2022/02/21 - 2022/02/23.
Kirándulás Északon
1. nap - 3. rész
Jesmond Dene
Megérkeztünk Newcastle-be, ahol a 3 napunk nagy részét tölteni kívántuk. Érdekes módon sosem voltunk még itt, pedig nincs is túl messze tőlünk és elég szép város. Mielőtt beköltözhettünk volna a szállodába még volt 2-3 óránk, így úgy döntöttünk addig megnézzük a Jesmond Dene parkot, ahol egy csodálatos vízesés is található egy régi malomépület mellett.
A Látogatóközpont közelében több parkolóhely is található, ezek általában az út melletti leállóban vannak és mindegyik fizetős, de nem túl drága. A parkolóból egy hosszabb sétával érhető el a vízesés egy folyó melletti ösvényen haladva. Nem igazán lehet eltéveszteni az irányt, mert jól ki van táblázva minden.
A Jesmond Dene a béke és a nyugalom egyedülálló menedéke Newcastle lakosai számára. Ez egy keskeny erdős völgy, amely az Ouseburn folyót követi South Gosforth és a Jesmond Vale között. Az őshonos és az egzotikus fák látványos keveréke és a számos vadon élő állat, madár is izgalmassá teszi ezt a 3 km hosszan húzódó völgyet.
A bejárat közelében, közvetlenül a Coast Road mellett található a Millfield House. Ez egy sor tevékenységet biztosít, beleértve a kávézót és a WC-ket. A Dene ezen részén van egy nagy piknikezőhely és egy Pets Corner /állatsimogató/, ahol sokfajta ritka háziállatot és színes madarakat is láthatnak a látogatók, olyan mint egy kis állatkert. Belépés ingyenes, de sajnos most ezt nem tudtuk megnézni, mert valami fertőző állatbetegség miatt zárva volt. A Dene területéhez egy kis csónakázótó is tartozik, mely a Freeman Road-ról közelíthető meg. Mi ezt sem néztük meg, mert erre már nem volt idő.
Az Ouseburn folyót az ipari forradalom malmai meghajtására használták. 1862-re William Armstrong megvásárolta a Dene nagy részét, és felépítette házát /Jesmond Dene House/, majd a dene-t saját kertjévé alakította, vízeséseket, barlangot alakított ki és sok egzotikus fát és cserjét ültetett. 1883-ban Armstrong visszaajándékozta kertjét Newcastle lakosságának és hivatalosan is megnyitották a nagyközönség előtt.
Az első látványos kis kőhíd túloldalán található a Banqueting House /Bankett ház/, ami sajnos most le volt zárva. Átmentünk a hídon, de a házhoz nem tudtunk bemenni, mert állítólag veszélyes állapotban van, pedig szívesen szétnéztem volna benne. Gondolkoztunk, hogy valahogy át kéne mászni a kerítésen, de aztán mégse tettük.
 |
| Kilátás a hídról |
A Bankett ház szintén Lord Amstrong építménye volt, amit a házban dolgozókkal és a világ minden tájáról idelátogató vendégekkel osztott meg.
 |
| A Bankett ház bejárata |
Innét vezetett egy út fölfelé, valószínű onnét érhető el a szintén Jesmond Dene-hez tartozó Szent Mária kápolna, mely ma már romos állapotban van, de egykor nagy jelentőségű helyszín volt és sok zarándokot vonzott. Mi azt hittük, hogy a Bankett házból lehet a templomhoz menni, ezért nem mentünk tovább a felfelé vezető kis ösvényen, hanem inkább visszamentünk a hídon a folyómenti gyalogútra.
A Dene egy részén régebben bánya is működött, aminek itt-ott láthatók a maradványai, főleg a vízesés utáni területeken. Találtunk viszont egy pici tavat, aminek érdekes kék színe volt. Lehet, hogy ez még a bányából maradt vissza, de ebben nem vagyok biztos, az is lehet, hogy a kertrendezés keretében hozták létre.
A következő kőhídon ismét átmentünk, innét a folyó bal oldalán vezet tovább az ösvény.
Hamarosan egy kis házikóhoz érkeztünk, ami elég réginek tűnt, valaha a két szélén WC működött, most be volt rácsozva a bejárat, valószínűleg már működésképtelen.
Megérkeztünk a folyó legszebb szakaszához, innentől szép szurdokossá válik a meder, innét már a malomépület is látható. Néhány domboldalon futó gyalogút le van zárva errefelé, miután 2012-ben egy földcsuszamlás után instabillá vált. Újbóli megnyitásuk túlságosan költséges lenne, ezért sajnos még mindig járhatatlanok.
Az Old Mill, egyike annak a sok malomnak, amely az Ouseburnt határolta. A vízimalmot először 1739-ben jegyezték fel itt, és Mabel malmaként ismerték. Később Heaton Mill néven emlegették. A ma látható épületről azt feltételezik, hogy a 19. század közepétől a végéig működhetett, és egy korábbi malomépület maradványait építették át. A malom mára részben romos, de az eredeti gépek egy része még megtalálható benne. A malmot Lord Armstrong vásárolta meg 1862-ben, amit utána soha nem használták malomként, az 1920-as évekig lakóházként funkcionált.
A malom közelében lévő vízesés rendkívül látványos, az előző napok heves esőzőse miatt most nagyon bő volt a vize, ami a látványt méginkább fokozta.
A vízesés után még továbbmentünk az ösvényen a folyó mellett, hogy megnézzük a régi bánya maradványait is.
A bányamaradványokhoz ismét egy hídon kellett átmennünk, majd egy alagúton át meg is érkeztünk a Blackberry Crag-hez, ahol egykor homokkőbánya működött. Armstrong később kínai kertként használta és néhány bambusznövény máig fennmaradt.
Innét elindultunk visszafelé, de most a egy darabig a folyó túloldalán mentünk és találtunk egy másik bányamaradványt is, ahova lépcsők vezettek lefelé, egy magas sziklákkal körülvett apró hasadékba.
 |
| A lépcsők lefelé |
A Jesmond Dene egy igazi ékszer és szerintem kihagyhatatlan látnivaló, ha valaki Newcastle-ben jár. Akár egy teljes napot is el lehetne itt tölteni, hogy legyen idő mindent felfedezni.
Ami engem illet, egész nap szenvedtem, mert túl melegen voltam öltözve, felvettem a sínadrágomat, mivel mára is mondott kisebb szelet és azt hittem az majd lehűti a levegőt, de nem így lett. Már alig vártam, hogy levehessem magamról. A Dene után enni szerettünk volna valamit és találtam egy Mekit, ami pont szemben van a szállodával, ahol meg fogunk szállni. Először a Mekibe mentünk, jóllaktunk és csak utána jelentkeztünk be.
A Grand Hotel Gosforth Park-ban foglaltam egy pici kétszemélyes szobát, ami kettőnknek, 2 éjszakára 87 fontba került. Van egy elég nagy parkolója, ott leparkoltunk, de becsekkolásnál meg kellett adnunk a rendszámot. Pár perc alatt meg is kaptuk a kulcsokat, elmagyarázta a csaj merre találjuk a szobát, amit nagy nehezen meg is találtunk. Lent volt a földszinten és igazából foglaláskor is tudtam, hogy kicsi lesz a szoba, hát valóban az is volt. 2 éjszakára elment, amúgysem sokat voltunk benne, de én a végére már rosszul voltam tőle, hogy alig lehetett benne elférni.
Képek a szobáról:
A délután hátra levő részét a Wellness részlegen töltöttük. Még a szobában felvettük a fürdős cuccokat, a törölközőket pedig levittük, mert nem tudtuk, hogy lent is lehet kérni. De jó volt ez így is, nem szólt érte senki. Az uszodában van öltöző is és szekrények, de nem tudtuk hogy lehet őket bezárni, valami szémkombinációt kért. Lehet, hogy a pultostól kellett volna kérni hozzá valamit, de igazából nagyon nem érdekelt, mert nem hoztunk le magunkkal sok cuccot, azokat leraktuk az egyik székre. A Jakuzzi jó volt, se nem túl meleg, se túl hideg, sokáig ki lehetett bírni benne. Persze nem olyan, mint amikor privát és csak mi vagyunk benne, de így is el lehetett viselni. A medencének elég hűvös volt a vize, de néhány perc után azt is meg lehetett szokni. Abban nem voltunk túl sokat. Volt szauna és gőzkabin, azokat is kipróbáltuk.
Az uszoda csak 8-ig volt nyitva, így fél 8 körül el is hagytuk a terepet, de elég is volt mára ennyi. Este még kisétáltunk a szemközti boltba venni szalámit vacsorára és reggelire. Reggel mielőtt elindultunk volna Newcastle belvárosába, csináltam nappali fényeknél pár képet a szálloda udvaráról:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése