Peak District és környéke - Rejtett gyöngyszemek

2019/01/05.

Rejtett gyöngyszemek nyomában

Mindig is szerettem azokat a helyeket, ami nincs benne minden utazási prospektusban és csak néhány ember tud a létezésükről, főként a helyiek. Bár, ezek is egyre jobban terjednek, hiszen valaki felteszi az internetre és utána már bárki számára elérhető lesz. De nincs ebben semmi baj, hisz én is így találok rájuk. Ma egy tavat és két vízesést néztünk meg, melyből a tó azóta bakancslistámon volt, mióta rátaláltam az interneten.

Far Hill Quarry

/Far Hill bányató/

A Far Hill Quarry Harpur Hillben található, mely egy kis falu Buxton mellett. A tavat Harpur Hull Quarry-nak is szokták nevezni, vagy egyszerűen csak Kék Lagúnának.

Hogy mi is a tó érdekessége, a színén kívül, azt kicsit lejjebb fogom taglalni. Több módon is eljuthatunk a bányatóhoz, de a parkolás sajnos nem egyszerű. A neten fellelhető írásokban azt olvastam, hogy a legegyszerűbb ha a Hillhead Lane-en parkolunk és onnét gyalog 10-15 perc. Az ötlet jónak tűnt, térképen megnézve ez egy zsákutca, ami utána gyalogútban folytatódik. Ám amikor odaértünk valamiféle kőfejtő munkálatok zajlottak és mindenféle figyelmeztetések voltak kitéve. Ennek ellenére továbbmentünk a kavicsos, de autóval is jól járható úton. Ám egyszer csak föntről megpillantottuk, amint lent ásatásokat végeznek, úgyhogy nem mertünk tovább menni, de valószínűleg amúgyis a felső utat kellett volna választani a kereszteződésnél és nem az alsót, ahogy mi tettük. Lehet, hogy a másik úton el tudtunk volna menni a tóhoz, de kétségbe vontuk, hogy parkolhatunk-e ott egyáltalán, mert mindenfelé túrások voltak az út mellett. Inkább úgy döntöttünk, hogy a másik megoldással próbálkozunk, mely szerint a faluban parkolunk le és egy másik irányból közelítjük meg. A gyalogút a The Park Inn nevű kocsma közelében kezdődik, egészen pontosan a Fiddle Street végében. Tehát a kocsma környékén kell parkolót keresni. Nem volt egyszerű dolgunk, de a Burlow Road-on sikerült leparkolnunk félig felállva a járdára a többi kocsi mögé. Ez kb. 5 percnyire volt a Park Inn-től, úgyhogy teljesen jó megoldás volt. Innét már könnyű dolgunk volt, csak egyenesen mentünk lefelé, majd a kereszteződésnél balra fordultunk. Itt található bal kézre a Park Inn, melynél érdemes megállni 1-2 fotó erejéig.

Elször elhaladtunk a Harpur Hill háborús emlékmű mellett, mely egy bőből készült emlékmű, bronz dísztáblával. Az alapját egy mészkőből álló véletlenszerűen egymásra rakott kövek alkotják, hasonlóan a helyi száraz kőfal stílushoz. Fölötte pedig egy nagy sziklatömb áll, melynek közepén babér és tölgyfalevélből font koszorúforma szegélyez egy bronztáblát, melyen írás található.

Harpur Hill háborús emlékmű

Harpur Hill háborús emlékmű

Harpur Hill háborús emlékmű

A Parks Inn az egyetlen kocsma két mérföldön belül, ezért nagy forgalolomnak örvend, kiváltképp a nyári, melegebb napokon, mivel népszerű gyalogos és kerékpár útvonalak vannak a környéken. Látványos külső megjelenésével nehéz elmenni mellette anélkül, hogy megállnánk néhány percre. Főleg a felül, bal szélen lévő repülőgép és pilótája hívja fel magára a figyelmet.

Parks Inn

Harpur Hill temploma

A Fiddle Street az alább látható házsor mellett található balra. Néhány méter után az utca véget ér és egy földút kezdődik, ahol már látható egy figyelmeztetés: Veszélyes kőbánya, maradj távol! Valójában a munkálatok nem a tónál folynak, tehát a tóig nyugodtan elmehetünk, az a rész egy ma már nem működő bánya maradványai.

Nagyszerű kilátás nyílt innét a környező dombokra.

A földút kezdete

A földút

Az út hamarosan kettéágazik, itt jobbra fordultunk, majd fölfelé mentünk kb. 5 percet, amikor egy kapuhoz értünk.

Kilátás a falura

A kapu

A kapun egy újabb figyelmeztetés látható, mely szerint a bányatóban tilos fürdeni a magas PH érték miatt.

Átmentünk a kapun, majd folytattuk tovább a gyalogúton. Nemsokára jobbra találtunk egy kis bejáratot egy keskenyebb ösvényre, nem tudtuk biztosan, hogy arra kell-e menni, de próba-szerencse. Később bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk.

Nem csak a tó miatt érdemes meglátogatni a környéket, hanem a táj miatt is, ami körülveszi. Sziklák és apró kőből álló mészkőhalmok váltakoznak, mely néhol olyan érzéssel tölt el, mintha a Holdon járnánk.

Már alig vártam, hogy láthassam végre a tavat. Kíváncsiságom annak tudható be, amit előtte olvastam róla. A tó úgy jött létre, hogy a használaton kívül helyezett mészkőbányát feltöltötték vízzel. A helyiek körében "Kék Lagúna"-ként vált ismertté. A vonzó kék szín a kőből származó maró vegyszerekből adódik. A tó a szennyezés ellenére évek óta népszerű fürdőhely, pedig 11,3-as pH-szinttel rendelkezik, amely erősen lúgos /az ammónia 11,5, a fehérítő 12,6, tehát olyan mintha ammóniában vagy fehérítőben fürödnénk/. A fürdőzések megszüntetése érdekében plakátokat helyeztek ki, mely képekkel illusztrálta milyen betegségeket hordoz a víz /ezek már nem voltak kint/: bőr és szem irritációt, gyomor problémákat, gombás fertőzéseket pl. szájpenész, vagy más fertőzéseket pl. kiütéseket okozhat. És ha még mindez nem lenne elég, a tóban autóroncsok és állati tetemek lapulnak, nem beszélve a rengeteg szemétről, ráadásul a víz hőmérséklete rendkívül hideg. De még ez sem volt elég ahhoz, hogy elriassza a fürdőzőket, ezért a High Peak Borough Önkormányzata drasztikus lépésre szánta el magát: 2013-ban a vizet feketére festették. Úgy tűnt ez visszariasztja az úszókat, azonban 2015-ben a víz letisztázódott, és a lagúna visszanyerte természetes kék megjelenését. De nem maradhatott így sokáig, 2016 áprilisában ismét fekete színűre festették.

Ahogy számolgattam, kb. 2 év kell neki, hogy letisztuljon, ami azt jelenti, hogy elvileg most eredeti színében láthatjuk, feltéve, ha nem festették be újra, mert 2016. után semmilyen infót nem találtam róla a neten.

Tudtuk, hogy közel vagyunk, de nem tudtuk pontosan hol helyezkedik el a tó. Mikor messziről megláttam a fehér homokos részt kiemelkedni a föld felett, izgatottan mentem közelebb: talán itt lesz a tó. És igen! Lenéztem a mélyedésbe és legnagyobb örömömre természetes buja-kék színében pompázott! A víz annyira csábítóan gyönyörű volt, hogy rögtön megértettem miért nem bírnak ellenállni, hogy belemenjenek, főleg egy meleg nyári napon. Szinte vonzott magához, még a tekintetemet is nehéz volt levennem róla, hosszú percekig csak néztem.

A varázs viszont csak messziről hat. Ahogy lementünk a partjára rögtön szembetűnt a sok szemét. Ezt látva, nekem biztos nem lenne gusztusom belemenni, innentől kezdve már nem értettem másnak hogy van gyomra ehhez. A képeken is jól látható:

Felmentünk a lagúna másik oldalára is, ahonnét újabb szögben fotózhattuk:

Mindenesetre messziről nagyon gyönyörű, leginkább a mérgező gombához tudnám hasonlítani, mely látványos külsejével szinte hívogat, hogy szedd le és edd meg. Viszont annak függvényében, amit tudok róla, engem biztos meggátolna abban, hogy belemenjek, még akkor is, ha a sok szemét nem lenne benne.

Fotózgattunk még a törmelékes mészkőkupacok környékén, mely tényleg olyan volt, mintha nem is a Földön járnánk.

Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk vissza az autóhoz.

Fiddle Street

Burlow Road

Middle Black Clough Fall

/Middle Black Clough vízesés/

Folytattuk a napot a rejtett gyöngyszemekkel, következő kalandunk egy eldugott vízesés felé vitt minket a Peak Districten, mely a Longdendale Valley /Longdendale völgy/ végében található a Middle Black Clough patak vizén. Black Clough jelentése fekete szurdok, hogy miért ezt a nevet kapta, arról semmit nem találtam. Viszont 3 Black Clough található itt, az alsó /Far/, a felső /Near/ és a középső /Middle/, ahol ez a 10 m-es vízesés található.

Van egy ingyenes parkoló az A628-as útról lekanyarodva a Woodhead Road-ra, mely nem messze fekszik a Woodhead víztározótól. A parkoló a Google térképen a "Car Park Leading to the Three Black Clough" néven fut. A kis mellékutat könnyű nem észrevenni, úgyhogy mindenképp célszerű Google térképpel utazni, hogy biztosan tudjuk hol kell lekanyarodni a kis mellékutcába a parkolóhoz. Nincsenek útbaigazító táblák, amik jelzik a vízesést, úgyhogy csak a térképre hagyatkozhatunk.

Mi könnyen megtaláltuk a parkolót, de sajnos nincs túl sok parkolóhely és melegebb napokon gondolom elég hamar megtelik, most is sok autó volt, de azért még lehetett találni. A vízesés innét 20-30 perces sétára található. Mielőtt elindultunk volna, a parkolóból lenézve készítettünk pár képet:

A parkolóból lefelé menet, a patak fölött van egy híd, azon át kell menni, majd rögtön bal kézre egy lépcsős átjáró, ezen is átmásztunk. Eddig nagyon egyszerű volt.

Magas sziklák a parkoló mögött

Aki itt parkol, nem mindenki a vízesést megy megnézni, több túraösvény is van a környéken és a közelben lévő 4 víztározóhoz is eljuthatunk innét.

A közelben lévő víztározók

A híd, amin át kell menni

A híd

A lépcsős átjáró

Az ösvény nagyon jól látható és egy darabig ezen kell haladnunk, a Near Black Clough patak mellett. Amikor a patak kissé jobbra kanyarodik, az ösvény is kanyarodni fog, csak kövessük tovább és a patak legyen mindig bal kézre.

Pár perces séta után egy fás területhez érkeztünk, itt még mindig a gyalogúton kell továbbmenni.

Amikor látunk balról becsatlakozni egy patakot, az a Far Black Clough, de ezt nem fotóztuk le.

Amikor elérünk egy kisebb tisztásra egy nagy fa mögött, jobbra lesz egy gyalogút felfelé, de ne menjünk fel arra! Menjünk még előre egyenesen néhány métert, majd látni fogunk egy kis szigetet, a patak közepén, mögötte pedig találunk néhány nagyobb követ, amin át tudunk menni a patak túloldalára. Mi itt picit elkeveredtünk, mert a leírásban megzavart minket a jobbra lévő gyalogút és aki írta, az nem írta oda, hogy nem kell arra felmenni, mi pedig leragadtunk ott, hogy gyalogút jobbra, akkor irány fel. Néhány méter után azért kezdett gyanús lenni, hogy teljesen elkanyarodtunk a pataktól, víz nélkül pedig nincs vízesés. Ekkor elolvastam mégegyszer a leírást és akkor esett le, hogy rosszul értelmeztem, úgyhogy mehettünk vissza, de szerencsére nem mentünk sokat a rossz úton.

A fa mögött a tisztás

A tisztás

Néhány kép amikor a téves úton mentünk:

A kilátás viszont szép volt innét

Vissza a tisztásra

Nagy nehezen megtaláltuk azt a helyet, ahol át kell menni a másik oldalra. Célszerű előbb megnézni hol vezet a túloldalon a gyalogút, így könnyebben megtaláljuk, viszont ott már sokkal keskenyebb és nehezebben látható az ösvény. A köveken sem könnyű átmenni, mindenképp vízálló és masszív cipőre van szükség. A kövek nagyon csúsztak, úgyhogy próbáltunk a szárazabb részekre lépni és ahol lehetett a fákban megkapaszkodni.

A kis sziget, a patak közepén

Sikeresen átjutottunk a másik oldalra, most már jobb kézre esett a patak. Néhány lépés után elérkeztünk egy kereszteződéshez, igazából mindegy melyik utat választjuk, ugyanoda megy mind a kettő, de az általam olvasott leírás szerint az volt írva, hogy balra menjünk, úgyhogy arra mentünk. Nemsokára szemben egy újabb patak csatlakozik be az előzőbe, ez a Middle Black Clough, ezen lesz a vízesés.

A Near Black Clough a túloldalról fotózva

A Middle Black Clough

Nem voltunk biztosak benne, hogy a helyes irányban megyünk, ugyanis kisebb, köveken átfolyó apró vízeséseken kívül semmi mást nem láttunk és a hangját sem hallottunk, ami nagyobb vízeséseknél messzire elhallatszik. Itt a gyalogút véget ért, de a patak melletti köves sziklákon tovább tudunk menni és azt tudtam, hogy fel kell mászni ezeken a sziklákon, ahhoz, hogy lássuk a vízesést. Elkezdtünk hát mászni és nemsokára a távolban meg is pillantottuk.

Hátul, a távolban már látszik a vízesés

Tovább másztunk a sziklákon, ami nem volt egyszerű, néha nagyokat kellett lépni, de óvatosan mászva végül feljutottunk a vízeséshez. Azonban esős időben ezek a sziklák nagyon csúszhatnak, olyankor elképzelhető, hogy szinte lehetetlen felmászni.

Megérkezve a vízeséshez, még előttünk állt egy utolsó feladat: lejutni az aljára, hogy a fák által ne legyen takarásban. Több út is vezet lefelé, de ez sem egyszerűbb, mint az idevezető út volt, de ezt is sikeresen megoldottuk.

A vízesés - még a fák takarásában

A Middle Black Clough patak

Próbábáltunk a patak szélén közelebb menni, mert azok a részek, amit víz fed, rendkívül csúsznak, bár a patak vize alig volt több 1-2 cm-esnél, mégis lehetetlen rajta végigmenni, mintha jegyes talajon próbálnánk előrejutni. A szárazabb köveken viszont el tudtunk menni a kaszkád lábához.

A Middle Black Clough vízesés

Napok óta szinte alig esett eső, ami ilyenkor télen nem annyira megszokott, úgyhogy a vízszint elég gyér volt, így a vízesés sem volt túl bővizű.

Nem volt jó belegondolni, hogy azon az úton, amin jöttünk, vissza is kell mennünk, de sajnos muszáj volt, úgyhogy elkezdtünk mászni visszafelé. Lefelé talán valamivel könnyebb volt. 1-2 emberrel azért találkoztunk út közben, akik szintén a vízesést mentek megnézni.

A köves, sziklás ösvény

Sikeresen visszaérkeztünk a 2 patak kereszteződéséhez, majd a köveken átmentünk a túloldalra. A nehezén túl voltunk, innét már sima ügy volt, csak egyenesen visszamenni a parkolóba a patak mellett, amerre jöttünk.

Visszafelé

A híd messziről

Folly Dolly Falls

/Őrült Dolly vízesés/

Sötétedés előtt még volt időnk megnézni egy másik vízesést is, mely az előzőtől kb. 20 perces autóútra található, a Meltham nevű település mellett. Ez már nem volt annyira eldugott helyen, itt már  inkább a parkolással gyűlt meg a bajunk. Mentünk 2-3 kört a vízeséshez vezető ösvény közelében, mire találtunk egy utcát, ahova le tudtunk parkolni, de ez is 15 perces sétára volt a vízeséstől. Közelebb egyszerűen lehetetlen parkolóhelyet találni, pedig elmentünk mindkét irányba.

Huddersfield Road - ebben az utcában parkoltunk

Tehát mi a Huddersfiel Road főútról lekanyarodtunk az azonos nevű kis utcára /a Robert Ashton Memorial Park mellett/, mely egy zsákutca és ott parkoltunk. Innét jobbra fordulva csak egyenesen kell menni a főút melletti járdán. /Elméletileg a Morrisons mellett is van egy parkoló, amit én már csak utána olvastam, onnét is kb. ugyanannyi idő gyalog, csak másik irányból./

Huddersfield Road

Amikor az alább látható kereszteződéshez érünk, szintén egyenesen kell tovább haladni, nem kell befordulni jobbra. Tehát maradjunk továbbra is a Huddersfiel Road-on.

Gyülekeztek a sötét felhők

Találtunk egy Publik foothpath nevű táblát, mely balra egy gyalogutat jelölt. Bár a Google szerint még tovább kellett volna mennünk, de úgy gondoltuk, talán lerövidíthetjük erre az utat. Mint később kiderült nem volt túl jó ötlet, mert így pont az alatt az ösvény alatt kötöttünk ki, amelyen nekünk menni kellett volna. Bár fel lehet mászni a fönti útra /mi is így tettünk/, de nem olyan egyszerű. Tehát jobb, ha még folytatjuk tovább egyenesen és csak kicsit később fordulunk balra, egy kavicsos füldútra.

A public footpath

Mint írtam, mi hamarább letértünk balra, így megérkeztünk egy alagúthoz. A vízeséshez vezető út az alagút felett halad. Ekkor mi még ezt nem tudtuk, úgyhogy átmentünk az alagúton.

Itt volt egy kis ösvény egyenesen, be az erdőbe, de nem arra kell menni, bár majdnem megint sikerült rossz irányt választanunk, de most hamar rájöttünk, hogy nem ez az út vezet a célpontunkhoz. Így hát balra fordultunk és ekkor jöttünk rá, hogy nekünk a felső úton kellene mennünk és nem az alsón, úgyhogy nagy nehezen felmásztunk fölülre, mely valaha egy régi vasútvonal volt és ezt az utat nevezik Meltham Greenway-nek.

A kis út az erdő felé

Lenézve a régi vasútvonalról

Hamarosan megjelent a szemünk előtt egy kis lépcsős ösvényt jobbra, mely levezet a vízeséshez. Itt már sokkal könnyebb lemenni, mint a másik vízesésnél, de azért legyünk óvatosak, mert esős időben itt is csúszhat! A vízesés egy kis patakon található, melyet formálisan Gylloproyd Dike-nek neveznek.

Ez a vízesés is elég gyéren csörgedezett, nagyobb esők után bizonyára sokkal szebb. Érdekessége, hogy a mögötte lévő sziklákban természetes vas ásványi anyag található, mely néhol narancssárgára  színezi azt.

Folly Dolly Falls

A narancssárgára színeződött sziklák

Biztosan sokan felteszik a kérdést, hogy honnan ez a furcsa név: Folly Dolly, azaz Őrült Dolly. Több magyarázat is van rá, de a valódi eredetét senki sem tudja. Élt régen egy nő, akit Dollynak hívtak és épített egy kis házikót a vízesés felett. Őrültsége megkérdőjelezhető. Állítólag egy malomkereket épített a patakra, hogy ezzel működtessen egy szövőszéket. Azonban a pataknak csak eső után van bő folyása, így a kerék nem termelt energiát. Talán róla kaphatta a nevét, de van egy olyan feltevés is, hogy Dorothy Seymour öngyilkos merényletéről nevezték el, aki levetette magát a sziklák tetejéről, amikor a szeretőjét bebörtönözték.

A vízesés egy viktoriánus látványosság volt a Huddersfield-Meltham vasútvonalon a régi időkben és a vasárnapi kirándulók gyakran pihenőhelyként használták, hogy piknikezzenek vagy élvezzék a friss levegőt ebben a kicsiny völgyben.

Miután megnéztük a vízesést, visszemnetünk az autóhoz, de előtte még megszemléltük azt a kis alagutat, mely a lépcsős ösvény mellett helyezkedik el.

Alagút

A lépcsős ösvény

Egy vörösbegy röpködött körülöttünk, egyik fáról a másikra. Próbáltuk lefotózni, de egyik kép sem sikerült igazán, pedig még magokat is szórtunk ki neki, hátha közelebb jön, de úgy tűnt nem vette észre a kaját.

Vörösbegy

Lámpa egy ház előtt

Gyárkémény

Mire az autóhoz értünk, kezdett sötétedni, de amúgy sem terveztünk mára mást ebben a hideg időben, de legalább az eső nem esett. Viszont ismét egy tartalmas kirándulásban volt részünk.