Durham Heritage Coast - Blackhall Rocks

2020/06/23.

Blackhall Rocks túra

A Durham Heritage Coast a Seahamtól Crimdonig tartó 11 mérföldes tengerparti szakaszt foglalja magába. A szinte végig sziklás part felett egy túraútvonalat építettek ki, Durham Heritage trail néven, mely nagyon népszerű a turisták körében. Nem titkolt vágyam végigjárni az egész szakaszt, de egyszerre túl hosszú lenne, ezért elhatároztuk, hogy kisebb körtúrákat teszünk, melyek érintik ezt a tengerparti szakaszt. Mai napra a Blackhall Colliery sziklás partjára jutott a választás, mely a Durham Heritage Coast záró szakasza.

Túra táv: 6,86 mérföld /11 km/

Minimum szükséges idő: 3-4 óra

Legmagasabb pont: 64 m

Legnagyobb szintkülönbség: 64 m

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: Blackhall Community Centre, Blackhall Colliery, Hesleden Road, TS27 4LG /ingyenes/

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

Térkép

Reggel fél 11 körül érkeztünk a Blackhall nevű kis falucskába, ahol leparkoltunk a Community Centre parkolójában. Csak egy kis P betűs tábla jelzi egy kis nyilacskával az épület előtt, hogy merre van a parkoló, kissé nehéz észrevenni. Úgy tűnhet, hogy a parkoló magánterület, valójában a Community Centre-hez tartozik, de itt nyugodtan parkolhatunk, ez a falu parkolója, ami ráadásul ingyenes. Ha valaki csak a sziklákat szeretné látni és nem akar a faluból sétálni, a Blackhall Rock-nak van egy külön parkolója, közvetlenül a sziklás part mellett, mely szintén ingyenes. Mi inkább a faluból sétáltunk le a partra, mert mi mindig mindent szeretnénk látni. :-) A falucska azonban nem igazán érdekes, különösebben szépnek sem mondható, tehát abszolút kihagyható. Mégsem bántuk meg, hogy ezt a verziót választottuk, mert nagyon kellemes sétát tettünk így, mely során csak a majdnem 30 fokos meleg zavart minket, kellemesebb lett volna 20 fokban végigsétálni, de nem panaszkodom, hisz nyár van.

A falucska egykor kiterjedt bányásziparral rendelkezett, melyet 1981-ben zártak be. A gyárüzem egyik alapítója Daniel Hall volt, aki jelentős erőfeszítéseket tett a bányászati infrastruktúra kiépítésében. Hivatalos forrás ugyan nincs róla, de úgy gondolják, hogy a falu is róla kapta a nevét: Black-Hall, melyben a black /fekete/ a szénbányászatra utal, ami Daniel álneve volt, a Hall pedig a vezetéknevére. A bánya bezárása után, ahogy az lenni aszokott, a falu hanyatlásnak indult. Manapság csak a csodálatos tengerpartja miatt keresik fel a turisták.

A Blackhall Community Centre parkolójából /mely eredetileg a bányászok jóléti csarnokának volt építve, ma egy kávézó található benne/ jobbra fordulva a Szent András templom mellett haladtunk el. Ez a falu kevés látnivalóinak az egyike. Vörös téglából épült és a helyiek csak kifordított templomként emlegetik. Stockton-tól vásárolták másodkézből, 300 fontért. Mivel kívülről rendkívül piszkos volt, 6000 fontból ujjáépítették, belülről kifelé haladva.

Szent András templom

Hamarosan balra fordultunk, a Coast Road-ra, mely gyakorlatilag a falu belvárosaként szolgál, itt van néhány bolt és kávézó is.

A Coast Road-on áll a bányászkerék, melyet azonkak a bányászok emlékének szentelték, akik a Blackhall Colliery-ben dolgoztak és ott haltak meg.

A Blackhall Metodista templomot 1928-ban alapították.

Blackhall Metodista templom

Rögtön a templomot elhagyva jobbra haladtunk tovább, végig a Tenth street-en, mely egy vasúti híd felett áthaladva egyenesen a part felé visz.

Az aszfaltos út a parthoz közeledve el volt barikádozva néhány nagyobb kődarabbal, de gondolom csak autóval nem szabad itt továbbmenni, mindenesetre mi gyalogosan átmentünk rajta.

Az út végéből látható volt a Denemouth Viaduct teteje. Ez a rész már a Castle Eden Dene természetvédelmi terület része. Itt több ösvény is van, a jobbra haladó a part melletti sziklák tetején vezet, de mi balra mentünk, le a part felé.

Denemouth Viaduct

Itt sikerült lencsevégre kapni egy vörös vércsét, amint egy faágon egyensúlyozott. Ritka nagy szerencse kell az ilyesmihez és most is csak egyetlen képet sikerült csinálni róla, utána el is repült.

Miután kiértünk a partra, jobbra fordultunk és végigsétáltunk a hosszú tengerparti szakaszon. Az eredeti útvonal, ami alapján mentünk, igazából a sziklák felett haladt volna, végig a Durham Heritage Trail-en, de úgy gondoltuk többet fogunk látni, ha közvetlenül a parton megyünk végig. Azt azért hozzá kell tennem, hogy épp apály volt, dagály esetén nem biztos, hogy a partvonal teljes egészében járható. A sziklák feletti rész végig bányaterület volt. A part ezen részére rengeteg szénhulladékot dobáltak a bányából, ebből szerencsére mostanra már semmi nem látható. Blackhall tengerpartját Michael Caine tette híressé Az igazság fáj c. film zárójeleneteiben.

A partot két autóroncs is "díszíti", melyek már teljesen elrozsdáltak. A másik roncs kissé távolabb található, melyről lentebb szintén lesznek képek. Próbáltuk kitalálni, hogy kerülhetett ide ez az autó, de valószínűleg raliztak vele és beragadhatott a homokba, mindenesetre jóideje itt lehet már. A roncs jelenléte érdekes, elhagyatott hely hatását keltette és nagyon jó képeket lehetett csinálni róla:

Az alacsony, lapos sziklákra fellépve színes kövek sokasága tárult elén.

Egy újabb érdekesség következett: a labirintusszerű négy kőkör. Hogy mi célt szolgálhat, azt nem tudtuk megfejteni. Lehet, hogy csak unaloműzésből csinálta valaki, mindenesetre a körök majdnem teljesen szabályosak, tehát bárki is csinálta, nem lehetett egyszerű. Felmásztunk a mellette lévő füves domb tetejére, hogy felülnézetből is le tudjuk fotózni.

Megérkeztünk a másik autóroncshoz:

Mikor már azt hittük, hogy az eddig látottaknál érdekesebbet és szebbet ma már nem fogunk látni, megjelentek a szemeink előtt Blackhall híres sziklái. A Durham partját képező sziklák és barlangok magnézium tartalmú mészkőből állnak, melyek 5 millió évvel ezelőtt a perm időszakban jöttek létre. A jellegzetesen sárga vagy narancssárga színű sziklák teljes pompájukban megfigyelhetők ezen a csodálatos partszakaszon.

A sziklákat egyes szögekből megfigyelve észrevehetünk különböző alakzatokat, amik hasonlítanak valamihez. Ez például mintha egy hason fekvő tacskó lenne:

A parton több barlang is található a sziklák belsejében, ám nem ajánlatos mindegyikbe bemenni, mert könnyen sziklaomlás áldozatai lehetünk. Mi két nagyobb barlangba mentünk be, belülről is nagyon érdekes színkavalkádot figyelhettünk meg, már amennyire a gyér fényben látható volt.

A sziklákba vájt lyukakban vizimadarak fészkelnek:

Közelről sárkányfejnek tűnik

Messziről, mintha egy óriási fej nyújtogatná a nyelvét

A part leglátványosabb barlangja:

Figyelő szempárok a barlang belsejében

A sziklás partszakasz végén újabb különös, háztetőt formáló alakzatok sorakoztak, mely olyan hatást keltett, mintha sziklaházak állnának végig.

Alvó T-Rex

Lassan átértünk Hartlepool-ba, ideje volt visszafordulni. Találtunk egy lépcsős feljárót, amiből van jópár a sziklás részen végig, gondoltuk itt felmegyünk és megnézzük felülről is a tájat, azonban, ahogy közelebb mentünk, láttuk, hogy ez a feljáró le van zárva. Így hát kénytelenek voltunk visszafelé menni egy darabig a parton, amíg meg nem érkeztünk egy másik feljáróhoz. Azon már gond nélkül fel tudtunk menni.

Amint felértünk megkerestük az ösvényt, ami a part mellet fut párhuzamosan, a sziklák tetején, mely a Durham Heritage Trail útvonala is egyben. Ezen a gyalogúton mentünk tovább visszafelé egészen a Blackhall Rocks parkolójáig. Innét fentről is nagyon szép volt a kilátás.

Durham Heritage Trail

A Blackhall Rocks parkolóból a Station Roadra fordultunk, vissza a belváros felé, majd jobbra a Coast Road-ra, mely visszavezetett a parkolóhoz. Nagyon melegünk volt, úgyhogy amint találtunk egy boltot bementünk és vettünk egy jégkrémet, ami szinte vérré vált bennünk. Még egy utolsó kép az egyik ház udvaráról:

Nem volt még későn, csupán csak délután 3 óra környékén járt az idő, de a nap annyira kiszívott minket, hogy már nem volt kedvünk semerre se menni, úgyhogy a parkolóból egyenesen hazajöttünk.