Wales - Portmeirion

2016/05/03. 

Egy olasz falu Walesben 

Bármily hihetetlennek is tűnhet, de Walesben van egy kicsiny falu, mely inkább tűnik egy olasz falunak, mint Wales-inek. Sok képet láttam róla, mielőtt saját szemünkkel is megnéztük volna, úgyhogy már nagyon kíváncsi voltam rá. Leedstől több, mint 3 óra az út, mégis bevállaltuk egy 1 napos kirándulás keretében. 

Út közben volt néhány nagyon szép táj, de csak két képet csináltam: 

Castell Deudraeth

A mai fő látnivaló előtt tettünk egy kitérőt a Castell Deudraeth környékén Minffordd-ban, mely már nagyon közel van Portmeirionhoz. A neve ugyan kastély, de valójában ez egy 4 csillagos szálloda, mely elhelyezkedésileg nagyszerű lehetőséget kínál azoknak, akik Portmeirion közelében szeretnének megszállni. Mivel mi csak 1 naposra terveztük a kirándulást, nem volt szükségünk szállásra, azonban minden bizonnyal ha lett volna is, nem egy 4 csillagosban foglalunk, de aki szereti a pompát és a fényűzést és pénze is van hozzá, biztosan nem csalódna benne. Kívülről nagyon látványos az épület.

Castell Deudraeth

Leparkoltuk az autót a szálloda közelében és tettünk egy rövid sétát a környéken. Igazából itt több látnivaló nem volt, elég lett volna egy fotó a szállodáról és mehettünk volna tovább, de azért még kicsit szét akartunk nézni, hátha... Erdőszéli utakon mentünk végig, a táj nem volt csúnya, de semmi extra.

Látszik, hogy közel vagyunk Portmeirionhoz, ezt egy sárga-kék színben pompázó kis építmény nagyon jól tükrözte. Nem tudtuk mi lehetett, talán csak egy pados kiülős hely, de az is lehet, hogy buszmegállónak használták.

Portmeirion

Továbbmentünk Portmeirionba, ahol rögtön a falu elején van egy parkoló, csak itt van lehetőség parkolásra. A falu megtekintéséhez belépődíjat kell fizetni. A jegy annyiba kerül, mint kb. egy szebb kastélyba, 2020-ban, amikor ezt a bejegyzést írom, 13 font egy jegy. A jelenlegi kirándulásunkkor valamivel olcsóbb volt, de sajnos már nem emlékszem a pontos árára.

A parkoló környéke

Ha a világ összes tündéri kis falujáról fotót készítenénk és összeraknánk egy montázsba, akkor kapnánk igazi képet arról, hogy is néz ki Portmeirion. Mindenesetre a település érdekes színkavalkád egyvelege, melyet Sir Clough Williams-Ellis álmodott meg és épített fel 1925 és 1975 között.  Az önjelölt építésznek nem tetszett a háborúk utáni brit modern stílus elterjedése az építészetben, ezért fillérekből összehordta és csodát alkotott az újítás miatt lebontásra ítélt épületek maradványaiból. Így jött hát létre Portmeirion. A faluban egyébként életvitelszerűen laknak néhányan, főleg idősebb emberek, és vannak olyan részek, ahová nem szabad bemenni, mert magánterület. A belépő azért szükséges, hogy ne lepjék el túlságosan a turisták, bár amennyire én látom, ez nem sokakat tántorít vissza.

A tervező azt szerette volna elérni mesterművével, hogy művészek költözzenek ide és inspirálja alkotásaikat a látvány, azonban ez az álma nem valósult meg. Talán azért mert a falu már így is egy művészi alkotás.

Az ezernyi kagylóval díszített, tengerre néző kilátó, tengerkék színével igazi mediterrán hangulatot árasztott, mintha csak Görögországban lennénk.

Portmeirion nem is a tengerpartra épült, hanem sokkal inkább a Dwyryd folyó tölcsértorkolatának partján áll, most épp apály volt. A futóhomok nem ritka jelenség itt, erre tábla is figyelmeztet, ezért igencsak vigyázni kell apály idején hova lép az ember, ha a homokon akar sétálgatni.

Portmeirion hotelja és udvara

Még ha nagyon keresnénk, akkor sem találnánk itt két egyforma épületet és több ország hangulata, építészete is keveredik. Jelen van a vidéki Olaszország, Franciaország, Görögország, de még Kína is. Van olyan utca, ahol úgy érezhetjük magunkat, mint egy holland vagy norvég faluban. 

Templom

Portmeirionban filmet is forgattak, az egyik leghíresebb, főleg Nagy Britanniában, a The Prisoner /A rab/ c. filmsorozat volt. A történet egy visszavonuló titkos ügynökről szól, akit elrabolnak és egy idillinek látszó kis faluba visznek, amiről azonban később kiderül, hogy egy börtön. A sorozat rajongói előszeretettel zarándokolnak ide.

Az építész halála után sem állt meg itt az élet, legalábbis, ami az építkezést illeti. Unokái viszik tovább a falu üzemeltetését és valósítják meg nagyapjuk még kivitelezésre váró terveit egy alapítvány támogatásával.

A falu nem túl nagy, gyorsan végigjárható, de ha valaki el akar merülni a részletekben, akkor több idő kell hozzá. Márpedig itt tényleg fontosak a részletek. Nekem néhol picit sűrűnek tűnt az egész, talán egy nagyobb területen érdemesebb lett volna kivitelezni, de persze ez semmit nem von le az alkotás szépségéből. A falu végéből túraútvonalak indulnak erdei ösvényeken keresztül, érdemes felfedezni ezeket is, mert itt is vannak érdekes dolgok. Kezdve egy játszótérrel, ahol a fából faragott szobrok abszolút illettek a falu hangulatához.

Az erdei pavilonra ugyancsak érdemes volt egy pillantást vetni, vagy talán kettőt is...

Az ösvények jól ki vannak táblázva, hogy merre mi található. Van itt egy kutyatemető is, közepén egy kutya szoborral. Akaratlanul is a Kedvencek temetője c. film jutott eszembe róla.

Van egy Ghost Garden, azaz Szellemkert nevezetű kertecske, ami nem nézett ki rosszul, de abszolút nem éreztük, hogy szellemek kísértettek volna errefelé.

Az egyik ösvény egy szép tengerparti részhez vezetett, itt egy egyedi kinézetű világítótorony is található.

Világítótorony

A táncoló fa

Végül visszatértünk a faluba és végigsétáltunk benne mégegyszer.

Lent a parton egy hajó horgonyzott, de ez is csak dísz volt, be is lehetett menni szétnézni, de semmi érdekes nincs benne.

Végül elhagytuk Portmeiriont és elindultunk hazafelé. Út közben még tettünk egy rövid megállót Criccieth-ben. A várat akartuk megnézni, de már zárva volt, így csak kívülről és a vár környékéről csináltunk fotókat.

Ennyi fért ebbe a mai napba, csodás órákat töltöttünk el Wales-ben.