2021/02/10.
Gnómok és mókusok a Newmillerdam parkban
Szép napos időnk volt ma és annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála csak 1-2 fokot mutatott, nem volt annyira hideg. Ezt ki is használtuk és ellátogattunk a Newmillerdam tóhoz. Nem nagyon néztem utána, hogy konkrétan mit fogunk ott látni, csak annyit tudtam, hogy van egy tó és a képek alapján nem nézett ki rosszul. Nekem kellemes csalódást okozott a park, sokkal kevesebbet vártam tőle. Hatalmas területen fekszik, rengeteg ösvény van, az erdős területeken kis gnómszobrokat lehet keresgélni és a végében még egy fenyőerdő is található. Ha mindez még nem lenne elég, még a cuki kis mókusok is szórakoztattak minket séta közben.
A Newmillerdam Country Park Wakefieldtől csupán 3 mérföldre található, a Newmillerdam nevű településen. Két parkolója is van, az erdő melletti a nagyobb és az most március végéig ingyenes. A másik a park főbejárata mellett található, de az fizetős volt, úgyhogy érdemes a másikban parkolni. Az nagyobb is, több hely van benne.
 |
| A park melletti városrész |
Még maradt valamennyi a napokban esett hóból, de már inkább csak a nyomai voltak láthatók. Rögtön az ösvény elején megláttuk a táblát, hogy gnóm szobrokat lehet keresgélni és elhatároztuk, hogy követjük a jelöléseket.
 |
| A parkoló |
Hamarosan megpillantottuk az első mókust, aki cukin gubbasztott fent egy fa törzse és egy vastagabb ág között. Kicsit messze volt, nem volt könnyű lefotózni.
Nemsokára mégtöbb mókust pillantottunk meg, szinte mindenhol ott voltak. Nem féltek túlságosan, de azért tartották a megfelelő távolságot. Akartunk hozni mókuseledelt magunkkal, de sajnos otthon felejtettük, pedig most lehetett volna őket etetni.
Jó sokat kellett mennünk az első gnómig, de végül megtaláltuk. Mindegyiknek van neve és egy kis táblán le vannak írva a tulajdonságai is. Nagyon ötletes megoldás. Robert gnóm foglalkozása ökológus, szereti a hátborzongató dolgokat és utálja a házimunkát.
Nagyon szeretem a fenyőerdőket, úgyhogy kellemes meglepetés volt, amint megláttam, hogy az ösvény egy fenyőerdőn át vezet tovább. Időnként elkezdett esni a hó is, ami méghangulatosabbá tette az erdei tájat, kár hogy pár perc után mindig elállt.
A fenyők közül kiérve a gyalogútra egy újabb kis törpét pillantottunk meg. Ő Jeff gnóm, foglalkozása fűnyíró. Szereti az ösvényeket tisztán tartani és utálja a curry-t.
Lefelé folytattuk tovább erdei sétánkat, ahol nemsokára egy újabb gnóm feliratú nyilat találtunk, mely jobbra mutatott. Megnéztük hát mi van arrafelé.
A gyalogút mellett Don gnóm gubbasztott, tekintetét a fenyőerdő felé fordítva. Foglalkozása ellenőr, és szeret olyan dolgokat keresni, amit rendbe kell hozni. Utálja a sajtot.
A medve feliratú nyilacska irányában mentünk tovább, vissza a fenyőerdőbe. Hamarosan egy hatalmas fából faragott medvét találtunk, az erdő közepén. Nagyon jól nézett ki. Valaki egy faágat rakott a szájába. Az 1867-ben megjelent Wakefield Express-ben volt egy állítólag igaz történet, mely arról adott hírt, hogy Newmillerdam lakói egy medvét láttak a tó közelében.
Ezután a tó felé vettük az irányt. Errefelé láttunk még néhány mókust, az egyik nagyon cuki volt, körbeugrált minket, majd megállt előttünk, kétlábra állt, a mellső lábait cukin lefelé tartva, mintha csak azt akarta volna kérdezni, hogy "hoztatok valamit enni?", aztán amikor látta, hogy nincs kajánk, gyorsan tovább is állt. Sajnos nem tudtam lefotózni, mert mire elkattant volna a fényképezőgép, már el is szaladt.
A tó vize be volt fagyva kissé, a madarak simán meg tudtak állni a víz felszínén. Kissé olyan hatást keltettek, mintha a vizen járnának.
Roger gnómot is megtaláltuk, ő a denevérőr. Szeret fejjel lefelé lógni a fákról és utálja a kora reggeli órákat.
Az utolsó gnóm Muriel névre hallgat, aki távcsövével a tó lakóit figyeli. Foglalkozása madárleső, kedvens szórakozása etetni a kacsákat és utálja a fehér kenyeret.
A túloldalon a tó szélén egy csónakház állt, mely most kávézóként működik. Nyitva volt, de csak elvitelre lehetett kávét venni.
Visszaéreztünk a parkolóba, de még szerettük volna a csónakházat közelebbről is megszemlélni, na meg a tónak a másik oldalát is, úgyhogy elindultunk a park másik bejárata felé. Közben jöttek velünk szembe kávéval a kezükben, gondoltuk nekünk is jól esne, úgyhogy gyorsan vettünk is egyet a bejárat melletti étterem/kávézóban.
A park főbejárata előtt volt egy háborús emlékmű, kereszttel a tetején, a kereszt elején pedig egy lefelé álló karddal.
 |
| A park főbejárata |
Csak a csónakházig mentünk, ott pedig a felette lévő erdei ösvényen elindultunk visszafelé.
 |
| Felújítás alatt lévő épület a park előtt |
Kellemesen telet ez a parkban töltött pár óra, sokkal jobban tetszett ez a hely, mint amit az előző kiruccanásunk alkalmával néztünk meg. Megbeszéltük, hogy vissza fogunk jönni ide mókusokat etetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése