2022/05/07.
Egy kellemes nap Derbyshire-ben
1. rész
Middle Peak Quarry túra
Ezen a szép napsütéses tavaszi napon Derbyshire-ben kirándultunk, a Peak District közelében. Először a Wirksworth közelében lévő Middle Peak Quarry bányaterületet sétáltuk körbe. Több helyen is van parkolási lehetőség, közvetlenül a bánya elkerített bejárata melletti B5035-ös úton több ngyenes útszéli leállóhely is van, mi a Middleton Top Visitor Centre-ben parkoltunk, ami viszont fizetős, 4 órára 3 font volt egy parkolójegy, de viszont vannak piknikasztalok és kávézó is. Mivel mi a séta előtt még szerettünk volna reggelizni, így kényelmesebb volt, mert le tudtunk ülni a kinti asztalokhoz.
 |
| A Látogató központ parkolója |
Túra táv: 2,3 mérföld / 3,7 km
Minimum szükséges idő: 1,5 óra
Legmagasabb pont: 302 méter
Legalacsonyabb pont: 174 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Middleton Top Visitor Centre /fizetős/
A túra GPX file-ja innét letölthető: Middle Peak Quarry walk
 |
| A térkép |
A parkolóból rácsatlakoztunk a High Peak Trail gyalogútjára és egy darabig ezen haladtunk. Nemsokára elhaladtunk a Redhill Quarry Természetvédelmi terület bejárata, majd a Middleton Top Incline and Engine House mellett, mely régen egy vagonokat működtető gépház volt.
 |
| A parkoló |
 |
| Redhill Quarry Nature Reserve |
A gépház az egykor forgalmas Cromford és High Peak Railway /vasút/ lenyűgöző és utolsó fennmaradt gépháza, mely a vasút bezárása óta emlékműként áll a High Peak Trail-en. Szintén itt látható a régi vasút mintakocsija, valamint az eredeti vágány egy rövid szakasza.
Alattunk a mezőn Highland marhák legelésztek. Voltak fiatal példányok is, csak kár, hogy mindannyian kissé messze tőlünk.
Átmentünk egy kapun és folytattuk tovább utunkat, még mindig a High Peak Trail-en. Ez a szakasz a régi bányaterület része volt, néhol láthatóak a nyomai, valamint egy híd is, mely alatt áthaladtunk.
A hidat elhagyva hamarosan jobbra fordultunk és egy kis ösvényen kimentünk a B5023-as főútra és egy darabig ezen haladtunk tovább. Mivel van az út mellett végig egy kis járda, ezért biztonságosan végig lehet az út mellett menni. Jobbra mellettünk terül el a Middle Peak Quarry, de sajnos végig van kerítve és alig van olyan hely, ahonnét be lehet látni. Balra egy erdős rész látható, most virágzik a vadfokhagyma, ami itt elég sok volt és fehérre festette az erdő szőnyegtakaróját.
Az egyik részen elég jó be lehetett látni a bányaterületre, de sajnos a két tó, ami a lényeg lett volna, egyáltalán nem látszott innét. Állt bent egy kocsi, amiben egy fickó őrködött nehogy véletlenül valaki behatoljon a területre.
Megérkeztünk a jobbra található Stoney Wood bejáratához. Ez egy erdős, parkos terület, itt az Ascent to the stars /Út a csillagokba/ feliratú nyilacska irányában mentünk tovább egy emelkedős részen. De előtte még csináltunk néhány fotót.
A domb tetején egy kilátóhoz érkeztünk, innét be lehet látni az egész falut, de mégsem ez a hely igazi különlegessége, hanem a StarDisc nevet viselő csillagkör. A fekete gránitba vésett csillagtérkép az északi félteke éjszakai égboltját tükrözi, a kőkör felületére pedig a csillagképek, azok nevei és a Tejút ábrázolása van vésve. Éjszaka a StarDisc-et 72 lámpa világítja meg, melyeket a legközelebbi csillagunk, a Nap táplál.
A kilátóból le lehet látni a bányaterületre is, de sajnos innét se a legjobban, de az egyik tóból már legalább látszik valami.
Kimentünk a parkból a csillagtérkép közelében lévő kijáraton a Greenhill nevezetű útra. Egy darabig ezen haladtunk, majd letértünk jobbra, arra a gyalogútra ami a bányát szeli ketté. A Greenhillen is van 1-2 hely, ahonnét kicsit be lehet látni a bányába.
 |
| A bányát kettészelő gyalogút |
Sajnos a bányán keresztülhaladó nyilvános gyalogút mindkét oldalán kerítés húzódik végig, úgyhogy még véletlenül se lehet bemenni a területre. Bár itt-ott le volt hajlítva a kerítés, ami azt mutatja, hogy páran azért beszöktek már. Ha nem lett volna ott a fickó a kocsival lehet mi is megpróbáljuk, vannak olyan helyek, ahol egész egyszerű lenne. De ehhez rossz időben és inkább télen kellene visszajönni, amikor kisebb az esélye, hogy őrt állnak.
Kb. 2000 évig bányászták ebben a bányában az ólmot, mígnem kezdett kifogyni, ekkor mészkőbányaként működött tovább. A két nagyobb mélyedés időközben megtelt vízzel, két gyönyörű kék lagúnát hozva létre, amit pár évvel ezelőtt még szabadon meg lehetett nézni, amikor még nem volt elkerítve. De sajnos mivel nagyon sokan jártak ide fürdeni, a tiltás ellenére is, ugyanis a vize mély és úgy tudom nem is túl egészséges, gyakran feketére festették, hogy ne legyen annyira vonzzó. Ám az ilyen megoldás csak időszakos, mert egy idő után visszanyeri eredeti színét. Később elkerítették az egész területet, hogy megszüntessék a fürdőzést. Azért dühítő ez az egész, mert ha az emberek nem lennének ilyen idióták, akkor még mindig meg lehetne csodálni ezt a két szép tavat. Így sajnos a kerítésen kívülről alig lehet látni belőle valamit.
A bányából kiérve mezős részek következtek.
A gyalogút kivezet a Rise End Lane főútra, de itt veszélyes lett volna sétálgatni, mert nincs járda, az út pedig kanyargós, beláthatatlan. Mellette viszont párhuzamosan fut egy ösvény a rét szélén, tehát nem kell kimenni az útra.
Nemsokára ismét a bánya mellett vezetett az ösvény, innét volt a legjobb rálátás és az egyik tavat is majdnem teljesen lehetett innét látni. Fotózni csak úgy tudtunk ha a gépet bedugtuk a kerítés rácsain, de még így is a két nagy kő pont rossz helyen volt és nagyon kellett trükközni, hogy ne takarják a lényeget. A tavas képeken viszont jól látszik, hogy milyen szép a víz színe.
A bányát elhagyva balra fordultunk, a parkolóhoz vezető útra.
Pihenésképpen vettünk egy capuccinot a kávézóban és leültünk a padokhoz, amíg megittuk. Nagyon szép időnk volt, legalább 20 fok. Örültünk, hogy ilyen időben nem maradtunk otthon. Kávészünet után Osmastonba mentünk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése