Oldalak

2017. szeptember 14., csütörtök

Észak-Devon - Woolacombe és Valley of Rocks

Irány a tengerpart - Még mindig tart a kagylóláz

2017/08/29 - 2017/08/30

1. nap

Woolacombe

Internetes böngészés közben rátaláltam egy oldalra, mely a világ 7 legjobb kagylólelőhelyét sorolja fel és azok közül az egyik a Barricane Beach volt, ami Angliában található, Woolacombe nevű városban, Devon tartomány északi részén, a Csendes Óceán partján. Dupla szabadnapunkon ezúttal oda látogattunk.

Egyáltalán nincs közel, a GPS több, mint 6 órát írt, amit sikeresen lecsökkentettünk 6 órára. Hajnali 4 körül indultunk, szerencsére nem volt túl nagy forgalom, szépen lehetett haladni szinte egész úton. 11 óra környékén érkeztünk, útközben még megálltunk reggelizni is. Első utunk a Barricane Beach-re vezetett, mely közvetlenül a híres Woolacombe Beach mellett található.

Leparkoltuk az autót a part közelében és kíváncsian indultunk el a part felé. A kora délelőtti órákban jártunk még, a rossz idő miatt nem volt túl sok ember a parton. Kicsit csepergett az eső és a szél is fújt, viszont ez minket nem riasztott vissza.


Kilátás a közeli dombra






Szederbokor a part közelében


A Barricane Beach egy sziklákkal körbevett kicsike tengerparti rész. Kagylót nem igazán találtunk, törmelék rengeteg volt, de kagylók csak nagyon picik és azok se teljesen épek. Azon gondolkoztam, hogy vajon összeszedték a turisták vagy a helyiek vagy egyszerűen csak ilyenkor nyár végén nem a legalkalmasabb időpnt a kagylóvadászatra, ugyanis a kagylókat leginkább a téli viharok sodorják ki a partra, vagyis a legalkalmasabb időpont januártól júniusig tart.

Barricane Beach

Barricane Beach




Egy kis büfé a Barricane Beach-en

Barricane Beach felülnézetből

A Barricane Beach mellett található a szörfösök körében rendkívül közkedvelt Woolacombe Beach. A kettő között sziklás tengerpart található.







Útban a Woolacombe Beach felé




Woolacombe Beach








Házak a környéken


A Woolacombe Beach és a szörfösök



Háttérben egy hotel

Woolacombe Beach



Ezután visszamentünk a Barricane Beachre, mert jobban szét akartam nézni kagyló terén. Kagylót ugyan most sem találtunk, viszont találtunk helyette két tengeri csillagot. Az egyik valószínű már nem élt, mert fejjel lefelé lebegett a dagály után visszamaradt pocsolyában. A másik egy szép narancssárga példány volt, arról nem készült fotó.


A fehér tengeri csillag a pocsolyában


Europa Camping

Dél körül elindultunk az Europa Camping felé, ami a tengerparttól 5 perces autóútra található. Bejelentkeztünk és elfogalaltuk a sátorhelyet. Magunk választhattuk ki hova szeretnénk felállítani a sátrat, úgyhogy kinéztünk egy jó helyet. 1 óra múlva már állt a sátor.

Europa Camping

Sajnos a felfújhatós ágyunk tönkrement, így elmentünk a legközelebbi Tescoba és vásároltunk egy másikat, egy pumpával együtt. Aztán kiderült, hogy ezzel a pumpával a régit is sikerült felfújnunk, így 2 ágyunk lett a sátorban.

Aznapra már nem terveztünk semmi különöset, így lementünk gyalog a tengerpartra a kempingből vezető gyalogúton, egy boroskóla társaságában, mint mindig.

Útban a part felé

A látszat néha csal

Útban a part felé






Kiértünk az útra

Egy szép formájúra vágott fa









15 perces séta után érkeztünk meg a tengerparti részre. Készítettünk néhány fotót a környékről.


The Woolacombe Bay Hotel


The Woolacombe Bay Hotel




A parton rengeteg ember volt. Nem csodálkoztunk rajta, mert az idő is elég jó volt, annak ellenére, hogy a nap nem sütött, nem volt hideg. A víz most sokkal jobban vissza volt húzódva, mint a délelőtti órákban. A Woolacombe Beach-en rengeteg ehető kék kagylót figyeltünk meg a sziklákba ágyazódva. Azon tűnődtem, vajon ezek ott élnek, vagy a dagály által estek csapdába? Nem tudtam eldönteni róluk, hogy élnek-e vagy sem.

Ehető kék kagylók a sziklákba ágyazódva

Rengeteg kék kagyló

Woolacombe Beach

Woolacombe Beach

Késő délután a tengerparton






Átmentünk a Barricane Beach-re megnézni hátha sodort ki kagylókat a dagály, de ott is rengetegen voltak, így ha volt is kagyló, biztos hogy mindet összeszedték. A tenger viszont nagyon szép volt a felhős naplementében.




 







Egyre jobban jött ki a víz és a levegő is kezdett lehűlni, így estefelé elindultunk vissza a kempingbe.



The Woolacombe Bay Hotel


2. nap

Az éjszaka kissé hűvös volt, de azért az elektromos sátormelegítőre nem volt szükség. Az eső esett majdnem egész éjjel, így azt a tervünket is romba döntötte, hogy reggel 6 órakor lemegyünk a partra, hátha találunk kagylót, mielőtt a többiek kimennek. 7 óra környékén elállt az eső, akkor elindultunk. Csak egy baj volt, hogy 8 óra előtt nem lehetett autóval közlekedni a kempingben, mivel az automata sorompó csak 8 után üzemelt. Így gyalog kellett lemennünk, aminek annyira nem örültünk, főleg, hogy kiderült, feleslegesen mentünk le, mert egy darab kagylót sem találtunk. Ha már ott voltunk, vittem egy kis homokot, mert a kagylóimat arra akarom majd ráhelyezni.

Visszamentünk a kempingbe és elkezdtük szétbontani a sátrat. 10 óra körül útra készen álltunk, először reggelizni mentünk, majd irány a Valley of the Rocks, azaz a Sziklák Völgye.



Valley of the Rocks /Sziklák völgye/
és Lynmouth

A sziklák völgye párhuzamosan húzódik észak Devon tengerpartjával, körülbelül 1 km-re a Lynton falutól nyugatra. Ez egy népszerű idegenforgalmi célpont, mely ismert a vadon élő kecskék állományáról és a geológiájáról. Geológiai formációi Észak-Devon legrégebbi kősziklái közé tartoznak, és nagyon sok kövületet tartalmaz. Említésre méltóak azok a periglaciális formák is, amelyek akkor jöttek létre, amikor ez a terület az utolsó jégkorszakban az eljegesedés határán volt. A sziklás völgy egész Lynmouth-ig húzódik.

A közelben leparkoltuk az autót és elindultunk gyalog felfedezni a völgyet. Jobbra volt egy földút felfelé, mely később a partvonalhoz csatlakozott.









Elérkeztünk egy elágazáshoz, balra Lynton felé mehettünk, jobbra pedig Lynmouth felé. Mi az utóbbit választottuk.


Felhők a tenger felett


A tenger habjai









Itt-ott hegyikecskéket fedeztünk fel, elbújva a sziklák és a növények között.

Hegyikecskék a növények között

Egy vitorlás a tengeren





Sirályok a parton

Megérkeztünk Lynmouth városába. A lefelé vezető gyalogúton különböző szobrokat láttunk, melyek nagyon jól mutattak.






 Lynmouth partja felülnézetből










Lynmouth a West Lyn és a East Lyn folyók összefolyásánál fekszik, egy Lynton alatti 210 méteres szurdokban. A két falut, Lyntont és a Lynmouth-ot a Cliff Railway /Sziklavasút/ köti össze, amely két, kábellal összekötött kocsiból áll, és gravitációval, valamint víztartályokkal működik.







Találtunk a parton egy ajándékboltot, ahol egy kagylótálat vásároltam, elég jó áron. 

A házsor végén az ajándékbolt

A kikötő








A sirályok a fagyit is szeretik, leteszteltük



Miután szétnéztünk, elindultunk visszafelé a part menti ösvényen, amerre jöttünk. Az elágazásnál ezúttal továbbmentünk Lynton felé.



Egy hegyikecske nézett ki fentről



















Pózolás a szikla tetején






Kiértünk az útra és visszasétáltunk a kocsihoz. Két utolsó képpel búcsúzunk Devontól.















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése