2023/04/26
Rivelin Völgy túra
/Rivelin Valley Trail/
1600 körül a Rivelin-völgyben 20 vízimalom működött, amelyek segítették Sheffield ipari forradalmát és híres evőeszköz-kereskedelmét. Az utolsó malom az 1950-es években leállt, mára a régi malmokat összekötő gyalogutak népszerű tanösvényekké és turisztikai célponttá váltak.
Túra táv: 5,9 mérföld / 9,5 km
Minimum szükséges idő: 3 óra
Legmagasabb pont: 161 méter
Legalacsonyabb pont: 70 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Sheffield közelében a Rails Road-on, a Rivelin Valley Trail parkolója
GPX file: Rivelin Valley Trail
A Rivelin völgyön át vezető gyalogút 3 mérföld hosszú, a Rails Road-tól a Malin Bridge-ig vezet, de mivel ez egy lineális túra, vissza is kell menni a kiindulóponthoz, ugyanazon az úton, így összesen majdnem 6 mérföld. Mi visszafelé Malin Bridge-től egy darabon másik úton mentünk visszafelé, ez a térképen is látható.
A gyalogút nagyon szép erdei tájakon vezet végig a Rivelin folyó mentén, de télen picit csalódás lehet a lombullatók miatt, ezért én azt mondom, hogy késő tavasztól őszig érdemesebb végigsétálni rajta. Tavasszal a nyíló virágok egy kis pluszt adnak, de mindenképp érdemes megvárni, amíg a fák teljesen kirügyeznek. Ősszel pedig az őszi erdő színei nyújtanak egy kis extra látványt.
Természetesen videó is készült /sok madarat, bogarakat és még egy rágcsálót is sikerült videóra rögzíteni/:
A túra a Rails Road-on lévő ingyenes parkolóból indul, Sheffield közelében. A mellette lévő tónál mindjárt elidőztünk kicsit, miután megláttuk, hogy mandarinrécék úszkálnak benne. Itt Angliában nem őshonosak, de sikeresen betelepítették őket, olyannyira, hogy több helyen is fellelhetők és vadon élnek. Nagyon szépek ezek a madarak. Mióta először megláttam, papírkacsáknak hívom őket. 😁
A tó mellett egy kukoricamalom állt a 17. század első felétől egészen az 1920-as évekig. Két vizikerék hajtotta. Ma egy emléktáblával emlékeznek meg róla.
Az ösvény az út túloldalán kezdődik /nem a tó melletti gyalogúton kell elindulni, hanem a másik irányba/. Itt rögtön van egy kis gyaloghíd, mi nem mentünk át rajta, hanem a folyó bal oldalán haladtunk tovább, de a másik út is ezzel párhuzamosan fut.
A Rivelin folyón több kisebb vízesés alakult ki, ezekre is érdemes vetni egy-egy pillantást.
A túra útvonala nagyon könnyű, szinte mindig a folyó mellett kell haladni. Több lépőkövön is áthaladtunk /angolul stepping stones/, ha jól számoltam, összesen három helyen.
 |
| Lépőkövek |
 |
| Egy hím és egy nőstény mandarin kacsa |
Van egy nagyobb vízesés is, a folyó túloldalán, de nem lehet hozzá közel menni, így pedig nagyon takarták a faágak.
Az ösvény mentén a 20 vizimalom mellett 21 malomgát is volt, melyeknek itt-ott még mindig láthatók a maradványai. A 16. és a 20. század között ezek a malmok több iparágat is kiszolgáltak, volt többek között evőeszköz-csiszoló műhely, fémműves-, papírmalom és kukoricamalom. Érdekes belegondolni, hogy nézhetett ki ez a hely, amikor még álltak ezek az épületek. Szívesen visszamennék az időben és megnézném.
Az alábbi képen látható az a hely, ahol a Farkaskerék /Wolf Wheel/ állt. Az 1720-as években építették és evőeszközök, valamint borotvák csiszolására szolgált.
Körülbelül a megtett út felénél elértük a Rivelin Valley Road-ot, itt át kellett mennünk az úton, majd túloldalt, kicsivel arrébb, az ösvény folytatódott tovább, még mindig a Rivelin folyó mentén.
A túra leglátványosabb eleme kétségkívül a Rivelin Völgy szék /Rivelin Valley Chair/. Egy szék, mely első ránézésre olyan hatást kelt, mintha göcsörtös fagyökerekből készült volna és egyenesen egy meséből került volna ide, de jobban megnézve valójában acélból van. Mivel a kis sziget a folyó közepén található, csak köveken lehet átjutni hozzá. A szobor Jason Thomson művész alkotása, akinek az volt a célja, hogy összemixelje a tájat az iparral.
Miután átmentünk a folyón egy gyaloghídon a kávézó felé, egy játszótér mellett haladtunk el, melynem udvarán egy érdekes szobor, az Alvó óriás hívta fel magára a figyelmet.
Még ugyan a Malin Bridge innét kicsit messzebb van, de itt is található egy parkoló, sokan innét indulnak el felfedezni a völgyet, véleményem szerint ez nem a legjobb megoldás akkor, ha valaki az egészet végig akarja járni. De ha valaki csak a széket akarja látni, ahhoz kétségkívül ez van a legközelebb. Betértünk az út menti kávézóba is, kértünk egy kávét elvitelre. Nagyon hangulatos hely volt, jó lett volna leülni és ott meginni, de kicsit elszaladt az idő.
Megérkeztünk Malin Bridge-be. Érdekes, de mindvégig azt hittük, hogy az egy hídnak a neve, és valóban van is egy híd itt a folyó felett, de Malin Bridge Sheffield külvárosa. Itt is állt egy malom a 18. században, melyet akkoriban kések csiszolására használtak. A malom egy árvízben teljesen megsemmisült, de a Wilson család újjáépítette 1915 körül és kukoricamalommá alakította át. 40 évig működött.
A hídtól nem messze egy gém pózolt a folyóban. Sokáig ott állt és elég közelről lehetett látni.
Visszafelé egy darabig az úton mentünk a Walkley Bank Tilt parkolóig, ahol van egy kis tavacska, amiben kacsák úszkáltak.
A tavat elhagyva rácsatlakoztunk arra az ösvényre, amin jöttünk és visszamentünk a kiindulóponthoz. Az egyik helyen láttunk valami kis rágcsálót, nem tudom milyen állat lehetett, egérnek túl nagy, patkánynak meg túl cuki. Talán pocok vagy valami hasonló. Kép nem készült róla, de a videón látható egy rövid ideig. Ezen kívül még sok más is, úgyhogy érdemes azt is megnézni.
További képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése