2021/06/26-2027/06/27.
Kirándulás az Anglesey szigeten
1. nap - 3. rész
Moelfre
Délután 5 óra környékén érkeztünk az Arfor Camping-be, amit előzőleg neten foglaltam. 25 fontba került egy éjszakára, sajnos áramos sátorhelyük nincs, és zuhanyzó se, csak mobil WC-k vannak kihelyezve a kemping végében. Viszont ezen hátrányok ellensúlyozásaként egy csodálatos tengerpartra néző kilátást kapunk, mivel a kemping közvetlenül a tengerparton helyezkedik el és egy kis kapun át máris a part menti ösvényen találjuk magunkat. A tengerpart és maga a falu is rendkívül látványos, egy kis kikötővel és egy vízeséssel várja a látogatókat.
Most csak a kis sátrat vittük, mert csak ketten mentünk és egy éjszakára bőven elég volt kettőnknek az is, kevesebb helyet foglal, mint a nagy. A párom elkezdte felállítani a sátrat, de nem hagyta, hogy segítsek, úgyhogy addig elmentem szétnézni a tengerpart környékén. Moelfre falu egy kis halászkikötő körül épült, melyet északról egy jelentős földnyelv és Ynys Moelfre sziklás szigete véd. 1854 óta található itt egy mentőhajó-állomás, mivel a partok mellett számos hajótörés történt már.
 |
| Mentőhajó állomás |
Nem messze egy hajóskapitány szobra látható, mely Richard Evans mentőhajóst ábrázolja, miközben a tenger felé néz és egy hajóskormányt teker. Mögötte pedig egy Tengerészeti múzeum áll. Persze most minden zárva volt a vírus miatt.
 |
| Tengerészeti múzeum |
Elsétáltam a tengerparton mindkét irányban egy rövid szakaszon, nagyon tetszett az egész. Van itt egy régi csónakház is.
 |
| Csónakház |
 |
| Régi halászkunyhók |
Az Ynys Moelfre sziget látványosan emelkedik ki a vízből. Nagyon közel van a szárazföldhöz és apály idején csak kb. derékig ér a víz a sziget és a szárazföld között. Rendkívül alacsony tavaszi árapály esetén szárazon is át lehet sétálni oda. Többféle vízi madár és egy fókakolónia él a szigeten és néha delfinek is felbukkannak errefelé. Ma sajnos egyiket sem volt szerencsénk látni.
 |
| Az Ynys Moelfre sziget |
 |
| Az Ynys Moelfre ránagyítva |
Ideje volt visszamenni a kempingbe, párom addigra pont végzett. Kerestünk egy közeli boltot és elmentünk venni valami kaját, mert már nagyon éhesek voltunk. A bevásárlásból visszatérve kitettük a székeket és az asztalt a sátor elé és végre ettünk. Nagyon hangulatos volt.
Melettünk néhány matróznak öltözött fickó vert tanyát, ekkor még nem sejtettük, hogy éjszaka meg fog gyűlni velük a bajunk.
Miután jóllaktunk, elmentünk egy sétára a faluba és a tengerpartra. A falu nagyon kicsi, de aranyos. A leglátványosabb része egyértelműen a kis halászkikötő és környéke.
 |
| A helyi kisbolt |
A kikötőnél besétáltunk valameddig a víz felé, hogy jobban lássuk a szegélyező sziklákat, de egy idő után nyálkás, csúszós mohás és vizi növényes köveken kellett átmenni, így inkább nem mentünk tovább. Alacsonyabb vízállásnál valószínűleg könnyebb lett volna felfedezni a beljebb lévő sziklákat.
Van itt egy látványos, zöld mohával benőtt vízesés, mely egy föld alatti hídon át jut a partra. Ez nagyon tetszett.
Érdekes, csipkézett sziklák kandikáltak ki a vizinövények és csigák által befedett takaró alól. Érdekes, hogy a természet milyen képződményeket képes kialakítani. Olyan volt, mint egy elhasználódott szivacs, ami már tele van lyukakkal.
Sétálgattunk még egy kicsit a faluban, itt-ott láttunk érdekes dolgokat, amiket érdemes volt lefotózni.
Találtunk egy kilátót, ahonnét jól be lehetett látni a kikötőt és kicsit jobban látszottak a partot szegélyező sziklák is.
Elindultunk vissza a kemping felé, azon a kis gyalogúton, ami a part mellett halad végig, közvetlenül a kemping mellett.
Épp lemerült a fényképezőgépem akksija, úgyhogy beugrottunk a kempingbe a másikért és utána még a másik irányba is elsétáltunk, végig a part mentén.
Elmentünk valameddig, majd visszafordultunk, mert már kezdett sötétedni és estére a levegő is nagyon lehűlt. A sátorban jól bebugyoláltam magam, hogy ne fázzak. Éjszaka viszont valami csoda folytán felmelegedett a sátorban a hőmérséklet, olyannyira, hogy végül mindent levettem magamról, csak egy póló maradt, a hálózsákot pedig szétcipzároztam és csak magamra terítettem. Nem aludtunk jól, éjfél körül visszaérkeztek a kempingbe a mellettünk táborozó matrózok, addig gondolom a faluban voltak, mikor sétáltunk láttuk is őket bemenni egy étterembe. Azok folyamatosan röhögcséltek, hangosan beszélgettek és csörömpöltek a piás üvegekkel, nagyon mérges voltam. Ezt még sokáig csinálták, nem tudom mikor hagyhatták abba, de csak pár órát tudtunk aludni tőlük. Nem értem miért nem lehet tiszteletben tartani azt, hogy mások pihenni szeretnének... Gondoltam rá, hogy hajnalban hangosan elindítom valamelyik brutál metál zenémet és azzal ébresztem őket, és meg is csináltam volna, ha rajtunk és rajtuk kívül senki más nincs a kempingben, de így másokat is büntettem volna. Így hát megtorlás nélkül maradt az éjszaka.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése