Észak-Nyugat Anglia - Formby beach

2020/06/02.

Séta a mókuserdőben és strandolás Formby-ban

Ezen a szép meleg és napsütéses napon Formby tengerpartjára látogattunk. Nem első alkalommal jöttünk Formby-ba, de korábbi látogatásunkkor korántsem láttunk mindent, úgyhogy már nagyon vártam a visszatérést.

Reggel 7 óra környékén indultunk, hogy 9-re odaérjünk és ne érjen minket az a meglepetés, hogy nincs parkolóhely. Formby rendkívül felkapott lett a strandolni vágyó turisták körében, főleg hogy az utóbbi időben nagyon jó idők voltak. Na meg a koronavírus miatt senki nem tud nyaralni menni, így az ország területén próbálnak kikapcsolódásra megfelelő helyeket keresni.

Piknikezőhely a parkolóban

A parkoló

Aggodalmunk nem volt alaptalan, mert amikor odaértünk, igyencsak tele volt már a parkoló, de a végében még találtunk egy helyet és ha itt nem lett volna, még közvetlenül a strand mellett is lehetett volna próbálkozni. A tűlevelű erdő szélén, az árnyas fák alatt teljesen megfelelőnek bizonyult. A parkolás fizetős, 7,50 font egy napra, de National Trust tagoknak ingyenes.

Út a strand melletti parkoló felé

A mellékhelyiségek még zárva voltak, ezért az erdőben kellett megoldani a problémát, ami nem volt egyszerű, mert rengetegen voltak és jöttek-mentek mindenfelé. Ahol parkoltunk, bent az erdőben volt egy rész, ami megfelelőnek bizonyult, oda jártunk. Reggel szinte senki nem járt arrafelé, délután már nehezebb volt, mert folyamatosan mentek az emberek az erdei úton a strand felé.

Vörösmókus-erdő

A National Trust oldalán van egy sétaútvonal, melyet mi is megpróbáltunk követni, de elég nehéz volt, végül már mentünk amerre gondoltuk, ezért most útvonalat nem írok. A Formbyban található fenyőerdőben vörösmókusok élnek, mely fmókusfaj elég ritka Nagy Britannia területén. Nagyon szerettük volna látni őket és már alig vártam, hogy jobbnál jobb képeket készíthessek róluk, de ma sajnos nem akartak mutatkozni.

A fényviszonyok miatt nem volt könnyű fotózni, nagyon sok volt a félárnyékos rész, nem lettek igazán jó képek. Az erdő nagyon szép volt és hangulatos, nekem a fenyőillat és a növényzet miatt egy kicsit a tenerifei Corona Forestal nemzeti park fenyőerdeje jutott eszembe. A meleg, napos idő igazán mediterrán hangulatot varázsolt ide.

Amikor kiértünk az erdőből, mindenfelé csak homokot láttunk, olyan volt, mintha egy sivatagban lennénk, és csak a növények jelenléte jelezte, hogy ez itt mégsem a sivatag. A lábunk belesüppedt a finom homokba, mintha csak puha szivacson járkálnánk.

Az aszparágusz - ismertebb nevén spárga - mezők kezdeténél egy fából készült szobor állít emléket annak a Jimmy Lowe nevű farmernek, aki spárgát kezdett termeszteni ezen a helyen, amik azóta is itt vannak. Szezonja április végétől júniusig tart.

A kerítésen túl máris láthattunk egy hatalmas spárgamezőt. de nem volt túl látványos, nagyon kicsik voltak, alig látszottak ki a földből.

Nemsokára újabb spárgamezők következtek, de ezek is kicsik voltak. Már kezdtük azt hinni, hogy rosszkor jöttünk, már nincs szezonja.

Kicsivel arrébb azonban megpillantottuk a szép zöld növényeket. Még sohasem láttam spárgát, ezárt örültem, hogy láthatok egy spárgaültetvényt. Korábban el sem tudtam képzelni milyen lehet. Most sem igazán tudom elképzelni, hogy lesz ebből a zöld növényből az a spárga, amit a boltokban árulnak. Néhol láttuk azokat a kis sípokat, amiket a boltok polcain is láttunk már, ezek a növények tövénél helyezkedtek el.

Spárgaültetvény

Az aszfaltozott útra érve hirtelen egy vörösmókus szalad le az egyik fáról, majd rekord gyorsasággal átfutott előttünk az úton és eltűnt a növények között. Olyan gyorsan mozgott, hogy mire kezembe vettem a fényképezőgépet és elkezdtem élesíteni, már el is tűnt. Sajnos nem sikerült megörökíteni.

Itt szaladt át előttünk a mókus

Utunk hamarosan ismét az erdőn keresztül vezetett, reménykedtünk benne, hogy látunk még mókust, de mindhiába.

Amikor egy tisztáson kiépített gyalogúton haladtunk át, egy sólymot vagy sast pillantottunk meg az égen. Eléggé rá tudtam közelíteni, de nem tudom megállapítani melyik lehetett. Én inkább sólyomra tippelnék. Nem volt egyedül, egy fekete varjú követte folyamatosan, néha úgy tűnt, hogy a varjú vadászik rá, de ez elég hihetetlen lenne.

A séta utolsó szakaszán végig fából kiépített útvonalon mentünk, itt láttunk etetőket is a fákra helyezve, de mókusoknak nyoma sem volt.

Visszaértünk a parkolóba, itt leültünk enni a magunkkal hozott szendvicsekből az egyik piknikező asztalhoz. Miután jóllaktunk magunkhoz vettük a strandfelszereléseket és elindultunk a part felé.

Formby beach

Formby tengerpartja szinte egyedülálló az ország területén, mely drámai homokbuckáival szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Az ember amikor meglátja ezt a hatalmas mennyiségű finomszemcsés homokot, nagy kedve lenne meghemperegni benne.

Rengetegen voltak ma kint a parton, a parkoló környékén tömve volt a strand, sokan fürödtek is a vízben. Leterítettük a törölközőinket, átöltöztem rövidnadrágba, felvettem az úszócipőt és elindultunk mi is a víz felé. A víz jéghideg volt. Épp csak belegázolzunk a sekély részbe és vissza is fordultunk. Ebben mi biztos nem fogunk fürödni.

A partra csak a kis vízálló gépemet vittem, nem akartam, hogy a nagy telemenjen homokkal, de a nagyszerű fényviszonyoknak és a szép napos időnek köszönhetően ez a gép is nagyon jó képeket csinált. Ahogy a távolba néztünk, volt egy pont, ahol véget értek a homokbuckák a parton. El akartunk sétálni addig és megnézni közelebbről. El is indultunk. Végig a sekély vízben lépkedtünk, de ügyelve rá, hogy ne túl sok víz érintkezzen a lábunkkal, mert nem akartunk megfagyni. Itt-ott találtuk érdekes dolgokat, a víz mindenféle hordalékokat kisodort, ráktetemek, kagylók, csigák, a napon szétszáradt tengeri csillagok és egyéb vizi maradványok. Némelyikről fotót is készítettem.

Tengeri csillag maradvány

Megszáradt tengeri sün vázak

Ahogy távolodtunk, a tömeg egyre kevesebb volt. A végefelé már csak 1-2 ember napozgatott a homokban. Eddig már kevesen jönnek el, mert túl messze van a parkolótól.

Végül nem mentünk el teljesen a homokbuckák végéig, még azelőtt visszafordultunk, hogy azt a pontot elértük volna. Úgy gondoltuk több újdonságot már úgysem fogunk látni, ezért felesleges tovább mennünk. Visszafelé kissé hosszabbnak tűnt az út, jó messzire elbarangoltunk. Egy kicsit még leültünk a partra napozni és beszélgetni, majd visszaballagtunk az autóhoz a parkolóba. A vörösmókusok azonban nem hagytak nyugodni, úgyhogy még mielőtt elindultunk volna hazafelé, újra az erdő felé vettük az irányt, ismét magokkal felszerelkezve, hátha látjuk őket.

Délutáni séta a vörösmókus erdőben

Mostanra kicsit lement a nap, a félárnyák eltűnt, most sokkal jobb képek születtek az erdőről, mint a délelőtt folyamán. A fából kiépített gyalogúton mentünk, az van kifejezetten a mókuslesre építve, gondoltuk itt van a legnagyobb esély rá, hogy lássuk őket.

Amíg a mókusokra vártunk, találtunk egy varjút a fán. Nem szeretem őket, de néha jó fotóalanyok, mint pl. most is.

Egy másik varjú szintén az egyik fán pózolt, jó sokáig. Ez nem a koromfekete volt, ebben voltak világosabb színek is, nem tudom melyik varjúfajta lehetett.

Mászkáltunk még egy jódarabig az erdőben, de sajnos mókusoknak nyoma sem volt. Később láttam egy kiírást, hogy elterjedt a vörösmókusok között a Pox vírus, ezért sok állatot halottan találtak.  Hogy ne terjedjen tovább a vírus, eltávolítottak minden ételt az etetőkből. Fogalmam sincs, hogy az milyen betegség, de remélem nem pusztultak ki teljesen.

Végül feladtuk, nem keresgéltük őket tovább, nagy valószínűséggel ma felesleges lett volna. Sajnos nem volt szerencsénk. Ezután hazafelé vettük az irányt. Nagyon kellemes napot töltöttünk el Formby tengerpartján.