2015/10/06 - 2015/10/07.
Edinburgh
1. nap
Megérkezés és városnézés
Ez volt az első hosszabb utazásunk autóval, mióta Angliában élünk. Leedstől 4 órányira található, tehát nincs közel. Mikor páromnak felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha legközelebbi dupla szabadnapunkon elmennénk Edinburgh-ba /nem is gondoltam annyira komolyan, csak kíváncsi voltam mit mond rá/, ő rögtön rávágta, hogy menjünk. Én meg is lepődtem, nem erre számítottam, de gyorsan foglaltam szállást, nehogy meggondolja magát. :-) Mivel közel volt az utazás ideje, nem sok olcsó szállás volt már, a választás a belváros közelében található Murrayfield Park Guest House-ra esett, de itt is 36 font volt kettőnknek 1 éjszakára. Viszont ez volt a legolcsóbb.
Edinburgh Skócia fővárosa, mely a Forth folyó deltatorkolatának déli részén található. A vulkanikus eredetű területen elhelyezkedő várost Northumbriai Edvin alapította a 7. században. A 15. századtól Skócia fővárosa. Óvárosát a világörökség részévé nyilvánították. A történelmi nevezetességekben gazdag városban akad bőven látnivaló. A város neve vélhetően, a kelta Dun Eidyn elnevezésből ered. A területen a 7. század legelején a votadinik éltek, az ő erődítményük volt Dun Eadain, vagyis „erőd a hegy lejtőjén”. Amikor Northumbriai Edvin elfoglalta a területet, újjáépítette az erődöt, megalapította a várost, és átkeresztelte Edwin's Burgh-ra. Az Edinburgh nevet az Angliába emigráló germánok adták a városnak.
Szakadó esőben érkeztünk meg a szállásunkra, délután 3 óra környékén, olyannyira esett, hogy várnunk kellett pár percet, amíg ki tudunk szállni a kocsiból. Amikor az eső alábbhagyott, gyorsan bementünk a vendégházba, ahol egy hölgy fogadott minket. Megmutatta a szobánkat, mi pedig kipakoltunk az autóból. Ekkor már alig esett.
 |
| Ebben az épületben volt a szállásunk |
Nem sokáig akartunk a szálláson maradni, már alig vártuk, hogy lássuk a várost, úgyhogy gondoltuk megnézzük elállt-e már az eső. Legnagyobb örömünkre már csak a nyoma volt látható. A hölgy a szállásunkon azt mondta, hogy érdemesebb busszal bemenni a városba, mert nincs túl közel, mi mégis megpróbálkoztunk vele gyalog. Volt egy térképünk, annak a segítségével mentünk. Nem is volt annyira messze, kb. 40 perc alatt ott voltunk.
 |
| A szállásunktól nem messze |
 |
| Háttérben a Murrayfield rögbipálya |
 |
| Roseburn Church |
A Heart of Midlothian War Memorial /Heart of Midlothian háborús emlékmű/ a Heymarket-nél található, egy útkereszteződésben. Az I. világháborúban elhunyt, Heart of Midlothian csapatának labdarúgói emlékére állították. A tetején egy órát tartalmazó obeliszket a klub ajándékozta a városnak, 1922-ben.
 |
| Heart of Midlothian War Memorial |
William Ewart Gladstone monumentális emlékműve mellett nehéz lenne úgy elmenni, hogy ne vessünk rá egy pillantást. Az angol liberális politikus szobra az emlékmű tetején található, az alsó talapzatot 4 nő veszi körül, akik a Mértéket, az Erősséget, a Vitalitást és a Hitet szimbolizálják. Elől két fiú egy szalagot és egy babérkoszorút tart, a győzelem kifejezéseként.
 |
| Gladstone emlékmű |
Bementünk egy Subway-be enni egy szendvicset, mert szinte egész nap alig ettünk valamit, majd folytattuk tovább sétánkat a vár felé.
Megérkeztünk a Princes Street kertjébe, ahonnét már a várra is nagyon szépen rá lehetett látni. Azonban a kertben is érdemes barangolni, ahol nagyon szép szobrok és egy látványos szökőkút is található.
Sir James Young Simpson szobra is ebben a kertben áll, aki egy híres szülész orvos volt, ő vezette be a kloroform használatát. Edinburghban élt és dolgozott.
 |
| Sir James Young Simpson szobra |
Edinburg vára csodálatos látványt nyújt a sziklás domb tetején. Végig azon gondolkoztunk, vajon hogy tudták oda felépíteni.
 |
| A vár a dombtetőn |
 |
| A vár |
Az öntöttvasból készült Ross fountain /Ross-kút/ kétségkévül a kert egyik leglátványosabb eleme. Egy Párizs közelében lévő öntödében készült és az 1862-es londoni kiállításon mutatták be. Daniel Ross, egy helyi fegyvergyártó vásárolta meg és adományozta Edinburgh városának. Az alsó részt oroszlánfejek és kagylóhéjban ülő sellő figurák díszítik. A négy felső alak a Tudományt, a Művészetet, a Költészetet és az Ipart ábrázolják. Tetején, egy gyönyörűen megformált figura egy bőségszaru kupát tart.
 |
| Ross-kút |
Szívesen megnéztük volna a várat belülről is, de későn érkeztünk, már nem engedtek be látogatókat, mert lassan záróra volt és amúgyis túl drága lett volna a belépőjegy, legalábbis az akkori pénztárcánkhoz mérten.
 |
| A vár |
Folytattuk hát a sétánkat a városban és minél többet láttunk belőle, annál jobban tetszett.
A vár közelében lévő forgalmas sétálóutcán egy skótdudás szórakoztatta az embereket.
A St. Egyed Székesegyház közelében egy unikornis szobor díszíti az utcát, egy hatalmas talapzaton álló oszlop tetején. Az unikornis a skótok nemzeti állata.
 |
| Unikornis szobor |
 |
| Szt. Egyed Székesegyház |
A híres High Street rengeteg látnivalóval kecsegtet. Ezek közül az egyik David Hume szobra, akinek ha megérintjük a lábujját, szerencsét hoz. Legalábbis a néphit szerint.
 |
| David Hume szobra |
 |
| Buccleuch 5. Hercegének emlékműve |
Gyakran hívják Skócia elfeledett költőjének, mégis Robert Fergusson volt az, aki Robert Burnst arra inspirálta, hogy költő legyen és a 18. század egyik kiemelkedő alakjává váljon. Első versét 1771-ben tették közzé és tragikusan fiatalon, mindössze 24 éves korában halt meg. Miután szeretett a pohár fenekére nézni, egyszer leesett a lépcsőn és beütötte a fejét. A sérülés olyan súlyos volt, hogy elmebeteggé vált. Utolsó napjait egy mentális kórházban töltötte Edinburghban. A város azért nem feledkezett meg róla teljesen és ezzel a szoborral állítottak méltó emléket számára:
 |
| Robert Fergusson szobra |
Benéztünk a Canongate Kirkyard temetőbe, melyet az 1860-as évektől használtak temetkezési helyként, egészen a 20. század közepéig. A már említett költőt, Robert Fergussont is itt temették el.
 |
| Canongate Kirkyard |
Találtunk egy kis utcát, mely egy dombtetőre vezetett, elindultunk arrafelé. A tetejéről szép kilátás nyílt a városra.
 |
| A Canongate Kirkyard felülnézetből |
Visszamentünk a belváros felé és még császkáltunk egy kicsit, mielőtt teljesen ránkesteledett volna.
 |
| Wellington lovas szobra |
Az Egyetem udvarába benézve két mini Kelpie szobrot pillantottunk meg. A kelpie-k a kelta hiedelmek szerint természetfölötti erővel rendelkező lovak voltak, amelyek a skóciai és írországi folyókban és tavakban éltek. Közelebb mentünk, hogy megnézzük őket.
 |
| Kelpie szobrok |
 |
| Az Egyetem |
 |
| A Kelpie oldalról |
A Kelpie szobrok eredetijét Falkirkben lehet megtekinteni, az egyetem udvarán látható szobrok annak a replikái. Az eredeti lófejek 30 méter magasak.
Visszafelé a szállásra adódott egy kis nehézség, nem voltunk biztosak benne, hogy jó irrányba megyünk, ezért megkérdeztünk egy járókelőt, az útbaigazított, így szerencsésen visszataláltunk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése