bányászat /china-clay mine/ Cornwallban nagy jelentőséggel bír. Még ma is sok működő bánya van, ahol a fehér színű agyagot bányásszák. Rengeteg már nem működő bányatrület is található St Austell környékén, ami a turisták körében eléggé felkapott. Több túraútvonal közül is lehet választani az elhagyatott bányaterületek környékén, a rossz hír viszont, hogy mindegyik ösvény mellette halad, magára a bányaterületre nem lehet bemenni, végig van kerítve az egész. Az elkerített területeken belül vannak a bányatavak is, amiket szintén csak messziről lehet megnézni, pedig némelyiknek gyönyörű szép színű a vize.
Mi a Carclaze Pit Loop trailt jártuk végig, ahol útba ejtettük a Sky Spur kilátót is. Parkolási lehetőség St Austellben, a Tremena Road vagy a Tremena Gardens nevű utcában az út szélén található. Mikor megérkeztünk jó pár autó állt már itt, de szerencsére találtunk helyet. A túra innét indul a Wheal Martyn Trail jelzőtáblával eláttott gyalogút felé.
 |
| Térkép |
Túra táv: 5,3 mérföld / 8,52 km
Minimum szükséges idő: 2-3 óra
Legmagasabb pont: 227 méter
Legalacsonyabb pont: 89 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: St Austell, Tremena Gardens nevű utcában.
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.
Egy darabig erdős ösvényeken haladtunk előre, a táj itt nem igazán volt látványos. Hamarosan jobbra megpillantottunk néhány gyárépület maradványt, valószínűleg ezek is a bányához tartoztak. Az egyik helyen felmásztunk, mert azt hittük beljebb lehet menni, de sajnos nem lehetett, viszont lefelé olyan szerencsétlenül jöttem, hogy beütöttem a bal könyökömet egy kiálló vasba. Az ütés nagyon erős volt, féltem, hogy el is tört, de tudtam rendesen mozgatni, csak nagyon fájt.
Messziről már látszottak a bányaterületek, a fehér színű kőzet miatt úgy tűnik, mintha a hegyek havasak lennének. Emiatt szokták ezt a területet Cornish Alpoknak is nevezni.
A kerítés mögött megpillantottunk egy bányatavat, mely a Ruddle Pit névre hallgat. Megtaláltuk a kaput, ahol szépen le lehetett volna sétálni a tóhoz, de sajnos zárva volt. Ha nagyon akartuk volna simán átmászunk rajta és meg is fordult a fejünkben, csak nem tudtuk mennyire figyelik a területet és nem akartunk bajt, így inkább nem tettük.
 |
| Ruddle Pit |
Kicsivel arrébb egy nagyobb füves területen asztal volt kihelyezve székekkel, tökéletes hely a piknikezéshez. Innét is rá lehetett látni a Ruddle Pit bányatóra, de sajnos innét se látszott sokkal több, mert a fák nagyon takarták. Viszont leültünk az asztalhoz és nasiztunk egyet.
 |
| Piknikezőhely |
A kis pihenő után továbbmentünk és nemsokáa egy elágazáshoz érkeztünk. Az elágazásnál balra fordulva érhető el a Sky Spur kilátó.
A Sky Spur felé haladva közvetlenül az elkerített bányaterólet mellett haladtunk el, de sehova sem lehetett bemenni. A kilátás viszont egyre szebb lett, innét már jól látszottak a fehéres árnyalatú dombok.
Találtunk egy keskeny gyalogutat jobbra, nagyon kíváncsiak voltunk mi lehet arra, úgyhogy letértünk az eredeti útvonalról és megnéztük. Aztán később rájöttünk, hogy egy idő után párhuzamosan halad az alatta lévő ösvénnyel /amelyiken eredetileg mennünk kellett volna/. Így viszont sokkal jobb volt, mert magasabban voltunk és jobban be lehetett látni a környéket.
Innét lehetett látni kicsit a Ruddle Pit bányatavat és a csodálatos türkiz vizű Lansalson Pit-et, ahol két tó is van közvetlenül egymás mellet. Sajnos a teljes tóra jó rálátás sehonnét sem volt.
 |
| Ruddle Pit |
 |
| Lansalson Pit |
A végén le tudtunk menni az alattunk lévő ösvényre, így ráketültünk az eredeti útvonalra. Azon egy kicsit még tudtunk menni előre, majd egy kerítésbe torkkollt. Így hát visszafordultunk, de ezúttal az alsó ösvényen mentünk.
Egy parkolónál kimentünk az aszfaltozott útra, mely majdnem egyenesen visszavitt St Austellbe. Ez a szakasz inkább való bicikliseknek, mint gyalogosoknak, végig az úton kell menni és járda nincs sehol. Figyelni kellett az autókra, ezért gyalogosoknak nem igazán ajánlanám.
A túrát végigcsináltuk, gond nélkül visszaérkeztünk az autóhoz, de az a gyönyörű türkiz víz nagyon birizgálta a fantáziánkat, ezért elmentünk a Wheal Martyn Múzeum parkolójához, mert a térkép szerint a tó pont mellette van. A Múzeumot egyébként tervben volt, hogy megnézzük, de a vírus miatt még a belső helyiségek zárva vannak, az ár pedig ugyanannyi, mint békeidőben, ezért úgy döntöttünk, hogy majd legközelebb megnézzük, amikor minden nyitva lesz. Biztos hogy vannak ott érdekes dolgok, abból ítélve amennyit látni lehetett belőle kívülről, szerintem nekem nagyon tetszene.
 |
| Wheal Martyn Múzeum |
Sajnos csalódnunk kellett, mert a Lansalson Pit innét se látszott túl jól. A parkolóból van egy kilátó, ahonnét valamennyire rá lehet látni, de onnan föntről a túra alatt többet láttunk.
Innét is indul egy ösvény, a tó felé, elindultunk arra, hátha láthatjuk közelebbről is.
A gyalogút bizonyos pontjáról lehetett látni valamennyire a tavat, de sehol sem tudtunk közel menni hozzá. Ahol a lejárat lett volna, ott már el volt kerítve.
Az egyik helyen kissé ki volt taposva egy erdei ösvény, mások is elmentek arrafelé, megvártuk amíg kijönnek, aztán bementünk mi is. Fák alatt kellett bújkálni, nem igazi gyalogút volt, de a vége valóban a tóhoz vezetett. Igen ám, csak a fáktól semmit nem lehetett látni. Próbáltunk keresni valami rést, amin át lehet látni, de csak a tó szélét láttuk. Annyira be van nőve fákkal végig a tó partja, hogy egyszerűen esélytelen volt. Megbeszéltük, hogy ha legközelebb jövünk, hozzuk a drónt és csinálunk róla képet azzal.
A Trenance völgyet egy viadukt szeli át St Austell pélyaudvarától fél mérföldnyire. Kerestünk egy parkolót a viadukt közelében, szerencsére találtunk is, onnét csak 5 percet kellett sétálnunk. A viaduct ezen a részen nem volt túl látványos és nehéz volt jó szögből lefotózni. A körülötte lévő szeméthegyek pedig tovább rontották a látványt.
A Viadukttól lefelé sétálva, balra egy mellékúton érhető el a Menacuddle well, mely egy varázslatos völgyben fekszik és a történészek szerint a középkorban ez volt az egyik legfontosabb vallási hely egész Cornwallban. Annak ellenére, hogy közel van St Austell városához, mégis csak kevesen tudnak a létezéséről. Én is csak a térkép böngészése közben találtam rá, amit aztán megnéztem képeken és amit láttam elég meggyőző volt ahhotz, hogy a saját szemünkkel is megnézzük.
Csak pár évvel ezelőtt állították helyre ezt a gyönyörű kertet egy önkéntes csapat kemény munkájának köszönhetően. A kelta időkben volt egy kút a közelben, mely a Trenars-Austol nevű településre futott be. Friss ivóvízzel látta el a közösséget, és állítólag gyógyító és varázserővel rendelkezett. Nem sokkal később a Menacuddle földterületét megszerezte a Tywardreath Priory, és felépítették a jelenleg is látható gótikus kútházat vagy keresztelőkápolnát, valószínűleg a 14. század végén. 1815-ben a Menacuddle tulajdonjoga a Penrice Sawle családhoz került és ezután ők gondozták a helyszínt. Az első világháború kitörésekor fiúkat, Richardot a brit expedíciós erő tagjaként Franciaországba küldték, akit 4 hónappal később megöltek Ypres közelében. Emlékére a Sawle család felajánlotta a keresztelőkápolnát és a területet a St Austell plébániának. A Menacuddle azóta is állami tulajdonban van.
A kert nem nagy területet foglal el, mégis olyan ez a hely, mintha hirtelen a menyországba csöppentünk volna. A kis patak mentén virágzó rózsaszín rododendronok, az aprócska kis vízesés és az algákkal benőtt kis tavacska, mind szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, mintha csak egy festményt nézne az ember. A talajt végig beborítja a rózsaszín virágszirom. Elképzelhető, hogy amikor nincs rododendron szezon, kevésbé látványos a hely, de ilyenkor tényleg meseszép. Egy rózsaszín tündérbirodalom.
 |
| Druida szék |
Visszamentünk a kempingbe, kicsit megpihentünk, majd bekevertünk két üveg boroskólát és elindultunk sétálni a tengerpartra, de most másik irányba, mint tegnap. Ezúttal a hullámtörőtől jobbra lévő területet fedeztük fel.
Elhaladtunk Par dokkolója mellett, mely a hullámtörővel körülvett kis öböl mellett helyezkedik el. A mellette haladó ösvény egyenesen a tengerpartra vezetett.
A másik oldalon, ahol tegnap voltunk, több látványos szikla volt, mint itt, viszont ez a part is határozottan tetszett. Volt itt egy kis bunker, valószínű a világháborúban használhatták.
Ez a partrész a Spit Beach névre hallgat. Közvetlenül a dokk alatt helyezkedik el, de az szerencsére pont takarásban van, így a látványt nem csorbíjta.
Jobbra egy látványos kapuszerű sziklaalakzat található, alul egy kis átjáróval. A víz elkezdett kifelé jönni, de még volt annyi időnk, hogy közelebbről is megnézzük.
A sétát a sziklák fölötti gyalogúton folytattuk tovább, a Carlyon Bay felé haladva. Sajnos egyetlen helyet sem találtunk, ahol le tudtunk volna menni a partra, fölülről meg nem látszott túl sok minden, így ez a séta kevésbé volt látványos, mint a tegnapi. Jobbra egy hatalmas golfpálya terült el, ennek a szélén haladt a gyalogút.
A Carlyon Bay közelében a térkép jelzett egy lejáratot a partra, ezt meg is találtuk és elindultunk rajta, azonban kb. a felénél visszafordultunk, mert a föld eléggé meg volt repedezve előttunk és féltünk, hogy nehogy lezuhanjon a sziklafal. Volt már ilyenre példa angol partokon. Így inkább a fenti ösvényen sétáltunk tovább.
A Carlyon Bay csaknem 2 mérföld hosszú homokos partszakasz. Valójában nem igazi homok, hanem az ón- és porcelánagyag-ipar hulladékainak keveréke. Ha jól megnézzük, akkor látható, hogy nagy szürke kvarcszemcsékből és furcsa turmalinszemcsékből áll. A strandszakasz eléggé felkapott, a Cornish Riviérának is szokták nevezni. Most is valamiféle buli lehetett, szólt a zene, de már kezdtek pakolni és már csak néhány ember lézengett a helyszínen. Mi nem mentünk le a strandra, csak fentről néztük meg, mert már kezdett sötétedni és kedvünk sem volt hozzá.
A golfpálya végénél kimentünk az útra és azon mentünk vissza a kempingbe, végig a Par Moor Road-on, de nem volt jó ötlet, mert az út mellett csak egy darabig volt járda, később már csak az út szélén tudtunk haladni és folyamatosan figyelnünk kellett az autókra. A helyzetet az is rontotta, hogy közben eléggé besötétedett. A telefon lámpájával világítottunk, hogy az autósok lássák, hogy ott vagyuk. Szerencsére gond nélkül visszaérkeztünk a karavánhoz.
Ennyi fért ebbe a mai napba, ismét tartalmasan telt. Estére megint nagyon lehűlt az idő, a karaván is teljesen ki volt hülve. Bekapcsoltuk a fűtést, ami egy darabig jó volt, de miután lefeküdtünk megint kikapcsolt. Eszembe jutott, hogy vittem magammal a hálózsákomat is, gondoltam, akkor abban alszok és még magamra terítem a takarót is, így egész tűrhető volt a hőmérséklet.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése