Nagy Britannia szépségei: Cumbria

Kagylóvadászat Barrow-in-Furness-ben

2017/07/29

Az újdonsült kagylólázam kiéléséhez Barrow-in-Furness-be utaztunk, ugyanis azt olvastam az interneten, hogy ott elég sokféle kagyló megtalálható. 7 óra körül indultunk, mivel szerettünk volna még a reggeli órákban a tengerpartra érkezni, hogy a víz kellőképpen vissza legyen húzódva, bár a dagály általában csak délután szokott jönni. /Utólag megjegyzem, hogy a dagály mindig máskor jön, de akkor még így tudtuk/.

Barrow-in-Furness Cumbria nyugati részén található. A Furness-félsziget hegyén, a Lake District közelében, a Morecambe-öböl, a Duddon torkolat és az Ír-tenger határolja.

A 19. század közepén vasércbányát nyitottak itt, melyből kifolyólag a város jelentős szerepet vállalt a hajógyártásban, főleg a haditengerészet területén. Az eredeti vas- és acélgyártó vállalkozások a második világháború után bezártak, így a Vickers hajógyár szinte egyeduralkodó lett és a hajógyártás Barrow fő iparágává nőtte ki magát. Számos királyi haditengerészeti zászlóshajót, nukleáris tengeralattjáróinak túlnyomó többségét, valamint számos más hadihajót, óceánjárót és olajszállító tartályhajót gyártottak a létesítményben.

Ma Barrow az energiatermelés és -kezelés központja. A tengeri szélerőművei a világ egyik legjelentősebb energiaforrása közé tartozik.

A város szélén levő Rampside beach közelében, illetve onnét kb. 10 percnyire lévő tengerparti szakaszon leparkoltunk, hogy megnézzük a köves parton rejtőzködő kagylóhéjakat. Rengeteg volt belőlük, de sajnos nagyrészt csak a klasszikus Cerastoderma edule, azaz ehető szívkagyló volt megtalálható, de abból rengeteg, bár nem túl nagyok. Elvétve találtam ehető kékkagyló héjat, néhány pici Macoma balthica-t, valamint kúpkagylót.

A köves part

Halott medúza

Kb. 1 órányi kagylóvadászat után elindultunk a városba enni valamit. Ezúttal hamar találtunk egy KFC-t, így a reggelink meg volt oldva. Miután jóllaktunk meglátogattuk a Dock Múzeumot, ami egy hajómúzeum és a város hajózási múltját hivatott bemutatni. Ha arra járunk mindenképp érdemes megnézni, mert a belépés díjtalan, viszont rengeteg szép és érdekes dolgot láthatunk.

A múzeum egyik legszebb része a "viking" szoba, ahol egy viking hajó látható kiállítva, egy viking harcos és egy nő társaságában.

Viking hajó

A következő szobában egy hajóépítés illusztrációját láthattuk, valamint sok-sok hadi és más hajók kicsinyített mását.

Egy díszes szék

A földszinti rész, amit csak felülről szemlélhettünk meg

Egy víztározó a múzeum udvarán

A múzeum hátsó udvarából látható volt a kikötő egy része, bár sekély vízzel. Dagálykor valószínű jobban fel van töltődve.

Következő állomásunk a Rampside beach volt, ami egész a város szélén található. A víz nagyon bent volt, ráadásul a fűvel benőtt részt elnézve, gyanítom nem is nagyon szokott kijönni egész a széléig. Ennek ellenére volt jópár kagyló kisodorva a kavicsos részre, de nagyrészük törött és használhatatlan volt. Így itt nem is töltöttünk sok időt, inkább elmentünk a kikötő felé, a Roa Islandhoz.

Egy elhagyatott torony a Rampside beach-en

A Roa Islandból lehet átmenni komppal a Piel Island nevű kis szigetre, ami nem messze található. Mi ezt most kihagytuk, sajnos egy nap mindenre nincs idő. Inkább itt is a kagylógyűjtögetésre összpontosítottunk.
1847-ig a Roa Island valóságos sziget volt, mára már utat építettek a szárazföld és a sziget közé, tehát szárazföldön is megközelíthető. A szigeten egy elég nagy kikötő található, viszont a déleőtti órákban a tenger annyira be van húzódva, hogy a hajók a szárazföldön állnak.

Itt már kezdett kijönni a víz a part felé

Egy rozsdás hajó

Egy vadnyúl a füves területen

Mégegy vadnyúl

Ezen a részen is hasonló kagylókat találtam, mint a másik parszakaszon, néhány kisebb csigaház kivételével. Íme néhány kép a beszerzett zsákmányokról, immár megtisztított állapotban:

Aznapra ezzel be is fejeztük a kagylóvadászatot, ezután már csak a városnézésre összpontosítottunk. Mivel nagyon szép kis város volt, volt mit nézni.

Furness Abbey
/Furness apátság/

A Furness Abbey egykor kolostor volt, ma már csak a romjait láthatjuk. A kolostor 1123-ig nyúlik vissza, ez volt az ország második leggazdagabb és legerősebb ciszterci kolostor az országban. A jelenlegi romok nagy része a 12. és 13. századból származik, viszont az utóbbi néhány évben több helyreállítási munkálatot is végeztek rajta, félve, hogy az épület egyes részei összedőltek volna.

Számos legenda kering, melyben azt állítják, hogy a Furness apátság kísértetjárta hely, és legalább három szellem létezik, akiket többször is láttak az apátságban. Először egy szerzetes szellemét látták egy lépcsőn felmászni, valamint a kapu előtt sétálni, mielőtt egy falban eltűnt volna. Egy másik megfigyelés egy földesúr lányával kapcsolatos. Ismert, hogy a lány a református vallás felvétele után a romos apátságban találkozott szeretőjével, de egyik napon a férfinek a tengerre kellett utaznia, ahonnét többé soha nem tért vissza. Állítólag a lány minden nap visszament az apátsághoz, míg halálát nem lelte azon a helyen, ahol egykor ő és szerelme szerették egymást. A szakaszt az épület közelében, ahol sétált, ma is úgy emlegetik, hogy "My Lady's walk", azaz a "A Hölgyem sétánya". Számos látomás kering egy fehér nőről, de vitatott, hogy ez a hölgy azonos-e a kegyhely lányának szellemével vagy sem. Mindenesetre kétségkívül az apátság leghíresebb kisértete egy fej nélküli szerzetes lóháton, akinek a halála az 1316-os skót invázióhoz kapcsolódik.
Azt is beszélik, hogy az apátság alatt egy alagút húzódik a Piel Katély és a Dalton Kastéllyal összeköttetésben, hogy lehetővé tegyék a szerzeteseknek, hogy készleteket szerezzenek be és figyelemmel kísérhessék a helyi településeket. Azt is híresztelik, hogy a szent Grált, valamint János király hiányzó ékszereit valahol az alagútban rejtették el és a mai napig is ott található.

A romok már kívülről is lenyűgöző látványt nyújtanak, amit a kerítés mögül ingyenesen is láthatunk, de érdemes bemenni és közelebbről is megszemlélni.

Íme a kívülről készült képek:

Természetesen mi belülről is megnéztük. A jegyeladó hölgy azt javasolta nekünk, hogy balról jobbra járjuk végig a területet és valóban így volt a legésszerűbb. Egy-két felújítási munka jelenleg is folyamatban van. Ha jól megnézzük, egyes helyeken látható hol nyúltak bele, de nem zavaró.

Talán ez lehetett a templom

Miután visszatértünk az ajándékboltba, megtekintettük a kiállítást, ami ott látható.

Így nézett ki hajdanán

Az épület eredeti darabjai

Cím:

Furness Abbey

Manor Rd, Barrow-in-Furness LA13 0PJ

Egyesült Királyság

Belépő 2017-ben: 5,40 font

A kolostor épületével szemben hasonló stílusban épült további romokat láthattunk, melyek talán régen szintén a kolostorhoz tartoztak.

A Furness Abbey mellett

Egy szép ház is található itt, ami szintén megért néhány fotót.

A ház

Szökőkút a ház udvarán

A ház

A boltíves kapu az út felett

Visszafelé a parkolóhoz bementünk a parkoló mellett lévő épületbe, ami régen egy malom lehetett, jelenleg büfé üzemel benne. Ettünk egy fagyit, majd megszemléltük a kertben található kőből faragott szobrokat.

Ezután visszamentünk a belvárosba, mert ott is volt bőven látnivaló. Leparkoltunk a Dock múzeumnál, mert egyszerűen nem találtunk máshol normális parkolóhelyet, ott pedig 3 órán keresztül ingyenesen lehet parkolni. Onnét kb. 500 méterre volt a belváros.

Megtaláltuk a helyi rugby pályát, mely ugyan el volt kerítve, de a kerítésen át tudtam egy képet készíteni róla.

Rugby pálya

Elhaladtunk a St. Mary of Furness román katolikus templom mellett. A gyülekezetet 1858-ban alapították, de a jelenlegi épületet 1866 és 1867 között építették. 2015-ben helyreállítási munkálatokat végeztek rajta.

St. Mary of Furness templom

Egy körforgalomhoz értünk, a Ramsden Square-re /Ramsden tér/, ahol Sir James Ramsden, a brit iparos és az egykori Barrow-in-Furness polgármester szobra található.

Ramsden tér

Sir James Ramsden szobra

Végigsétáltunk a virágokkal szegélyezett járdán, a Town Hall épülete felé.

A virágokkal szegélyezett járda

A Town Hall épülete városházaként szolgál Barrow városában. Viktoriánus, neogótikus stílusban épült.

A 19. század közepén Barrow alig volt több, mint egy kis halászfalu. A helyi hegyekben található vasérc felfedezése és a város kikötőjének kialakítása után azonban a helyi lakosság 20 év alatt több mint 40 ezerre emelkedett. 1877-ben számos építészt meghívtak arra, hogy javaslatokat tegyenek egy nagy polgári épületre, amely a város drámai növekedését és jelenlegi státusát képviseli.

Az ír születésű építész, William Henry Lynn 1882-ben kezdte meg a konstrukciót. A pénzügyi korlátok miatt az építkezés nem kezdődött el azonnal a design kiválasztása után. 1885-ben az épület szinte teljesen befejeződött, de repedéseket találtak rajta, és az óratoronyot teljesen le kellett volna bontani és újjáépíteni. Ez nagy valószínűséggel annak a következménye volt, hogy az alvállalkozók megpróbálták csökkenteni a költségeket a normál kő használatával. A kezdeti gondok ellenére a városháza végül 1886-ban befejeződött, és az épület külső része napjainkig nagyjából ugyanaz maradt. A fő tere az épület külső részéhez tartozik, ami miatt sokan tévesen azt hitték, hogy az épület "hátulról" épült.

A Town Hall épülete

Az óratorony

Az épület hátsó része

A következő körforgalomnál egy újabb szobrot láthattunk, Henry William Schneider alakját, aki szintén híres iparos volt Barrowban.

Henry William Schneider szobra

A Town Hill hátsó terén szintén található egy szobor, ami Lord Cavendish-nek állít emléket.

Lord Cavendish szobra

Végezetül lementünk a teherkikötőig, mivel a városból megláttunk egy hajót, ami ott állomásozott és megnéztük közelebbről. Út közben készült még pár fotó: