2021/06/26-2027/06/27.
Kirándulás az Anglesey szigeten
1. nap - 2. rész
Traeth yr Ora Beach
Mielőtt a kempingbe mentünk volna még beiktattunk egy kis tengerparti sétát. Találtam egy eldugott partot, a Traeth yr Ora Beach-et, ahol állítólag nem szokott sok ember lenni, mert csak kevesen ismerik és nem csak pár perces sétaútra van a parkolóktól, ezért sokan már nem mennek el odáig. Egy körséta kerestében kerestük fel.
Túra táv: 2,8 mérföld / 4,5 km
Minimum szükséges idő: 2 óra
Legmagasabb pont: 49 méter
Legalacsonyabb pont: 1 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Llygwy Bay Car park
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.
 |
| A térkép |
Fél 2 környékén érkeztünk a Llygwy Bay parkolójába, ahonnét a túra kezdődik. Sajnos a parkoló fizetős, mi 4 órára vettünk jegyet, nem volt túl drága, de már nem emlékszem mennyibe került. Mielőtt elindultunk volna, megettük a megmaradt szendvicseket, jól jött volna még, ha van több is, de sose tudjuk kiszámolni. Ha sokat csinálunk, akkor tuti memarad. Az idő ekkor már szép napos volt, de itt a parton eléggé fújt a szél.
A Lligwy beach nekem különösebben nem tetszett, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt benne túl sok különlegesség, egy átlagos, homokos strand, tele emberekkel. Volt, aki a vízben pancsolt, volt, aki csónakázott, de még jetskiztek is. A víz még eléggé kint volt, de már elkezdett húzódni visszafelé. Szerettem volna közelebbről is megnézni a sziklákat, de még nem volt annyira visszahúzódva a víz, ezért nem is időztünk túl sokat, elindultunk a Traeth yr Ora Beach felé. A sziklák fölött is van egy gyalogút, de mi a homokon mentünk, közvetlenül a víz mellett, majd ahol egy kis patak a tengerbe folyik, rá tudtunk csatlakozni a fönti ösvényre, mert onnét már a parton nem tudtunk tovább menni, illetve azt hittük arrébb már nincs feljáró.
 |
| Lligwy beach |
A víz most különösen sokmindent kisodort a partra, tele volt kicsi, tenyérbe férő, különböző mintájú medúzákkal. Amiket találtam le is fotóztam.
A patakban nem sok víz csörgedezett, de építettek felé egy fahidat, ezen átmentünk és ezután egyenesen az ösvényen voltunk. Mostmár könnyű dolgunk volt, csak a part menti gyalogutat kellett követni.
Még mindig a Lligwy beach-en az egyik helyen le tudtunk menni a gyalogútról, itt valami hajócsúsztatópálya lehetett, legalábbis úgy nézett ki, de már nem volt túl jó állapotban, a vége hiányzott, itt már biztos nem tudnak hajókat a vízbe ereszteni. Mellette puha homokkő sziklák voltak, amibe a madarak odúkat véstek, hogy oda rakják a tojásaikat. Sajnos nem sikerült egy madarat sem elkapnom a lyukak környékén.
Visszamentünk az ösvényre és haladtunk tovább előre. Sok szép vadvirág szegélyezte a gyalogutat.
Legközelebb a Porth y Môr-nál tudtunk lemenni a partra, mely egy igazán szép tengerparti rész, rengeteg vizimadárral. Először azt hittük megérkeztünk a Traeth yr Ora-ra, de aztán megnéztem a térképet és kiderült, hogy ez még nem az. Itt valóban nagyon kevesen voltak, csak 1-2 ember lézengett. Először lemásztunk egy sziklás részre, ahonnét körbenézve csodálatos látványban volt részünk. A sziklákon kisebb vizimadarakat fedeztem fel, de annyira beleolvadtak a környezetükbe, hogy alig lehetett őket észrevenni.
 |
| Környezetükbe olvadó madarak |
A fönti képeken jól látható, hogy a madarak teljesen olyan színűek, mint a sziklák. Mindig rácsodálkozok, amikor ilyeneket látok, hogy az élővilág mennyire képes alkalmazkodni a környezetéhez a túlélés érdekében.
 |
| Porth y Môr beach |
Épp a Porth y Môr beach partja felé igyekeztünk, amikor megláttam egy madarat és hirtelen azt hittem, az egy puffin. Csak annyit láttam, hogy piroslik a csőre és egy pillanatra megörültem, de aztán eszembe jutott, hogy a puffinok sokkal nagyobbak ennél, de azért megpróbáltam közelebb menni hozzá, miután leszállt a tengerbe nyúló, vízből kissé kiemelkedő részre. Ez a benyúló rész nagyon csúszós volt, így nem mertem túlságosan bentre menni és inkább megálltam a part szélénél. Innét viszont kissé messze volt a madárka, de lett néhány használható kép. A part melletti szikláknak itt érdekes pirosas színük volt, a felületük pedig többnyire sima.
A két fenti két képen is látható madarak szaladgáltak a homokban, el is neveztem őket szaladozó madaraknak. Én meg mentem utánuk, hogy fotót készítsek róluk, de nagyon gyorsan szaladtak és nem sikerült róluk jó kép. Volt velük viszont egy pici madárka, még szinte fióka volt, az is szaladozott velük, aztán ahogy látta, hogy megyek utánuk, egyszer csak fogta magát és a tenger által kihordott növényhordalék közepébe beleült és behúzta a fejét, mintha el akarna bújni előlem. A kis naív, azt hitte, hogy így nem látom. :-) Nagyon aranyos volt. Én meg kb. fél méterről fotóztam. Nem akartam hozzányúlni, de lehet az is sikerült volna, viszont látszott rajta, hogy nagyon fél és nem akartam mégjobban ráijeszteni. Amikor átmentem a másik oldalára, hogy abból a szögből is készítsek róla képet, egyszer csak fogta magát, kipattant a búvóhelyéről és elszaladt a másik irányba. Annyira cuki volt.
 |
| Furcsa szivacsszerű valami |
A part másik oldala tele volt kisebb - nagyobb kövekkel. Mi a átmásztunk a köveken és utána csatlakoztunk ismét a gyalogútra.
Innét már rá lehetett látni az Ynys Dulas szigetre, aminek a közepén egy torony áll. Az alapterülete mindig az épp aktuális vízállás szerint változik, dagály idején szinte csak a torony és közvetlen közele látszik ki. A szigeten vizimadarak élnek.
 |
| Ynys Dulas |
Egy part menti kemping mellett haladtunk el, ami nagyon szép környezetben volt. Itt is szívesen eltöltöttem volna egy éjszakát.
 |
| Kemping |
Megérkeztünk a Traeth yr Ora Beach-hez. Áthaladva a kapun, egy lépcsős ösvény vezetett le a partra. Nekünk kicsit csalódás volt, az a part, ahol a madarakat fotóztam, sokkal jobban nézett ki és ott kevesebb volt az ember is, mint itt. Nem voltak ugyan sokan, de még ennyi emberre se számítottunk. Maga a part némi egzotikus látványt nyújt a zöld növényzettel, de különösebben nem volt benne semmi extra.
Visszamentünk a gyalogútra és megkerültük a Traeth Bach kis kiálló földnyelvét.
 |
| Lenézve a Traeth yr Ora Beach-re |
Itt voltunk a legközelebb az Ynys Dulas szigethez. Ráközelítve innét már egész jól látszott a torony. Állítólag azért építették oda, hogy a hajótörötteknek menedéket nyújtson.
Az Afon Goch, azaz a vörös folyó ezen a részen ömlik a tengerbe egy tölcsértorkolaton keresztül.
A folyón nemsokára megpillantottunk egy hajóroncsot, mely oldalára fordulva feküdt magányosan a nedves homokon. Sajnos innét messze volt, fák, bokrok és sűrű növényzet választott el tőle, de járt az agyam hogy mehetnénk hozzá közelebb. Aztán azon a részen, ahol visszakanyarodott a gyalogút, láttunk egy lejáratot és azt reméltük, ha lemegyünk rajta, pont a hajóroncsnál fogunk kikötni. Le is mentünk, de onnét még mindig messze volt a roncs. Próbáltunk közelebb menni a folyó partján, de amint odaértünk, csalódottan vettük tudomásul, hogy a hajó pont a part másik oldalán van és a folyó vize elég "mély" volt ahhoz, hogy ruhában ne kíséreljünk átmenni rajta.
 |
| Az Afon Goch partja |
Kicsit csalódottak voltunk, jó lett volna közvetlen közelből is megszemlélni, de ahhoz a másik oldalról kellett volna "támadni". Visszamentünk a gyalogútra és egy erdei ösvényen keresztül elindultunk vissza a parkoló felé.
A séta utolsó harmada egy aszfaltozott úton haladt végig, szerencsére nem járkált erre túl sok autó. Hamarosan visszaértünk a parkolóba és innét már egyenesen a kempingbe mentünk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése