2021/02/15.
Mókusfotózás és erdei séta
Szép tavaszi napra ébredtünk ma reggel, ráadásul szabadnaposak voltunk, így hát gondoltuk visszamegyünk a múltkori parkba a mókusokhoz, de ezúttal vittünk nekik enni is. Fél 11 körül értünk oda, de már mindkét parkoló fullon volt. Odafelé láttuk, hogy a falu elején is vannak parkolóhelyek végig az út mentén, de már ott is nagyon sok autó volt, azonban mivel máshol nem találtunk helyet, visszamentünk oda. Még pont befértünk az utolsó helyre, de mögötte már a füvön is álltak. Ezért is utálom ezt a lockdown-t, mert senki nem dolgozik, mindenkinek rengeteg a szabadideje és hétköznapokon is tele van minden emberekkel. Pedig békeidőben pont azért szerettük a hétköznapi szabadnapokat, mert mindenhol kevesebben voltak, mint hétvégén. Hát ez most már nem így van, sajnos.
Arrafelé mentünk, ahol a múltkor először megpillantottuk a mókusokat de ott most egy sem volt. Továbbmentünk, ezúttal más ösvényen, mint legutóbb, de mókusoknak híre-hamva se volt. Kissé csalódottak voltunk, de azért még reménykedtünk. Közben találtunk egy olyan gnóm szobrot, amit a múltkor nem. Őt Alan-nak hívják, foglalkozása faőr, és imád fákat ültetni, viszont utálja a banánt. Legutóbbi bejegyzésemben azt hiszem nem említettem, hogy van itt egy arborétum is, egzotikus fákkal, de ilyenkor télen, levél nélkül, nem igazán voltak látványosak.
Mókus hiányában egy vörösbegyet kaptunk lencsevégre, ami Alan gnóm közelében pózolt egy pad mellett. Elég messze volt, így nem születtek túl jó képek, aztán mikor rászállt a pad háttámlájára és végre könnyebben lehetett volna fotózni, egy gazdival arra járó kutya elzavarta a madárkát. A gazdi elnézést kért érte, ami kedves gesztus volt.
A tűlevelűvel mixelt tölgyesben végül megpillantottuk az első mókuskát, de nem nagyon akart megállni és messze is volt. Dobtunk felé kaját, de nem figyelt rá, nemsokára el is tűnt az egyik fa tetején. A kidőlt fatörzsekre tettünk nekik enni, gondoltuk majd visszafelé megnézzük ettek-e belőle.
Megnéztük újra a medve szobrot is, majd végigsétáltunk a fenyőerdőn, utána visszamentünk oda, ahol az előbb láttuk a mókust.
A kajából nem igazán ettek, amit otthagytunk nekik, de most is láttunk 1-2 példányt, viszont nem túl előnyös helyen, így nem nagyon fotóztunk. Elindultunk visszafelé, a tölgyerdő mellett vezető gyalogúton. Ahogy az erdő felé néztünk, nemsokára újabb mókusokat láttunk. Itt az erdőben elég sokan voltak, mindenfelé mocorogtak az avarban. Dobtunk nekik enni, ezúttal észrevették, el is kezdték rágcsálni. Az egyik ott maradt velünk és várta, hogy dobáljuk neki az ételt. Nagyon cuki volt. Most végre fotózhattunk kedvünkre. Néha-néha más mókusok is odatévedtek, de azok nem maradtak sokáig.
Lementünk a tóhoz és mellette sétáltunk vissza a parkoló felé. Ittunk egy kávét, a múltkori helyen, aztán a tó másik oldalán is elmentünk valameddig. Elég sáros volt néhol a gyalogút. A felső erdei ösvényen mentünk visszafelé. Már érződik a tavasz lehellete, kezdenek kibújni a földből a virágok levelei és némelyik fa rügyezésnek indult.
Mire a kocsinkhoz értünk már mindenhol álltak autók, a füvön is végig és hosszú sorban az út mellett. Nem tudom, otthon maradt-e egyáltalán valaki. Mindenesetre nagyon kellemes volt ez a nap is, de várjuk már nagyon, hogy vége legyen a lockdown-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése